Mezei Gábor versei

fényudvart keríteni amit a dolgokról tudsz, az egy hely,ahol elhelyezed magad. a liget feléhajolsz, beszélsz tárgyairól, kezedügyében apró vésők, szegek, ollók,alig látsz. a szürke anyagot kettészeliegy bádogpatak, a színhelyes, élesenbarnuló hegyháton lelassítod azeróziót. lejjebb földdel telt öböl,hullámait igazítod. rögeit fested,hallgatod dús csobbanásait. mégiselfogy a délután, az élő felvételenszemcsés, oszló felhők, felületekmúló változatossága, a szálcsiszoltfű nullába…

Tovább
Mezei Gábor versei

hungária krt. lassú esőcsíkok, záróvonalak lógnak épp középről. balra város, jobbra park. és a legbővebb nap 12 egyenlítői óra. közel a tét nélküli számvetés, a belátás súlyta- lansága. de ma sem tőled függött semmi, és azzal, hogy itt a nullponton túl levá- lasztod magad, könnyebbedni nem fogsz. gyökér nélkül csüngő levélsor, ebben a sajátos nehézkedésben…

Tovább
Mezei Gábor verse

A néma ének Dér festi meg reggel a rétet, Bársony palástban jár a föld, Hátán fű nő, nem hallom, érzem, Lant szól, de elnyeli a köd. A puszta szó a lantos ujján. A hangja hóba dermed, A szája szól, a szája moccan, Lant húrja peng a csendben. Rögök peregnek porrá, végleg. Csak látom dalra költ…

Tovább