Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld 2023/11. Novemberi lapszámunk Kilátó rovatában Vida Gáborral Korpa Tamás beszélget Kolozsvárról és az Ahol az ő lelke című regényéről, Visky Andrást pedig Prontvai Vera kérdezi a Kitelepítésről. Verset Szijj Mártontól, Géczi Jánostól, Németh Zoltántól, Kürti Lászlótól, Acsai Rolandtól, Gömöri Györgytől, Zemlényi Attilától, Tóth Kingától, Szabó Krisztinától, Horváth Evétől és Oláh Andrástól, prózát Mécs Annától,…
Tovább
Tóth Krisztina: Bálnadal Ahhoz képest, hogy milyen nagyformátumú költészetről van szó, meglepőnek tűnhet Tóth Krisztina lírai életművének nem túl nagy terjedelme. A válogatott és új verseket tartalmazó Porhó 2001-ben igencsak megrostálta a korábbi három kötet anyagát, és azután is csak három verseskönyv látott napvilágot a szerzőtől. A 2017 és 2020 között keletkezett verseket összegyűjtő Bálnadal…
Tovább
Az Alföld Online körkérdése arról, hogyan látják a kortárs magyar irodalom megszólított szerkesztői saját feladat- és szerepkörüket. A második részben Balázs Imre József, Jenei László, Nagy Csilla, Görföl Balázs és Torma Mária válaszait közöljük. 1. A szerkesztők gyakran nem teljes állásban végzik feladataikat, és az is gyakori, hogy sokan azért vállalnak szöveggondozói munkákat, mert az…
Tovább
Alföld 2022/2. Februári számunkat Nagy Károly Zsolt fotóösszeállítása illusztrálja, amelyet a bodrogkeresztúri zsidó temetőben készített, s amelyhez egy rövid kommentárt is írt Az Úr szőlőskertje címmel. Lanczkor Gábor legújabb, Sarjerdő című verseskönyében van egy vers, amely a keresztúri temető egyik sírját idézi meg – Winkler Frida sírja látható az egyik fényképen, Lanczkortól regényrészlet olvasható a…
Tovább
Szijj Ferenc: Igazi nevek Szijj Ferenc félelmetesen jó költő. Ezt azért is érdemes leszögezni, mert új verseskötetéből nem feltétlenül derül ki. Pontosabban nem annyira az új kötetből derül ki – a korábbi verseskönyvek, az Agyag és kátrány (2014), a Kenyércédulák (2007) vagy a Kéregtorony (2001) jelentősebb művek. Hogy az Igazi nevek miért tűnik gyengébb kötetnek,…
Tovább
Vannak olyan verseskötetek, amelyek bármennyire egységesként kínálkoznak is föl olvasóik számára, idővel egyre inkább a túlzsúfoltság és a széttartás benyomását keltik. Az ilyen könyvek azért okoznak csalódást, mert bár bennük rejlik egy karakteres, megkapó, figyelemre méltó versvilág, de szerzőjük és szerkesztőjük érzékelhetően képtelenek lemondani arról, hogy minél több költeményt beillesszenek a kötetbe, akár azon az…
Tovább
Új sorozatunkban arra teszünk kísérletet, hogy a lapunkhoz közel álló szerzők aktuális könyveiről kérdezünk meg irodalmárokat – írókat, kritikusokat, szerkesztőket –, s kérjük véleményük rövid kifejtését. Három kérdésben igyekszünk hol tágabb összefüggéseket firtatni, hol részletkérdésekbe belemerülni, odafigyelve mind a mű által megszólított hagyományra, mind a kötet már meglévő kritikai visszhangjára. Ezúttal Térey János Káli holtak című könyve…
Tovább
Induljunk ki abból, hogy Olaszország szép. Túl nagy kockázatot persze nem vállalunk a kijelentéssel ‒ annál nagyobb kockázatot vállal Halasi Zoltán verseskötete a címadással. Amelyről hamar kiderül, hogy csakis ironikusan érthető: hiszen a könyv lapjain olyan Olaszország tárul az olvasó elé, amely egyrészt kétségkívül szép, sőt, tündöklő, de legalább ennyire fenséges, vagy éppen kaotikus, vad,…
Tovább
Marno János költészetével kapcsolatban a kritikák, tanulmányok sokszor a poétikai sajátosságok mellett (vagy helyett) azt vizsgálják, hogy a szerző milyen alapelvek, megfontolások alapján alakítja ki azt a poétikát, versbeszédet, nyelvi és logikai rendet, amely az egyes köteteket jellemzi. A háttérben egyrészt az áll, hogy olyan termékeny, sok kötetet felvonultató pályáról van szó, amelyben váltások, alakulások…
Tovább