Integrál

Szolláth Dávid: Mészöly Miklós (Az elismerés szavai) Recenzió írásakor általában óvakodom a direkt értékeléstől. Még kevésbé hajlok rá, hogy az értékelésnek, ha sor kerül rá, mindjárt az írás elején hangot adjak. Ezúttal kivételt kell tennem, hogy érzékeltessem, milyen elképesztően sok felkészültség, tudás és mindenekelőtt munka van ebben a monumentális könyvben, és milyen erősen érződik minden…

Tovább
A tágasság iskolája

Szolláth Dávid: Mészöly Miklós A monográfia a hübrisz műfaja. Ab ovo aktualizálja azt az alaphelyzetet, melyben állításként tételeződnek a következők: (1) van egy olyan pillanat az irodalomtörténetben, amikor az adott monográfia szerzője többet tud a témában, mint más, vagy legalábbis van a fokalizációnak egy olyan pontja, ahonnan ő mutatja fel legadekvátabban tárgyát. (2) A címbe…

Tovább
Mi mindent sűríthet magába egy szövegtér?

Vásári Melinda: Hangzó tér. Az érzékiség dimenziói Mészöly, Nádas és Ottlik műveiben Vásári Melinda Hangzó tér című kötetében egy speciálisan térpoétikai vonatkozású kérdéskör bemutatására vállalkozik, hogy utána egyszersmind alaposan elemzett példákat nyújtson a górcső alá vett jelenség gyakorlati megvalósulásának különböző módozataira is. A térpoétika az irodalomtudomány egyéb részdiszciplínáihoz hasonlóan olyan terület, amely egymással párbeszédben, kapcsolatban,…

Tovább
Megjelent az Alföld 2021. szeptemberi száma

Alföld 2021/9. Szeptemberi számunkban verseket olvashatnak olyan kitűnő szerzőktől, mint Szálinger Balázs, Markó Béla, Buda Ferenc, Miklya Zsolt, Gömöri György, Nyirán Ferenc, Pauljucsák Péter és Juhász Róbert. Halasi Zoltán eposz-, Sopotnik Zoltán versregényrészlettel jelentkezik. Prózát közöl Szathmári István, Kalapos Éva Veronika, Borda Réka és Posta Marianna. Esszérovatunkban Neszlár Sándor afrikai útirajza, valamint Halász László és…

Tovább
Párosult magány

Olyan világba születtem és növekedtem bele, amelyben az élet megszokott részének számított a levelezés. Egy emberi lény elővett egy vagy több papírlapot; tollal, ceruzával vagy betűkaros írógéppel leírta közlendőjét egy vagy több másik ember számára; összehajtogatta, borítékba csúsztatta, megcímezte, bélyeget ragasztott rá (gya­korlott levelezők nagy mennyiségben vettek különböző címletű bélyegeket), végül levélszekrénybe dobta vagy dobatta,…

Tovább
Egy nagyszabású tér bejárása

A Porcelánbolt recenzense szíve szerint tartaná magát Seneca útmutatásához, mi­szerint elég csak annyit olvasnia az embernek, amennyit éppen birtokol, máskülönben az olvasás nem más, mint „csapongó állhatatlanság” (Erkölcsi levelek, 2. le­vél). Amennyije van, annyit képes megemészteni, annak lényege leülepszik a vérben, hozzájárulva a test egészségéhez. Szelekció hiányában a könyvek sokasága szét­forgácsolja az olvasót: Kukorelly Endre…

Tovább
Bentről ki

Elsőkötetes szerzők esetében mindig él a remény, hogy valami igazán új, frappáns, eled­dig ismeretlen univerzum teremtődik meg, a korábbi hagyományokra valamilyen módon reflektáló, mégis sajátos megszólalásmód révén. Papp-Zakor Ilka An­gyalvacsora és Urbán Ákos Egy helyben című prózakötete mindenképp igazolni lát­szik ezt az elvárást, mégpedig nem az útkeresés, a szárnybontogatás, hanem az erős, kiforrott próza jeleit…

Tovább