Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Szépirodalom
339
archive,paged,category,category-alfold-szepirodalom,category-339,paged-3,category-paged-3,ajax_fade,page_not_loaded

Szépirodalom

  • Kovács Edward:
    Kovács Edward versei

    A bizonyosság Csak azt tudom, hogy engem is koporsóba helyeznek majd, megborotválnak előtte, rám adják az egyik frissen vasalt nadrágomat és ingemet, amely oly sima lesz, akár az arcvonásaim, a többi ruhámat kidobják, nem kell a lom a házhoz,

  • Mezei Gábor:
    Mezei Gábor verse

    A néma ének Dér festi meg reggel a rétet, Bársony palástban jár a föld, Hátán fű nő, nem hallom, érzem, Lant szól, de elnyeli a köd. A puszta szó a lantos ujján. A hangja hóba dermed, A szája szól,

  • Kukorelly Endre:
    Kukorelly Endre verse

    A kertem vad A kertem vad. Vad gyümölcsfáim vannak. Teremnek mégis ennek is, meg annak, aki csak leszedi, mindenkinek ad. Van elég szőlő. Sok. Édes. Fele vad. Félvad, ugyan most pont egészen vadul, nincsen megmetszve, össz’-vissza kanyarul. Ez zajlik,

  • Deres Kornélia:
    Deres Kornélia versei

    Rengeteg: át sose vágtad Ezt tanuld meg: az álmok alatt nincsen semmi, csak egy rengeteg rágott széle. Úgy is mondhatnánk, bejárata. De nem lépsz be: egyszerre ott vagy. Megfogansz odabent. Ősi szavakból szőtték ezt az erdőt, át sose vágtad.

  • Nádasdy Ádám:
    Nádasdy Ádám verse

    Ijedt zavarban felkapott lepel Mit tanultam tőled? Főleg a nyugalmat, aki sokat ugrál, nekimegy a falnak, nem a robbanás kell: fontosabb a kontroll, ne a kabátról írj, inkább csak a gombról, nem a teljesség kell, a lényeg: a részlet,

  • Buda Ferenc:
    Buda Ferenc verse

    Csalárd ökör  A 200 éves Arany Jánosnak, hódoló tisztelettel Este van, este, már lement a Nap is, setét lőn, mint a tenta, Nem ereget füstöt a kémény, S a kert-garádon át kilépvén Gereblye-nyél ha főbe kólint, Eperfa-lomb reája bólint.

  • Tóth Krisztina:
    Tóth Krisztina verse

    Kikapcsolom a gépet Lementem a vízig. Huszonhét éve egész más volt a part. Csónakház állt itt, balra egy stég, szemetes minden és kihalt. Hova lettek a ferde fák mind? A holtág bűze megcsap. Hová a lomb, hová levél? Vagy

  • Papp András:
    Vígabban fog törzsből felvirulni

    A várhegyen pontban reggel hatkor kondult meg a Magdolna-templom nagyharangja, mikor az elitélteket elővezették. A napi zsolozsmázók mind ott voltak már a téren, a szép májusi napsütésben, de eszükbe nem jutott a máskor kihagyhatatlan ájtatoskodás. Meglepve pillantottak föl a

  • Németh Gábor:
    A vitorlarúdról, avagy a piréz szer­zetes

    „Egy leszúrt felkelő tiszt mellett, aki már nadrágjáig le volt vetkeztetve, több vérrel be­mocskolt iratot láttam heverni; valószínűleg a kozákok találták azokat a tiszt ki­rablása közben, s megint eldobálták, mert rájuk nézve nem volt értékük… A mellém beosztott egyik

  • Balázs Imre József:
    Balázs Imre József versei

    Elágazó sorsok erdeje (fészek) madár vagyok egy házra látok innen ahol emberek gyülekeznek énekem felhangosítom rákoppintok magamra hosszú volt a repülés idáig napokig tartó ébresztő mozgás és könnyű altató a légáramlatok pihéim közt járnak át meg át melegítenek és

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések