Villányi László versei

Ajtónk fölött A márciusi havazás reggelén ablakunk alatt tipeg, szóra nyitja sárga csőrét: üres a madáretető. Eddig kenderike, fekete rigó, énekes rigó, fakopáncs, széncinege, barátposzáta, citromsármány, csicsörke, tengelic, kerti geze, füstifecske mutatta magát. Holnap kit várhatunk? Köszönöm, hogy reggelente kertünk harmatos füvében gázolhatok. Hetek óta felderítő repüléseket végez udvarunkon egy rozsdafarkú pár; ma fészket raktak…

Tovább
„Az én sűrű ködében a világ”

Egy irodalmi műnek sokféle hatása lehet. Szerencsésebb esetben egy kezünkbe ke­rült, úgynevezett „jó könyv” képes formálni ízlésünket, gondolkodásunkat. Az em­ber életében azonban csak néhány alkalommal adódik olyan olvasmányélmény, amely egész világlátást, hitet, meggyőződést tud megrengetni. Az Elégia lakói az utóbbiak közé tartozik. De miben áll a kötetnek ez a kivételes elbizonytalanító ereje? A versek beszélője…

Tovább
Antal Balázs: Védtelenül

Akkortól kezdve, hogy először kibiciklizik az elhagyatott, keskeny nyomtávú vasúti hídhoz a síkságot átszelő csatorna partjára, Detre lassanként meglátja a mozdulatokat, amelyektől teljessé válik a mozdulatlanság, meghallja a hangokat, amelyektől süket lesz a csönd. Minden alkalommal talán csak eggyel többet lát, talán csak eggyel többet hall, és mégis mindig összeáll. Egymás mellett karnyújtásnyira ível át…

Tovább
Vörös István versei

Egy kor kezdete …de még csak most képződnek azok a gyűrődések, amelyek a hegyek és a völgyek életünkben, s öröknek tűnnek majd. Rosszabb is lehet? De még csak most képződnek a jajszavak, s visszaverődnek. Felénk nyúlnak hideg kezek: a hegyek és a völgyek, az urak és a hölgyek, mind-mind csupa ideg. De még csak most…

Tovább
Az idegenség árnyalatai

Idegenek-idegenség-gyűlölet-ellenségkép. Gyűlölök, tehát vagyok, odi ergo sum. Mindezt Racskovszkij, Umberto Eco A prágai temető című művének egyik szereplője bővebben is kifejti: „Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet? […] A hovatar­tozás-érzés […] a gyűlöletből fakad, annak a gyűlöletéből, aki máshová tartozik. A gyűlölet ápolandó polgári eszmény. Az ellenség a népek barátja. Mindig kell va­laki, akit…

Tovább
Németh Zoltán verse

Altatódal Aludj, kis Édesem! Látod, mindenki alszik, a maci, a kutyus, minden baba alukál, még a rossz, gonosz gyerekek is alszanak, a börtöntöltelék-gyerekek is, sőt még a bűnöző gyerekek is alszanak a börtönben, aludj, aludj kis Édesem! Szundiznak a véres kezű kortalan-vén pedofil játékmacik, húzza a lóbőrt a gyilkos sárga szamár, aki ma is két…

Tovább
Kések, férgek, mosógép

Bordóba hajló vörös betűkkel áll a kötet címe a szürkésbarna képen, melyen egy hatalmas jószágot, egy elefántot látunk, amint éppen egy daru a magasba emeli. El­ső pillantásra szürreális látomásnak tűnik, ám a hátsó borító információi szerint egy 1916-ból származó fotóról van szó, melynek címe: Mary, a gyilkos elefánt ki­végzése. Vagyis egy gyilkosság dokumentációjával van dolgunk,…

Tovább
Kántor Zsolt: Tónus, aspektus

Van egy fajta megjelenítés, ami nem újra-megjelenítés, nem reprezentáció, nem visszaemlékezés. Valami olyannak a megjelenése, ami tulajdonképpen sohasem volt jelen. És mégis, valamikor már éreztük, hittük. Ezt a nem a jelenen alapuló megjelenítést nevezi a filozófiatörténet Vergegenwärtigungnak (Husserl). „Valami­vel közelebb, mint szokás, de még így sem elég közel” – így idézi Paul Klee mondatát Tandori.…

Tovább
Géczi János verse

A halálról Arra születtünk, hogy a szerencse vesztesei legyünk, a saját történetünkben se bízzunk. Van pillanat, mikortól az árnyékunk egy része nem követ minket, csak az a darabja, amelyik nem fél. Az őrület esetén baljós előjel a vigyorgás, elmebajnál pedig a szálak tépegetése s tekergetése az ágytakarón. Hogy nem figyelsz arra, aki álomból felébreszt. A…

Tovább
Ismerős újszerűség

Noha Marno János új kötete terjedelmét tekintve az életmű többi darabjától eltér (jóval meghaladja azokét), a benne megjelenő versformák a korábbi művek jól is­mert tendenciáit idézik fel. Például a Szereposzlás egy marnói 14 sorossal indít. A Fel­legjárásban (1994) megjelenő 12 soros, versszakokra nem tagolódó költemények, amelyek a Daiadalban (2001) és a semmi esélyében (2010) válnak…

Tovább
Modern Ezeregyéjszaka

A következő kritika tárgyát egy eddig Magyarországon ismeretlen külföldi szerzőnek egy talán még kevésbé ismert kiadó által gondozott, ám annál nevesebb fordító által magyarra átültetett szövege képezi. Rafik Schami Szofia, avagy minden tör­ténet kezdete című regénye az alig három éves Lábnyom Kiadó gondozásában jelent meg ez év márciusában. Kézbe véve a csaknem ötszáz oldalas könyvet,…

Tovább
Látogatók és házigazdák a cívisvárosban

Hogy hányféle szempontból közelíthető meg egy nagyobb, a magyar kultúrában többször is központi szerepet betöltő település irodalmi élete, arra az elmúlt bő négy évtizedből a debreceni vonatkozású kiadványok szolgálnak szép példával. Az Alföld folyóirat helyi érdekeltségű cikkei, tanulmányai évtizedek alatt könyvvé for­málódtak (Fülöp László – Juhász Béla – Bényei József szerkesztésében: Szá­za­dok szelleme – Tanulmányok…

Tovább
Tábor Ádám versei

Az áprilisi purgatóriumban Az áprilisi purgatóriumban sütkérezünk márnyári napsütésben vacogatunk a télvégi szélben a természet körében tisztulunk Vélelmeink tüze kiéget hideg- s héválló üres cseréppé res-ből akkor leszünk majd egésszé amint felsőbb létkörbe jutunk Addig az átmeneti állapotban sütkérezünk márnyári napsütésben vacogunk a még télvégi szélben az áprilisi purgatóriumban Szó    ég a közeli szavakat kell…

Tovább
Kik volnánk akkor

„Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük ma­gunkat.” – ezzel a megállapítással zárul Krusovszky Dénes első regénye. A kritikus pedig talán nem téved, ha szövege kezdetéül a regény zárlatából vett idézetet hoz. Egyrészt, mert Krusovszky írásának, bátran állíthatjuk, hogy ez az egyik té­tel­mon­data, másrészt, mert – felrúgva jó néhány konvenciót…

Tovább
„Kardélen jártunk”

Szirák Péter: Idén októberben volt 30 éve, hogy Debrecen „Az irodalmi progresszió lehetőségei és feltételei” címmel rendezett Irodalmi Napokat. Az 1971 óta év­ről évre megtartott szakmai-közéleti tanácskozások sorában ennek az eseménynek különösen nagy jelentősége volt. Monor, a ’86-os írószövetségi közgyűlés, La­ki­telek, valamint az MDF, a Fidesz és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának megalakulása után, illetve a…

Tovább
Turi Tímea verse

A konyhában Amíg a férjeink beszélgettek, mi kimentünk a konyhába. Nem beszéltünk róla, de tudtuk, egyikünk sem él hiába. Köröttünk a ház, amiben előttünk is öröm és kétely lakott. Te megdicsértél azért, hogy látod, már lepucoltam az ablakot. Te láttad, és én büszke voltam, pedig ez sem volt az én érdemem. Nem mondtam el, de…

Tovább
Hol rasszizmus van, ott rasszizmus van

Nők és férfiak születésnapot ünnepelnek, kiskertet gondoznak, olvasgatnak, or­vos­hoz mennek, egyik városból a másikba utaznak – csupa hétköznapi, ismerős esemény, kivéve, ha a rabszolgaság kontextusába helyezzük őket. Colson White­head 2016-ban megjelent, azóta számos díjjal elismert afrofuturista regénye kiválóan világít rá a 19. századi Amerika ellentmondásosságára és a rabszolgaság borzalmaira. Whitehead (1969–) nem történelmi regényeiről ismert,…

Tovább
Payer Imre verse

Téli anakreoni Fehérben mozdulatlan. Tömött fehér. Tapadnak. A jéggyémánt rügyekkel. Gallyakon függeszkednek. Puhán hangtalan hullás. Vakítón felszikrázik. A havon a hideg fény. Táncolnak kövér pelyhek. Az időtlen fehérben. Csak lélegezz. Ki és be. Most ne akarj túltörni. Hófényben. Örülj. Itt légy. Fehér ég fehér füttyel. Fehérben mozdulatlan. Fehérköd terület Nem a nap és nem a…

Tovább
Tornai József versei

Nincs semmi az égen Nincs semmi az égen, csak a Nap, süti eszelősen arcomat. Hányadik, nem számít, ez a nyár, az idő úgy mállik, mint a sár. Kilencvenegy éved nem a vég, hátha még elér egy hajnal-ég? Verseket is írsz, lám, bármelyik éppúgy beszél tisztán, mint eddig. A bátyja Ugyanúgy főzi a lekvárt, mintha a…

Tovább
Tovalibbenések

Herczeg Ákos: A 2000-es évek elején az egyetemen találkoztam először kortárs költészettel, és ha jól emlékszem, éppen ez a kötet vezetett át a későmodern József Attila- és Radnóti-féle lírahagyományból egy ettől eltérő költői megszólalás közegébe. Nehéz pontosan visszaidézni a revelációt, amit jelentett ez a címek nélküli sza­badverses kompozíció, ezzel az asszociatív működésmóddal, a nyelvnek itt…

Tovább
Jász Attila versei

PADMA HUN, avagy a padon ücsörgés dicsérete i. [Fautyna nővér Debrecenbe utazás közben BSz-ra gondol – reggel, délelőtt] mai napig képtelen vagyok kitörölni a számát a telefonból. ami már nem is az övé nyilván. mintha várnám, hogy felhív, pedig nem szokott. inkább megjelenik váratlanul. bedobja könyvét a postaládába vagy becsönget, hogy megkerüljük-e a kacsás tavat,…

Tovább
Nagypál István versei

Szimfóniák   Lessing copfos kislány testének szimfóniája kisautó és katona papírhajóba mártva kavicsok és bogarak papírrepülőkbe göngyölve torkukszakadtából üvöltöttek egymásra néhány sötét pillanatra lement a nap hogy újra lássuk a homokvár közepén a szürke testet szobor vagy csonka csonka csonk torz harcmező morzsa-eső hullik üveggolyók a szemei a győztes mégis legyőzötten ül a rendőrautóban Alekszijevics…

Tovább
Egy véletlen keletkezés körülményei

A fotós, egyben társszerző Ornan Rotem szavainál aligha lehet pontosabban körülírni, milyen anyagokból áll is össze a Krasznahorkai László által is jegyzett kötet, A Manhattan-terv. Mint a könyvtervező Rotem megjegyzi, egy adott környezetet, tá­jat bejárni szükségszerűen valaki mással való együtt-járást jelent, egy olyan úton haladást, melyen már valaki más is járt előttünk – feltéve, ha…

Tovább
Hartay Csaba versei

Nem enged Valamiféle belakhatatlan terasz. A sosem ér rá senki lombsustorgásával. Alkalmak és időpontok tülekednek árván. Nincs érkezés, csak vak várakozás. Hogy majd egy távoli nyárban. Hogy majd egy távoli életben, újra ifjúságban. Önsajnálatban, önvádban. Önhazugságban. Mit akarunk a nyártól? El kellene végre fogadni, hogy lángoló sörényű. Befoghatatlan. Nem enged becézést. Sem utálatot. A nyár…

Tovább
Posztapokaliptikus road movie

Az olyan, az olvasóközönség és a kritika körében egyaránt kedvező fogadtatás után, mint amilyenben a Holtverseny – méltán – részesült, a második regény tétjei és kétségei talán még súlyosabbak vagy jelentőségteljesebbek, mint a debütáló kötet esetében. Mi az, ami folytatható, mit lehet továbbgondolni, mennyiben ol­vassuk más előfeltevések alapján egy immár kétségkívül befutott, sikeres szerző szövegét,…

Tovább
Székely Szabolcs versei

15. Egy folyóról meséltél a múltkor, hogy olyan, mint itt az utca. Halforgalom szorgos, végtelen körútja, utcahossza. Nem szabad kilépni, mondják, forgalomban szigetnyi járda. Mindig feléd indultam el, mindenképp jó irányba. Szint alatt gyilkos halak a szag felé, hogyha úsznak. Vérszagra gyűlnek és nagy rajuk még nagyobbra duzzad. Én vagyok mindegyik hal, az is, amelyik…

Tovább
Etelka–Földöv. Apám karácsonya

A szenteste előtti délutánon rendszerint kimentünk a szüleimmel a Köztemetőbe. Gyalog végig a Kút utca innenső, azaz jobb oldalán, elhaladva az óvodám, majd az iskolám mellett, át a már akkor is forgalmas Szabadság útján, aztán az Árpád téri saroktól előbb a sárga, városi busszal, majd a nyolcvanas évek elejétől kezdve trolival tovább. A Gördülőcsapágy Műveknél…

Tovább
Ágoston Tamás versei

Borbély Szilárd Az étkezőkocsiban ül. Fehér nadrágban kortyolgatja a fekete teát, udvarias zakóban könyvet olvas. Emberek cserélődnek az asztaloknál, az álmosító kattogás függönye mögött. Hirtelen feleszmél, mint akit hasba rúgtak. Fut valami a tájban, valami öreg és idegen, ráncos kicsi kezét a csillámló ablakra nyomja kívülről. Ő csak nézi. Nem tudom, miért, kiért, mióta már.…

Tovább
Szlukovényi Katalin versei

Reggeli józanság Ha nem unnád, elmondanám ezt néked: mikor egy hétfő reggel arra ébred az ember, hogy kész, pont ennyi az élet, minden rendben: vekker, reggeli, széklet, most már ami volt, mindig az lesz végleg, világos minden vonatkozó képlet: még hátravan úgy harminc aktív éved, és működik, csak monoton, de tényleg helyére kattant minden apró…

Tovább
Kortárs fórum 5.

Sorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy a lapunkhoz közel álló szerzők aktuális könyveiről kérdezünk meg irodalmárokat – írókat, kritikusokat, szerkesztőket –, s kérjük véleményük rövid kifejtését. Három kérdésben igyekszünk hol tágabb összefüggéseket firtatni, hol részletkérdésekbe belemerülni, odafigyelve mind a mű által megszólított hagyományra, mind a kötet már meglévő kritikai visszhangjára. Ezúttal Tar Sándor Vén Ede című…

Tovább