Németh Zoltán: Kik ezek az emberek?

Besztercebánya, aranykor Négy-öt éve egyfolytában Besztercével álmodom. Pontosabban nem álmodom, hanem vele alszom el. Még pontosabban: az ébrenlét és az álom közötti időszakban napról napra, óráról órára, percről percre, másodpercről másodpercre idézem fel annak a tíz évnek az eseményeit, amit Besztercebányán töltöttem. Ott van előttem a műtőasztalon az egykori életem, mint egy óriásira nőtt piszkosfehér…

Tovább
Németh Zoltán versei

Tektonika Ponte Vecchio Egy vízcsepp furcsa módon életben maradt a Ponte Vecchión a hajnali zápor után. Délre már nyoma sem volt az esőnek, de ez a vízcsepp tartotta magát a lapos lazúrkövek titkos árnyékában. Az amerikai turista, John Giorgio cipőtalpa jutott hozzá a legkö- zelebb, amikor lába lecsúszott a szegélyről, de kb. 0,4 milliméter- re…

Tovább
Németh Zoltán verse

Altatódal Aludj, kis Édesem! Látod, mindenki alszik, a maci, a kutyus, minden baba alukál, még a rossz, gonosz gyerekek is alszanak, a börtöntöltelék-gyerekek is, sőt még a bűnöző gyerekek is alszanak a börtönben, aludj, aludj kis Édesem! Szundiznak a véres kezű kortalan-vén pedofil játékmacik, húzza a lóbőrt a gyilkos sárga szamár, aki ma is két…

Tovább
Németh Zoltán verse

Michel Foucault Varsóban Hol a kezed?, add a kezed!, a kezed!, húzd végig a péniszemen!, még merev, egy halott merev tárgy, add a kezed és fogd meg a farkam, a mutatóujjad dugd erőteljesen végbelembe, ez az egyetlen testrész, amely ép belőlem, az a tér, amelyet körülölel a simaizom, az egyetlen egészséges testrészem, és forradalmi!, add…

Tovább