A krematórium csendes környéke

Biró Krisztián: Eldorádó ostroma „Kiket hamvasztottál el magadban?” – kérdezi Biró Krisztián Csendes környék című abszurd idilljében, mely a városokként elgondolt testekbe beépülő krematóriumokról szól. Az emlékezet tereit konkretizáló metafora egyre erőteljesebben terjed ki az irodalmi szövegek létmódjára és a történelemszemlélet, a hagyomány emlékezésstratégiáira is. A vers valamiféle krematóriuma az érzelmeknek, a retorikai korlátoknak, a…

Tovább
Megtanullak élni

Biró Krisztián első verseskötetéhez A halk szavú, újszürrealista, vallomásos líra egy Duna-parti kávézóban dolgozik,ahonnan véget nem érő hajókatasztrófákra látni. Neveket nem jegyez meg,de bocsánatot kérni tud bármiért. Olyan már, mintha köszönne. A halk szavú, újszürrealista, vallomásos lírának már egyrendes, véges katasztrófa sem jár ki, mert milyen világvége az,amit a kutya reggelre lehord a lépcsőről? Ilyen.…

Tovább
Biró Krisztián verse

Duga-1 Ma temették az öreget, aki mindig az orosz fakopánccsal riogatott. Persze nem tudtuk, mi lehet az, egy harkályt képzeltünk el, ami valószínűleg szereti a vodkát. Az öreg volt vagy negyven kiló, és csak akkor láttuk, ha átpattant hozzá a labda. Olyan nevetségesen fenyegetett, hogy néha direkt az ablakát céloz- tuk-tuk-tuk. Aztán hamar megunva a…

Tovább