Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Jász Attila versei
88743
post-template-default,single,single-post,postid-88743,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

Jász Attila versei

PADMA HUN, avagy a padon ücsörgés dicsérete

i. [Fautyna nővér Debrecenbe utazás közben BSz-ra gondol – reggel, délelőtt]

mai napig képtelen vagyok kitörölni
a számát a telefonból. ami már nem is
az övé nyilván. mintha várnám, hogy felhív,
pedig nem szokott. inkább megjelenik váratlanul.

bedobja könyvét a postaládába vagy becsönget,
hogy megkerüljük-e a kacsás tavat, amiről verset is írt
TD-nek. ő babakocsival, én kutyával, körbe-körbe,
és nem nagyon beszélgetünk, csöndben keringünk,

mint két bolygó a tó körül. vonaton ültem éppen, amikor
kedves, közös német fordítónk hívott telefonon. hogy. emlékszem
a szlovák szántóföldekre és a varjakra, majd a szarkákra.
az indiánok szerint lélekvezetők. iszonyatosan lehangolva érkezem

Hrabal kocsmájába, az Arany Tigrisbe, és azonnal látják
a barátaim, hogy baj van, gyorsan rendelnek egy korsó sört.
annyit tudok mondani, hogy tessék, még egy fontos,
öngyilkos szerző. kire gondolok? és teljesen kész vagyok.

aztán meg egyre dühösebb rá, sokáig, így már
figyelmeztetnie kell Nádor Tibinek a kiállítása
megnyitása előtt, hogy hagyjam abba, és bocsássak meg neki.
lassan ez is sikerül. csak a számát nem törlöm még. hátha…

 

ii. [Faustyna nővér a debreceni egyetem botanikus kertjében – délben]

Érzésre találom csak meg a helyet, arra koncentrálva, hova ülne szerintem Szilárd. Mert semmi utalás nincs, merre is keresse a Látogató. A portás meg totál elirányított. Tűző napsütés, amin a növények lélegzése valamit enyhít, a levelek suttogása, de nem sokat, száraz és néma minden. Azért csak üldögélek egy kicsit, noha épp nincs árnyék, dél van. Nem beszélgetünk. Elolvasom néhányszor a padon lévő idé­zetét. Itt, a padon egészen más értelme van. A lehetetlen és a lehetséges találkozásának. Nézelődök kicsit, mit láthatott itt Szilárd, ha nem magába nézett csak. Las­sí­tok, nem sietek. Szent és profán. Nem mentem el a temetésére. Haragudtam rá. Azért. Most eljöttem a padjához, hogy így jelezzem, csöndben üldögélve vele, megbocsátottam. A magam részéről persze. Könnyebb lépésekkel távozom a kertből. Egy kis szellő is jár már. Az irgalom hűvöse végigsimít izzadt arcomon.

 

iii. [Faustyna nővér a tatai Angolpark Kazinczy-padjánál, ahol BSz szeretett – este]

 

üldögélni és
nézelődni. és csak úgy
semmibe tűnni.

vízben úszik az
ég. a párán keresztül
éppen összeér.

kacsák a vízen.
a pad azóta üres.
csak pára ül rá.

ps. [Faustyna nővér egyedül a hegyi ház teraszán – éjszaka]

még mindig hiány-
oznak képeslapjaid.
ünnepnapokon.

(Megjelent az Alföld 2018/11-es számában.)

Jász Attila

szerző: Jász Attila
honlap e-mail
Jász Attila 1966-ban született Szőnyön, jelenleg Tatán él. Költő, kritikus, esszéista, az Új Forrás főszerkesztője. Kötetei: Daidaloszi napló (1992, Tevan), Jelzések könyve (1996, Orpheusz), Miért Szicília (1998, JAK), Az ellenállás formái (2000, Kalligram), A szökés gyakorlása (2004, Kalligram), Fékezés (2006, Szignatúra Könyvek - Alexandra). Legutóbbi verseskönyve, a Boldog temető 2017-ben jelent meg.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések