Kiss Tibor Noé verse

mindenki roncs roncsok vagyunk Tar Sándornak felteszem a lábam az ablakpárkányra hintáztatom magam a műrattanszékenaz ablakkeretben három döglött poloska a sarokban pálcikalábú kaszáspóka vasszekrény ajtaja megremeg a huzatban zörög mint apa régi mazdájaa filmekben késsel vágják fel a borítékot nekem jó lesz hozzá a golfslusszkulcs isanya esténként a füstölgő vulkánokat nézi nem irigylem csak szomorú…

Tovább
Azt énekli, kókuszdió

A szemközti épület harmadik emeletén mindig ég a villany. Jobbról az első ablak, a konyha. Nálunk is ott a konyha, hét négyzetméter, épphogy elférünk az asztalnál. A hűtő kint áll az előszobában, a tetején tartjuk a kulcsokat és a sapkákat. Már többször jártunk a szemközti házban, de a barátaink semmit sem tudnak arról a férfiról,…

Tovább
Már csak egy embert kell kivárni, és gazdagok leszünk

Valaki követ bennünket a kerítés túlsó oldalán. Mi a gödrökkel szabdalt betonúton ha­ladunk, a másik a zárt udvaron lépked, az egymásra hajigált szemeteszsákok fe­lé. Amikor ő beleütközik a zsákokba, akkor mi még mehetünk tovább, egészen a fa­lu széléig. A kutyák sem mernek majd megugatni minket, mindenki tudja, hogy itt a nagyapám az úr. Vannak dolgok,…

Tovább