Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Alföld folyóirat - vers
224
archive,tag,tag-vers,tag-224,ajax_fade,page_not_loaded

vers

  • Várady Szabolcs:
    Várady Szabolcs versei

    Emléksorok egy régi felsülésre Hogy veled hol rontottam el, sőt hogy nem is volt elrontani mit, arra csak jóval később eszméltem rá. Azon a rögtönzött házibulin, ahol a szomszéd szobában a barátom is jelen volt, első szeretőd és még

  • Tornai József:
    Tornai József versei

    Nincs semmi az égen Nincs semmi az égen, csak a Nap, süti eszelősen arcomat. Hányadik, nem számít, ez a nyár, az idő úgy mállik, mint a sár. Kilencvenegy éved nem a vég, hátha még elér egy hajnal-ég? Verseket is

  • Tóth Krisztina:
    Tóth Krisztina verse

    Tériszony A Terek ciklusból Többször elment a régi házukig, de végül aztán sose csengetett be. Nézett a jegyzékben az új nevekre, az a lakás már egész más úgyis. Hát ez a pasas meg mit bámul itt? – egy lakó

  • Zalán Tibor:
    Zalán Tibor verse

    Egy omlás fázisai Először kényszerítette térd re magában az embert A pál inkák tornyaiból ellátni a tengerig A partokon feh érlő csontvázakig A szépség mindig áldozattal jár Mint egy kórboncnok könyékig mocsokban Az esztétika iszapjában megmerítkezve fulladásig Aztán csak

  • Kántor Péter:
    Kántor Péter verse

    Mindig történik valami   Egy ideje folyton attól rettegsz, hogy megkérdezik, mit csinálsz mostanában, hogy éppen mit csinálsz. Tudod, hogy nem valószínű, de ha megkérdeznék mégis, hisz tulajdonképpen valakinek meg kellene kérdeznie, de ha nem, hát nem, akkor te

  • Petőcz András:
    Petőcz András versei

    Az idő visszaforgatása valaki újból és újból visszagondol, valamire, ami megtörtént valaha, valamire, ami mindennapjai része lett, és amit nem tud elfelejteni soha már valaki újból és újból bejárja az utakat, jól ismert otthonok felé jól ismert lépcsőkön kapaszkodik

  • Pál Sándor Attila:
    Pál Sándor Attila versei

    A sirály balladája   Az ébredés sokkal nehezebb, mint ahogyan azt bárki gondolná. A szem csupán helyzetjelző fényszóró. Ülni saját, már közömbössé vált, tehát érzékelhetetlen szagodban, a besüppedő matrac szélén. Vándorlás az üres szobákon át. Éhség nélküli evés, gépies

  • Markó Béla:
    Markó Béla versei

    Hátrahagyott ars poetica Csak közvetett bizonyítékaim vannak arról, hogy mit takar az éjszaka, egy-két részletet kideríthetek talán, amikor reggel a hegyek mögül felgyűrődik néhány szürke felhő, akár a szennyes ruha egy töredezett szélű hatalmas kosárban. A fiókban heverő súlyos

  • Tőzsér Árpád:
    Tőzsér Árpád verse

    Világ-advent Várakozunk. Megszoktuk. Mindig várunk valamit. A gyermek a felnőttkort, a felnőtt a megunt kormány bukását, s az öregember a Lét nevű kávézóban ül, s várja a Főurat, hogy lukas életét kifizethesse. Mosta- ni várakozásunkról csak ennyit: valahogy immár

  • Térey János:
    Térey János versei

    Málnaföldek mindörökre Málnaföldek mindörökre, A homokbucka tövében az erdő, S te? Fiatalságod fogságában, Apád idénymunkásaként. Hajnali személyvonat Elsárgult üvegén át nézed A mindörökre szóló málnaföldeket. Milyen intim, szobaszerű egy személyvagon. Üveg alatt, fekete-fehér képeken a tenger. Foltozott, fekete műbőr

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések