I.
Dél-Franciaországban az Ardèche-folyó partján található a Chauvet-barlang. A nevét a felfedezőjéről, Jean-Marie Chauvet-ről kapta, aki túrázás közben figyelt fel a földből áradó, barlangot jelző párára. A Chauvet-barlang falai őrzik az emberiség ma ismert legrégebbi rajzait. A szénizotópos vizsgálatok szerint némelyek harmincezer év körüliek, mások némileg fiatalabbak, ötezer év különbséggel készülhettek. Emberi dimenzióink e számok hallatán nyomasztóan jelentéktelennek tűnnek.
II.
Weiner Herzog engedélyt kapott a francia kormánytól a barlang meglátogatására. Apró stábjának köszönhetően alaposan körbenézhetünk és megismerhetjük Chauvet meséjét. A kutatás egyik vezetője azt mondja, az első ott töltött napok után már nem akart visszamenni a barlangba: „A sötétség nyomasztóvá vált, mintha megzavartunk volna valakiket”. A barlang utolsó látogatója, árulja el egy másik specialista, úgy huszonötezer évvel ezelőtt járhatott a barlangban: a fiatal lábnyoma az őt kísérő? fenyegető? farkasé most is ott van a föld porában. Az ott található koponyák és csontok régen kihalt állatok létezéséről tanúskodnak. A függönyként lógó cseppköveket a rejtélyes utolsó látogató még csak kezdetleges formájában sem láthatta. Amikor a stáb egy végtelennek tűnő percre elcsendesül, a szívdobogáson kívül csak a lassú cseppek ritmusa méri az időt.
III.
A Panthera spelae-falka a sötétségben megbúvó, ismeretlen célpontra szegezi a tekintetét. A stáb forgatáshoz használt speciális lámpáinak fénye futásra kényszeríti a bölényeket, a lovakat. Az orrszarvúk csatát vívnak. A barlang egykori bejáratánál a látogatók egy medve koponyáját helyezték el, nem tudni pontosan, miért. A hely nagy valószínűséggel rituális helyszínként szolgált. A barlanghoz egy, a folyót átívelő sziklahíd vezet el, a transzcendens kapuja. A sziklaképződmény alatt a folyó fáradhatatlanul szalad.
IV.
Ugyanez a hipnotikus kép jelenik meg, dél-amerikai dimenziójában, a Kígyó ölelése című film hömpölygő Amazonasával és az ayahuasca-tripp zárójelenetének testen kívüli élményével: visszarepülünk az ősrobbanás előtti semmibe, amikor még minden a kimondásra váró, teremtő igére várt. A filmbeli Karamakate, törzsének utolsó képviselője élete során két kutatót is elkísér a szent yakruna virág keresésére. Az úton a nyugati ember megtestesítette öncélú tudás pusztításának helyét találjuk: az önkényrendszert jezsuita kolostor, a fizikai brutalitást a kaucsuk ültetvények testesítik meg. Ahogy a barlang, úgy a táj aprólékos feltérképezése és modellezése óhatatlanul is vizsgálata tárgyának deszakralizálásával járt együtt. Meddig mehetünk el?
V.
A barlang csendjét felmérések, tanulmányok zaja tölti el. Lassan az egyetlen kéznyújtásnyi távolságon túli teret is szeméttel és turistajáratokkal tömjük ki. Ahogy fent, úgy a földön is: a világ legtisztább és legkülönlegesebb ege alatt az Atacama sivatag mára nem csak eltűnt korok múmiáinak, a Pinochet diktatúra áldozatainak elfeledett maradványainak, hanem a fejlett országok végtelen szemetének temetője is egyben. Patricio Guzmán dokumentumfilmjében a csillagászok távcsöveiken keresztül a múlt, az elpusztult csillagok képein át a jövőt kutatják. A különleges adottságú sivatagban ott van az elhullott csillagok pora. Az ősrobbanáskor keletkezett kalcium bizonyítottan megegyezik az emberi fogakban és csontokban megtalálható elemmel: a fent és a lent, az akkor és a most befogadhatatlan kategóriái ebben a parányi elemben kapcsolódnak össze. A régész és a barlangszakértő sem sokban tér el az asztronómustól: mindketten az időt kutatják, paradox módon azonban többet tudunk a csillagok születéséről és pusztulásáról, mint a Pinochet diktatúra áldozatainak sorsáról vagy a barlangrajzok alkotóiról. Mindkét esetben a tudomány nem több, mint fikció, a barlangrajzok óta tartó létszükséglet: a csendből, az árnyjátékokból, a csontokból felbukkanó elemek és összjátékuk továbbadása hoz némi megnyugvást a mesélőnek. María Gainza írja egyik regényében: „Egyes részletek elvesznek az idő éjszakájában, és jobb is így: a dolgok teljes megértése kővé dermeszti az elmét.” A fikció, talán, az egyetlen eszköz ma, amely mindennél előbb összefüggéseket mer keresni a kalcium és a csont, a föld és a víz, a véges és a végtelen fogalmai között.
Hozzászólások