Tóth Krisztina verse

Tériszony

A Terek ciklusból

Többször elment a régi házukig,
de végül aztán sose csengetett be.
Nézett a jegyzékben az új nevekre,
az a lakás már egész más úgyis.
Hát ez a pasas meg mit bámul itt?
– egy lakó végigmérte, beengedte.
Igen, a kilencedik emeletre,
ő is pont oda, elindult a lift.

Tudja, szabadkozott, minden itt történt.
Hagyja csak, én is cipőben vagyok.
Ha nem haragszik, megnézném az erkélyt:

odalent járda, apró kőpadok.
Alacsonyabb, mint régen volt, a mellvéd,
és az öröm, hogy hazajut, nagyobb.

(Borítófotó: Vékony Zsolt)

(Megjelent az Alföld 2018/10-es számában.)

Hozzászólások