Vass Norbert verse

Matt Egy nem túl keskeny hídról nézvegomolygó vászon a nyugtalan Duna,kamionszélvédőkön lehetneolajzöld örvényeit kikeverni. A homokpad sársárgája, ahogy a pillérnélköltő galamb burukkol, kavicsok,nedves kacsatollak a kilukadt szemeteszsáknál,az iszap mattbronza, amit a csónakmotor kavar föl,az elcsatangolt rosszcsont kutya zsömleszíne.Fák törzsén a moha, a lúdbőrző víztükörrerákötő, parttalan ég, a lágy szél ereje. A nem túl keskeny híd…

Tovább
Nagy Márta Júlia verse

A hóvakság balladája Minden be van havazva, minden be van havazva.Ki kellene kaparni alóla, de minden be van takarva.Lehet, hogy melegben van, megőrző tetszhalál ez,de attól még hideg van, minden be van havazva. Minden be van sarazva, minden be van sarazva.Kakaó és porcukor vegyül el így, mint a sár és a hó,minden be van sarazva,…

Tovább
Kortárs fórum: vita az újabb költészet fejleményeiről (3.)

Az Alföld körkérdése Mohácsi Balázs Juhász Tibor verseskönyvéről írott kritikája nyomán Az Alföld folyóirat online felületén Mohácsi Balázs A szegénység krónikása címmel önreflexív és problémafelvető, a könyvet a kortárs költészet (irodalom) általános szempontjai felől is kérdező bírálatot írt Juhász Tibor Amire telik című könyvéről. Úgy éreztük, hogy mind az írás, mind a verseskötet több olyan fontos kérdést pedzeget (a költészet prózaisága,…

Tovább
Babiczky Tibor versei

Six-pack Miklya Zsoltnak a hatvanadikra Este volt, fújt a szél, nem hallottalak.Koponyaűrben kohósalak.Szemed tavában horogmagány,a mélyben tátogó halak.Úszóhártya lebeg a víz színén,a pupillád.És feljön a nap. Saját naprendszeredbena csillag te vagy,hat bolygó keringés fordul eléd,kitöréseid vannak, foltjaid,de egyazon égfogad magába végül téged s bolygóidat.Szabályos pályán jár az egyik,a másik szédül,szemed tavában felkavart iszap.Zölden derengő csendjétkínálja,…

Tovább
Gál Ferenc versei

Ház körüli munkák 62.                    Ma valahogy nem bírokmagammal. Félóránként eszem,egyetlen számot bőgetek a lejátszón,utakat mélyítek a hóba.Egy menetben jutok el a farakáshoz,nyújtott kanyarral a sírig.Még egyszer megnézem a postaládát,és az önismétlés gyönyörébőlerőt merítve belátom,hogy a gépinek beillő köddel együttmennyire nekem való mindez.A hidegtől csordogáló könnyeka doboló fülekkel.Az a másik ritmus, ahogy suhancokdöngetik a holtág jégpáncélját.Hozzáigazíthatom…

Tovább
Deres Kornélia versei

Kényszer Kanzlerin Azt mondjátok, normálisbékésebb napokba képzelni magam,elhúzniegy puha párhuzamost a fejben.De hol vannak győztes álmaim?Kit válogattak be főhősnek helyettem?Tégy úgy, mintha élnél.Úgy teszek. Valakinek itt kikapartáka szívét. Jó korán.Lecsiszollak. Vattavilág. Azt mondjátok, hűség köt a nevelőkhöz,szálak, amiket vasból szőttek, és aranyból,eltéphetetlen, fémes idegszálak.De én már láttam olyat, akit nem feszít,ha egyedül marad egy üreges…

Tovább
Zalán Tibor verse

Az idő múlékony illata (A múlt illékony ideje) Árkossy István képein eltűnődveTemplomba vagy álomba halandóelveszetten lép be – később talál rá a léteaz idő egymás alatti rostáinakvalamelyikén fönnakadva Kijózanítóébredés De előtte századok és zenékelszáradt rétegei telnek meg vérrel és színesolajjal Az időn átutazó vakon araszol létéérttovább és tovább mígnem a létezés az időbőlvisszanyúl érte Kék…

Tovább
Oláh András

tétjeink nincs más mint rezignáltan tudomásul vennielfogadni lenyelni hogy a szégyenkezés nem gyógyítkudarcot sem irigységet s a sóvárgás a valami másiránt természetes betegsége az emberneks ha lecsapták kezedről a nőt ha elhappoltáka pozíciót ha sárba döngöltek megtapostakcsak magadnak köszönheted mert te voltál gyengete választottad rosszul a barátaid te tévedtélte bénáztál te ültél fel rosszul a…

Tovább
Nagy Kata versei

Egy szép őszi nap Hasonlatok jutnak eszembe a holdról,egy saját, nem olyan rossz, de versbe azért nem írom. Fenyők sziluettje a panelsor előtt, a szürkületfogsora a telepbe mar, az ég alján vékony csíkban habzik a fény. Fehér a semmi a nagyáruház polcain.A leértékelés kész átverés. Melleimben alszik a tej, kisbabám ínye alatt ébred a farkasösztön.Nyakába…

Tovább
Nádasdy Ádám verse

Határfajták Lehet egy kő, a földből épp kilátszó,lehet szögesdrót, ravasz, többszörös,lehet a nyílt tenger is körbe-körbe,ahol az égbolttal húz vonalat. Lehet egy év, ami után soha.Egy nap, amelytől kezdve mindig is.Egy fölismerés, amitől a lábada földbe gyökerezik, s nincs tovább. Lehet utolsó vasútállomás,légyzümmögés, tűző nap, őrkutya,mozdony jön odaátról, más olajszag,szabadságszínek, más név, más betűk. Határ…

Tovább
Markó Béla versei

Mentség Azt hittem régen, hogy éppen fordítvatörténik minden, és egyre könnyebbenviselem idővel a szenvedést, legyen szóegy gyorsan múló testi fájdalomról,vagy pedig arról a kínzó hiányérzetről,amely mindjobban eluralkodik rajtam,hogy ma is elmulasztottam, és holnap isel fogok mulasztani valamit, amitfeltétlenül meg kellett volna tennem,de mondom, ez régen is így volt, csakhogyakkor még hamar túltettem magam rajta,újabban viszont…

Tovább
Wirth Imre versei

Azon a kiállításon aligvoltak nézők, és kiállítók isfonalat szorongattak izzadtan,amit a jegy mellé kaptak, nézték, hogy csurog a falakon a festék vödrökbe, a felszedett parkettamentén, aztán táncolt az a néhányember, ölelgette egymást férfiés nő, páran a régiek közül,más nem is kapott meghívót, csak ők,testükön viselték a vásznakat,szorosan feltekerve, mozognialig tudtak, de összedörzsöltékfestői felületük, nagy buli,ahogy…

Tovább
Nyirán Ferenc versei

Jugó Az alagsori étteremben stílszerűenpincepörköltet rendelsz. Piros,ütött-kopott zománcos lábasbankapod. Tőled délre ötszáz kilométerreeközben orvlövészek gyilkoljákaz utcára merészkedőket. Nőkvagy gyerekek, mindegy. Már csak ők maradtak a hegyekközött megbúvó városban.Meg az öregek, a semmirevalók. Bíborbanszületett Konstantincsontjai csörögnek a gránáttűzben. Ízlik a pörkölt, a ropogós kenyérhéj.Lágy belével kitunkolod a szaftot. Igen, fizethetsz kártyával. Előhúzolegy makk tízest. Viccesnek gondolodmagad.…

Tovább
Kerber Balázs versei

Egy lépésre Lilás-halk kavicsok között alszik a nap,a rózsaszínű ég egy leplet hajított le,és kókadt-barna a pad, nem messzea folyó már nem üdítő hidege, egy kutyaszimatol. Órát látni a halvány levegőben,mutatózene. Mennyi egy szilárd perc?Hogy mérhető a párkányfehér? Ha valakitámaszkodik, mint a tej. A fenti, bezárttáj. A csillagok házszámai, söprögetőködök. Kemény, szürke küszöb. A holdnálül…

Tovább
Falcsik Mari versei

Újév reggelére Tiszta, szép, hosszú álom újév reggelére.Nyílt víz, napsütés, hajó, tompasárgaés tengerkék suhanások. És sok fehér.Madarak, felhőrongyok, fények a fedélzeten.Rajta egymáshoz nyitott mosollyal forduló,okos, erős lelkű emberek: mi. Te is ott voltál.Meg te is. A gyerekek is mind. Ételt kínáltunk,egyik a másikának, ki mit hozott: kenyeret,gyümölcsöt, süteményt. Megbeszéltüka gondjainkat, amik a szárazföldön várnak.Egyszerre valamin…

Tovább
Kustos Júlia versei

tales of brave ulysses Sz. P.-nek I. a napfényt próbálomújrafesteni éjszakákon át. II. a célt figyelem, tudva,hogy lépésenkéntnövekszik duplájára a táv.ha gyorsabban szedem lábaim,az úton úgy bukok fel, mint részegek:szűkölő félelemtől telvea záróra után. III. hetek óta bolyongok széles kerületeiden át. IV. az árbóc gerincemmé lesz,körmöm alól a viasz kiolvad.láthattok,     de nem hallotok,hallok,          …

Tovább
Krusovszky Dénes verse

Áttetsző viszonyok 1. Szamarat bottal verni,madarat kalitkába zárni,kutya nyakába koloncot kötni,ökör orrába vaskarikát dugni,liba torkát csőre húzni,medvebocsot forró lemezre tenni,tehén tőgyére szivattyút fogatni,fecske fészkét bottal leütni,darázs odújába mérget fújni. 2. Közben meg, tényleg,                      mindez az enyém,mutatnék körbe,                      de nem találom a kezem. 3. A szerelmesek, mondják, gyakranannyira azonosulnak egymással,hogy átveszik a másik tulajdonságait,megváltozik az ízlésük,átalakul…

Tovább
Petőcz András versei

Valami                                            Paul Verlaine Arthur Rimbaud-nak valami kicsinke szalon– feküdni félcsupaszonvalami várkastély alatt– nekünk most ennyi maradtígy menekülünk valami test ami pőre– világít barna bőrevalami kicsiny parázna– úgy tesz mikéntha fáznatiszta libabőr valami múlt ami itt volt– mintha kabáton – rúzsfoltvalami aprócska kertrész-ben a megvénhedt kertész– gondozza éppen valami abszint mert részeg– aki mindig a…

Tovább
Marno János versei

A kétség                              Sz. Cs. emlékének Gyötör a kétség, hogy mért vagyokinkább rosszul, mint sehogy. Halottbarátom fotóján egy mocsártükrében lógnak az égbe a fák.Kérgük fehére a felhőkbevesződve hamar úszna tovább –csakhogy a fotó szélcsendjenem hagyja cserben ott a nyomát. Fertőtlenítés                              „A könny a hagyma magva!”                                  Mariann-nak Ma mintha sokkal tüskésebb volnéka tegnapinál, rózsásabb…

Tovább
Jenei Gyula verse

Helyzetek a hatalom megváltoztatja az embert, ahogya kiszolgáltatottság is. meg a közhelyek, a gondolkodásisémák. utóbbiak például egyformává teszik azokat, akikakár a legfényesebb szelekbe is szerelmesednek bele, akára legőszintébb hittel. a hatalom megváltoztatja az embert.de mi nem? apám idézgette kamaszkoromban (perszeez is közhely!): ostoba, aki negyvenévesen ugyanúgygondolkodik, ugyanazt hiszi, mint húszévesen. akkormég elvhű voltam, nem akartam…

Tovább
Szlukovényi Katalin versei

Hóember A közepe: hiány. Torkomban a gombóc.Öklömbe szorítom, kemény, hideg.Addig gyúrom, hempergetem szavakban,míg teste nő: így megragadható,birkózunk a fagyban kifulladásig,mert görget a teremtés kényszere,pedig legkésőbb tavaszra elolvada mindenkori hóember, de mostmég hízik, lassan nálam is nagyobb lesz,éjszaka az ablakon át merőn,világtalanul néz: gyerekkísértet. Nincs mit tenni Caplatunk a nagy büdös semmibekifeszített, keskeny és véges pallóna…

Tovább
Hartay Csaba versei

Nélkülük Az évszakokban ott a halál sérthetetlen fensége.Hogy mint a növekvő ítélet, rám is rabság és kín vár.Az évszakokat hagyjuk itt, ez az egyedüli bizonyosság.Télkívüli élmény túloldali létünk. Nemlétünk.Nem menekülsz meg. Besoroznak a folyosón várakozva.Az őszben ott a túlélés gyengülő izommunkája,hogy az utolsó korhadt ágkar is átnyúlik, elér.Milyen az a távoli, rég elhullott, de ma…

Tovább
Somorjai Réka versei

Az én apáim Az én apáim Nyugatra szöknek. Impotenskarjaikkal ölelik anyámat, aki évek ótanem mossa ki az összeizzadt lepedőt.Mint nászajándékot, félreteszi a közelgődepressziónak. Az én apáim meztelenülindulnak útnak, lompos kutyáikat lenyírják,hogy pótolják kihullott hajukat.A hiány mindig érthetőbb.A testben új csatornákat nyit két szervközött a rák. Az én apáim fehér esőfelhőttolnak maguk előtt. Két háborúnyi nagyapalemázsált…

Tovább
Marno János verse

Keletlenül                                                Haninak Álmomban pucér pincérek szolgáltak felegy tengerparti vendéglő teraszán,fürgén, elegánsan cikáztak a citrom-sárga abroszú asztalok között,nem bánom, mondtam a lányomnak, egyszer énis megkóstolhatom a tenger gyümölcseit,öröm engedelmeskednem a lányomnak,álmaihoz igazítanom a napvilágot,egy palack fehérbort is rendeltünk,mivel úgy tudtuk, pénz áll a házhoz mégmásnap, épp annyi, amennyiért még nemkerülsz magadban szégyenpadra a tükörelőtt a…

Tovább
G. István László versei

Kutyaszem Kutyaszemekkel ébredtem reggel. Kevésbéláttam a színeket. A szivárvány hét sávjahelyett fakó árnyalatok tömbjei úsztakát egymásba, mint akinek higanycseppcsúszkál a szemgolyóján. A tükörbenlátszott, mind a két szemem egy kutyáé.Megörültem, mostantól hűségesen követlek,akárhová mész. Nem számoltam azzal,hogy a kutyatekintet irritáló. Hatalmasterheket tettem arra, akire néztem. Mindenkijárását felhőként ülte meg a súly, enniadni, simogatni, sétálni vinni, egyáltalán,kezdeni…

Tovább
Izsó Zita versei

A második erdő Az ágya feletti képenolyan sűrű erdő,mint egy gyertyákkal telepakolt torta.Ha elkezdeném számolni a fákat,valószínűleg pont addig jutnék,amennyi idős lesz néhány nap múlva,de felesleges lenne ünnepelni,úgysem fogna fel belőle semmit. A nővérek azt mondják,már egy ideje nem beszél,ezért betűtésztával etetik.De ahogy egyedül hagynak minket,megnyalja a száját,és szóba hozza a kiszáradt folyót. Mert mindenki…

Tovább
Sopotnik Zoltán verse

Rög „Akit őrültekházában ápolnak, az legalább valaki.”(Fernando Pessoa) Megint az angyalhullás, és én megint a leesőketszámolom. Rög, a szerzetes, aki a templom alattiállatkórházban segédkezik, gyógyszereket hoz nekem.Beteg állatok auráját fogja fel, azokból készíti, mondja,és ez már meg sem rémít, fel sem készít semmire. Töröttcsontokat, széthúzott gerinceket látok magam előtt, mikoriszom az első üvegcséből. Kicsit félek…

Tovább
Jász Attila versei

Fausztina nővér* betegnaplójából [DE. Presszióvers] Ha festenék az éjféli üres, neonvilágította peronokataz állomáson. A sínek sötét, hideg csillogását. A néma és reménytelen várakozást. De mégis.Pár perccel később már egy újabb nap lehetőségével, bár távolabb még a fénytől, és sokkal közelebba sűrű sötétséghez. És mégis, mégis, mégis. [VAKREMÉNY. Demensvers]                                                Takács Zsuzsának és Lanczkor Gábornak Egy…

Tovább
Orcsik Roland versei

Eutanázia Megvénült a hálószobánkelőtti cseresznyefa az utcán.Beköltözésünk első évébenmég utoljára lédús, roppanócseresznyével köszöntött.Bőségesen termett, nem is győztükenni, a járókelőknek is jutott.A kukacoknak is ízlett.Pedig akkor már elleptéka termeszek, védekezés gyanántgyantát csorgatott a beteg törzsén.Ám ezzel magával is végzett,kiszáradt a kérge. Már nemterem semmit, csupán évről évrea búcsú fanyar gyümölcsét.A csillogó gyanta gennyesauraként borítja a sebeit.Itt…

Tovább
Schein Gábor versei

Ó, rinocérosz 58. 1746-ban egy holland hajóskapitány, Douwemout van der Meer Indiából Európába hozott egy újszülött rinocéroszt. Útközben olajjal kenegette a bőrét, és kapitányi jogaival élve, még a hajón megkeresztelte. A rinocérosz a keresztségbenSzent Klára nevét kapta. A hajó Leidenben kötött ki, ahonnan van der Meer és Clara a Rajnán folytatta útját.A partmenti városokban sokan…

Tovább