Markó Béla versei

Világítás Amíg vannak élők, terjeszkedik a temető is. Meredek domboldalon kúszik egyre feljebb, talán a mennyország felé. Hatvanhét éves vagyok. Négy évvel idősebb halott apámnál. De halott anyámnak még mindig gyermeke lehetnék, tizenhét évvel fiatalabb vagyok nála most is. Leguggolok, hogy megigazítsam a félrebillent virágcserepet, és amikor hirtelen felegyenesedem, furcsán megszédülök, érzem, hogy mindjárt elesem.…

Tovább
Harmsziádák

Hogyan készül a kenyér? Nyakunkon a Péter-Pál, a szakértők rekordterméssel kecsegtetnek, kezdetét veszi a búza betakarításának szent ünnepe. Az aratóknál, a part alatt személyes elbeszélgetésre kerül sor a varjak közt, egy baráti kölcsön visszafizetésével kapcsolatban. Hangos szavak, károgás, mentegetőzés, ígéretek, fenyegetőzés, szárnylobogtatás, később, munka után, a nagymelegben, békülékeny sörözés a sarki kisközért előtti lépcsőfokra telepedve.…

Tovább
A mágia oda

Beszennyezett, festékkel összemázolt, meztelen női test részlete a sötétlő vérvörös felirat alatt: SZÉPEN ÖLNI. Csobánka Zsuzsa Emese legutóbbi kötetének borítója ígé­retes alkotást sejtet: a csupán részleteiben megmutatott, arctalan női szépség még a fátyolszerű szürkés-kékes-vöröses háttér szennyén át is képes felragyogni, sőt, minduntalan magára vonja a szemlélődő pillantást. A nő hátáról csorgó vörös festékhez madártoll tapad:…

Tovább
Kettős tabló

Nincs szükség kerek évfordulóra ahhoz, hogy a kutatók ösztönzést kapjanak egy ki­emelkedő és a mindenkori kánonban elismert alkotó pályájának folyton frissülő megközelítéséhez, mégis erősebb lendületet és komolyabb pályázati támogatást nyerhetnek, ha az évfordulón nagyobb figyelem fordul egy-egy klasszikus szerzőnk felé. 2017-ben Arany János is komolyabb publicitást nyert a szokásosnál. Az emlékévre időzített kötetek között különleges…

Tovább
Krétakör

Szél, olaj és gáz Miközben Nyugaton már a harmincöt, sőt a harmincórás munkahéten gondolkodnak, itt nem ritka a hatvanórás sem – a 200 eurós átlagfizetések és a magyarországiakhoz közelítő árak nem engedik meg a lazítást. De lazítani azért sem lehet, mert rengeteg a gyerek, a nagy családokban pedig sokszor csak a férfi dolgozik, ő vi­szont…

Tovább
Olty Péter versei

Sorbonne, 2007 Íme megjelent a többlet. Egy túl- exponált fotót mutat, melyen ha közvetetten is, de látható a fényfelesleg egy fehér pacában. Még a vízesés is elmosódik, hogyha lassú volt a zársebesség, jegyzi meg; tehát az istenarc túl- csordulása sem leírhatatlan. Többlet és hiány között különbség volna? – hümmögött a doktorandusz, mintha a fentiekre ráelőzne…

Tovább
Demény Péter verse

Yellowstone szeretnék lazacot fogni a yellowstone-ban ez a vágyam maradt miután az egyik boldogságomat elszúrtam a másikat megtaláltam felépítettem talán erre futja még iskolás koromban amerikába akartunk emigrálni nagyanyámnak nagyon fájt amikor elmondtam én meg nem értettem hát lehet szebb mint amerikában a diktatúra arra jó hogy maximálja az álmaid igaz hogy a gépfegyverkerítés mögött…

Tovább
Deák Botond versei

A lappangás kora A lehetséges csakis az, ami megtörténik. Az öreg emberek viszonylagos esettségét, egyformaságát talán csak a csökkent figyelem teszi, amivel feléjük fordulunk. A parkban történnek a tűzijátékhoz hasonló, apróbb katasztrófák. Vajon mit hordozhat gondolataiban ez a teljességgel szótalan, depressziós nő?! A lényével kérés, kérdezés nélkül is fáraszt minden ép és őrült, de nyitott…

Tovább
Szilánkok az üvegtestben

Létezik az a kicsit édeskés közhely, hogy az ember sosem felejti el az elsőt. Nos, Simon Márton Dalok a magasföldszintről című 2010-es debütáló kötete volt az első kortárs verseskötet, amelyért besétáltam a könyvesboltba, és saját pénzemből, gon­dolom, a nem kifejezetten busás egyetemi ösztöndíjamból megvettem. De nem csak emiatt emlékezetes ez a kötet. Annak a mindenekelőtt…

Tovább
Krusovszky Dénes versei

Szépen eltüntetnek Beindították a fadarálót odalent, most egy szót sem lehet abból érteni, amit egymásnak mondunk, ha mondunk egyáltalán, de hát úgy látom, mozog a szád, előbb a nagy ágakat vágták le láncfűrésszel, aztán a törzset döntötték el, és most ez a darálás, pusztul a délután, árnyékuk sosem lesz már, mozog a szád vagy csak…

Tovább
Búcsú Térey Jánostól

Felnőttekként lettünk barátok. Az utóbbi tíz évben olyan magától értetődően barátkoztunk, mintha öröktől fogva örökétig azok lettünk volna. Az elejére már nem emlékeztünk, a végére nem gondoltunk. Későn és valahogy lassan, de biztosan lettünk barátok, ő még negyvenen innen, én már negyvenen túl. Pedig gyerekkori jópajtások is lehettünk volna, tőlünk négy percnyi sétára volt a…

Tovább
Alice Békásmegyeren

A Magvető tavalyi könyvheti kínálatában jelent meg Mán-Várhegyi Réka regénye, amelyet a könyvünnepre alapvetően jellemző fokozott izgalom mellett talán személyesen az íróra irányuló olvasói várakozások is sürgettek. A szerző első kötete, a JAKkendő-díjas kézirat 2014-ben jelent meg Boldogtalanság az Auróra-telepen cím­mel, ezt a novelláskötetet a Szupermenők című ifjúsági naplóregény követte 2015-ben, a Mágneshegy pedig a…

Tovább
Poós Zoltán versei

Hibás téglák Sokáig nem tűntek fel a hibás téglák a sírokon. Rosszul égtek ki, távolról olyanok voltak, mint az ásványok. Néhány zöldes árnyalatú lett, de voltak lilák is. A nap úgy csillogott rajtuk, mint az eozinos házakon, ahol a gazdagok élnek. A Szent Mihály temetőben a szegények hibás téglákkal rakták körbe a sírokat. A hibában…

Tovább
Biró Krisztián verse

Duga-1 Ma temették az öreget, aki mindig az orosz fakopánccsal riogatott. Persze nem tudtuk, mi lehet az, egy harkályt képzeltünk el, ami valószínűleg szereti a vodkát. Az öreg volt vagy negyven kiló, és csak akkor láttuk, ha átpattant hozzá a labda. Olyan nevetségesen fenyegetett, hogy néha direkt az ablakát céloz- tuk-tuk-tuk. Aztán hamar megunva a…

Tovább
A boldogtalan sírásó

A boldogtalan sírásó Éppen egy lengyel útikönyvbe ragasztott térképet forgatott, mert meg szerette vol­na találni azt a várost, ahonnan az az autóbalesetben meghalt fiatalasszony szár­mazott, akit nemcsak kiemelt a roncsból, de aztán a hullaházi tepsiből is ő rak­ta át a koporsóba, miután a temetkezési vállalkozó embere alapozóval és púderrel el­tűntette fejsérülése nyomait. Éppen a nagyítóját…

Tovább
Immár kész a Márai-leltár

Kevesen vették észre, hogy 2018 nyarán a legújabb kori magyar irodalomtörténet egyik fontos fejezete zárult le azzal, hogy megjelent Márai Sándor naplósorozatának utolsó darabja. A teljes napló 1982–1989 néhány hónapja hozzáférhető és ol­vasható. A Márai-féle naplók terjedelme tiszteletet parancsoló. A közel hétezer ol­dalas mű tizennyolc kötetben fért el, amelyek megjelentetése tizenhárom évet (2006–2018) vett igénybe.…

Tovább
Ágoston Tamás versei

Mint az életében Jégeső veri a hullaházat. A ballonkabátos léleklátó apám fölé hajol a mennydörgésben. Belenéz a fülébe, orrába, szájába. Felegyenesedik, felém fordul, vastag keretes szemüvegéről csöpög a víz. Ne aggódj, fiam, mondja, sündisznó lesz. Másnap, a nyekergő ágyon gorilla ugrál. Apám lelke az: megismerem a szagáról. Csalódottan állok a küszöbön: sündisznónak örültem volna, az…

Tovább
A részletek kora

Hitelesen elbeszélni az apokalipszist, valamint két egész élet tartalmát belesűríteni egyetlen történetbe nem könnyű vállalkozás, mégis ez az alapötlet adja Hutvágner Éva első kötetének kiindulópontját. Az Örök front rövid, tömör és tömény, fontos esz­köze a sűrítés, amelynek sikerültsége az arányokon múlik: mennyire, de legfőképpen hogyan képes vegyíteni a két főszereplő életének mikrotörténetét az egész emberiség…

Tovább
Határokon innen és túl

„A lélek határait meg nem találod, bejárj bár minden utat: mélysége akkora.” Így idézi Edmund Husserl a B46-os Hérakleitosz töredéket, utalva rá, hogy az az énhorizont, mely a transzcendentális redukció révén hozzáférhetővé válik a szemlélődő alany számára, szedimentált jelenség, mely további – tulajdonképpen véget nem érő – redukciók lehetőségét hordozza magában. („Der Seele Grenzen wirst…

Tovább
Temetések könyve

„Meghalni könnyű. Élni nehezebb.” (264.) Így zárja egy kafkai katonakalandja is­mer­tetését Doru Pop könyvének Doru Pop nevű elbeszélője. Mintha sóhajtana is közben egy nagyot. A Szocialista szappanopera halálok soráról szól, sóhajok kö­zött. Ki nem mondott szavakról és a nyomukban maradt koporsónyi űrről. Vesz­teségekről, meg a helyükre nyomuló elveszettségről. Elveszve lenni, és kutatni az élethez vezető…

Tovább
Mese a kertről

Azt gondolhatnánk, a könyvillusztrátor kényelmes foglalkozás, mert sosincs egyedül, nyugodtan hátradőlhet, hiszen mindig ott áll mögötte az író, aki bizonyosan elkapja, ha túl magasra szállna. Aki szöveg nélküli képeskönyv (képkönyv) rajzolására vállalkozik, az eloldja magától az előre megírt szöveg stabil bázisát. Olyan kicsit ez, mint a zenekari kíséret nélküli énekhang vagy a szöveg nélküli filmetűd:…

Tovább
Jenei Gyula verse

Isteni műhiba 3. rendkívüli eseményre készülök. az időpont még kérdéses, de a dolog elkerülhetetlennek látszik, s húsz éven belül valószínűleg megtörténik. még nem tudni, pontosan hogyan. talán a szokásos szív- és hasi panaszok, görcsök… a kínzó főfájások lehetséges okaként az agydaganatot kizárják. újabb leletek: vérszegénység, erőteljes süllyedés. a nyálkahártyán és a bőrön pontszerű bevérzések, a…

Tovább
Halász Rita: Kánikula

Meztelenül fekszünk az ágyban. Három napja nem húzom fel a redőnyt, felesleges, éjjelre sem hűl le a levegő. Anyád utál, mondom Gergőnek, és virágpermetezővel spriccelem magamra a hideg vizet. Nem hibáztathatod érte, lássuk be, nem volt túl jó a belépőd, válaszolja. Vállat vonok, legalább apád szeret. Csak reménykedik, hogy egyszer ő is sorra kerül, mondja,…

Tovább
Nyilas Atilla versciklusa

Az ékesszólásról Safari I. „Háromezer-négyszázhetvenhetes számú Steinmetz Miklós úttörőcsapat, vigyázz! Fogadás balról (vagy jobbról?), zászlónak tisz-te-legj!” Elöl valami hókuszpókusz, látni nem lehet, aztán zúg a bután fenyegető „rendületlenül”. II. Volt ellene bármi kifogásod? Érthetetlen volt, de már akkor sem akartál feltétlenül mindent érteni. Kivetted belőle a részed, és nem váltott meg a benned bujkáló rosszkedv.…

Tovább
Egyetemes reménytan

Alfa. Takács Zsuzsánál azonban a vég van a kezdeteknél, ami az Összegyűjtött és új versek alcímmel megjelent kötetet illeti. Tehát – a teljesen érthető szerzői-szerkesztői döntés következtében – a könyv elejére kerültek az életmű legfrissebb da­rabjai a máskülönben időrendet tartó és időmegjelölésekkel ellátott gyűjte­mény­ben. Erre az elrendezésre azért érdemes felfigyelni, mert a három ciklusba rendezett…

Tovább
Pál Sándor Attila versei

Ballada a halálról Lehet a halál még annál is félelmetesebb, mint ahogy most gondoljuk? Meglehet. Meglehet. Egy tudományos kutatás szerint ugyanis az agy jóval tovább működik annál a pillanatnál, amikor a test már nem ad életjeleket. Jóval tovább. Az emberek pontosan tudják és érzékelik tehát, amikor más emberek megállapítják, hogy meghaltak. Pontosan tudják. Egy ember…

Tovább
Grecsó Krisztián verse

Magánapokrif A mindeneim mára üres árkok, Kopár földsávok a kincstári mezőn, Kifosztott oltár a harmadik napon, Tucatnyi mérgezett varjú a tetőn. Róluk mondatott le, intett, az Úr, És elhagytak engem ők könnyedén, Mintha nem én szültem volna őket, Általam voltak, mert léteztem én. Nem az én testem ők, nem az én vérem kelyhe, Nincs szükségük…

Tovább
Beck Tamás: Nincs happy end

Péter randi előtt légfrissítővel fújta be a hónalját. Családjában mindenki fogához ver­te a garast, ő sem költött tehát márkás dezodorra a kártérítésből, amit tegnap utalt át számlájára a vadásztársaság. A bükkösből föltévedt szarvasok ugyanis Péter konyhakertjében is lelegelték a cukorborsót, megrágták a gyümölcsfák rügyeit. Te­le volt a falu panasszal a veteményesek feldúlása miatt. A károsultak…

Tovább
Nagy Kata versei

Kellékvers Az írás nem társas műfaj. Dolgok, amiket írás helyett csinálok, amikor nem vagy itthon: Kiengedem a fürdővizet. Nézem, ahogy megtelik a kád. Felveszem a kedvenc ingedet, a cserszömörce fantázianevűt. Nyitogatom a hűtő ajtaját. A víz kihűl. Később felpróbálom a menyasszonyi ruhámat, a fátylat, amiről nem is tudsz, végül a gyűrűt. Eltervezem, miket fogok kérdezni…

Tovább