Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Szépirodalom
339
archive,paged,category,category-alfold-szepirodalom,category-339,paged-11,category-paged-11,ajax_fade,page_not_loaded

Szépirodalom

  • Orcsik Roland:
    Orcsik Roland versei

    Karthago Előpakoltam a tányérokat a reggelihez, majd bekapcsoltam a Bartókot. A kicsalt kézmosás után a gyerekek is végre az asztalhoz ültek. Csörögtek a villák s a tompa kések a fehér porcelántányérokon, aláfestve Purcell melankóliáját. Emlékezz rám, ám sorsom feledd,

  • Szántó T. Gábor:
    Szántó T. Gábor novellája

    Nem alszik, nem szunnyad Szinai nehezen boldogult az ornátussal. Távolra is, közelre is rosszul látott. Péntek esti tóramagyarázata közben távollátó szemüvegét viselte, mert a szószékről látni akarta a hívek arcát, miközben hozzájuk beszélt. Az imaszöveget fejből tudta, csak a

  • Villányi László:
    Villányi László versei

    Többé nem Leginkább a tűnődő szavakat szerette anyanyelvében. Úgy indultam, hogy legyen időm eltévedni – olvastad a madárles lépcsőjén. Vajon nem az téved el, aki mindegyre a megszokott útvonalat választja? Mire hármat tekertem a pedálon, fejemben elkészült a levél,

  • Kemény István:
    Kemény István versei

    Autóspihenő, tábla „Utazó, jól nézd meg ezt a völgyet: Itt kezdődött az a tömegkarambol, Amit annyiszor láttál már máshol is, Itt rohant egykor bele a ködben Az első autóba a második, A harmadiknak semmi esélye nem volt, De a

  • Kürti László:
    Kürti László versei

    diogenész és az idea a délelőtti fájdalom oszlik, akár a dög. szűk utca népe hallgatag, egy koldus felröhög. bűzlő tetem, mint napsütés, csordul a sárga genny. rozsdát szitál a bűntudat a bádoglelkeden. a vásárcsarnok oldalán kis patkány ténfereg, kongó

  • Csabai László:
    Csabai László novellája

    A cédula Bocz Ignácot megállítja a vonat. A nyomdász leszegi fejét, kerüli a szemkontaktust a vagonok végén kialakított őrhelyen puskával a kezükben posztoló katonákkal, mintha reális veszély lenne, hogy valamelyik leugrik felrángatni őt. Sok ilyen szerelvény hagyja most el

  • Simon Márton:
    Simon Márton versei

    Eső Csontos arcú, szomorú nő az erdő. Az a fajta, akinek a szemébe lóg a haja, miközben lefojtott hangon elmesél valami iszonyút az életéről, aztán ugyanilyen halkan nevet a vicceiden, aki egyetlen találkozás után is évekig tudja kísérteni az

  • Marno János:
    Marno János versei

    Rózsa (akvarell) Ó, rózsa, te legelső s a végső labirintus a tűző napon vagy a szikrázó ég alatt, vajon hány fele nyílhattak volna még utak, ha nem állok rendre türelmetlenebbül tovább. Rózsa (olaj) Ó rózsa, te legelső s a

  • Gerevich András:
    Gerevich András versei

    Emlék Bőrödön éreztem a geotermikus vihart, ahogy a napkitörés gigantikus mennyiségű részecskével, plazmaállagú anyaggal szórta tele a Föld mágneses erőterét. Megváltozott az arcod tompa ragyogása, ahogy a magnetoszféra összekuszálódott, és vörösen izzott a déli félteke fölött az ég. Tekinteted

  • Szijj Ferenc:
    Szijj Ferenc verse

    Harminchárom kísérlet D. 365 napja – Eperjesi Ágnes kiállítása az Inda Galériában, 2017. szeptember 7. – 2017. október 20.   Ha nem kaparnám meg két körömmel, három körömmel, akkor talán egy egész vesztegzárat is kitöltene ilyen simán, kegyetlenül, mint

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések