Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Biró Krisztián első verseskötetéhez A halk szavú, újszürrealista, vallomásos líra egy Duna-parti kávézóban dolgozik,ahonnan véget nem érő hajókatasztrófákra látni. Neveket nem jegyez meg,de bocsánatot kérni tud bármiért. Olyan már, mintha köszönne. A halk szavú, újszürrealista, vallomásos lírának már egyrendes, véges katasztrófa sem jár ki, mert milyen világvége az,amit a kutya reggelre lehord a lépcsőről? Ilyen.…
Tovább
Ma temették a bácsit, aki tudta, hol vannak a határok. Nagyanyám sógora volt, Sógorbácsinak hívta az egész család. Ángyom elment a paphoz, és azt mondta neki: az uram ismerte a határokat. Ő volt az utolsó, aki ismerte. Az ő halálával eltűntek a határok is. Ezentúl minden összefolyik. Elsüllyednek a határjelző kövek. Fű növi be a…
Tovább
Júliusi lapszámunk letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. július Szépirodalom MARNO JÁNOS versei: A kétség; FertőtlenítésKERBER BALÁZS versei: Egy lépésre; Most az esernyőt; Szeme előttKISS CSABA: Júdás (dráma)AYHAN GÖKHAN versei: Kórház, plüssök, kórház; Gyerekek, menekülés gyerekekNYILAS ATILLA versei: A Hang; Esküvői tanköltemény; Az első és az utolsóHORVÁTH EVE versei: maradék remény; ki-ki keresztje; hajnali gyors Kilátó…
Tovább
Szeptemberi lapszámunk szépírói városesszéiben a trianoni békeszerződésre és következményeire emlékezünk, s kapcsolódnak a témához a lap tanulmányai és kritikái, valamint a szépirodalmi rovat bizonyos írásai is. A lapszám teljes terjedelmáben letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. szeptember Szépirodalom NÁDASDY ÁDÁM verse: HatárfajtákSCHEIN GÁBOR versciklusa: Ó, rinocérosz (66.; 67.; 68.; 69.; 70.; 71.; 72.; 73.; 74.; 75.;…
Tovább
Az autópályának félelemszaga van. Eszter még sose vezetett ilyen gyorsan. Most százhússzal kell mennie, most előzgetnie kell. Drágám, valamikor meg kell tanulnod, mondja Zoltán, miközben egy ásványvíz kupakjával küzd. Nem szorulhatsz be minden kamion mögé. Hogy beszorulna, Eszter eddig erre nem gondolt, ő csak megpihent, rácsatlakozott. Most, most nem jönnek a belső sávban, gyerünk már.…
Tovább
„de csak mindig a rosz” Leállhatnál végreKedves Rich –Mondod unottanSzinte naponta kapsz levelet azellisisland@email.ellisisland.org címrőlEgészen pontosan bizonyos Richard P. FloodtólAki állítólag a Statue of Liberty-Ellis Island Foundation Vice PresidentjeMindössze 35 dollárért „Founder” lehetsz –ÍrjaSőt you’ll receive our limited-edition Founders MedallionA Szabadság-szobor félprofiljávalKell a halálnak „Medallion” –Mondod unottanVan neked érmédKettő isAz egyik 1800-ból egy réz 3…
Tovább
Sopronkőhida Negyvenhatig természeti képződmény voltam,Negyvenhatban A Pokol Nagykabátja –Így neveztek el búcsúzóul,Akik utoljára lépték át a határt.Végül, mivel mindnek mennie kellett,Az új nevemen nem szólított senki;Negyvenhattól kő voltam, és mögöttemEllenséges folyók meg nádasok.A város már jó évtizedek ótaDzsesszkultúra takarásában él,És nem tud róla, hogy itt mindennek vanEgy veszélyes, régi olvasata.A világ legesleggyorsabban kinyílóEjtőernyője volt ez…
Tovább
Telik, múlik. Mennek, jönnek. Harangszó, ember, vice versa egymásba olvad. A maradók az asztalra borulnak, egyesek lassan hajtják fejüket a karjukra, egy kicsit ledőlnek, mormolják részeg-álmosan, poharukat újratölti a lassan mozgó idő, tömény után bort, és megint töményt, sose ürüljön ki teljesen, csak fogyjon. Az ember Sziszifusz volt eddig, aki az időt görgette előre, látszólag…
Tovább
Augusztusi lapszámunk középpontjában a nemzetközi irodalom áll: kortárs fordításirodalommal, kritikákkal, esszékkel, valamint klasszikus világirodalmi tanulmányokkal jelentkezünk. A szám letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. augusztus Szépirodalom KEI MILLER versei: A leghosszabb dal; Amit a térképésznek tudnia kell; Ez a cink tetőTOM HUBBARD versei: Vörös Sün; Európai fővárosLARRY SAWYER versei: Most olyan voltam a csendnek; Dal Szent…
Tovább
Valahol Európában, 2010-es évek A vonat megy. Ablakában szép arányos,kerek sarkú panoráma: mozgóképsor.Elfér benne csillag és föld, messzi kémény,bokrok dombon. Most sorompó, közelítés: ház teteje,ember, némber, kutya, macska, fonott kosárbekötözve, a gyolcs alól tömött libakandikál ki. Aztán csak fák. Majd a város: templomkereszt,tetők cikkcakk sziluettje, távol a hegy,elöl a tér, szokott szobor – s az…
Tovább
A határon Nem lesz ott semmilyen jel,se egy nagy fa, se egy kőkereszt,se egy folyó, se egy híd,se egy rozsdás vasúti sínpár,nem lesz egy fekete kutya se,vagy ha lesz is, egy fekete,nem üzen neked semmit,se ő, se a gazdája, egyszőke, lófarkas fiatal lány,aki pórázon vezeti,és főként nem lesz egy tábla,rajta felirattal, amiből tudnád,hogy odaértél, ott…
Tovább
Faék az oldalasban Vágjunk bele.Vágjunk.Gyengélkedni jöttünk a világra.Tűnékenyen, mint a kámfor.Világos, és ennek a világnak nincs párja.Akkor belevágunk?Reggel van, öt óra.Egyedül vagyok kis szobámban.Valaki átszaladt a füvön.És többé nem tudta fellelni.És többé nem tudott felelni.És többé nem volt mit tenni.Briliáns barátom, akit ez idáigmindenütt csak a pályamester fiakéntaposztrofáltam, ám időközben,vagyis az ő váratlan ádventihalála és…
Tovább
fényudvart keríteni amit a dolgokról tudsz, az egy hely,ahol elhelyezed magad. a liget feléhajolsz, beszélsz tárgyairól, kezedügyében apró vésők, szegek, ollók,alig látsz. a szürke anyagot kettészeliegy bádogpatak, a színhelyes, élesenbarnuló hegyháton lelassítod azeróziót. lejjebb földdel telt öböl,hullámait igazítod. rögeit fested,hallgatod dús csobbanásait. mégiselfogy a délután, az élő felvételenszemcsés, oszló felhők, felületekmúló változatossága, a szálcsiszoltfű nullába…
Tovább
Őrségváltás Balla Márton a lótetemen lakmározó madarakat figyeli. A frontlovak nagy teste kiváló célpont az ellenség lövészeinek, azt hinné az ember, elfogynak hamar ezek a derék jószágok. Pedig nem. Már negyedik éve tart a háború, s még mindig van ló befogni, megülni. Igaz, rekvirálják is őket sűrűn a k. u. k. hadsereg és a honvédség…
Tovább
Horváth Márk – Lovász Ádám – Nemes Z. Márió: A poszthumanizmus változatai. Ember, embertelen és ember utáni „A poszthumanitás a 21. század alapvető kulturális, társadalmi és tudományos kérdései köré szerveződik.” (7.) Ezzel a mondattal kezdődik Horváth Márk, Lovász Ádám és Nemes Z. Márió közös kötete, és A poszthumanizmus változatai valóban komolyan is veszi ezt az…
Tovább
Lázár Ervin: Százpettyes katica Az Osiristől a Móra által átvett kiadói jogoknak köszönhetően, kortárs illusztrátorok együttműködésével indult el az elmúlt években egy új gyerekirodalmi Lázár Ervin-életműkiadás. A sorozat az újraközlések mellett szövegek újrarendezésével új kötetet is létrehozhat, ahogyan ez novellák esetében bevett kiadói gyakorlat. Ilyen újszerűen szerkesztett kötetnek tekinthetjük a Százpettyes katicát Dávid Ádám szerkesztésében,…
Tovább
extrodaesia. Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz, szerk. Horváth Gideon, Süveges Rita, Zilahi Anna Nem véletlen, hogy ma Magyarországon nem a hivatalos, akadémiai keretek között zajlik a bölcsészettudomány legújabb fordulata. A különböző poszthumán megközelítések ugyanis éppen a tudomány hagyományos és csak lassan változni képes működését (az antropocentrikus előfeltevésektől a hétköznapi praxisig) kezdi ki. Így az elmúlt…
Tovább
Korunk 2020/6. Ha az elmúlt évek eseményeit kellene gyorsan feleleveníteni, a koronavírus globális csapása nem azonosítható precedens nélküli jelenségként, amely alapjában rengette volna meg az emberiség széles körét. Annak ellenére, hogy nem azonos mértékű átfogó erővel bír, de a közelgő klímakatasztrófa sokak számára évek/évtizedek óta hasonlóan mindennapi problémává vált, 2019-ben nem véletlenül került be az…
Tovább
Irodalmi Szemle, 2020/5. Mozgalmas teret nyit az Irodalmi Szemle ötödik száma azoknak, akik ezúttal nem csatlakozni akarnak egy rég erodálódó diskurzushoz, hanem épp ellenkezőleg: meg kívánják azt akasztani, hogy új nyelvet szavatolva tegyék le a voksukat a kanonizált mintázatok ellenében. Különösen igaz ez a folyóirat drámablokkjára, ezek a már-már határsértő szövegek ugyanis jogot formálnak a…
Tovább
Kerber Balázs: Conquest A 2014-es csellengő, ténfergő Alszom rendszertelenül közérzeti hely(zet)versei után sokkal nagyobb terekben hasítunk Kerber Balázs új kötetében. A kortárs lírában népszerűnek nevezhető konceptkötet kifejezetten léptéket, sőt közeget, univerzumot váltott az elsőhöz képest. És ezt a szemléleti ugrást Kerber versnyelve is „kénytelen volt” követni. Tehát egy merőben eltérő, az eddigiekhez képest új stratégia,…
Tovább
Júniusi lapszámunk letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. június Szépirodalom ORAVECZ IMRE: Alkonynapló (kisprózák)KRUSOVSZKY DÉNES verse: Áttetsző viszonyokG. ISTVÁN LÁSZLÓ versei: Tigris; FarkasNYÍRI KATALIN: Lélegzet; Cukrászda (novellák)GEREVICH ANDRÁS verse: Sikertelenül Francis Bacon nyomábanHALMOSI SÁNDOR versei: Annyi gyümölcsfát; Dobogó kő; Aztán szétszéledünk; JustieJENEI GYULA verse: HelyzetekVERÉB LÁSZLÓ: Jean Val Jean (novella)NAGY LEA versei: Elhullott madár; The shiningFODOR…
Tovább
Vigilia, 2020/4. Az emberi élet vége, az elmúlás poétikája alighanem az egyik leggyakrabban olvasott és legélénkebben dolgozó területe a mindenkori kultúra- és irodalomértésünknek. A halál szükségszerű jelenléte a vele ellentétes értékűnek gondolt életünkben szorongással tölt el, minden percünket elkíséri, ez az állandó feszültség pedig talán nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a művészet csúcsteljesítményei megszülessenek. Az elmúlás kreatív…
Tovább
Csillagszálló – Tükör, 2020/1. A Csillagszálló legfrissebb száma csak részben tudja teljesíteni misszióját a koronavírus miatt. Az utcalapot eddig hajléktalanok terjesztették aluljárókban, és most, hogy ezt egy időre felfüggesztették, közülük is sokan veszíthették el bevételi forrásukat, hiszen online formában jelent meg a májusi szám. (Letölthető a Drót oldaláról. – A szerk.) Emellett viszont a megszokott…
Tovább
Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai; ford. Marczisovszky Anna Több mint egy évtizede majdnem minden egyetemi szemeszterben szóba kerül valamelyik kurzusomon Kertész Imre egy-egy műve – leggyakrabban, „természetesen”, a Sorstalanság. Az utóbbi években egyre feltűnőbb egy furcsa, talán kicsit riasztó tapasztalat. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem e tapasztalatot, amelyet a hallgatók felől (nem mindenki…
Tovább
fonákságaink csak az éjszakákat tartod fönn nekem szigorú számadásban – így van ez mióta elbillent szívünkben a merőleges – emlékszem: lábaid magad alá húzva gubbasztottál a fotelben a kandallóban száraz fahasáb ropogott vártam hogy megtörd a csöndet közben a számokat soroltam némán – kilencvennégyig jutottam: lám másfélpercnyi hallgatásban elfért az életünk – kilenc és négy……
Tovább
Bereményi Géza – Vető János: Antoine és Désiré. Fényképregény az 1970-es évekből „A patetizmust pontos arányban kell keverni az iróniával”, olvashatjuk Bereményi Géza és Vető János fényképregényének első fejezetében, nem sokkal azután, hogy színre léptek a címszereplők. Minden bizonnyal az elbeszélő hangját halljuk, gondolnánk elsőre, de ez korántsem ilyen egyszerű. Vajon a fényképsorozat odaértett narrátorát,…
Tovább
Irodalomtörténeti szempontból a kortárs Jókai-recepció egyik legizgalmasabb tulajdonsága, hogy az életművel szinte mindenki foglalkozik a szakmából (és persze a szakmán kívül is). Hogy pontosítsunk kicsit: kevés olyan magyar kutatóhelyet vagy iskolát ismerünk, amely az utóbbi két évtizedben ne bővítette volna jelentősen a Jókai-szakirodalmat színvonalas munkákkal. Az ebből fakadó sokszínűség a legkoncentráltabban talán a hagyományosan kétévente…
Tovább
Májusi lapszámunk letölthető innen. Tartalomjegyzék – 2020. május Szépirodalom TAKÁCS ZSUZSA verse: Esküvői ebédNYIRÁN FERENC versei: Jugó; Bakancslista; Az írástudó üldözéseMÁRTON LÁSZLÓ: Olvadás (novella)FALCSIK MARI versei: Újév reggelére; A szomjúhozók; Az utolsó nyíregyi nyárDEMÉNY PÉTER verse: ProspektusBÁNDI MÁTÉ versei: Nosztalgia hibákkal; Közepesek elégiájaMÁTYÁS GYŐZŐ: Képrapszódia (novella)GÖMÖRI GYÖRGY versei: 1615, újév: Molnár Albert Rimaynál; Békássy elindul…
Tovább
Prae 2019/1. (Betegség) Amikor 2019 őszén a Prae folyóirat legújabb, a betegség témája köré rendeződő szövegeket tartalmazó lapszáma megjelent, még nem kezdődött minden online folyóirat összes cikke a koronavírus-járvány előtti idők nosztalgikus felidézésével. Ehhez hasonlóan még az sem volt tendencia, hogy minden művész, gondolkodó, kulturális szereplő metareflektív módon írjon a betegségről, metaforikájának lehetséges hatásait taglalja,…
Tovább
Bartók Imre: Jerikó épül Bartók Imre Jerikó épül című regénye az utóbbi időszak egyik legkülönösebb sorsú alkotása, melynek eddigi, röpke egy esztendőt felölelő fogadtatástörténete ugyanakkor nagyon is szimptomatikus, amennyiben felmutatja a kortárs irodalmi nyilvánosság működésének több törvényszerűségét. A mű megjelenését felfokozott várakozás övezte, amely egy, a születési idejét tekintve még mindig a „fiatal” prózaírók nemzedékéhez…
Tovább