Régi glossza Petrihez
„Minden költő infantilis”,
Mert folyton-folyvást szeretetre vágyik.
De ezt szavakkal veszi meg.
Szinte megvész a szeretetért.
Aztán vagy szeretik, vagy nem.
Egyébként tudjuk: „kit anya szült,
Az mind csalódik végül”.
És kit nem szült anya?
Visszatérés
Zbigniew Herbert emlékének
Inkognitó úr elgondolkodik
milyen lenne
ha egyszer álruhában
térne vissza szülővárosába
sűrű bajusszal
dús álszakállal
különleges márkájú
sötét szemüveggel
nem hívná föl barátait
nem vacsorázna kedvenc
vendéglőjében
de még ahol annyiszor járt
az Írók Boltjába
se tenné be a lábát
mihez is kezdene
az öreg Inkognitó
egyedül
elidegenült szülővárosában
ahol rég elfeledték
vagy naponta elhazudják
az ő kis magyar
októberi forradalmát
Két sors: Eperjes 1687
Két Medveczky, Mátyás és Sámuel.
Sámuel gazdag protestáns polgár,
hiába kínozzák, s könyörög neki felesége:
nem tér ki hitéből. Végül mint vágóállatot,
hóhér mészárolja vérpadon darabokra,
míg föntről a parókás olasz mosolyogva nézi –
Mátyás katolizál, vérbíróként öt évvel később
császári kegyben végzi, de családja
még a nevétől is irtózik, menekül,
s meglehet, pompás, mégis átkozott,
elfeledett marad a sírja.
(Megjelentek az Alföld 2019. márciusi számában.)
Borítókép: Szilágyi Lenke fotója Petri Györgyről 1999-ből (forrás: Wikimedia Commons)
Hozzászólások