Akár egy részeg néptáncos

Pál Sándor Attila: Rokonok Pál Sándor Attila Rokonok című prózakötetében elsétál a novella, a szépirodalom határáig, hogy ott egyensúlyozva heccelje az olvasót, ha nem találta volna elég provokatívnak a – Móricz Zsigmond által is felhasznált – címet. Néhány évtizeddel ezelőtt a könyvben szereplő írásokra talán azt mondták volna egyes szerkesztők és kritikusok, hogy nem elég…

Tovább
Lemondani a balladáról

Pál Sándor Attila: Balladáskönyv Egy régi műfaj használata egyszerre eredményezheti a megidézett műfajnak való tisztelgést és annak roncsolását is. Ez érvényes Pál Sándor Attila harmadik, Balladáskönyv című verseskötetére is. A roncsolás különböző játékos elgondolásait láthatjuk a Balladáskönyv verseiben. Izgalmassá teszi ezt a költői kísérletet az – vagy még inkább, eleve ez teszi költőivé –, hogy…

Tovább
Pőreség és hajlékonyság

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő; ford. Mesterházi Mónika Egy halott quattrocento festő felfelé zuhan „mint egy / hal ahogy a szájába akadt horoggal húzzák / már ha egy halat ki lehetne halászni egy / 6 láb vastag téglafalon át” (11.), és egy múzeumban találja magát. Akár így is kezdődhet Ali Smith Hogy lehetnél mindkettő című…

Tovább
Múltfeldolgozás és diffúz emlékezés

Marcel Beyer: Kaltenburg, ford. Győri László Idén nyáron a magyar sajtóban is megjelent, a holland, német és francia nyelvű sajtó tele volt a hírrel, miszerint Fülöp belga király „legmélyebb sajnálatát” fejezte ki az egykori Belga Kongó lakosságát a gyarmatosítás idején ért vérengzésekért, melyek fő elindítója az akkori belga királyi család volt, élén II. Lipóttal. A…

Tovább
Nincsen remény

Michel Houellebecq: Szerotonin, ford. Tótfalusi Ágnes Michel Houellebecq legújabb regénye már címével is félreérthetetlenül jelzi, hogy ezúttal minden korábbi művénél kendőzetlenebbül néz szembe írásainak egyik alapdilemmájával, nevezetesen, hogy elérhető-e valamiféle boldogsággal azonosítható nyugalmi állapot a jóléti nyugati társadalom polgára számára. Az emberi (sőt állati és egyes kutatások szerint növényi) szervezet kiegyensúlyozott működéséért felelős ingerületátvivő anyag,…

Tovább
Gyónás

Peer Krisztián: Más tolla; Vida Kamilla: Ez a kiadó társadalmi szerepet vállal Vida Kamilla és Peer Krisztián költeménye között felszíni hasonlóságok, mélységbeli különbségek, felszíni különbségek és mélységbeli hasonlóságok egyaránt vannak. Azonban hogy egy-egy jelenséget hová is kellene sorolnunk ezek közül, arról már nem olyan egyszerű dönteni. A „fasz” szó szerepeltetését például hajlamosak lennénk pusztán felszíni…

Tovább
Árnyékba és fénybe vont alkalmak

Szijj Ferenc: Igazi nevek Szijj Ferenc félelmetesen jó költő. Ezt azért is érdemes leszögezni, mert új verseskötetéből nem feltétlenül derül ki. Pontosabban nem annyira az új kötetből derül ki – a korábbi verseskönyvek, az Agyag és kátrány (2014), a Kenyércédulák (2007) vagy a Kéregtorony (2001) jelentősebb művek. Hogy az Igazi nevek miért tűnik gyengébb kötetnek,…

Tovább
Egy élettörténet stílusváltozatai

Bereményi Géza: Magyar Copperfield Bereményi Géza nagyszabású könyvének műfaji önmegjelölése („életregény”) összetett kritikai elvárásokat kelthet az olvasóban. Az életrajzi valóság fikciós megjelenítésének igénye azt jelezheti, hogy a személyes-pszichológiai, a társadalomtörténeti és a szűkebben vett irodalmi megítélés szempontjai keveredhetnek (a társadalomtörténeti szempont meghatározó például Weiss Jánosnak a Jelenkor 2020/6. számában megjelent írásában). A könyv kritikai tétjei…

Tovább
Határmezsgyék kutatása

Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről, ford. Morcsányi Géza, a verseket ford. Kántor Péter Ljudmila Ulickaja a rejtélyek asszonya, aki mindig váratlan fordulatokat tartogat az olvasók számára: többször hallhattuk már, hogy nem ír több regényt, mégis, a következő megjelent alkotása regény volt; verseit nem szívesen publikálta, és mégis, legújabb, 2019 novemberében megjelent A lélek testéről című…

Tovább
Trauma, retoricitás, katarzis

Tóth Krisztina: Fehér farkas Tóth Krisztina Fehér farkas (2019) című könyve paratextuálisan is jelölten novellákat tartalmaz. A tárca jellegű szövegeket összegyűjtő Párducpompa (2017) után az író visszatért a hagyományosabb elbeszélőformához, kötetszinten utoljára a Pilla­nat­ragasztóban (2014) láthattunk erre példát. A Fehér farkas 16 novellája is bizonyítja, hogy szerzője mára teljesen belakta epikus tereit, teremtett világát, így…

Tovább
Azok a „finom, porhanyós mezsgyék”

Bán Zsófia: Lehet lélegezni! „Hol húzódik a még és a már közti határ finom, porhanyós mezsgyéje?” – teszi fel a kérdést Bán Zsófia legutóbb megjelent novelláskötetének nyitódarabja. A metaforika sejteni engedi, hogy ezek a határok sérülékenyek, könnyen átrendeződnek vagy éppen el is tűnnek, így szinte észrevétlenül jutunk át rajtuk. A rövidebb-hosszabb lélegzetű elbeszélések a bennünket…

Tovább
Bekezdések miután elolvastam Frank O’Hara Töprengések vészhelyzetben című, végre magyarra fordított kötetét

Frank O’Hara: Töprengések vészhelyzetben, ford. Gerevich András – Krusovszky Dénes Mivel tegnap éjjel nem tudtam befejezni a kötet olvasását, pedig milyen rövid, reggel gyors készülődés után elmegyek a Rokuschba inni egy kávét, enni egy lazacos bagelt, aztán pár cigaretta és egy pohár almalé mellett befejezem az olvasást. Vérbő, felvillanyozó életes költészet. Hazafelé beugrom a boltba,…

Tovább
Élet, irodalom

Clara Royer: Kertész Imre élete és halálai; ford. Marczisovszky Anna Több mint egy évtizede majdnem minden egyetemi szemeszterben szóba kerül valamelyik kurzusomon Kertész Imre egy-egy műve – leggyakrabban, „természetesen”, a Sorstalanság. Az utóbbi években egyre feltűnőbb egy furcsa, talán kicsit riasztó tapasztalat. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem e tapasztalatot, amelyet a hallgatók felől (nem mindenki…

Tovább
Alice Békásmegyeren

A Magvető tavalyi könyvheti kínálatában jelent meg Mán-Várhegyi Réka regénye, amelyet a könyvünnepre alapvetően jellemző fokozott izgalom mellett talán személyesen az íróra irányuló olvasói várakozások is sürgettek. A szerző első kötete, a JAKkendő-díjas kézirat 2014-ben jelent meg Boldogtalanság az Auróra-telepen cím­mel, ezt a novelláskötetet a Szupermenők című ifjúsági naplóregény követte 2015-ben, a Mágneshegy pedig a…

Tovább
Nyelvautomata

Parti Nagy Lajos költészete kimerült. Az, hogy e költészet elveszítette hatóerejét, azonban nem magyarázható csak és kizárólag az „újkomolyság” gyűjtőnév alá sokszor meglehetősen könnyű kézzel besorolt, nagyon is különböző, a 2010-es évektől megerősödő szövegalkotási gyakorlatok és a Parti Nagy-féle versnyelv szem­be­tű­nő feszültségéből kiindulva. Habár Parti Nagy Lajos költészete, ahogy például Mo­hácsi Balázs szokatlanul nagy nyilvánosságot…

Tovább
Egy véletlen keletkezés körülményei

A fotós, egyben társszerző Ornan Rotem szavainál aligha lehet pontosabban körülírni, milyen anyagokból áll is össze a Krasznahorkai László által is jegyzett kötet, A Manhattan-terv. Mint a könyvtervező Rotem megjegyzi, egy adott környezetet, tá­jat bejárni szükségszerűen valaki mással való együtt-járást jelent, egy olyan úton haladást, melyen már valaki más is járt előttünk – feltéve, ha…

Tovább
Gondolatkísérlet forradalommal

Potozky László 2017 végén megjelent második regénye, az Égéstermék egy jól kö­rülhatárolható tendenciát követ, illeszkedik az elmúlt években megjelent azon kö­tetek sorába, amelyek negatív jövőképet rögzítenek a társadalom drámai hanyatlásán keresztül. Potozky politikai disztópiája egy rövid időn belül eszkalálódó, véres forradalom vízióját láttatja egy fiktív, de evidens referenciákkal bíró, így könnyedén azonosítható kelet-európai országban. Sok…

Tovább
A mezőgazdálkodás vége

Oravecz Imre „faluregény”-folyama, a sorozat harmadik, úgy tűnik, befejező da­rab­jával, amely a (talán nem igazán megkapó) A rög gyermekei változatot rögzítette végleges főcímként, majdnem szimmetrikus szerkezetet tár fel a mintegy száz évet felölelő cselekmény, az Árvai- (illetve egy időre, minthogy Amerikában lehull az ékezet, Arvai-)család története mögött. Míg az Ondrok göndre (2007) az Ame­rikába való…

Tovább
Ember, de nem valaki

(1) „A költő ember – de nem valaki. Vagyis egy senki. Az emberről, az emberhez, az embertől az Istenhez, sőt vissza; főleg ilyen dolgokról beszél. És általában ő az ember. A valaki viszont a prózaírónál kezdődik, és megy föl-föl, a táncdalénekese­ken át, egészen az amerikai elnökig”, írta Kemény István 1993-ban (Túlutazni Var­­sót = A Kafka-paradigma…

Tovább
„Lemurok lakta nekropolisz”

Az életmű hűséges követői a legutóbbi két regény (metaXa, 2006; Arc és hátraarc, 2010) alapján úgy vélhették, hogy a Garaczi-próza végérvényesen a klasszikusabb, tör­ténetelvű elbeszélés felé fordult: a metaXa minden töredékes, öntükröző és az elbeszélői/elbeszélt identitást szétíró eljárása ellenére a szerelmi háromszög narratív sémája alapján (is) volt olvasható, az Arc és hátraarc esetében pedig a…

Tovább
Elvéteni az időt

Nagy téttel bírt, hogy a tavaly Nemzetközi Man Booker-díjat nyert Krasznahorkai Lász­ló új, és többek között az egész életművét összegző regénye, melyben „viszszatér” a korai, világszerte hírnevet és szakmai elismerést is kiváltó művei helyszínére, a „sárba” és a „porba”, a kis délkelet-magyarországi szellemi-egzisztenciális nyomorba, vajon meg tud-e felelni a rá nehezedő elvárásoknak. És noha a…

Tovább
A nagy zöld táska

Hogyan lesz valaki hajléktalan? Hogyan lehet túlélni akár éveket az utcán? Van-e visszaút a polgári életbe? Szilasi László regénye a második kérdés körül forog, az elsővel csak néhány mondat erejéig, a harmadikkal érintőlegesen foglalkozik. A re­gény úgy ábrázolja a hajléktalanságot, mint egy választható és legitim életformát. Azoknak az embereknek az életformája lehet ez, akik nem…

Tovább
Lírai daktilusom

Látványos és nagyon tanulságos kudarc G. István László verseskötete. Nagyot vállalt, alighanem teljesíthetetlent, nem csoda hát, hogy hiába mozgósította minden tehetségét, felkészültségét és szorgalmát, végül egy céljaiban homályos, erényeiben felemás, gyengéiben is legalább kétarcú kötetet tett az asztalra. Pedig az ötlet igazán méltányolható, sőt kifejezetten örömteli, hiszen egy negyvenes évei elején járó, kilencedik kötetén dolgozó…

Tovább
Értelmét vesztett világok

Egy téma, két teljesen különböző regény arról, ki hogyan dolgozza fel a háborús tragédiákat. Fel lehet-e egyáltalán dolgozni, mennyire és miben sérül az ember, hogy tud megküzdeni a kínzó emlékekkel, el lehet-e felejteni az átélt szörnyűségeket? A kimondás, elmondás által elérhető-e a gyógyulás? Ezeket a témákat járja körbe Sirbik Attila St. Euphemia és Danyi Zoltán…

Tovább
A boldog(talan)ság burkában

A csúcson 2001-es megjelenése idején főleg a botránykeltéssel fonódott össze Michel Houellebecq neve, egészen szeptember 11-ig, mikor az iszlám terrorizmus ál­tali fenyegetettség már nem egy tőlünk kellően messze fekvő közel-keleti ország mindennapos állapota volt, hanem mintegy a nyugati ember szeme előtt zajló ese­ménnyé vált. A szerző látnoki képességeit minden bizonnyal a legújabb regény, a Behódolás…

Tovább