Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Korpa Tamás versei
87438
post-template-default,single,single-post,postid-87438,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Korpa Tamás versei

Turniansky hrad (350 m)

a kandallólapátra felsegítettem az izzó parazsat, és levittem
a parkba. vártam, hogy ráhulljon türelmetlenül a hó.
a parázs pezsgett, elevenen égtek el a hópelyhek.
később a kastély háromszázhatvanöt szobájának összes
derékig érő függönyét egyszerre mosták és szárították a tízhektáros
parkban. hétszáz törékenységig dermedt, hófehér héj.
séta olvadó réten: megkerültem a kastélyt. úgy ropogtak
a lépteim, akárha buborékfólián járnék.
sokáig azt hittem, hogy az ismétlőgépet a keleti szárny mosókonyhájában
rejtették el, nem a rengetegben.
a rengetegben azonban tornasorba állított embereket láttam.
a legmagasabb fülébe belesúgtak valamit, hogy adja tovább.
végkimerülésig beszéltetett, omlásveszélyes szájak.

1 db kommentár a lombhullásról

és a gyökerek földbe süllyesztett abroncsos szoknyájáig lesugároz az
elengedés,
ha a szél belefelejtkezik a lombba. ha beomlik rajta lombja
az ádámkosztümös fa maga az elengedés.
az elengedés a lombhullatók dramaturgja.
mint egy feldúlt adventi naptár, amiről leszereltek
már minden lakatot, lakatlan lomb, elengedés.
az elengedéstől testképzavaros fán a töprengés harmata.
a közelség lenyűgöző hónapjai és a távolságtartás mint elengedés.
mikor egy vonása kiszorul belőle, s önálló életet él.
nem is nagyon értve, mi az, amiben osztozik, ha birtokol.
akár, ha minden egyes termésére szaglóhám nőtt volna, úgy kapálózik
ingóságaival a dögkút felé.
a kátyús, félbarna avaron szerte – gondolkodási idő – elengedés.
az elengedés mint érintés, ami javaslat,
ami végigvisz egy sejtést. mintha erekciója lenne kőkemény ajkainknak,
amikor erről beszél.
és a levelek kórusa: sohasem lehetünk kortársai!

Képes beszéd szökőnapon

mikor végre előtör a juharrezervátum szorításából
tenyerében pár köbcentis gyöngykavics-gömbökkel:
iszonyatosan skandál.
nem telik, ha múlik el: becézgetem.
ebben a patakban több sodrás lakik: biztatom.
rangidős vízállások strigulái a magára maradt
mércén: gyámolítom.
fölöttem állsz s ez köztünk a beszélgetés:
vigasztalom.
a kanócot fogva a kaptárig vezetsz: ringatom.
ringó ívén a kőpadlóhoz koccan a hintaló:
ijesztgetem.
folyékony életrajzát: vérét veszem.
a harangkongástól megráncosodott Fabergé-tojás
héja
kisimul: engesztelem.
átöltöztet a rágondolás: kérdezi.
olyan árnyék leszel, amin nincs rajta, aki lép egyből:
ő maga válaszol.

(Megjelentek az Alföld 2017/12. számában.)

Borítókép forrása/source of cover: Max Pixel.

Korpa Tamás

szerző: Korpa Tamás
honlap e-mail
Korpa Tamás 1987-ben született Miskolcon, költő, a Fiatal Írók Szövetsége társelnöke, a SZIFONline.hu főszerkesztője. Új kötete 2016-ban látott napvilágot Inszomnia címmel a Kalligram Kiadó gondozásában. Ugyanebben az évben Gérecz Attila-díjban részesült.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések