Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Gipsz Sosem szerettem a gipszet, mert hideg volt, és fehérnyomot hagyott bőrömön, anyám a kórház mosdójábansúrolta le rólam, de az emlékek nyomát nem lehet lemosni.Tudtam, hogy beteg a hátam, ezért történik ez velem,hogy a rám öntött gipszből készítik el a vázat,anyám mindig sírt, miközben mosdatott, és azt ígérte,ha kibírom, ülhetek az ablak mellett a vonaton.…
Tovább
Dr. Novák belép a nyárligeti börtönbe, és az ügyeletesnél előveszi igazoló iratait. Hívták ide, tehát nem lehet gond a beengedéssel, de azért eltart némi ideig az ellenőrzés. Az elmeorvos eközben a személyzeti körlet folyosóján díszelgő faliújságot nézi. Középen Vitéz lófő dálnoki Miklós Béla fényképe. Alatta az ideiglenes kormányfő levele-nyilatkozata, melyben minden rendvédelmi dolgozót lelkiismeretes munkára…
Tovább
A sötétség könyve (Kniha tmy) (részlet) III a tengerhez utazom. a tengerben semmi sem él, de nem senki, hiszen útközben a helyiek legendákat mesélnek klánokról, amelyek tagjai önként merültek a felszín alá, és örökre a vízben maradtak. nem értem a helyiek nyelvét, ezért történeteket találok ki. a tengerhez autó visz, ami nem az enyém. az…
Tovább
(Táto izba sa nedá zjesť) A szüleim beírattak a rajzszakkörbe. Ülök a szakkörön, rágom a ceruzám végét, mintha a szobám lenne, a fülesemben szól a metál. Kértem Silviát, hogy jöjjön ő is, de nem akart. Ülök a teremben, nem ismerek senkit, ha kiveszem a fülest, csak a ceruzák kapirgáló hangját hallani, meg az óra ketyegését…
Tovább
Címerkép: királynő hollóval (Kráľovná s havranom v erbe) Mélységes az éj; elhalt minden, csak az éjszakailények távoli hangjahallatszik kintről, s te megint ugyanazt a rítust végzed:visszaadod a sötétet a sötétnek,kétségbeesetten keresed a fényt. Megidézeda fény minden alakját, s az ősrégi oltár előtt előhúzodkebledből a férfi arcképét,a férfiét, aki halálra sebzett: megidézedaz igazságot és a jóságot, demindenekfelett a szerelmet – s ha feljebb emeled tekinteted,az értékes ikont elhomályosítja egy másfajta…
Tovább
(Tvoja izba) Ütemezni Endre szobájából átköltözöl a nappaliba. A döntés hátterében az áll, hogy mégis a nappaliban dolgozz, és amikor átviszel néhány dolgot, akkor eszedbe jut, hogy ott maradj. Nem viszel át mindent, nincs kedved; állsz a szobában, nézed a bútorokat és a tárgyakat, és azon töprengsz, hogy mit tartasz másodlagosnak az életedben, mi nélkül…
Tovább
Hortus Conclusus Térey Jánosnak Az a szó, hogy föld, nem tudom, mikortóljelenti csak az elomló, barnás rögöket,a sárga homokot, a fehér csigaházakatrejtő tőzeget – ha egy dinoszauruszcsontotlelhetnék! –, a sarat, gumicsizmákfagyott talpnyomait őrző, szilárd talajta lábunk alatt ebben a családban.Amíg csak az úgynevezett emberemlékezetér, a férfifelmenők fejében holdak,katasztrálisok vagy kataszteriek,négyszögölök, ha meglékelhetnéd koponyájukat,mindegyikük dombos,…
Tovább
new age öltözködési tippeket olvasolneten, pedig temetésre készülsz.a halottnak új ing, új öltöny,néhány személyes ékszer.neked meg jó lesz, amibenaz anyádén voltál. akkor istél volt, emlékszel? bokáigálltunk a hóban, még össze-tartott a család, tapadt a hó.hatalmas hógolyókat kellettvolna görgetnünk, ott a sír-kertben. emberibb lett volna,de összetartozva sirattuk így is,nem úgy, mint fogunk az öregén,az idein, latyakos…
Tovább
Elérkezettnek látom az időt, hogy legalább magamnak számot adjak arról a reflektálatlan viszolygásról, amit a német nyelvterületek iránt érzek. Nyelv, amiben nincsenek nemek. Tizennégy évvel ezelőtt három hónapot tölthettem ösztöndíjasként egy Stuttgart melletti alkotóházban. Három tavaszias hónapot. Nyár elején jöttem haza, és a szüleimnél, Bozzaiban, a régi szobámban fejeztem be az előző ősszel, még Londonban…
Tovább
A vendégség vége Attól félünk, úgyiseljönnek majd,akikről megfeledkeztünk, és számonkérik,miért nem voltunk ott,miért nem jöttünk időben,pedig ők vártak ránk, de minem szólaltunk meg, nem mondtuk el,hogy ne töltsenek még,nem kérünk több cukrot a kávéba,nem szóltunk, hogy fázunk,vagy hogy megy a vonatunk, közben egyre nehezebb letta kabátunk a sok süteménytől,amit azért rejtettünk gyorsan a zsebünkbe,hogy nehogy észrevegyék,nem…
Tovább
Jelenés a Sorában és akkor a nyílt utcárólberepült, berepült a Sora nagyáruházba,berepült és vitorlázni kezdett a filigránalumíniumpolcok közöttegy sirály,leparkolt a tengerigyümölcsök pultján, de ügyet semvetett a vérvörös ikraszemekre,sem az ízletes makréla-pasztára, hidegen hagyta a szusibár,berepült, vijjogva, mint a mentőautó,tapicskoltnéhányat a szárnyaival, leparkolt, majdkönnyedénkimanőverezett az éjszakába,benyelte a senkiföldje, ez a hajadon,mi pedig álltunk,továbbra is csak álltunka…
Tovább
Sokan mondták már, hogy a vágóhídhoz túl közel nem érdemes fodrászműhelyt nyitni. Nevettem rajtuk. De sosem szabad nevetni a rossznyelveken. A gonoszok a jóakaróink, mert a szemünkbe mondják a bajt, ami fenyeget. Nem tudtam, nem értettem. Pedig a mesterem azt mondta, hogy mindent tudok. Nemcsak a szó szerinti szakmáról, mert ez a szakma bármilyen nehézségeket…
Tovább
Szegény, szegény (engedelmes) Josef K. Az ágyak szélén vagy tíz ember ült, és szópókert játszott. A barometrikus maximum Kelet-Európából nyugat felé mozdult el, magas légnyomású légtömegek úsztak az Atlanti-óceán felé, és semmi hajlandóságot nem mutatattak, hogy északi irányban kitérjenek. Minden megfelelt az előrejelzéseknek. Egyszóval, ami a tényállást alkalmasan kifejezi, 1957 későtavaszát írták. Ne tulajdonítsunk fontosságot…
Tovább
Önbizalmad tizenkilenc sora az összes használt mondat rejtekéből előmásszon,érintést megtámasztott tenyerek,kiátkozott növényeink, a húsevőkszára int, hogy igen, mehet,megérkezést visszatartott szomjasabb türelem,szomjas erdő vándorol a közelünkben,az összes használt mondatbeszélgetéseink teremtéshosszain sétáljon át,ismerősségig széthordjaállatszőr a magvakat,katasztrófa az erdőt,ha nem találna meg termékenység,beszélgetéseink teremtéshossza petefészeknél súlyosabb,ágazzon ez a termékenység szét,ha szuszogásod medrébe dől,párnát formáz a tenyered,ha szuszogásod dőlésszögénönbizalmad…
Tovább
Halálmegvető kényelem Sem semmilyen lakatlan szigetre,sem a sűrű, hiúzos, vadkanos rengeteg erdőmélyére, sem égbeszökő hegy csak sasok laktacsúcsára, sem sáskacsemegével hívogatóvégtelen pusztába nem vonulok el.És ugyanígy: sem Wall Street,sem kairói nyüzsgés, sem Las Vegas.Nemhogy az Idegenlégióba vagy afelkent X/Y kampánycsapatába –még a helyi akvarista vagy filatelista klubba(szerintem nálunk nincs is ilyen, de ez mostérdektelen) sem…
Tovább
A budai Vitéz János gimnázium udvarán álló platánfa időalagutakat rejt. Erre már többen rájöttek a hetedik osztályból, így voltak közülük olyanok, akik Mátyás király udvarába (Mészöly Ágnes: A királyné violája), a kiegyezés kori Budapestre (Wéber Anikó: Az ellenállók vezére) vagy az ötvenhatos forradalom kellős közepébe (Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben) kalandoztak. Karola, Bende és…
Tovább
Nem találod amikor minden elromlik, akkor lépbe az Isten. ajándékcsomagot hoz egyfutár, aki hadar, szárnyas kartondobozban. miután patáliáztál, és beszámoltál a plafonnakaz összes földi sérelmedről, kinyílt a kezedbenegy virág, szemedben bolygók keletkeztek. felfelé mászol a körfolyosón, szatyrokkal,zihálva. delfinek bukósisakban, lovakbalerinacipőben – félsz belenézni a maradék időbe. és hogy többet cigarettázol, amióta sirály visít,varjú hörög a…
Tovább
Feketeáfonya Nem kell aratni, vetni.Egy kobak száz boka,Egy koma száz lova,Ordasság megszületniBárhova máshova. Előlünk napok bújnak,De vannak eszközül éjek,Az okok megokulnak,Ha kerülnek körülmények. * Ez is csapás, bokrét,Hogy kivert az eged,E kis csapás, onnét,Hogy ide vezetett.Vesd magad messze el,Rázd le a pinceberket,Ha nem, megereszkedel,Elnyesik embernyelved. Száz lator egy ménes. Bennem megbízhatsz néha,De szétnézz, mert végesA…
Tovább
Élt egyszer egy nagyhatalmú király, kinek a birodalma nagyobb volt, mint amit a Nap reggeltől estéig, a Hold estétől reggelig bejár. Palotája a főváros feletti fennsíkon terpeszkedett. Minden égtáj felé arannyal borított kapuk nyíltak, az eget pedig ezüsttel fedett tornyok és kupolák ostromolták. Gazdag volt az ország és gazdag volt a város, de a palota…
Tovább
Átutazó Kosztolányinak (is) Mozdul, aki mozdul.A folytonos mozdulatlan. Lehajtja fejét – bűnös.Bűnös – megadja magát. Nincs semmi félelem! Nincsen kiabálás ott,ami mostanság körül. Nem kiabál, mert nem.Agresszív üresség, mindenfelé. Majdan, majdan!, ha akarod. Visszatér, aki visszatér,nem mondhatod, hogy. Mégsem úgy, amiként.Minden mindig más. Tudható, és tudjuk is. Figyelmez és vár, örökké így.Újból és újból: várakozik.…
Tovább
Kegyelmi pillanat Egy elkoszlott éjszakamúltán a rossz koromból,ami mocsok összeáll,kibukkan a nap,a függönyön matat,keskeny sávja rést talál,nagy vígan orrbapancsolfriss tojásfestékszaga. A siker egy pontján Most akkor tanuld meg,született elegáns,azt a másik eleganciát:a sztárjaikét, akiknek ahátuk mögé még nemmertek benézni soha.A Bowie-pózokat. Afélig-se leereszkedést,a jaggerit. A rejtőzködőnnyilvános Én önimádtatásamódszerét. A jó fenét.Sose érdekelt ez az allűr.Mint…
Tovább
Mi, akik nem vagyunk pszichopaták, de tudjuk, amit egy pszichopata tud,úgy birtokoljuk a tudást, mint atom-fegyverét egy békés nagyhatalom. Mondjátok el, mi bánt titeket. Van labdaérzékünk és sármunk,törzshelyünk és történeteink.Ti nem szerettétek a gyűjteményt,amivé akkor kezdtünk nőni. Mondjátok el, tényleg, sajnosalig emlékszünk valamire.Koleszpatkányok! Bocs, rég volt.A szobátokban kuksoltatok mindig. Mondjátok el, mi bánt titeket. Még…
Tovább
Mondattan Fölöslegesek a képzők és ragok.A határozók. De legfőképpen a jelzők.Semmi haszna az értelmezésnek.A jelző a grammatika rákfenéje.Felold. Viszonylagossá tesz. Lágyítjamondataidat. Vagyis féligazságokelfogadására ösztönöz. Kis népekmenedéke a jelző. Nincsen hazájuk.Csak elveszített haza. Vagy visszanyerthaza. Álmuk sincsen. Legfeljebbnyugtalan álmuk. Ami nem ugyanaz.A történelmük is milyen? Nem egyszerűencsak történelem. Hanem vérzivataros.Nehéz. Küzdelmes. És így tovább.Nem folytatom. Az…
Tovább
„A költőnek az volt a szándéka, hogy még hat regényt ír, amelybenkifejthette volna nézeteit a fizikáról, a polgári életről, a háborúról, a történelemről,a politikáról és a szerelemről, ahogyan az Ofterdingenben a költészetről tette.”(Ludwig Tieck kiegészítése Novalis Heinrich von Ofterdingen című regényéhez)„Tomorrow, and tomorrow, and tomorrow”(Shakespeare: Macbeth) (Fizika. 1995) Öreg kulcs. Annyira régi, hogy fogalmad sincs,…
Tovább
Békülős Volt egy… Volt egy labdám. Messze elgurult.Egész délután azt kerestem.Este lett meg, a Hold hasába bújt,nem hagyott el mégse engem. Volt egy virág: egy kék harang.Sütötte nap, itattam vízzel.Azóta égboltot rajzolok azzal a kékharang színnel. Volt egy kagylóm. Tengernél találtam.Nem lakott már senki benne.Fülemhez tettem, mormogott –vágyott vissza a tengerbe. Volt egy cicám: pöttömke párduc.Nem…
Tovább
Létfeledők 1. Fiatalon, furcsa, magánytól vonítószavaimat száműztem valahová belsődeklinációm tizenharmadik esetébe. (S közbenrejtegetett énem mit nem adott volna ahús-vér lányok egyetlen érintéséért!) S e „nem-tulajdonképpeni létemet”csak felerősítette bennem a társadalomelidegenedettség-sűrítménye. Egyik is, másik isa tudatom tudattalanjának mélyére nyomtabelső grammatikám személyragjait. A szocializmus komnatáinúgy haladtam át, mint kit meghipnotizáltak,Angiolieri asszony Cipolla termén: létfeledve,s nem volt, ki…
Tovább
Botond és a jegesmedve Mintha sötét burokból szabadult volna, amit a hajnali fény éles pengéje hasított föl. Nem tudta, hol van, nem értette, mit érez. Mindene fájt. A lába merev volt, akár a beton, a karja ki akart szakadni a vállából. Magzatpózban feküdt a földön. Megpróbált föltápászkodni, de a dereka nem engedelmeskedett. Megpróbált körülnézni. A…
Tovább
Egy idegen test változatai A test akvárium. Szájon át kiönt,ha közelít a hold. A mellkas vizébenaz álom parányi alga, lebeg. Nap-szakok partjain szárad, mint forróhomokpárnákon a nyál. Szívmedúzapumpál a belek korallzátonya felett. A test szoba, az állkapocsban tükör,nedvesen feszül. A vitrinszájban díszek,porcelánfogak. Mandulaoltár ragyog.Lassan szárad a gyomor, máj, garat,mint a vizes ruhák. Csontcsipeszekérhálók gubancos kötélsorán.…
Tovább
sufniba zárt emlékezet ropognak a gerendák a sufni kopott ízületei a padlástér eresztékeiitt bújócskáztunk valahaa ládák és zsákok alkotta ösvények közötts a leghátsó zug homályábanrejtőzött a lelakatolt titokaminek végére járni sohasem tudtunkéltre kelnek a tüsszentésre ingerlő finom poroka pókhálók a cserép alá bújt darázsfészeka madártani megfigyelőállásahonnan át lehetett lesnia szomszédban bikinifelső nélkülnapozó fiatal tanítónőreakinek barnán elomló…
Tovább
A nagy zakózás Az iskolakapun három kifogástalan fekete jobb cipő lépett ki egyszerre. Jó, csak majdnem kifogástalan, mert a Gabeszét már az összes tesója végighordta ünnepélyekre, de azért rendesen bekenték fekete pasztával, ne lássák, hogy mindjárt szétesik. A három kifogástalan szabású, sötét zakó csak úgy feszült az izmos vállakon. Na jó, Ropi válltömése lötyögött, mert…
Tovább