Biró Krisztián első verseskötetéhez A halk szavú, újszürrealista, vallomásos líra egy Duna-parti kávézóban dolgozik,ahonnan véget nem érő hajókatasztrófákra látni. Neveket nem jegyez meg,de bocsánatot kérni tud bármiért. Olyan már, mintha köszönne. A halk szavú, újszürrealista, vallomásos lírának már egyrendes, véges katasztrófa sem jár ki, mert milyen világvége az,amit a kutya reggelre lehord a lépcsőről? Ilyen.…
TovábbZávada Péter
A “Határ” pályázat eredményhirdetése
A 70. évfolyamában járó Alföld folyóirat „Határ” címmel nyílt pályázatot hirdetett. Pályázni két kategóriában (vers és próza; esszé és tanulmány) lehetett. Egyéb műfaji megkötés nem volt, tematikusan is csak annyi, hogy a mű kapcsolódjék a pályázat címéhez, hívószavához. A két kategória első három helyezettje pénzjutalomban részesült, további kiváló kéziratokat pedig az Alföld „Határ” című, 2019. decemberi…
TovábbZávada Péter versei
Peremvidék Semmi sem ismétlődik ebben az otthontalanságban, csak a napszakok, formák idegensége, hogy egy makacsul sötétedő zsibbadtság peremén nincsenek szavaim arra, amit majd látni fogok. Még a domboldalban sorakozó szélerőművek se ismerősek, pedig mintha csak egymás fehér, forgó árnyékai volnának, pláne az, amit nem emberi kéz alkotott. Naivitásom a kukoricással, nyírfákkal szemben zavarba ejtő. Bármit…
TovábbSzövegek és nemek között
Mind Mizsur Dániel, mind Horváth Imre Olivér első kötete (Karc, illetve Nem szimpátia) átgondolt és feszes szerkezetű. Míg Mizsur könyve ciklusokra nem tagolt egység, addig Horváthét három angol nyelvű idézet tagolja három ciklusra. A Mizsur-kötet azonban mintha az olvasás menetét is meghatározná. A versek akkor működnek a leginkább, ha a kötet elejéről kezdjük olvasni őket,…
TovábbBeköltözni a zuhanásba
Nem könnyű olvasmány. Závada Péter verseskönyvének koherens, intellektuális nyelve amellett, hogy új világok felépítésének igényével lép fel, egy olyan költészeti hagyományt is megszólítva teszi ezt, amely nem a közvetlen elődöké; a kötet verseinek nyelve nem a 2000-es vagy az 1990-es évek uralkodó lírai megszólalásmódjaihoz áll közel, sokkal inkább a modern és későmodern költészet legjelentősebb alkotásaival…
TovábbZávada Péter verse
Oidipusz (1) Magad vagy a táj. Ujjaid a fák csontsovány gallyai, kopár dombfejtetőd bástyává koronázza a lemenő nap. Pórul járt öreg, kikapart szemüregedben botorkálsz faltól falig, remegő kezed magad elé kinyújtod. Mintha a koponyába befelé látnának a szemek, a járásokon végighalad pillantásod, a széksorok párhuzamosai egyre beljebb terelnek, míg a színpad mélyén kigyullad a test…
TovábbHasonlatgépezet
Egyes számú döntés: nem fogok Závada Péter pályájának korábbi vagy párhuzamosan futó rétegeiben viszonyítási pontokat keresni a Mész című verseskötethez. A kötetborító egy befelé vezető utat kínál fel – a bejárat, a felfelé induló lépcsők még látszanak, az, ahová visznek, nem: engem persze az érdekel, ami odabent van.
TovábbMegjelent az Alföld decemberi száma
„Mindig vágytam rá, hogy téli könyvet írjak. A magam téli regéjét vagy karácsonyi énekét. Nem sziruppal nyakon öntve, természetesen. A hótakarónak megvan az a jó tulajdonsága, hogy egy darabig minden emberi tevékenység nyomát elfedi, ugyanakkor meglátszik rajta a legcsekélyebb szennyeződés is.” – írja Térey János az Alföld decemberi (előkarácsonyi) számában, a Herczeg Ákos által készített…
Tovább