Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Szépirodalom
339
archive,paged,category,category-alfold-szepirodalom,category-339,paged-11,category-paged-11,ajax_fade,page_not_loaded

Szépirodalom

  • G. István László:
    G. István László versei

    Sakktábla A sírok között mászkáltam. Rettenetes rendben, ahogy sakktábla világos-sötét mezői követik egymást, váltakozva tűntek fel a csoportok, egyik a másik után, bezsúfolva álltak az apró sírhelyek körül, s minden másodiknál temettek, úgy, mint akik szülnek, mégis fegyelmezetten, valami

  • Bedecs László:
    Mesterdalnokok

    Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes

  • Tóth Csilla:
    Tóth Csilla versei

    Realitás Hitt is meg nem is a szemének, amikor látott. A férfi nagydarab húsokat árult, magáról vágta le a combját, a mellét, kinek-kinek igénye szerint, vigyétek, mondta, nektek adom, míg végül nem maradt más belőle, csak egy hang, alig

  • Zala Eszter:
    Zala Eszter versei

    Boncolás a kőpadon Abból is látszott, milyen élettelen volt, hogy a hirtelen kapott szerelem rögtön átfolyt rajta, bele egy másik, gondosan őrzött vázába, ahol a poros krizantémok egymás után hervadtak el. A konditerem kék fényét bámulva sírt, rémülten attól,

  • Hartay Csaba:
    Hartay Csaba versei

    Előző hit És ha mondjuk nincs hazatalálás. Csak a bolyongás, mint vonatút, kivilágított vagonokkal. És átsuhanni minden pályaudvaron, kattogni éji síneken. Már leszállnál, de nem vár senki. Alagút, alagútba érkező távirat. Lecsavart életek, dohogó, utolsó pöfékelés, füstlombozatú távolodás. És

  • Nagy Hajnal Csilla:
    Nagy Hajnal Csilla verse

    Oda-vissza Vettél nekem egy vonatjegyet oda-vissza mindenhova mindenhonnan de csak az út van benne és sehol sem szállhatok le különben sem vagyok megfelelő turista mondod rideg nevetéssel kísérve és én odaérek valahova mindenhova ismerem a világ összes vasútállomását láttam

  • Géczi Marno János:
    Géczi Marno János versei

    Hallgasson Jöjjön, megmutatom. Hallgasson. Hallgassa, ahogy kézen fogva jár a képe és a hangom, mely kásás anyagával fel-feltolul a felső regiszterekbe, ez azonban a kézfogásra csak még nyomósabb alkalom. S ha mégsem hisz nekem, hallgasson a szívére: elvégre ott

  • Kovács Edward:
    Kovács Edward versei

    A bizonyosság Csak azt tudom, hogy engem is koporsóba helyeznek majd, megborotválnak előtte, rám adják az egyik frissen vasalt nadrágomat és ingemet, amely oly sima lesz, akár az arcvonásaim, a többi ruhámat kidobják, nem kell a lom a házhoz,

  • Mezei Gábor:
    Mezei Gábor verse

    A néma ének Dér festi meg reggel a rétet, Bársony palástban jár a föld, Hátán fű nő, nem hallom, érzem, Lant szól, de elnyeli a köd. A puszta szó a lantos ujján. A hangja hóba dermed, A szája szól,

  • Kukorelly Endre:
    Kukorelly Endre verse

    A kertem vad A kertem vad. Vad gyümölcsfáim vannak. Teremnek mégis ennek is, meg annak, aki csak leszedi, mindenkinek ad. Van elég szőlő. Sok. Édes. Fele vad. Félvad, ugyan most pont egészen vadul, nincsen megmetszve, össz’-vissza kanyarul. Ez zajlik,

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések