Tornai József versei

Nincs semmi az égen

Nincs semmi az égen,
csak a Nap,
süti eszelősen
arcomat.

Hányadik, nem számít,
ez a nyár,
az idő úgy mállik,
mint a sár.

Kilencvenegy éved
nem a vég,
hátha még elér egy
hajnal-ég?

Verseket is írsz, lám,
bármelyik
éppúgy beszél tisztán,
mint eddig.

A bátyja

Ugyanúgy főzi a lekvárt,
mintha a bátyja nem halt volna meg,
ugyanúgy rakja keresztbe a lábát,
mintha a bátyja nem halt volna meg.

És ugyanúgy sír-rí minden éjjel,
mivel meghalt a bátyja,
és ugyanúgy kapkod a semmibe két kezével,
mivel meghalt a bátyja.

És ugyanúgy szidja a napokat és a heteket,
mióta elment a bátyja,
és ugyanúgy vádolja a moirákat és az életet,
jaj-jaj! mert elment a bátyja.

Az Idők Kapuja

Kezdetben Isten volt
az ördög nevelője.
Lázadt a Sátán, és
Isten messze fordult tőle.

Ezért testvérem Ő,
ezért fogom kezét,
mikor a ravasz Semmi
csont-csipkéje kisért.

Szenvedünk mindnyájan,
és Isten velünk szenved,
mert a Föld s az ember
virága nem szent lett.

Buddha mit is mondott?
„Áraszd részvétedet,
ez az igazi ösvény,
tisztasághoz vezet.”

Szívemben a Testvér-Isten
mindig úgy villámlik,
vad fényével eljuthatok
az elragadtatásig.

(Megjelentek az Alföld 2018. novemberi számában.)

Borítókép forrása/source of cover: Myriams-Fotos (Pixabay).

Hozzászólások