Villányi László verse

Újra lehajolván Kollázs Pilinszky János naplóiból, töredékeiből „És újra lehajolván, írt vala a földre.”(János 8,8 – Károli Gáspár fordítása) Ezt a levelet most olvassákmostmiközben íromhát persze hogy postázatlan maradmég boríték se kell hozzálegyen erőm a lemosolygottakés megmosolygottak közé tartoznoma nehézségben vigaszomhogy így közelebb kerülheteka szerzetesi élet megvalósításáhozsivatagos napok jönneklevelenként kell félrehajtanom a puha erdőtmindmegannyi sebaz…

Tovább
Zalán Tibor verse

Csatangolás víz alatti városban Géczi Jánosnak Éjjel vihar volt a tengerenA Göncölszekér rúdjába beleakadt egy felhő és Kornatialvó szörnyeire borította az eget Verejtékben hevertem vackomon és a lezártszemhéjamon keresztül törővillámok szétverték agyambana repceföldeket Azt hiszem akkor nagyon féltem mert reggelverejtékben ázva hevertemnapszítta csontokból eszkábáltvackomon (A krokodil-sziklából kilép a bestia fogait csattogtatva a part feléindul A…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese verse

Belső delta Az eső ébresztett.Órákkal korábban a zuhany hangja,hallgattam, merre viszi a víz a hordalékot.Aztán már nem feküdtem vissza,megvártam, míg hangos csobogássalmegtelik utánam a tartály. Akkorra már hetek teltek ela mozdulatlan hőségben.A résekben kopni kezdett a fény.Ő a pincébe költözött le,én a szobát napjábantöbbször felsepertem. Hajnalban a párkányról néztüka lámpagömbökben forgófénytelen éjszaka kásás, öblös testét.A…

Tovább
Fehér Renátó verse

Er-dő-sö-tét – Szereted ezt a fát?– Nem.– Miért?– Azért, mert mindig szelet kavar.(Pilinszky János és Baitz Borbála Bébi beszélgetése) Jelnyelven támad felkezeid közt az erdő.Könyékhajlatodba suhintasz,alkarodból születik a fa. Nem rámutatsz, ami fa.Nem elgondolod mint fa.Mutatkozik általad a fa.S kimondatik általad: fa. A fa, a fa, a fa, a fa.Baba. Babarbara. Borbála. Bébi.Jeled és neved…

Tovább
Halmai Tamás versei

Pilinszky elköszön Megszokni helyek rezdüléseit,saroktól sarokig az évszakokszándékát kiismerni, figyelemnélkül érteni bennszülöttek nyelvét,mint széljárást a fa: e tudománycsillapítja otthonná a helyets életté a halál enteriőrjét. Megkésve venni észre: a tükörfalra nem simul, oly sanda a sík.Magunk helyén a senkit látni benne;szánk helyett hátországunk mosolyog,bútorozott üresség. Amikora foncsort visszabillentjük magába,végre szemünkbe néz az idegen szem. Tudástól tudatosság…

Tovább
Pauljucsák Péter versei

Vertigo Nem vagyok néma,csak a szavaktól nyugatra járok,esetleg északra, ahol a farkasok.Nem vagyok állat,hiába szimatolok vérszagot a szélben,hiába tapadt szőrömre csomókban az éjszaka.Oldalra kellene, hogy fordítsalak,alátámasztani a fejet,mondani, amiket agyvérzéskor szoktak.Nem hiszem, hogy néma vagyok,csak a légzés sípja eltorlaszolja az utat.Nem hiszem, hogy állat,valami emberszerű les ki a vicsorgás mögül.Fújtat, belohol az erdőn nyílt résbe.Talán…

Tovább
Szlukovényi Katalin versei

Kásahegy mostanában minden reggel retteghogy neki kell vágjon a kásahegynekott mered előtte a hegynyi kásatápláléka ellenfele lakásaaz egész látóhatárt kitakarjaés egész nap akarva nem akarvamagát vakon reménytelenül fúrjavakondként a végtelen alagútbamert hiába halad hiába fáradfolyton beomlik mögötte a járatmíg esténként be nem fogadja végreaz álom öntudatlan menedékeés kicsit irigykedik Sziszüphoszraaki egyetlen sziklával megúsztas még haragudhatott…

Tovább
Juhász Róbert versei

Zajszűrő zörgünk valahonnan átfurakszik a házrepedésein a kutyaugatásmielőtt a többi neszbe olvadnaegy másodpercre gyereksírásnak tűnik kéményeket rajzolunkfüstölnek otthont hoznak a papírramegfakult vasárnap délutáni alvásokatborít el porral a forma halk zümmögése a közeli üzemből ütemeskopácsolás hallatszikharkályok keresnekvasférgeket az anyagban pénteken farsang lesz az iskolábanestére az arcra festett félelmetes kutyaportrényüszítve ázik le a kádban csontok roppannakálarcok tarajos…

Tovább
Nyirán Ferenc versei

A borotvák Szerezz be egy biztonsági borotvát,javasolta régen egy barátnőm, mert nembírta nézni reggelenkénti működésemeta Solingen borotvakéssel, neki köszönhetőenmára tucatnyi hipermodern készülékem van,igaz, ezek közül egyik sem alkalmas arra,hogy a forró vízzel teli kádban nyiszatolda csuklódat, ez amúgy is a gyáva figyelem-felhívók módszere, ha biztosra akarnálmenni, akad még néhány hagyományospengéd, és amúgy is hosszában kell…

Tovább
Szabó Imola Julianna versei

Majd elnézem Pilinszky János 100 Vasgolyó a szemgödörben. Éjjelre sárga halak vergődnek a kifeszített sátortetőn. Angyalok ciripelik fel a halandók bánatát, miközben útra kelünk. Párna és paplan nélkül. Hideg szél és metronóm. Fokról fokra merül bennünk a megváltás reménye. Trapéz és korlát a téli sírkert. Egyenes labirintus visz. Visszafelé már nincs tapasztalat. Merénylet csak az…

Tovább
Miklya Zsolt versciklusa

Dallam, a látnok Babiczky Tibornak, a negyvenedikre Selyme a parton Futok az út szélén, a gyepen,lépteim fűszálak tompítják,majd homok, avar, kőzúzalék,egy helyen a töltésre ömlöttnapraforgódarán megcsúszikmindig a lábam, sikamlóssáválik a talaj, selymes érzés,mint a sár mifelénk, feketeföldön, nem ilyen fád homokon,tengernemjárta tengerparton. Párosujjú fut így, ujjaitkissé terpesztve fogva talajt,mintha lábujjhegyen surrannamögötted, észre ne vedd futtát,hisz…

Tovább
Szálinger Balázs versei

Mikes Kelemen Zsigmond király nagyságán elmélkedik Úgy mesélik, mikor Zsigmond királyunkMegérezte Znaim ostromakor,Hogy közel a vég, a hadaitólBúcsút vett, a nagykapu elé járult, Bekérte magát a körülvett várba,A Szent Miklós templom boltja alattRendben lement a gyászmiséje, majdUtána, trónján érte a halála. Már azt hiszem, hogy csak a legnagyobbakTudnak a sértésről lemondani,Ami az élet. És van…

Tovább
Markó Béla versei

Elszámolás Igen, a feladat. Ha visszagondolok,azt hiszem, félreértettem valamit,amikor megkérdeztétek, hogyansikerült. Az előadás. A dolgozat.A távozás. Az érkezés. A látogatás.Az írás. Feladatnak véltem. Hogyrendben legyen, aminek nekifogtam.A bátorság. A helytállás. A szétszedés.Az összerakás. Aztán majd későbba szerelem. Ahogy elképzeltem.Akár a költők. Mert kötelességa harag is. A barátság. Hogy az isjó legyen. És ne csússzon félrea…

Tovább
Buda Ferenc versei

Ó, a hajdani szegények Ó, a hajdani szegények,kik a lét peremén éltek,kik minden reggel reméltekvígabb napot, könnyebb létet,s mindegy, péntek vagy nem péntek,ettek, csakis böjti étket,híg levesnek, főzeléknek,örvendvén üres kenyérnek,kihagyták az estebédet,s éhomra vágtak az éjnek,ama hajdani szegények,adózván ínségnek, télnek,szinte a semmiből éltek. Újév, 1951 Vörös téren víg az ünnep,Vonul a nép mindenünnen,Vörös katonák ügyelnek,Vígan…

Tovább
Louise Glück versei

Esős reggel (Rainy Morning) Nem szereted a világot.Ha szeretnéd a világot, lennénekképek a verseidben. John szereti a világot. Van egymottója: „Ne ítéljetek,hogy ne ítéltessetek!”  Ne vitasd ezt az értelmezést,miszerint nem lehetségesszeretni azt, amit az embernem hajlandó megismerni: a beszéd tagadása nema tudatosság elnyomása.Nézd meg Johnt, még ilyennyomasztó napon is dolgaitintézi odakint a világban.Az, hogy te…

Tovább
Cornelius Eady versei

A taxis, aki átvert (The Cab Driver Who Ripped me off) Pontosan, mondta a taxis,miközben a körforgalomnálbefordult a sarkon.Azok a hülye, kibaszott koldusok,tudod, azok a fickók,akik előre nyújtott kézzellépnek a taximhozpapír poharaikkal?Tudod, milyen gondjaik vannak?Tudod, mi a bajuk?Az, hogy agyatlanok.Mert semmit nem tudnak,mert ha lenne agyuk,megpróbálnánakmunkát találni.Tudod, mit mondott egyszer az egyikük?Azt mondta, hogy amit…

Tovább
Ernst Goll versei

Nyárutó (Später Sommer) Ez a nyár végső hálaimája:Hol fülledt álmokkal telve most a lég,Halk pírba fordul lombkarimája,Habár az erdő még déli tűzben ég. Ezüstfelleg gomolyog a tájonS bukik a nap bűvkörébe boldogan –Fáradt kezünk nyugtatjuk egymáson,S szívünkön a szűk földi lét súlya van. Sirám (Klage) A mai nap is elszaladt hát,S hogy nem hozta üdvözlésed,Most…

Tovább
Edwin Morgan versei

Alkonyatok (Twilights) A sötét sötétséget még csak tudjuk kezelni,de a világos sötétség összezavar minket:a nemtudás homálya, a szürke latolgatás,a rejtett és elrejteni kívánt várakozás,a már nem nappal és a még nem éjszaka,a megbetegítő vakügetés, és a fantomoklassan ránk hulló színtelen üledéke.A csónakot megtöltő köd rosszabb, mint a víz.Láttam, ahogy néhányan fejvesztve kimerték,mintha ki tudnák kényszeríteni…

Tovább
Gerard Manley Hopkins versei

Kínlépcső ([No Worst, there is None…]) Nincs, hogy legalja, ilyen. Ahol elfáj egy fullánk,rá bántóbb – már előrelátóbb –, mindig mélyít egy.Hol, Vígasztaló, hol, hogy vígasztalja?Hol, Mária, enyhed, édesanyánk?kezd egy, bele másik; lesz bőgbarom összkar, hullámhegy,lesz földrét fájdalom; a vén szólamokat csépeli, dallja,majd zsong, majd szakad. Résen a fúria: Nem köti egy-be! Kell neked úgy!…

Tovább
Jericho Brown versei

A.D. (A.D.) Mind megsebzett, de egy se fájt jobban,Mint a legelső fiú.                 Túl keskeny volt az ágy,Alig fértetek el. Azt hitted, elnyelte          A lepedő, a párna –Most nézz magadra: huszonnyolc év királyság, Egy férfi jár a fejedben, amikor ébredsz,Egy fej pihen a mellkasodon, és mindketten Összehúzzátok magatokat,Hogy elférjen a másik. A lábad hosszú,…

Tovább
Tor Ulven versei

Egy költő (En dikter) Rég abbahagyta, hogy papírt és tollat használjon. Helyette rengeteg apró, fekete hangyát enged rá egy fehér márványlapra, amitől szinte magától egy új nyelv születik. Annyi az egész, hogy a megfelelő pillanatban leönti az írást olvadt üveggel. * Az élet elmarad. Aludjunk továbba következőeonig. A nap úgyis mindjártszupernova lesz,tök mindegy. Kötelező oktatás…

Tovább
Michel Houellebecq verse

Osztozkodás (Répartition – Consommation)[1] I. A vér a hasfalon át vájta ki magát,             az előzmények adtak rá okot,eltérő igazságok szülik a vitát,                   a szerelmes szó hagyhat csak nyomot. A szomszédom elhagyta a lakásomat,a konyhásnő megérkezett.Ha magamnak vettem volna bútorokat,nem történnének mindezek.   …

Tovább
Márton Ágnes versei

A dögkút Én kerültem sorra. Lemásztam.Addigra már a levegőt haraptuk,nem laktunk jól.Lázlegyeket tapostam, mezítláb,cipőre sem jutott pénz.Sebekbe öltöztem, vakarództam,kóbor csontok fodrászoltak.Megérkeztem. Alattam a beteg hús.Lábujjaim átütötték a szaftos kérget.Belesüppedtem a belek gőzölgő barlangjába,valaha ez egy legelésző tehén volt.A nagybátyám által lopott zsebkéscsúszkált az öklömben.Simogattam a gerincét, a fokát,a markolatát, a hegyét;kihasítottam vele a bordátés a…

Tovább
Harcos Bálint versei

Szimuláció M Nem, már nem emlékszem a részletekre, csak néhány szilánkra,hogy ott lapul továbbra is a megbántottságom iránta,ahogy elsőre még közönyt hazudva állok, ahogy ott„nem mutatom”, „tartom magam”, de váratlan ellágyulok,és az apátiám elárul, bókolásba átcsap, át,úgy hízelegve, mintha én kérném az ő bocsánatát,hisz ebből, ebből itt, hogy „ő meg én”, hiányzik egy bocsánat,és teljesítem,…

Tovább
Marno János versei

Tátogás, írásjegy, sikoly, ugatás, hangyahús              1956. július 16. A Zöldkereszt üvegkazettás ajtajaelőtt várakozik az ötvenes férfinincs semmije, csak egy lyuk a nyakán,meg az ing alatt a bordák, hús híján.Későn esteledik, nyár van, későre jár.Hús az asztalon sincs, ha a hangyátfekete morzsának tekintem, amitamúgy is cipelni látszik, vagy fekvő„g”* betűnek, a régi Géczi János nyomán.Nővérem…

Tovább
Kerber Balázs verse

Kagylómítosz „Egy izzó tőr, most már csakÁlom, mint az árkádsor…”(Simon Balázs: Az arktikus bika) Villant, mint az álom, a homokközepén a kövezett út, a tengerindigókék, hosszú libbenése.Liftek a hullámok, fel-le hoznakmegmaradt képeket, kagylókbelsejében történetek elnyújtottpillanatait. Rózsaszín barlangfalelőtt két kéz találkozik a fülledtdélutánban; a hőben nincs határ-vonal. Izgatottan rezegneka színek. Az ég messze nyúlóenfilade, egymásba nyíló…

Tovább
Deák Botond verse

Kijelentkezés Menj innen, nincs itt számodra semmi,vissza se gyere! dD. többedmagával vanaz intézetben, mindannyian a kijelentkezés,kivonulás utáni, gyatra állapotban; néha körbekerékpározzaa környéket, megáll, mindig tudja, hol van, csakvégignéz az úton, olyan, mint egy ember arca,egy kibaszott ronda arc, kóstolgatja az utakat,az utak szakértője lesz, ez az út biztos körbemegyaz egész földön, lefekszik a betonra, egy…

Tovább
G. István László verse

Tehát a styxi Úgy kezdődött, hogy nemVolt egy szöveg se jó, nyomodbanKanyarítani, azt a körmondatot,Lectisterniumra, élvezetre ésFeddő fintorra termett szájjalIgazítani a tőled tanult lélegzethez,A belélegzés ívébe csak, amiMellkast tágítva pusztít, és ígyÁtemel, Istenek tüdeje bírja,A kőboltozatot, ahogy egy peploszEmelkedik, kőráncait elrendeziEgy ismeretlen rendből származóSzándék, a gyász kevert dolog,Ha a mondás csavarmenete élőtÉs halottat egybebotlaszt, ígyIncselkedik…

Tovább
Géczi János versei

Két poszt 1. Hogyan érkezik, ha betoppan,s ha elmegy, miképpen távozik,arról semmi nem tudható, pedigjól értesültek, akik hallgatnakróla. Megkülönböztethető vagysem a látomástól a valóság,s mi teszi azokat, mint a lencse,kicsivé vagy naggyá? Hogy fénybőlburok feszül rajtuk, a tekintetérzékelheti-e? Egyszer aztmondom róluk, reggelente tisztazöldek, máskor, hogy a szín a szemadománya. Hiába hazudozok,igazam van így is, úgy…

Tovább
Simon Márton versei

Citromelégia A bezártságot ünneplendő későn kelsz,ennyivel kevesebb a tehetetlenség.Megeteted az arcot, ami a fuldoklásakváriumában lakik. Adsz neki kávét.Alufólia gyűrődései csillámlanak.Minden kezdet. Az átváltozás valódi fájdalma,hogy ugyanaz maradsz.A szégyen kategóriái, katedrái, katedrálisai.Az utcára kilépni: ahogyan az iszonyú.Aztán ahogy az iszonyú is érdektelen lesz,a változás, ahogyan változik. Egy zsánerjelenet hátterébenvalaki a magasba emelve tart egy követ.Te mélyen…

Tovább