Takács Zsuzsa verse

A máskor annyira elbizakodott terek „de eljön értünk, és magához ölel nővérünk,a Halál, s fut velünk, innen, el”(Velünk, innen, el) 1. Olyan leszek, gondoltam, mint Ady, Rimbaud,és Verlaine, mint az összes lázadó, akinek életea tét: a jövője fényes, a jelene sötét,és verseimhez a barátnőm szerez majd gyászzenét.55-ben tüdőgyulladásomat tüdőbajnak hitték,és a Szabadság-hegyi Gyerekszanatóriumba vittek.A bőröndömbe…

Tovább
Takács Zsuzsa verse

Body kiállítás Mielőtt belépsz a halottak közé, ereszkedj térdre, hajtsd homlokodat az előcsarnok vérnedves, fűrészporos kővére, nagyböjt van, február, kavarog a hó, a csizmákról leolvad a sár, a veríték, a köpések nyoma. A pénztár előtt kígyózik a sor. A Kígyó mosolyog, tekereg, sziszeg: mindentudók lesztek, akár az Isten. Ereszkedj térdre, hajtsd homlokodat a zokogó küszöbre,…

Tovább
Takács Zsuzsa verse

Fogadd el, fogadd el! Mibe bele nem szólnál? – csattant föl kísérőm, a Vak Remény. Meglepett a keménysége. Csak az életbe és a halálba, másba nem – feleltem dacosan. Megszállt az ellenkezés szelleme. Nem föladni, hajtogattam magamban. A gyerekonkológián a műtők előtt vártunk reggel nyolc óra óta. Aztán kijött egy sebész, és találomra odalépett egy…

Tovább
Takács Zsuzsa versei

A szürke ballonos álom újra kísértett A szürke ballonos álom újra kísértett. Egy vendéglő sarokasztalánál veled ültem, aztán másokhoz telepedtem, de a táskámat nálad hagytam. Időközben késő este lett, és mire visszajöttem, már nem voltál sehol. Egyedül maradtam a hodályszerű étteremben, gépzene szólt, táskám ott hevert a fehér abroszon, mint magányos test egy damasztlepedőn. A…

Tovább