„Mindig vágytam rá, hogy téli könyvet írjak. A magam téli regéjét vagy karácsonyi énekét. Nem sziruppal nyakon öntve, természetesen. A hótakarónak megvan az a jó tulajdonsága, hogy egy darabig minden emberi tevékenység nyomát elfedi, ugyanakkor meglátszik rajta a legcsekélyebb szennyeződés is.” – írja Térey János az Alföld decemberi (előkarácsonyi) számában, a Herczeg Ákos által készített interjúban. Térey regényrészlettel is jelentkezik a lapszámban, A Legkisebb Jégkorszak című művéről pedig Bárány Tibor közöl alapos, a recepciót is elemző kritikát.
Az Alföld igazán tartalmas lapszámmal búcsúztatja az óévet: az említetteken túl a márciusi KULTOK (a KULTer.hu és a József Attila Kör által 2016. március 18-19-én, Marketing, brand és kultusz a kortárs irodalomban címmel rendezett tanácskozáson) elhangzott előadások némelyikének szerkesztett szövegét is megtalálhatjuk a decemberi kiadásban. Szirák Péter megnyitója és Oláh Szabolcs tanulmánya irodalom és marketing viszonyát járták körül, Visy Beatrix Borbély Szilárd életművét tekintette át abból a szempontból, hogy halála milyen szerepet játszik a szerző kultuszának kialakulásában, Balajthy Ágnes Bruce Chatwin Álomösvényének (és a moleskin jelenségének) nyomán vizsgálta a márkaépítés folyamatát, Keserű József pedig a magyar fantasy-irodalomban létrejövő trendeket vette górcső alá.
A szépirodalmi rovat Takács Zsuzsa nagyszerű műveivel indul, amelyeket Báthori Csaba Melankólia-versei követnek, majd Oláh András szólít meg egy ismeretlen, de a lírai én számára ismerős, szeretett és hiányzó „te”-t: „jártányi erőnk sem maradt kikerülni a bajt / sírtunk és nevettünk sírtunk és nevettünk / végül gorombán kicseleztél / – így lettem önkéntes hunyó egy utolsó / befejezhetetlen bújócskában” (bújócska). Tornai József klasszikus formákkal játszik verseiben, Gömöri György írásai régi korok eseményeit idézik fel, Kürti László pedig az önmegszólítás módjaival is kísérletezik. A fiatalabb költőgenerációt Toroczkay András, Balaskó Ákos és Závada Péter képviselik remek verseikkel. A lírai szövegek mellett két regényrészletet is olvashatunk Kováts Judit (Üvegeseta) és a már említett Térey János (Káli holtak) tollából.
A Tanulmány rovatban egy hosszú és termékeny – 2013 júliusa óta tartó – sorozat végére kerül pont: Arany Zsuzsanna Kosztolányi Dezső életművéről szóló életrajzi áttekintéséből most közölt utoljára a lap. Jelen számban arról tájékozódhatunk, milyen szerepet vállalt Kosztolányi a Petőfi Társaságban és a Vörösmarty Akadémia munkájában. A szöveg különös figyelmet fordít Ady Endre temetésére, melyet a Vörösmarty Akadémia szervezett; a nagyszabású szertartás során elhangzott beszédek s az azokra adott reakciók felidézése által bepillantást nyerhetünk a korszak irodalmi közéletének vitáiba, ellentéteibe. Szabó Gábor Hazai Attila Feri: Cukor kékségéről írott tanulmánya hiánypótló, hiszen a korán elhunyt író első regényének értelmezésével kevesen foglalkoztak eddig. A tanulmány első mondata is rögzíti: „A szerző korai és tragikus halála óta Hazai Attila szövegei az irodalmi szubkultúra klasszikusaivá váltak, azaz (általában) mindenki tud róluk, és (nagyjából) senki sem olvassa őket.”
A Szemle rovatban a már említett Bárány Tibor-recenzió mellett Balázs Imre József velős kritikáját olvashatjuk Závada Péter Mész című kötetéről. Branczeiz Anna Bárdos László utolsó könyvéről, A célravezető eltévedésről ír: a lap ezzel a szöveggel búcsúzik az idén elhunyt költő-irodalomtörténésztől.
A Győrffy László grafikáival illusztrált szám végén a 2016-os Alföld-díjasok rövid méltatása olvasható. Idén Bényei Péter, Csehy Zoltán és Molnár Gábor Tamás részesült az elismerésben.
HATVANHETEDIK ÉVFOLYAM — 2016. DECEMBER
TAKÁCS ZSUZSA versei: A szürke ballonos álom újra kísértett; Egy könyvtár felszámolása; Szólni csak
BÁTHORI CSABA versei: Melankólia LVIII–LXII
OLÁH ANDRÁS versei: selejtezés után; ha mégis vissza tudnál jönni; ketreceink; bújócska
BALASKÓ ÁKOS versei: Otthon; Grízangyal; Győzelem
TOROCZKAY ANDRÁS versei: A ház; Ködszállás; A verébről
KOVÁTS JUDIT: Üvegeseta (regényrészlet)
ZÁVADA PÉTER verse: Oidipusz
KÜRTI LÁSZLÓ versei: maradni; természeti kép
TORNAI JÓZSEF versei: Olyan szép vagy, majd meghalok; Csak az ember…
GÖMÖRI GYÖRGY versei: Egy emlékezetes év: 1664; Táncos Avignon
TÉREY JÁNOS: Káli holtak (regényrészlet)
interjú
Száz oldal karácsony (Térey Jánossal beszélget Herczeg Ákos)
tanulmány
ARANY ZSUZSANNA: Kosztolányi Dezső élete (Forradalmak kora – 6. rész)
SZABÓ GÁBOR: Összeraknám a testem (Hazai Attila: Feri: Cukor Kékség)
kultok
SZIRÁK PÉTER: A kultusz, a marketing és az olvasás
OLÁH SZABOLCS: Poiészisz és benchmarking
VISY BEATRIX: „Eltűnni csak” (A halál mint kánon- és kultuszformáló Borbély Szilárd életművében)
BALAJTHY ÁGNES: A nagy utazó és a kis, fekete füzet (Márkaépítés Bruce Chatwin Álomösvényének nyomán)
KESERű JÓZSEF: Brandek a magyar fantasy-irodalomban
szemle
BÁRÁNY TIBOR: Bóbita, Bóbita, dance! (Térey János: A Legkisebb Jégkorszak)
BALÁZS IMRE JÓZSEF: Hasonlatgépezet (Závada Péter: Mész)
BRANCZEIZ ANNA: Irodalmi séták (Bárdos László: A célravezető eltévedés)
Alföld-díjasok, 2016: Bényei Péter; Csehy Zoltán; Molnár Gábor Tamás
képek
GYŐRFFY LÁSZLÓ grafikái
Hozzászólások