G. István László versei

Haszid példázat

Amikor a halak reszketnek az óceánban,
víz lesz az emberek szemében,
kimossa a tegnapi látványt,
előmossa a holnapi látványt,
átöblíti a látás terét, hogy ne maradjon
hely másnak, csak amire nem kell nézni.
Amikor a halak reszketnek az óceánban,
víz lesz az emberek fülében,
kimossa a tegnapi hangot,
előmossa a holnapi hangot,
átöblíti a hallás terét, hogy ne maradjon
hely másnak, csak amit nem kell hallani.

Amikor a halak reszketnek az óceánban,
tűz lesz az emberek szívében.
Végigparázslik a testen a szó,
nem marad egyetlen érzés se,
nem marad egyetlen emlék se,
a hal uszonyán átiramlik,
visszairamlik, mint zátonyon
a víz, az a reszketés.

Azazel intelme

Ha arra ébredek, hogy hat szárnyam van
a jobb oldalamon, hat a bal oldalamon, kötözzetek
bíborszín gyapjúval a sziklához, gurítsatok le
a hegyről, végtagjaim
legörgetve törjenek, várjátok
a kendők hullámzását, várjátok, hogy
fehérré változzon a fonál.

Ha arra ébredek, hogy hat szárnyam van
a bal oldalamon, hat a jobb oldalamon, dugjátok
a kezetek fából készült tokba. Ahogy a nőt
vékában
kitettétek, tegyetek ki engem. Nincs az
a vétekáldozat, amit el ne cipelnék.

Ha arra aludtok el, hogy nem vagyok
köztetek, figyeljétek szárnyaim. Hatot
legyint balra, hatot jobbra. Folyton
számoljatok. Le ne vágjátok kétszer
hat ívét. Ha nem repülhetek,
befészkelődöm, tér téren nem marad,
időn idő nem fog többet. Minden
jó szó, mint a kovakő, tüzet szít. Minden
feloldozás eloldja tőletek az eget.

Ha arra ébredtek, hogy ott vagyok
köztetek, meg ne kíméljetek. Ha az ég
színét és mélységét venném is magamra,
ha fel is emelném szemetek, ha irgalmat
kevernék szívetekbe, átkozzatok. Föld
kemencéjében legyek parázs. Mert
akkor az irgalom szégyentelenség.

(Megjelent az Alföld 2022/6-os számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Molnár Dóra Eszter munkája.)

Hozzászólások