Nyitnikék I. A Benedek-hegyre Kálváriát kellett építeni, Mert csak így lehetett megoldani a hely Erkölcsvédelmi kérdéseket felvető Helyzetét. A hegy túl szép ahhoz, hogy ne temetkezzen bele A népvándorlás szinte valamennyi mocska: Germán, avar, magyar, tatár, török, Végül az

A morális korlátok közé szorított, aljzatra nyomott testnek természetes, hétköznapi közegében kiszámíthatóan kell viselkednie – annyi vizet szorítania ki, amennyivel súlya csökken. De mi történik akkor, ha valamilyen okból kifolyólag a víz kezdi el kiszorítani a testet, amely közben

torzószótár áraszt hogy fiatalságunk kétes hőse a világ túloldalán kicsi csapatával elindult a hegyekből a zsarnok ellen innen nézve talán rendben van hogy miként manipulálta az­tán e honban a nagy kalandot a szellemiekben enyhén szólva szerény politikai él­csapat arra

die selbstjäger Jungnak és Rilkének ősi-ismerősen barlang szája tátog oda bújt be a fény: lénye lényege mióta egy éjjel egyszer rávillámlott bár tart is tőle tartana vele nem tudja meddig még: zsigerig átfázott de bentről a vak mély tükrözi

„Barna föld”, „barna talaj”: talán így lehetne visszaadni Daniel Höra 2012-es regényének eredeti címét (Braune Erde), amelyről az olvasó a nemzetiszocialista mozgalomra, illetve a hozzájuk kötődő paramilitáris szervezetre, a Sturmabteilungra asszociálhat, akik „barnaingesekként” híresültek el. A könyv 2018-ban, a

Az elsősorban negatív érzelmekhez és pillanatokhoz köthető szégyen az egyéni ta­pasztalaton túl a kollektív emlékezetnek (eredendő bűn, Kulturschande), az irodalomnak (Rushdie, Coetzee, Rousseau) és más művészeteknek (René Magritte vagy Suzzan Blac képei, Bergman filmje, Mundruczó darabja, Cercei szégyenmenete a

Megvárja, amíg elcsendesedik a ház, valami zene szól még halkan, nem csak a mozgás szűnik meg körülötte, de az övén kívüli életek valamennyi egyéb jele. Előbb a házban lélegző lakások némulnak el, azután a szemközti épületek ablakaiban is sorra

A tizenegy fejezetből álló tanulmánykötet előszavában a szerző az olvasó segítségére siet, hogy a címbe helyezett limes jelentését meghatározza, majd a „láthatatlan” jelzővel kiegészített terminusból létrejövő szókép feszültségét bontja ki, így ki­jelölve az összetett struktúrába rendezett írások közös nevezőjét.

A csinitáboron gondolkoztam, de láttam a programban, hogy a hetet divatbemutató zárja, ahol a szülők megtekinthetik az elkészült ruhakölteményeket egy gyerek fashion show keretében, és ez visszariasztott. A madártábornál tetszett az odúbarkácsolás, ott viszont a mikroszkópos bagolyköpet-elemzés bizonytalanított el.

Ez is csak hasonlat   Vajon csak anyagként és energiaként lehet leírni a világot? Ha okozatnak fogjuk fel a fényt, a jövőből is sötétség tátog? Vajon minden elmagyarázható? A lehetetlen nem lehet soha? Világnak szája, semmi homloka, az arc