Nógrádi Gergely: Brunar – A Mirrén titka
A közönség az utóbbi években a kötelező olvasmányok „újramesélése” kapcsán találkozhatott Nógrádi Gergely nevével. Érdekes, bár ellentmondásos vállalkozása ez, hiszen Nógrádi rövidít és átdolgoz, így a borítókon is szereplő „újramesélés” kifejezés problematikusan alkalmazható az így elkészült művekre, amelyek eleinte édesapja, Nógrádi Gábor saját kiadójánál jelentek meg, később pedig a Manó Könyvek gondozásában láthattuk viszont írásait. Nógrádi kezdeményezése kétségkívül olvasásnépszerűsítő szándékú, az ifjúság felé próbál nyitni, és azt feltételezhetjük, hogy azon már sokat emlegetetett problémára reagál, miszerint a mai fiatalok nem értik Jókai, Mikszáth vagy Gárdonyi nyelvét, ennél fogva a történet átélése, az olvasmányhoz való viszony kialakítása alapvető nehézséget okoz számukra.
Nemzeti klasszikusaink többé-kevésbé érintetlenek az átírások, újraírások szempontjából, leszámítva Nórgádi szövegeit és a vitatott Kötelezők röviden sorozatot. Angolszász területeken azonban elfogadottabb gyakorlatnak számít a klasszikusok átdolgozása, lerövidítése, továbbá itthon is bővelkedik a könyvesboltok kínálata Jules Verne, Shakespeare vagy Charles Dickens rövidebb, gyermekbarát szövegeit közlő könyvekben, ennek ellenére a klasszikusnak számító magyar szerzők történetei, úgy tűnik, ellenállóbbnak bizonyulnak e kezdeményezéssel szemben. Klasszikushoz nyúlni mindig bonyolult vállalkozás, az alapmű feltétlen tisztelete miatt sokan felháborítónak tartják bármilyen átdolgozásnak még a gondolatát is. Kötelező olvasmányok ügyében tanárok, diákok, szülők és szakértők között is csaknem teljes a konszenzus abban, hogy az irodalomoktatásban felhasznált szövegek teljes átgondolásra, vérfrissítésre szorulnak. Nógrádi próbálkozása ebben nem formabontó, hiszen újat nem mutat, csupán a hagyományos kötelezőket használja fel, célja nem olyan eredeti irodalmi mű létrehozása, amely akár a kötelező vagy ajánlott olvasmányok listáján helyet kaphat, hanem a jelenlegi klasszikusok örököse szeretne lenni.
Új kötetével is ezt a piaci rést igyekszik kitölteni. Mellette több könyvkiadó is piacra lépett olyan kötetekkel, amelyek célja az irodalom népszerűsítése a fiatalabb generáció tagjai körében. A Móra Könyvkiadónál slammerek válogatásában jelentek meg Arany, Petőfi és József Attila írásai. A Pagony gondozásában adták ki Fenyő D. György Útikalauz a vershez című kötetét, valamint az óravázlatokat bemutató, magyartanárokat megcélzó, de ismét a diákok olvasási szokásainak fejlődését szolgáló A Fausttól a Szívlapátig – kortárs könyvek a középiskolában című irodalmi segédkönyvet. Szintén egy klasszikus történet kreatív újragondolására törekszik Szabó Borbála 2020-ban megjelent A János vitéz-kód című könyve, valamint Csurgó Csaba Kukoricza című kötete is új perspektívákat ad Petőfi eredetijéhez. A Manó könyvek Klassz-sorozatában jelentek meg Nógrádi Gergely eddigi átdolgozásai, többek között A kőszívű ember fiai, a Toldi-trilógia, az Egri csillagok, a Légy jó mindhalálig vagy Az arany ember. Rövid internetes keresés után kideríthető, hogy akad olyan általános iskola, ahol az idei év kötelező olvasmányai között a Nógrádi-féle A kőszívű ember fiai is szerepel.
Nógrádi legújabb regénye A Mirrén titka annyiban távolodik el a fentebb említett koncepciótól, hogy ebben az esetben inkább kiindulási alapnak tekinti Katona József Bánk bánját, az eredeti történetet egy fantasy mellékszállal, valamint egy alaposabb történelmi háttérrel egészíti ki, és lényegesen többet időzik a szereplők egyéni motivációjának felépítésével. Ez a szöveg is tekinthető újraírásnak, mégsem illeszkedik teljesen az író korábbi vállalásai közé. A Bánk bán szövegéhez utoljára 2019-ben Nádasdy Ádám nyúlt, bár ebben az esetben sokkal inkább beszélhetünk egy magyarról magyarra „fordításról”, Nádasdynál vers helyett próza formát kapott a szöveg. [Nádasdy Ádám írói esszéjét a témában, illetve Arató László kritikáját a könyvről olvashatják 2019/7. lapszámunkban. – A szerk.] Ezt az új kiadást már a maga korában is igen archaikusnak ható szöveg indokolta, mely mostanra több pontján is túlságosan érthetetlenné, homályossá vált az átlagos olvasó számára. Nádasdy munkája sokkal inkább egy izgalmas „fordítói” vállalkozás, nem kísérli meg átalakítani az eredeti történetet, célközönsége sem feltétlenül a Bánk bánnal először találkozó fiatalokból áll.
A Mirrén titka esetében a szereplők, a helyszínek és az alapkonfliktus természetesen teljesen Katona drámájából származnak: III. Béla fiai, Imre és András vetélkednek a trónért, Imre halála után András és felesége, Gertrúd ismét hatalomra vágynak, ez pedig polgárháborús helyzetet idéz elő az országban. Az Imre halála után gyermekként megkoronázott Lászlót támogató magyar nagyurak és a Gertrúdot és Andrást pártoló németek közötti ellentét eléri csúcspontját, amikor András távozik az országból, a királynő pedig magához ragadja az irányítást. A történelmi mellett azonban egy fantasy alaphelyzet is kirajzolódik, Nógrádi bemutat néhányat a magyar mondavilág figuráiból is, például a táltos Brunar személyében. A szereplők közül többen egy varázserejű tükörre, a Mirrénre vágynak, amely képes megmutatni a jövőt, őrzésére pedig egy törperend tagjai, a mókárok és a dormonok esküdtek fel. Az eredeti történet fantasy kiegészítése nem hat idegenül, és nem is kap akkora szerepet, hogy felborítaná a narratíva egyensúlyát.
A fejezeteket egy-egy szereplő neve jelzi, ami kissé félrevezetheti az olvasót, hiszen nem azt jelenti, hogy a karakter nézőpontjából olvashatnánk az eseményeket, sőt azt sem, hogy ő a főszereplője az adott fejezetnek, csupán arra utal, hogy az adott karakter az események túlnyomó részében jelen van. Olvasóként nem igazán találtam logikát ebben a fejezetfelosztásban. A kötet belső borítóján a Dunakanyar és a Pilis hegység térképét láthatjuk, ezzel megidézve a klasszikus történelmi és a fantasy regények hangulatát, ehhez csatlakozik a borító kék-sárga kompozíciója is, amely szintén előhívja a történelmi regény paratextusaira vonatkozó elvásárokat.
Nógrádi nem követi szigorúan az alapszöveget, Katona a drámában Endreként hivatkozik Imre öccsére, míg A Mirrén titkában inkább a más forrásokban is használt András szerepel. Melinda sorsára már a dráma prológusában történik utalás Ottó és Biberach beszélgetésében, Nógrádi elbeszélésében csak a cselekmény felénél jelenik meg Henrik, Gertrúd öccse, aki Ottót helyettesíti a történetben. Eddig a pontig, a cselekmény első felében, leginkább a hatalmi viszonyokat látjuk körvonalazódni, László király halálával, a gyermekkirály megkoronázásával megismerjük az udvari ellentéteket. Bánk és Melinda idilli családi élete is hangsúlyos szerepet kap, nyilvánvalóan abból az okból, hogy a későbbi tragédia minél erőteljesebb legyen. A két testvér közötti rivalizálás mellett megjelennek a Nógrádi által alkotott karakterek is, akik leginkább a fantasy szálhoz kötődnek. A szereplők a varázstükörben a közelgő tatárjárás eseményeit látják, ez a momentum kinyitja a történetet egy lehetséges sorozat irányába is.
A már jól ismert karaktereket és a hozzájuk tartozó mítoszokat megtartja a szerző, bár a szereplők közötti interakció, a kidolgozottabb történelmi háttér és a fantáziavilág beiktatása a szövegbe így is egy 440 oldalas kötetet eredményez. Bánk és Melinda attól függetlenül, hogy személyes tragédiájuk itt is súlyos, nem lesznek többek az idealizált, de saját felesége és családja ellen vétkező nemzeti hősnél és a tragikus sorsú, eszményi feleségnél. Gertrúd karakterén sem alkalmazott nagyobb változtatásokat Nógrádi, azonban a gonosz királynő kissé statikus karaktere itt kiegészült az anyaság motívumával: „A királyné szeretettel az alvó gyermekre pillantott, és megcirógatta az arcát. […] »Ej, Gertrúd, ha csak fele olyan jó királyné lennél, mint amilyen anya vagy…!« – bámult fejcsóválva a meghitt jelenetet Lipót.” (321.)
A szerző nyilatkozata szerint kiadója a magyar Trónok harca megírására kérte fel, a könyv hátlapján erről tanúskodik a korosztályi besorolás is, hiszen 16 éven felülieknek ajánlják az olvasmányt. Ezt a vállalást egyébként teljesíti a szerző: a Trónok harca befolyása egyértelműen érződik a kötet olvasása közben, de szerencsére ez nem csap át indokolatlan másolásba. A besorolás nem alaptalan, bár a szexualitást csupán néhány alkalommal ábrázolja a regény, ám ezek a jelenetek is inkább sejtetőek, mintsem explicitek, míg erőszakból nincs hiány, Gertrúd meggyilkolása kifejezetten kegyetlen jelenet: „Övébe dugta tőrét, majd előrántotta a kardját, és egyetlen mozdulattal lecsapta a királyné könyörgésre nyújtott karját. Kálmán herceg fuldokolva zuhant hátra, Lipót kapta el a félájult gyermeket.” (401.) A kötetet az író és a kiadó is az ifjúsági irodalom kategóriába sorolja, ez főleg az olvasásnépszerűsítő szándékból és abból adódik, hogy a klasszikus történetet igyekszik új köntösben megismertetni a célközönségével. Természetesen a könyv ifjúsági mivolta nem zárja ki az erőszak jelenlétét, nemzetközileg elismert ifjúsági bestsellerek is egyre gyakrabban tematizálják az erőszakot, és a történelmi regény műfaja is valamennyire megköveteli azt.
A fantáziavilágot illetően megismerjük a varázserejű tükör történetét, valamint az azt védő törperendet is: „Úgy háromszáz éve kivált egy törzs a mókár nemzetségből, termetre kisebbek, s elkülönültek társaiktól. […] Csatlakoztak hát a Mirrént védő mókársereghez, és katonai szolgálatuk fejében igényük szerint részesülhettek a déli földekről érkező terményekből […].” (45.) A törpék hobbitszerű, természetközeli lények, leginkább fegyverhordozó mellékkarakterekként jelennek meg a történetben, ők mentik meg egy várbörtönből Tiborcot (a drámából ismert karakter fiát). A törpék mellett más lényekkel is találkozunk: a magohumok „hegyvidéki félig ember, félig varázsló” teremtmények, apró malacszemükről ismertek, „alsó állkapcsukból pedig ezüstszínű nyúlfog mered” (154.), közülük ketten Bánk megbízásából kísérik Konstancia királynét Bécsbe, miután menekülni kényszerül az országból. Nógrádi nem távolodik el annyira az alapanyagtól, hogy az általa alkotott fantasy karakterek főszerepet kapjanak, bár a legtöbb eseménynél ott vannak, általában a háttérben maradnak, még Brunar, a halhatatlannak tűnő táltos is, aki „közös sírból való Árpád vezér leszármazottaival” (435.). Az ő neve egyébként a borítón is szerepel, még inkább kiemelve a karakter jelentőségét. A fantáziavilágban kifejezetten sok lehetőség van még, kevés szó esett a táltosokról, akik a könyv befejezését látva kulcsfigurái lehetnek a későbbi szövegeknek is. Izgalmas kérdés, hogy Nógrádi, amennyiben sorozattá bővíti a történetet, ismét klasszikus magyar irodalmi szöveget dolgoz-e át, ezzel belekezdve egyfajta klasszikusok közti, a magyar történelmet is tematizáló univerzumépítésbe, vagy teljes egészében saját karaktereket és történetet alkot.
A regény nyelvezete is igyekszik megidézni a tatárjárás előtti Magyarország hangulatát. Olvasás közben sokszor találkozhatunk német vagy latin nyelvű mondatokkal, kifejezésekkel, ezek magyar fordítását a szerző lábjegyzetben közli. A régies beszédmódot megtörve azonban néhányszor akadnak olyan szavak, amelyek kizökkenthetik az olvasót az 1200-as évek hangulatából. Az egyik szereplő harci beszámolója így hangzik: „Kissé lehajtottam a fejem, és ugrásra készen, minden idegrostomban lázasan remegve megfeszítettem izmaimat.” (82.) Az idegrost szó mindenképpen idegennek hat ebben a szövegkörnyezetben, és kevéssé valószínű, hogy használhatták ezt a kifejezés a történet idején.
Összességében A Mirrén titka egy ígéretesnek induló történelmi fantasy sorozat első darabja lehet, és külön izgalmas, hogy a szerző már eltávolodik a kötelező olvasmányok szigorú leegyszerűsítésétől. A könyv egyik legnagyobb erénye a világépítés, ezt támogatják a kidolgozott paratextusok, a fantáziavilág és a mágikus szereplők is, azonban néhány alaposabban kiválasztott nézőpontkarakterre mindenképpen szüksége lett volna az olvasónak, ennek hiányában időnként zavarossá, fókusz nélkülivé válik a történet. A történelmi események, alakok kidolgozottsága dicséretes, érezhetően némi edukációs célja is van ezeknek a leírásoknak. Ifjúsági történelmi regényként és átdolgozásként is helytáll a A Mirrén titka, hiszen egyszerre zárja le a kötetben Bánk történetét, és nyit ki kérdéseket a további folytatás lehetőségét elhintve, ezzel érezhetően egyfajta előkészítő szerepet is kap a szöveg. Nógrádi kötete (vagy sorozata, ha azzá bővül) alkalmas lehet oktatási felhasználásra is, amennyiben a tanárok a nehezen érthetőség miatt szeretnének eltávolodni az eredeti szövegtől, azonban a Bánk bán teljeskörű és alapos ismeretét nem pótolhatja a kötet.
Nógrádi Gergely: A Mirrén titka, Menő Könyvek, 2021. (Brunar sorozat)
AZ INNOVÁCIÓS ÉS TECHNOLÓGIAI MINISZTÉRIUM ÚNKP-21-2 KÓDSZÁMÚ ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK A NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAPBÓL FINANSZÍROZOTT SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.
Hozzászólások