Pál Sándor Attila verse

Hortus Conclusus              Térey Jánosnak Az a szó, hogy föld, nem tudom, mikortóljelenti csak az elomló, barnás rögöket,a sárga homokot, a fehér csigaházakatrejtő tőzeget – ha egy dinoszauruszcsontotlelhetnék! –, a sarat, gumicsizmákfagyott talpnyomait őrző, szilárd talajta lábunk alatt ebben a családban.Amíg csak az úgynevezett emberemlékezetér, a férfifelmenők fejében holdak,katasztrálisok vagy kataszteriek,négyszögölök, ha meglékelhetnéd koponyájukat,mindegyikük dombos,…

Tovább
Kürti László versei

new age öltözködési tippeket olvasolneten, pedig temetésre készülsz.a halottnak új ing, új öltöny,néhány személyes ékszer.neked meg jó lesz, amibenaz anyádén voltál. akkor istél volt, emlékszel? bokáigálltunk a hóban, még össze-tartott a család, tapadt a hó.hatalmas hógolyókat kellettvolna görgetnünk, ott a sír-kertben. emberibb lett volna,de összetartozva sirattuk így is,nem úgy, mint fogunk az öregén,az idein, latyakos…

Tovább
Izsó Zita versei

A vendégség vége Attól félünk, úgyiseljönnek majd,akikről megfeledkeztünk, és számonkérik,miért nem voltunk ott,miért nem jöttünk időben,pedig ők vártak ránk, de minem szólaltunk meg, nem mondtuk el,hogy ne töltsenek még,nem kérünk több cukrot a kávéba,nem szóltunk, hogy fázunk,vagy hogy megy a vonatunk, közben egyre nehezebb letta kabátunk a sok süteménytől,amit azért rejtettünk gyorsan a zsebünkbe,hogy nehogy észrevegyék,nem…

Tovább
Korpa Tamás versei

Jelenés a Sorában és akkor a nyílt utcárólberepült, berepült a Sora nagyáruházba,berepült és vitorlázni kezdett a filigránalumíniumpolcok közöttegy sirály,leparkolt a tengerigyümölcsök pultján, de ügyet semvetett a vérvörös ikraszemekre,sem az ízletes makréla-pasztára, hidegen hagyta a szusibár,berepült, vijjogva, mint a mentőautó,tapicskoltnéhányat a szárnyaival, leparkolt, majdkönnyedénkimanőverezett az éjszakába,benyelte a senkiföldje, ez a hajadon,mi pedig álltunk,továbbra is csak álltunka…

Tovább
Ayhan Gökhan versei

Önbizalmad tizenkilenc sora az összes használt mondat rejtekéből előmásszon,érintést megtámasztott tenyerek,kiátkozott növényeink, a húsevőkszára int, hogy igen, mehet,megérkezést visszatartott szomjasabb türelem,szomjas erdő vándorol a közelünkben,az összes használt mondatbeszélgetéseink teremtéshosszain sétáljon át,ismerősségig széthordjaállatszőr a magvakat,katasztrófa az erdőt,ha nem találna meg termékenység,beszélgetéseink teremtéshossza petefészeknél súlyosabb,ágazzon ez a termékenység szét,ha szuszogásod medrébe dől,párnát formáz a tenyered,ha szuszogásod dőlésszögénönbizalmad…

Tovább
Tatár Sándor versei

Halálmegvető kényelem Sem semmilyen lakatlan szigetre,sem a sűrű, hiúzos, vadkanos rengeteg erdőmélyére, sem égbeszökő hegy csak sasok laktacsúcsára, sem sáskacsemegével hívogatóvégtelen pusztába nem vonulok el.És ugyanígy: sem Wall Street,sem kairói nyüzsgés, sem Las Vegas.Nemhogy az Idegenlégióba vagy afelkent X/Y kampánycsapatába –még a helyi akvarista vagy filatelista klubba(szerintem nálunk nincs is ilyen, de ez mostérdektelen) sem…

Tovább
Horváth Eve versei

Nem találod amikor minden elromlik, akkor lépbe az Isten. ajándékcsomagot hoz egyfutár, aki hadar, szárnyas kartondobozban. miután patáliáztál, és beszámoltál a plafonnakaz összes földi sérelmedről, kinyílt a kezedbenegy virág, szemedben bolygók keletkeztek. felfelé mászol a körfolyosón, szatyrokkal,zihálva. delfinek bukósisakban, lovakbalerinacipőben – félsz belenézni a maradék időbe. és hogy többet cigarettázol, amióta sirály visít,varjú hörög a…

Tovább
Szamosvári Bence verse

Feketeáfonya Nem kell aratni, vetni.Egy kobak száz boka,Egy koma száz lova,Ordasság megszületniBárhova máshova. Előlünk napok bújnak,De vannak eszközül éjek,Az okok megokulnak,Ha kerülnek körülmények. * Ez is csapás, bokrét,Hogy kivert az eged,E kis csapás, onnét,Hogy ide vezetett.Vesd magad messze el,Rázd le a pinceberket,Ha nem, megereszkedel,Elnyesik embernyelved. Száz lator egy ménes. Bennem megbízhatsz néha,De szétnézz, mert végesA…

Tovább
Petőcz András versei

Átutazó Kosztolányinak (is) Mozdul, aki mozdul.A folytonos mozdulatlan. Lehajtja fejét – bűnös.Bűnös – megadja magát. Nincs semmi félelem! Nincsen kiabálás ott,ami mostanság körül. Nem kiabál, mert nem.Agresszív üresség, mindenfelé. Majdan, majdan!, ha akarod. Visszatér, aki visszatér,nem mondhatod, hogy. Mégsem úgy, amiként.Minden mindig más. Tudható, és tudjuk is. Figyelmez és vár, örökké így.Újból és újból: várakozik.…

Tovább
Falcsik Mari versei

Kegyelmi pillanat Egy elkoszlott éjszakamúltán a rossz koromból,ami mocsok összeáll,kibukkan a nap,a függönyön matat,keskeny sávja rést talál,nagy vígan orrbapancsolfriss tojásfestékszaga. A siker egy pontján Most akkor tanuld meg,született elegáns,azt a másik eleganciát:a sztárjaikét, akiknek ahátuk mögé még nemmertek benézni soha.A Bowie-pózokat. Afélig-se leereszkedést,a jaggerit. A rejtőzködőnnyilvános Én önimádtatásamódszerét. A jó fenét.Sose érdekelt ez az allűr.Mint…

Tovább
Purosz Leonidasz verse

Mi, akik nem vagyunk pszichopaták, de tudjuk, amit egy pszichopata tud,úgy birtokoljuk a tudást, mint atom-fegyverét egy békés nagyhatalom. Mondjátok el, mi bánt titeket. Van labdaérzékünk és sármunk,törzshelyünk és történeteink.Ti nem szerettétek a gyűjteményt,amivé akkor kezdtünk nőni. Mondjátok el, tényleg, sajnosalig emlékszünk valamire.Koleszpatkányok! Bocs, rég volt.A szobátokban kuksoltatok mindig. Mondjátok el, mi bánt titeket. Még…

Tovább
Markó Béla versei   

Mondattan Fölöslegesek a képzők és ragok.A határozók. De legfőképpen a jelzők.Semmi haszna az értelmezésnek.A jelző a grammatika rákfenéje.Felold. Viszonylagossá tesz. Lágyítjamondataidat. Vagyis féligazságokelfogadására ösztönöz. Kis népekmenedéke a jelző. Nincsen hazájuk.Csak elveszített haza. Vagy visszanyerthaza. Álmuk sincsen. Legfeljebbnyugtalan álmuk. Ami nem ugyanaz.A történelmük is milyen? Nem egyszerűencsak történelem. Hanem vérzivataros.Nehéz. Küzdelmes. És így tovább.Nem folytatom. Az…

Tovább
Turbuly Lilla verse

Békülős Volt egy… Volt egy labdám. Messze elgurult.Egész délután azt kerestem.Este lett meg, a Hold hasába bújt,nem hagyott el mégse engem. Volt egy virág: egy kék harang.Sütötte nap, itattam vízzel.Azóta égboltot rajzolok         azzal a kékharang színnel. Volt egy kagylóm. Tengernél találtam.Nem lakott már senki benne.Fülemhez tettem, mormogott –vágyott vissza a tengerbe. Volt egy cicám: pöttömke párduc.Nem…

Tovább
Tőzsér Árpád versei

Létfeledők 1. Fiatalon, furcsa, magánytól vonítószavaimat száműztem valahová belsődeklinációm tizenharmadik esetébe. (S közbenrejtegetett énem mit nem adott volna ahús-vér lányok egyetlen érintéséért!) S e „nem-tulajdonképpeni létemet”csak felerősítette bennem a társadalomelidegenedettség-sűrítménye. Egyik is, másik isa tudatom tudattalanjának mélyére nyomtabelső grammatikám személyragjait. A szocializmus komnatáinúgy haladtam át, mint kit meghipnotizáltak,Angiolieri asszony Cipolla termén: létfeledve,s nem volt, ki…

Tovább
Kósa Eszter versei

Egy idegen test változatai A test akvárium. Szájon át kiönt,ha közelít a hold. A mellkas vizébenaz álom parányi alga, lebeg. Nap-szakok partjain szárad, mint forróhomokpárnákon a nyál. Szívmedúzapumpál a belek korallzátonya felett. A test szoba, az állkapocsban tükör,nedvesen feszül. A vitrinszájban díszek,porcelánfogak. Mandulaoltár ragyog.Lassan szárad a gyomor, máj, garat,mint a vizes ruhák. Csontcsipeszekérhálók gubancos kötélsorán.…

Tovább
Oláh András versei

sufniba zárt emlékezet ropognak a gerendák        a sufni kopott ízületei a padlástér eresztékeiitt bújócskáztunk valahaa ládák és zsákok alkotta ösvények közötts a leghátsó zug homályábanrejtőzött a lelakatolt titokaminek végére járni sohasem tudtunkéltre kelnek a tüsszentésre ingerlő finom poroka pókhálók a cserép alá bújt darázsfészeka madártani megfigyelőállásahonnan át lehetett lesnia szomszédban bikinifelső nélkülnapozó fiatal tanítónőreakinek barnán elomló…

Tovább
Kiss Ottó verse

Vonatos dal Rokonok üzentek,vendégül látnának,pakoltam plüssöt ésa kedvenc párnámat.Mondták, hogy egyedülkellene utazzak,egyike volnék asok bátor utasnak. Látjátok, én most indulok                                           el az úton,nem tudom, hogy merre visz, de                                           túl a múlton,belenézek a jövő nagy                                           távcsövébe,az a jó, hogy semmi nincs ott                                           kőbe vésve!Látjátok, én most indulok                                           el az úton,nem tudom, hogy merre visz, de                                           túl…

Tovább
Péntek Imre versei

Fénylő tetők A zsákhuzat ismét elszakadt,dunyhája a mélységes kék ég,hallja, hogy trappolnak a lovak,elérve az opál messzeségét. Valaki űzi őket, nyergében ülve,pattint zsinóros ostorával,a vad cipók immár kihűlve,tarisznyája nyakában rá vall.  A fenyőág rezeg, madár repült el,borong a fénylő tetők csonkja,a moha mélységes mélyen zöldell,kialszik az alkonyvégi pompa. Visszaszökni Megrémült a fázós fecskepár,a fészek rezdült,…

Tovább
Márton Ágnes

Jó így, a semmivel vértezel            In memoriam Tarján Tamás Nem haragszom, de engesztela perc, csalogat és üldöz.Fülelek, mintha síneketfaggatnék, jön-e a lekésett vonat, mintha tölgy alá ásottcirmos kurrogását várnámegy idegen padláson, mint-ha változhatna a végkifejlet. Elkóborolnak a mesterek,mint szagigézett kandúrok,akiknek páholy volt ölünkés sortyogó tonik szavunk. Visszasandítasz: sorsfogó?Így hallatszik odaátról.Frappírozott Tom és Jerry,kergetőzést palástol,kibicnek…

Tovább
Géczi János versei

Lót felesége Több alakban állok.Mától eggyel többen.Ha megfordulhatnék,Lót nem látszódna,sem azok, aki elvezették,a szélből megalkotott eszményi formák. A két angyal, vállukra vont hátizsákkal,nem azért érkezett,hogy megvizsgálja a város bűnösségét,hanem ítélethozatalra.A zsákok mennykövekkel telveés homokviharokkal,szögről lógnak alá a hálófülkéjükben,akár a tevecsődör-herezacskó,az el nem követett,de bekövetkező bűnöktől súlyosan. Ott álltam, amikor megváltozotta mondatban az alany,s a jövő…

Tovább
Acsai Roland versei

Én igen, én nem Elveszi, visszaadná, de már elvette: nála maradhat.Megveszi, átveri, bármelyik oldala várja a partnak. Parttalan árad a víztelen, fénytelen tükre kiszárad.Mélyei őrzik a partot, viharra csak egymaga várhat. Meddig a rügy, mikortól virág, vagy gyümölcs? Átviszi ezt ismáshova, észrevétlen módon járja át fenti a lentit. Kezdete, vége se kezd vele semmit az…

Tovább
Gerevich András verse

Hamubogyók a tóparton 1. A hajnali tavon virágzik egy csukatetem,ezüstös víz nyaldossa porcelánhasát,porosodik, ahogy múlnak az évszakok,míg el nem jön peckesen a mai délután,frissen vasalt ingben, jóllakottan, üdén,szavait szurokként keni szét arcodon,letöri egyesével minden óráról a mutatót,igét hirdet, megváltást ígér, de a szájábanférgek ficánkolnak a fogai helyén, nyelvénekhalszeme van, amikor átölel és megcsókol,belülről vizsgálja meg…

Tovább
Tóth Kinga verse

mária imája I földre hullunk szédülő tekintetünk földre vetjükkommandósok jönnek szobrod elé csodát keresni10 gyémántért adnak a kereskedőksorsjegyet húznak rád adj hűségetférfiak nyúlnak utánad férfiak kutatjáklepleid gyermekek lótuszban énekelnekana hata o mama ana hata o mamarossz kezekbe kerülsz megtisztítoda kezet az agyagon meleged égeti aki törni jöttszámokat keresnek a kétségbeesettekglóriádba vakulnak hogy nyugalmat találjanaktalpad alatt…

Tovább
Marno János versei

Hiába Hiába menekültem annyiszora hibátlan szépségű barátomhoz,szótlanul mosolygott, amint meglátott,mire nyomban torkomra forrtak a szavak,és nem mertem krákogni, a köpésről nem beszélve,mivel a házban s a ház körül sehol egyporcelán köpőcsésze. Filmeket hívott előa barátom egy vizes, vörös helyiségben,a helyiség fala szorosan beleépült a földbe.Hideg volt, és barátságtalan, mint a barátom anyja,akinek őszülvén sípolni kezdett…

Tovább
Jász Attila verse

Feltámadás helyett. P/verziók                                 „menecnek orzaga” [i. múzeum-változat]  Az utolsó teremben is lekapcsoljaa biztonsági őr a villanyt éjszakára,ott maradsz bezárva, a kereszthalál fenyegető közelségerövid időre megint visszasimulhata sötétbe, csak türelem, ha van időd, lesz reggel,érdemes tehát a Kálvária helyettaz Angyali üdvözlettel kezdeni. [ii. aluljáró-változat]  Az aluljáró csikkel és aprópénzzelteleszórt betonpadlóján fekszikaz egek hajléktalanja,félkómásan, félrészegen, odamész…

Tovább
Nagy Márta Júlia versei

Hameln Egy átlagos utazás úgy kezdődik, hogy már az elejéntudod, min kell keresztülmenni. Lehasznált parkolóizgága füvektől áttört, morcos és magát mégis megadóbetonpályája. Felüljáró az általad fagyiházaknakkeresztelt nyomorsziget felett – ami nekednyomornak tűnik, másnak az ont otthonmeleget.Verzett bozót, ázott, kóbor állatok szőre,félbehagyott ipari Bábelek, a kiégett projektkoordinátorkezéből kicsúszó, ocsmányfekete kormány pöfögése.Alkalomadtán előhalászott régi szeretőd csak nekilelkes,…

Tovább
Gál Ferenc versciklusa

Járóföld Morzsálódnak a könyvek.A fehér várost széthordjákaz uszályok és a hangyák,én pedig a nyomukba szegődöm.Elhagyom a labirintusnak beillőszobákat naponta, emberi fejjel.Átvágok a vízjárástól függő kerten,eloldozom a csónakot, és kievezeka hűs ipari vizekre csak úgy magamban.Az áramlásra bízom, hogy elvigyena központi város szívébe, küldetésvagy raktári felsőruhák nélkül.Találgathatom, hogy mi jön utána,vagy a rám jellemző kissé torokhangúdúdolással…

Tovább
Győrffy Ákos verse

Oostende, Snorlax „Ahová estél, ott maradsz.A mindenségből ezt az egyet,ezt az egyetlen egy helyet,de ezt azután megszerezted.”(P. J.) Az izomsorvadás a végtagok folyamatos gyengülésével jár.Az izomszövetek zsírszövetté alakulnak.A folyamat vége a legtöbbször az,hogy miután a szívizmok és a bordaközi izmok is elzsírosodnak,a szív vagy a tüdő egyszer csak leáll. Zoli elektromos tolókocsival közlekedett már évek…

Tovább
Villányi László verse

Újra lehajolván Kollázs Pilinszky János naplóiból, töredékeiből „És újra lehajolván, írt vala a földre.”(János 8,8 – Károli Gáspár fordítása) Ezt a levelet most olvassákmostmiközben íromhát persze hogy postázatlan maradmég boríték se kell hozzálegyen erőm a lemosolygottakés megmosolygottak közé tartoznoma nehézségben vigaszomhogy így közelebb kerülheteka szerzetesi élet megvalósításáhozsivatagos napok jönneklevelenként kell félrehajtanom a puha erdőtmindmegannyi sebaz…

Tovább
Zalán Tibor verse

Csatangolás víz alatti városban Géczi Jánosnak Éjjel vihar volt a tengerenA Göncölszekér rúdjába beleakadt egy felhő és Kornatialvó szörnyeire borította az eget Verejtékben hevertem vackomon és a lezártszemhéjamon keresztül törővillámok szétverték agyambana repceföldeket Azt hiszem akkor nagyon féltem mert reggelverejtékben ázva hevertemnapszítta csontokból eszkábáltvackomon (A krokodil-sziklából kilép a bestia fogait csattogtatva a part feléindul A…

Tovább