torzószótár
áraszt
hogy fiatalságunk kétes hőse a világ túloldalán kicsi csapatával elindult a hegyekből a zsarnok ellen innen nézve talán rendben van hogy miként manipulálta aztán e honban a nagy kalandot a szellemiekben enyhén szólva szerény politikai élcsapat arra a költészetben nincsen elég adat bár a castro-képlet kezdetektől némileg zavaros ám a komplex kutatásban valami apró ethosza mégiscsak adatott hogy hajszálon függött élete a torzonborz drabantnak ami akkor különösen nem volt témája a fiatalságban tobzódó hadaknak legfeljebb a fehér rum a szivar és juantorena aki vágtaszámokban az egész világ előtt ért a célba aztán öregedvén csak előbújt a málladozó asszociációs rengetegből gyengülő hallás és szürkülő látás mögött is az átfedések sora melyek aljában ha nem is búvik meg a szervilis kutatásokba vetett hitnek alkonya magányában zord empátiával a versben bujdosó elmereng amikor körötte egy gátlástalan szabadcsapat ördöngös diktatúrával fenyeget hiszen ezekre a pöcsökre még csúzlival sem lőttek akkor kinek nevében árasztják el a templomokat a temetőket s aknázzák alá a sok sikerrel amúgy se fenyegető jövőt
arat
körülöttünk népiesen szólva arat a halál s bár szerettem volna mindig korszerűnek látszani túl sok modernség nem terem a múlás ravatalán ezért aztán egész életemben göngyöltem magam előtt az ellentmondásos poétikai képletet a gödör mellett különös lenne kézen állva könnyezni adekvát formájában nem így jelentkezik a túlcsordult érzelem és ez már a tágabb szépség erős normáinak szabályait sérti legyen az újkori feminista ihlet vagy világmegváltó pózokba kevert férfigőg s habár a folyamatosan anakronizmusba roggyant világot látva olykor fejet is hajtunk a hol víg hol drámai ezotériák előtt szorongást gerjesztő alagutakon az idők mélyére tapogatva magának a konstrukciónak nincs önállóan élvezhető alapja hacsak kétes háttértanulmányokba bele nem feledkezünk zavaros társalgásokban én mindig az intellektuálisan megformált lírára szavaztam csak öregedvén közelebb engedve a véget az egykori reflexek már nem marasztnak s már nem tetszik a lázadó gesztus mellyel állítólag nagy avantgárd költőnk perzsaszőnyegére a permanens tzara kiköpött az ifjúság nosztalgiája azért ettől még hetekig múltamban körözött
arató-cséplő gép
szinte eszmélkedésem óta irritál mikor hanyatt dobja magát lazán a magabiztos ürge a modern egyenlőség nevében lehet akár ürgelány akiket a lustaság és a közhely egy életre elbutít és így szórják embertársakról művészetről politikáról a tutit a legegyszerűbb árnyalatokig sem elérve zsigerből és személyiségi zavarokból taszítva be a présbe mindent ami él és mozog életmodell szerint mixelve össze romantikus szerelmet erkölcsi fönséget és szellemi pogromot némelykor elégedetten az önfényezés torz tükrébe is tekintve hogy mázlival a lojális környék akár feltúrt homlokára hintse a bölcsesség babérjait s mikor már azt hiszed mindenki meghülyült odakint rejtélyesen működő képzeted a tudat hátsó peremére betaszít egy arató-cséplő gépet és sokáig kétségbeesetten ülsz míg valamilyen összefüggés fel nem dereng például hogy rövidnadrágos nyaraláskor egyszer láttál te is ilyet és lenyűgözött ez a zseniális ipari egyveleg amelynek elől vas orra még a kalászt rágja s hátul már a szent búzaszemet okádja dohogva de témáját rögtön vissza is dobja mit tudsz te az egészről ha nem is olyan ártalmas ez a felület mint az említettek
(Megjelent az Alföld 2019/5-ös számában.)
(Borítókép: agroinform.hu)
Hozzászólások