Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - Magvető
55
archive,tag,tag-magveto,tag-55,ajax_fade,page_not_loaded

Magvető

  • Balogh Gergő:
    Nyelvautomata

    Parti Nagy Lajos költészete kimerült. Az, hogy e költészet elveszítette hatóerejét, azonban nem magyarázható csak és kizárólag az „újkomolyság” gyűjtőnév alá sokszor meglehetősen könnyű kézzel besorolt, nagyon is különböző, a 2010-es évektől megerősödő szövegalkotási gyakorlatok és a Parti Nagy-féle

  • Makai Máté:
    Egy véletlen keletkezés körülményei

    A fotós, egyben társszerző Ornan Rotem szavainál aligha lehet pontosabban körülírni, milyen anyagokból áll is össze a Krasznahorkai László által is jegyzett kötet, A Manhattan-terv. Mint a könyvtervező Rotem megjegyzi, egy adott környezetet, tá­jat bejárni szükségszerűen valaki mással való

  • Pintér Dóra:
    Gondolatkísérlet forradalommal

    Potozky László 2017 végén megjelent második regénye, az Égéstermék egy jól kö­rülhatárolható tendenciát követ, illeszkedik az elmúlt években megjelent azon kö­tetek sorába, amelyek negatív jövőképet rögzítenek a társadalom drámai hanyatlásán keresztül. Potozky politikai disztópiája egy rövid időn belül eszkalálódó,

  • Kulcsár-Szabó Zoltán:
    A mezőgazdálkodás vége

    Oravecz Imre „faluregény”-folyama, a sorozat harmadik, úgy tűnik, befejező da­rab­jával, amely a (talán nem igazán megkapó) A rög gyermekei változatot rögzítette végleges főcímként, majdnem szimmetrikus szerkezetet tár fel a mintegy száz évet felölelő cselekmény, az Árvai- (illetve egy időre,

  • Térey János:
    Ember, de nem valaki

    (1) „A költő ember – de nem valaki. Vagyis egy senki. Az emberről, az emberhez, az embertől az Istenhez, sőt vissza; főleg ilyen dolgokról beszél. És általában ő az ember. A valaki viszont a prózaírónál kezdődik, és megy föl-föl,

  • Milián Orsolya:
    „Lemurok lakta nekropolisz”

    Az életmű hűséges követői a legutóbbi két regény (metaXa, 2006; Arc és hátraarc, 2010) alapján úgy vélhették, hogy a Garaczi-próza végérvényesen a klasszikusabb, tör­ténetelvű elbeszélés felé fordult: a metaXa minden töredékes, öntükröző és az elbeszélői/elbeszélt identitást szétíró eljárása ellenére

  • Makai Máté:
    Elvéteni az időt

    Nagy téttel bírt, hogy a tavaly Nemzetközi Man Booker-díjat nyert Krasznahorkai Lász­ló új, és többek között az egész életművét összegző regénye, melyben „viszszatér” a korai, világszerte hírnevet és szakmai elismerést is kiváltó művei helyszínére, a „sárba” és a „porba”,

  • Bedecs László:
    A nagy zöld táska

    Hogyan lesz valaki hajléktalan? Hogyan lehet túlélni akár éveket az utcán? Van-e visszaút a polgári életbe? Szilasi László regénye a második kérdés körül forog, az elsővel csak néhány mondat erejéig, a harmadikkal érintőlegesen foglalkozik. A re­gény úgy ábrázolja a

  • Bedecs László:
    Lírai daktilusom

    Látványos és nagyon tanulságos kudarc G. István László verseskötete. Nagyot vállalt, alighanem teljesíthetetlent, nem csoda hát, hogy hiába mozgósította minden tehetségét, felkészültségét és szorgalmát, végül egy céljaiban homályos, erényeiben felemás, gyengéiben is legalább kétarcú kötetet tett az asztalra. Pedig

  • Kelemen Emese:
    Értelmét vesztett világok

    Egy téma, két teljesen különböző regény arról, ki hogyan dolgozza fel a háborús tragédiákat. Fel lehet-e egyáltalán dolgozni, mennyire és miben sérül az ember, hogy tud megküzdeni a kínzó emlékekkel, el lehet-e felejteni az átélt szörnyűségeket? A kimondás, elmondás

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések