„…a vívásban a védés a szúrás értelmezése”

Bényei Péter: Emlékezésalakzatok és lélektani reprezentáció a Jókai-prózában „…a vívásban a védés a szúrás értelmezése” – idézi Bényei Péter George Herbert Meadet Jókai-könyvének a Rab Rábyról szóló fejezetében, és kétségkívül van kötetének valamilyen, a filológusi-irodalomtörténészi szakma megszokott működési rendjén, a recepciótörténeti (ön)pozicionáláson túlmutató, reflexív, a Jókai-értelmezéstörténet utolsó másfél évtizedének eredményeit is újraolvasó, a véleménykülönbségek közötti…

Tovább
Új irányok a gyerekirodalom-kutatás “nagykorúsításához”

A Helikon 2021/4. száma Irányok a gyerekirodalom-kutatásban címmel jelent meg, amely arra vállalkozik, hogy az Európa más országaiban zajló kutatóműhelyek eredményeit bemutatva felvillantsa a gyerek- és ifjúsági irodalom területén rejlő lehetőségeket, azokat az irányokat, melyek a hazai szakemberek számára is újabb megközelítési lehetőségeket nyújtanak. „A gyerekirodalom-kutatás – az utóbbi évekig – nem tartozott a magyar…

Tovább
Mélyfúrások egy labirintusban

Irodalomtörténeti szempontból a kortárs Jókai-recepció egyik legizgalmasabb tu­lajdonsága, hogy az életművel szinte mindenki foglalkozik a szakmából (és persze a szakmán kívül is). Hogy pontosítsunk kicsit: kevés olyan magyar kutatóhelyet vagy iskolát ismerünk, amely az utóbbi két évtizedben ne bővítette volna jelentősen a Jókai-szakirodalmat színvonalas munkákkal. Az ebből fakadó sok­szí­nű­ség a legkoncentráltabban talán a hagyományosan kétévente…

Tovább
Jókai a „változékony” időben

A kötet végén áll Hansági Ágnes tanulmánya: A magyar Bouvard és Pécuchet – Egy ember, aki mindent tud? Meghökkentő ötlet: Flaubert utolsó, befejezetlen re­gé­nyéhez mérni Jókai Mór nem is igazán jelentős szatirikus kisregényét (Egy em­ber, aki mindent tud?) azon az alapon, hogy mindkét szöveg olvasható a „dilettáns” születését elbeszélő narratívaként. (A „dilettáns” ezúttal a modern…

Tovább