„valódi lombot hajt a hit”

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…

Tovább
Életigazságok hazugságköntösben

Önmagában már a díszlete is meghökkentő és elgondolkodtató a Szabó K. István rendezte, a Csokonai Színházban december 8-án bemutatott Macskajáték című darabnak. A letűnt, illetve letűntnek gondolt korszak relikviáival, kacatjaival, ócska holmijaival telitűzdelt, valamint egyelőre papírral letakart, így titokzatos elemekkel telített színpadképet penészes falak keretezik, s látva ezt a színházba járó emberek számára is váratlan,…

Tovább
A Téli éjszaka megidézése

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a megszólalásmódot illetően pedig szabad…

Tovább
Teremtések és átváltozások

Az év végéhez közeledve arra kértük több, a laphoz közel álló szerzőnket, hogy – visszatekintve az Alföld idei lapszámaira – válasszanak ki  egy általuk fontosnak, gondolatébresztőnek vagy akár vitathatónak tartott közleményt, és szóljanak hozzá egy rövid, szubjektív jegyzetben, amely a szerzők és szerkesztők számára értékes visszajelzést, az olvasók számára további inspirációt jelenthet. A választott szöveg bármely rovatból származhatott, a…

Tovább
„feléd vagy tőled”

Domonkos István összes eddigi versét most egy kiadványban is megjelentette az új­vidéki Forum Kiadó, Brenner János és Orcsik Roland szerkesztésében. A vajdasági származású, ma Svédországban élő szerzőről és az Allegro Bajbajó című kötetről is vélhetően könnyebb lenne beszélni, ha Domonkos és költészete nem szorult volna bele a „meg nem értett”, vagy még inkább a „méltatlanul…

Tovább
Végrehajtó retorika

Térey János költői teljesítménye azok közé az életművek közé sorolható, amelyek fo­lyamatos váltásokat és elmozdulásokat mutatnak, és az évek előre haladásával (az egymást követő kötetek megjelenésével) szinte mindig új poétikai utakat nyitnak; a nyelvi megoldásokban, a megszólalásmódban, a műfaji kereteket illetően foly­ton újabb lehetőségeket keresnek – eközben azonban egyetlen ívet vázolnak fel. Ahogy az Őszi…

Tovább
Elhallgat, meghallgat, megnyit

Itt egy újabb apró jele annak, hogy nincs rendben a világ: Vass Norbert első kötetében a novellái helyett mások műveiről írt cikkei állnak. Szekunder szövegek könyvekről, képekről és egy punkbandáról. Pedig Vass Norbert szépíró. Akik ezt eddig nem tudták, azok számára is rögtön egyértelművé teszi a kötet kvázi előszavában, az évtizedeket és történeteket észrevétlenül egymásba…

Tovább
Megkülönböztetés nélküli különbségek

A „differencia” fogalma vitathatatlanul a 20. század azon központi fogalmaihoz tartozik, amelyek mind filozófiai, mind nyelvelméleti, de kultúratudományos síkon is ha­talmas jelentőséggel bírnak. Ismeretes, hogy a nyelvtudományban Saussure, a fi­lo­zófiában Heidegger voltak a „differencia” legfontosabb teoretikusai, és az utóbbi év­tizedekben aztán gyakran beszéltek „ikonikus” és „nemi”, de „szisztemikus” differenciáról is. A „nézetütközés” (Lyotard: Le Différend)…

Tovább
Metanézőség

Miközben a színház mint művészi forma egyre több eseménnyel és számos kulturális kontextus bevonódásával van jelen a közéletben Magyarországon, addig a szín­házról, a színháztörténetről, a színházelméletről való értekezések tömegéről alig­ha tehetünk említést. Adódhat ez a színház sajátosságából, amennyiben a mű­al­kotás egyszerisége ellenáll a rögzítésnek, s így a kimerevítésben létrejövő tanulmányozásnak, vagy éppen a tudományág interdiszciplinaritásából…

Tovább
Olvasószínház

„A dráma tulajdonképpeni kezdete a szabadságvesztés traumája: ez a közös ta­pasz­talat kényszeríti együvé a szereplőket a barakk, a börtön, a haláltáborok és gu­­lágok, a személytelenség tereit létrehozó lakótelepek, függőségek, hatalmi játszmák szituációjába.” (Visky András: Barakk-dramaturgia = Megváltozhat-e egy em­ber?, Korunk, 2009, 11.) A fentiekben foglalja össze Visky András saját dramaturgiai-esztétikai rendszerét, az úgynevezett barakk-dramaturgiát, amely…

Tovább
Visszhangok könyve

„Techno-ogranikus mű” a kísérleti hanginstalláció, a művészkönyv és a vizuális köl­tészet között. Az Echolália három dimenzióból felépülő kísérleti műalkotás. Ke­le Fodor Ákos második „kötete” egy több mint tíz fős team együttműködéséből szü­letett meg, hosszú évek munkájával. Megjelenésében és tartalmában is újító, a ma­gyar kortárs költészeti, tervezőgrafikai és a technozenei közegen belül is hiánypótló alkotás. Intermedialitásában…

Tovább
Az „okos leány”

Kéri Katalin Női élet, leánynevelés az újkorban című tanulmánygyűjteményének te­ma­tikája egyszerre folytatása és megújítása korábbi monográfiáinak. Folytatása, hi­szen kutatói pályája elején a dualizmus időszakának nőképével foglalkozott (Ma­gyar nők a dualizmus korában, 1867–1914 között, 1997, kötetben: Hölgyek nap­­er­nyővel, Pro Pannonia, 2008), majd időben és térben egyaránt távolabbra te­kintett: a középkori iszlám, valamint a spanyol nevelés- és…

Tovább
Az antikvitás közelsége

A férfi nagydarab húsokat árult, magáról vágta le a combját, a mellét, kinek-kinek igénye szerint, vigyétek, mondta, nektek adom, míg végül nem maradt más belőle, csak egy hang, alig hallható. Az idézet nem Ovidius Átváltozások című eposzából való. A szerző Tóth Csilla, a vers címe Realitás, és az Alföld most bemutatandó számában (2017/8.) olvashatjuk. Pedig…

Tovább
Tükörtáv

Fenyvesi Orsolya Ostrom című második verseskönyve érdekes elegye a lineáris ol­vasás- és írásgyakorlatoknak, valamint a konkrét költészeti törekvéseknek. For­ma­i­­lag nem szedi szét a verset, tartalmi-poétikai szinten azonban a kísérleti versmetodika felé tolódnak szövegei. Versei radikálisan megteremtik a szavak nullfokát, ez­zel együtt olyan kiürített énalakzatok jönnek létre, melyek a szövegekben előhívott tükörstádiumot az olvasó drámájává is…

Tovább
„Ki szórta szét ki szórta szét”

Ha halomba hordanánk Tolnai tárgyait, jól megnézett, kifigyelt, széttapogatott vi­lág­darabjait, a karfioltól a kályhakönyökcsőig, a ciklámenceruzától az ecetgyár ké­mény­éig, beleértve a péppé sodort fonáldarabot és a bácskai földutak rögtaréjait is, és ha mindezeket, most már mint szavakat számtalanszor kimondanánk, s mint ő, ízlelgetnénk, ismételgetnénk a hangsúlyozás, nyomatékosítás, funkciógyakorlás örö­mével, könnyen támadhatna az az érzésünk, hogy…

Tovább
A régmúlt magyar sztáredzői

„A labdarúgásban az itt és most számít, az éppen lejátszott pillanat” – írja Detlev Clau­ssen a Guttmann Béláról szóló életrajzi könyv szerzője. Ha a futballban az „itt és most számít”, vajon kiknek az érdeklődésére tarthatnak számot az olyan könyvek, amelyek voltaképpen már befejezett mérkőzésekről szólnak? A már visszavonult játékosok esetében az eredmények, sikerek vagy emlékezetes…

Tovább
Délszaki fény

Induljunk ki abból, hogy Olaszország szép. Túl nagy kockázatot persze nem vállalunk a kijelentéssel ‒ annál nagyobb kockázatot vállal Halasi Zoltán verseskötete a cím­adással. Amelyről hamar kiderül, hogy csakis ironikusan érthető: hiszen a könyv lapjain olyan Olaszország tárul az olvasó elé, amely egyrészt kétségkívül szép, sőt, tündöklő, de legalább ennyire fenséges, vagy éppen kaotikus, vad,…

Tovább
Vérfarkas az álmok útján

(Az álom menetrendszerinti járatán a működés) Az Inkognitóablak Nagy Kata első kötete: mindössze harminckét vers alig ötven oldalon. Ez egyrészt imponáló, azt sugallja, alaposan megrostált anyaggal állunk szemben, másrészt – már a kötet ol­vasása közben és után is – felmerül, hogy ez talán mégis túl sovány. Szimpatikus anyag, mert nem akar mindent megmutatni – akár…

Tovább
Határellenőrzés

Van Rómának két nevezetessége, két oszlopa, melyek Traianus és Marcus Aurelius csá­szárok hadjáratait mesélik el képregényszerű szalag-reliefjeiken. A hajdani és mos­tani szemlélő emelt fővel tekintheti végig a történetet; már a tekintet iránya is az alázat és a tisztelet pozícióját követeli a kőbe vésett, így az öröklét, az örök hírnév felé közvetített, dicső tettekre nézvést. A…

Tovább
Mondatmedencében fürödve

Egy vasüzem telephelyén járunk, munkaidő után. Kiscsillag, Öcsi, Mesterúr, Andor és a többi kizsigerelt telepi munkás bosszúra készül a cég ellen: a cég megtagadta tő­lük a jutalmat, ezért elhatározzák, hogy eladják a MÉH-ben a telepen össze­gyűj­t­hető régi vasakat, az abból szerzett vadpénzt pedig elosztják maguk között. Az ak­cióból van, aki kivonja magát, van, aki kis…

Tovább
“Még a porból is”

„Vége van a nyárnak, / hűvös szelek járnak, / nagy bánata van a / cinegemadárnak.” Ikonikus verssorok ezek, amelyek nemzedékek tudatába ivódtak bele Móra Fe­renc jóvoltából. Sokan talán folytatni is tudnák a Cinege cipője meséjét, amelynek versformája kedvelt memoriter tartalomként rögzítette fejünkben a szegények té­li panaszát. A „mezítlábas” cinege dala azóta is „Kis cipőt, kis…

Tovább
Ízek üvegharang alatt

A natúr öntvény túlnyomóan a fizikai érzékelés állapotait mozgósító írásokat tartalmaz. Matt és fényes felületeket váltogató, akváriumot idéző borítója zömmel no­mi­nális stílusú költészetet takar. Olyan ízeket, textúrákat, hőérzetet vagy illatokat sű­rűn megidéző és azokat motívumhálóba rendező írásokat, amelyekben a szinesztézia dominál. Az érzékek azonban jócskán megcsalnak ebben a lírai univerzumban. Rendszerint összekeverednek az érzékelés területei,…

Tovább
A magabiztosság szomorúsága

(Idő, idő, idő) Évek óta izgatottan várom Tóth Krisztina újabb verseskönyvének megjelenését. A költő, úgy látszik, akarva-akaratlan mégiscsak tanít: ez a kötet, majd a PIM-beli könyvheti bemutató, vagyis a költészet kellett hozzá, hogy megtudjam, mit jelent ez a szó: világadapter. A cím ígérete szerint a költészet a Világ­adapterben mint világ-adapter, a világot adaptáló, egyszersmind átalakító,…

Tovább
Tátongó űr, avagy a részletek esztétikája

A minden és a semmi között ingadozik Roberto Bolaño posztumusz kötete, az öt könyvre oszló 2666. A regény 800. oldalán „végre eljutottunk Archimboldi húgához, Lotte Reiterhez” – gondoltam, most végre fény derül mindenre, az összes ed­digi látszólagos összefüggés alátámasztást kap, vagy éppen megsemmisül, az ezernyi részlet és szereplő végre összeáll, és megértem, mire ment ki…

Tovább
„mindent kétszer mond, kétszer mond?”

Egressy Zoltán Szarvas a ködben (2016, a továbbiakban csak Szarvas) című regénye önmagában is olvasható, saját jogú alkotás, nem mellékesen azonban az író első regényének, a 2011-ben megjelentnak hipertextusa, „folytatása, kiegészítése”, a két mű összefüggése pedig poétikai következtetések levonására is alkalmat teremt. Ebben a vonatkozásban a 2014-es második regény (Szá­zezer eperfa) még kevésbé mellőzhető, sőt…

Tovább
„Képtelenség fejben tartani mindent”

Az lehet az érzésünk Grecsó Krisztián prózaköteteit olvasva, hogy az adott könyv si­kerültségét nagyban meghatározza, hogy elbírja-e a magára rakott súlyt – miközben már önmagában a siker eleve olyan terhet jelenthet az irodalmi szcénán belül, ami a mélybe ránthatja még a saját feladatát többé-kevésbé jól, de legalábbis nem erénytelenül elvégző kötetet is. Végigtekintve a recepció…

Tovább
A Nyugat franciája: Gyergyai Albert redivivus

2016-ban, mikor Gyergyai Albert hajdani híres Camus-fordítása (Közöny), amely nemzedékek számára jelentett meghatározó olvasmányélményt, immár új for­dításban és más címmel (Az idegen) került a könyvesboltok kínálatába, különösen aktuális a francia irodalom legjelentősebb tolmácsolójának, aki egyébként a ma­gyar esszéirodalom fontos képviselője is, egy kötetnyi tanulmánnyal adózni. Az­az megadni a császárnak azt, ami a császáré. Ahogy az…

Tovább
Előttem a halál

Hartay Csaba rendkívül termékeny szépírói munkássággal, nyolc verseskötettel és há­rom regénnyel rendelkező szerző. A 2016 őszén megjelent Holtág ugyan egy he­lyütt szinte megidézi a 2012-es Lerepül a hülye fejeteket (128–129.), alapvetésében távol marad tőle, hangulati elemeiben pedig néhol a 2015-ös Nemboci líraibb ré­szeit hívja elő. A Holtág elbeszélői módját, de legfőképpen témáját tekintve kü­lön­bözik az…

Tovább
Utoljára szembesülsz a véggel

Többször megállapítást nyert az életmű nagyobb íveinek áttekintésére tett különféle kísérletek során, hogy Oravecz Imre költészete sokáig kötetről kötetre újította meg magát, lépett újra és újra váratlan, a korábbiakból nem kikövetkeztethető poétikai utakra. A Halászóember utáni időszakra ez a diagnózis immár kevéssé mondható találónak. A megfelelő nap címen kiadott 2002-es versgyűjteményt, minden tematikus és formai…

Tovább
Szubverzív felszínesség?

A „kommunikáció materialitásai” (Hans Ulrich Gumbrecht) felé forduló értelmezések elszaporodásával egyre gyakrabban találkozni az irodalomértés fő csapásának sze­gezett váddal, hogy az, miként Richard Shusterman fogalmaz Deep Theory and Sur­face Blindness – On the Aesthetic Visibility of Print című írásában, vakká vált a tex­tus „felszíne” iránt, figyelmét a „mélyben” rejtőző jelentések felé fordítva, avagy, jobb esetben,…

Tovább