Németh Zoltán versei

Tektonika

Ponte Vecchio

Egy vízcsepp furcsa módon életben maradt a Ponte Vecchión
a hajnali zápor után. Délre már nyoma sem volt az esőnek, de ez a
vízcsepp tartotta magát a lapos lazúrkövek titkos árnyékában.
Az amerikai turista, John Giorgio cipőtalpa jutott hozzá a legkö-
zelebb, amikor lába lecsúszott a szegélyről, de kb. 0,4 milliméter-
re a kínai Csunkkingben gyártott műanyag is megtorpant a vízcsepp
előtt. John Giorgio éppen a barátnőjével szakított, miután már a ha-
todik éjjel hiába próbált szeretkezni vele, a wisconsini lány fáradt-
ságra hivatkozva a falnak fordult, és két percen belül már aludt is.
John kétségbeesetten hallgatta, ahogy a szomszéd hotelszobában a
japán lány már harmadszor élvezett el, azon a rizsporos, porcelán-
fehér, törékeny és sírós gyermekhangon, amelyen csak a japán nők
tudnak élvezni. Reggel összepakolt, szó nélkül átköltözött a város
másik részén található hotelbe, és azon gondolkodott, idejét és pén-
zét ivásra, kurválkodásra vagy Firenze kulturális életének feltérképe-
zésére fordítsa-e. Csak három nap múlva tudta meg, hogy a lány még
aznap reggel kilépett a Taxi Florence egyik Fiat Pandája elé, olyan sze-
rencsétlenül, hogy nyakszirtje egy motorkerékpárnak csapódott. Éjjel
belehalt sérüléseibe. Ha együtt maradnak, három gyerekük született
volna, de John már az első gyerek – aki a Thomas nevet kapta volna –
születése után rendszeresen csalta volna feleségét a cég fiatal titkárnő-
jével. Így csak egy gyereke született, aki azonban már hároméves ko-
rában meghalt súlyos autoimmun betegségben. Olcsó poén lenne azt
mondani, hogy a Ponte Vecchio-i vízcsepp alakja kísértetiesen ha-
sonlított Giorgio könnyeire, mégis így volt. Talán a túlélés formája ez,
hiszen az amerikai fiú 96 éves korában fog meghalni, 2063-ban, és a
vízcsepp még három napig tartotta magát.

 

Wydział Neofilologii Uniwersytetu Warszawskiego

A Varsói Egyetem Neofilológiai Karának 3. emeleti toalettjében hosszú,
keménykék kabátjának két szára kétoldalt hozzáért a csillogó nerez, vagy-
is rozsdamentes acél piszoárhoz, majd kézmosás közben Jacek Witkowski,
Maciej Trzkiewicz és Alexandra Parszuto sejtjei felvándoroltak jobb kezé-
nek mutatóujjára. A toalett kilincséről további 8 diák és 2 professzor
sejtjei vándoroltak testére, majd a villamoson még 28 különböző élő orga-
nizmus sejtjei. Emberek voltak, lengyelek, ukránok, az alapos elemzés ki-
mutatta, 19 lengyel, 4 ukrán, 2 pakisztáni, 2 kínai, 1 amerikai zsidó jelen-
létét. Mivel Közép-Ázsia kevéssé képviseltette magát, betért az üzbég
Manty vendéglőbe az Elektoralnán, ahonnét további 32 különböző sejtet tu-
lajdonított el, üzbég, kirgiz, azeri, mongol férfiak és nők, szinte teljesen
rátapadtak ruhája és bőre szöveteire, redőire. Az eseményekből az infor-
matikai genetika nyomán vezetett táblázat szerint már 2 253 781 ezer emberi
lény sejtjeit hordozta. De tudta, hogy Ismoiljonov Shuhrat révén nem-
sokára Taskentbe, Abdumukhtor Parpiev által Asakába, Nilufar Komorowska
nyomán Termizbe jut el. A sejtek baljósan villogtak 5 472 355 kamerát mű-
ködtetve, ő pedig feküdt az ágyon, zuhogott az eső, a szél birkózott a nedves-
izmos falevelekkel, élvezte, ahogy áramlanak belé a bitek, emberi sorsokról,
ahogy kitágul a világ, kitágítja, szétesve a bolygón, ott van mindenhol, felhő-
karcoló tetején és óceán mélyén, az Antarktiszon, puha szivacs, finoman
sorakoznak az információk, töltődik, millió adat közvetíti és rakja szét, rep-
terek, állomások, pályaudvarok, vendéglők, konyhaasztalok, házastársi fran-
ciaágyak, ott van az éppen orgazmusra kész genitáliákon éppúgy, mint a
hullamerev arc szájában az utolsó lélegzetpárnán, magzatvíz és koncentrált
sósav, a laboratóriumi számítógép klaviatúráján Kyotóban, virágcserép, az
Amazonas egyik rozsdás bádoglavórjában, a kutya kétnapos csontjára tapad-
va, könyvek lapjainak felületére, a benzinben, télben, ahonnét átvándorol, kö-
veti saját kiterjedésének minden mozdulatát, igen.

(Borítókép: t-rafting.com)

(Megjelent az Alföld 2019/3-as számában.)

Hozzászólások