Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - G. István László versei
88938
post-template-default,single,single-post,postid-88938,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded

G. István László versei

Üres körték

Az üres körték foglalatát
benőtte a fű. Ártéri képlet. A posványillat
nem a tájból, hanem a bőrödből
árad, szaga mégsem riaszt, csak
eltántorít attól, hogy emberek közé
menjél. Mocsár a tüdőben, a belekben.
Talán egy béka is lakik ott, ahova
nem látsz. Reggelente fortyogás,
lassú erjedés a délelőtt. A gondozónő
hűvös keze jégvigasztalás. Ha
kóstolod, gombaízű. A
kásás fagylalt meg nem mért
lázat csillapít. Itt átgyógyulsz a
sírba, úgy száll el a
forróság, mint a köd, szemhéjat
nyugtatóan marad mégis tiéd
két hideg pénzdarab alatt.

Intézeti otthon

Az intézeti otthonban a gyereksírás
mintha a vízvezeték hangja lenne, nem
lehet tudni, hol nagyobb a nyomás. A
fejemre próbálok egy vécécsészét. A
porcelán öble, mint a keményre nőtt méhfal,
víz sincs benne, nem tudom, melyik irányban
kell megszületni. Mintha több lenne a fürdő-
terem, mint a háló, pedig itt senki sem tiszta.
Morzsák és kenésnyomok az ágynemű nélküli
ágyon, a szaros kezek a legritkább esetben
zavarnak. Megkülönböztethetetlen, amit eszünk
meg amit kiszarunk. Ha ma is lesz álmom,
akkor nem bánom, ha bepelenkáznak. Csak ébredés
után sosem tudom eldönteni, gondozó vagyok,
vagy ápolt. Álmomban minden hűs, mint a morfium
a vérben. A múltat újra lehet játszani. Euforikus
rohanás egy találkozóra. Az ölelés pillanatában
határtalan öröm, mikor ágyékom átszúrja
a kötőtű, amivel majdnem kikapartak.

(Borítókép: agroforum.hu)

(Megjelent az Alföld 2018/12-es számában.)

G. István László

szerző: G. István László
honlap e-mail
G. István László 1972-ben született Budapesten, József Attila- és Füst Milán-díjas költő, műfordító, esszéíró, tanár. Legutóbbi verseskötete Nem követtem el címen jelent meg 2017-ben a Magvető Kiadónál.

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések