Tompa Andrea: Csehov. Irodalmi zseblexikon
Valahol az M betű körül tartottam – Moszkva, munka, műfajok… –, túl a 94 oldalas kötet felén, amikor felmerült bennem az amúgy magától értetődőnek tűnő gondolat, hogy lexikonokat az ember nem olvas elejétől a végéig. Érdekes vállalkozás a Scolar irodalmi zseblexikon-sorozata, mert mégis erre hívja a befogadót. S amivel erre rávesz, az nemcsak a kiválasztott klasszikus szerző és nem is kizárólag a lexikoníró személye. Hanem a két irodalmár kapcsolata. Tompa Andrea Csehov-lexikonja a sorozat harmadik darabja Nádasdy Ádám Dante- és Ádám Péter Proust-kötete után. Az első olvasást könnyű döntéssé teszi a kortárs szerző szakértelme és a klasszikushoz való személyes viszonya, amely izgalmasan felderíthető a szócikkek alapján. Mivel azonban nincs közmegegyezés a Csehovhoz kapcsolható szavakról, fogalmakról, azok alapján újra felcsapni a kötetet – akár keresve valamit vagy a tudást ellenőrizve – nem életszerű. A kötet tehát formájában és nem funkciójában tekinthető lexikonnak. Minden erénye és minden sutasága is ebből fakad.
Tompa Andrea bevezető tanulmánya átgondolt, jól strukturált szöveg. Önmagában is remek gyorstalpaló Csehovról, „olvasmányos, élvezetes stílusban”, ahogy a kiadó honlapján olvasható. Ezt évszámokkal adatolva egészíti ki a kiadvány végén található életrajzi kronológia. A nyitó szöveg bekezdésről bekezdésre veszi sorra a későbbiekben a szócikkek által már részletesebben tárgyalt életrajzi és irodalmi jellemzőket. A bevezető Csehovot saját kortársi orosz irodalmi közegében is igyekszik elhelyezni. A dráma- és rövidprózai szövegekben maradandót alkotó szerző egyrészt a klasszikus orosz nagyepika íróival kerül szembe, másrészt, igaz, ez majd már egy szócikkben, az apátlanság alatt olvasható, Tompa „a nagy »apagyilkos« írónemzedéknek” nevezi a Csehov előtti generációt, s ebből magyarázza a csehovi hősök apátlanságát, gyökértelenségét s az erős női karaktereket. Már a bevezető tanulmányban szó esik a csehovi karakterábrázolás legfőbb jellemzőiről, a színházi nyelv megújításáról, a Csehov civil életét meghatározó körülményekről (orvosi pályájáról, Oroszországhoz való viszonyáról).
Az átfogó tanulmány utolsó bekezdésében Tompa a lexikon összeállításának főbb szempontjait is ismerteti. „Hol témákról, hol technikákról, hol szemléletről, hol emberekről, hol biográfiáról alkottam szócikket, de célom elsősorban a művekről való valamiféle szintetikus gondolkodás volt.” (10.) Emellett az is tudható, hogy a szerző szabad kezet kapott a szócikkek megalkotásához. Nemcsak a megválasztásukhoz, hanem adott esetben kreatív megfogalmazásukhoz is. Mindezt leglátványosabban az ami van című szócikk szemlélteti: Csehov „saját nemzedékéről, de önmagáról is beszél, amikor kijelenti: ő azt írja, amit lát, [ami van], amit tapasztal, amit érzékeivel meg tud ragadni.” (12–13.) A legkreatívabb szócikkek azok, amelyek kifejtetlenül maradva egy másikra mutatnak, s mégis beszédesek. Ezek bizonyos mértékig Tompa Andrea írói játékosságát mutatják, ugyanakkor mégis rögtön tartalmat is közvetítenek, amennyiben az olvasó rendelkezik olyan minimális előtudással Csehov életművéről, amely révén például a dialógus szócikk monológra irányítása vagy a cseresznye meggyhez linkelése bármiféle magyarázat nélkül érthetővé válik, s nem csak az olvasó instruálásának bizonyul. Ezzel összefüggésben a lexikont gyengítik az olyan szócikkek, amelyek ilyen mögöttes, Csehov-specifikus tartalom nélkül utalnak egy másikra. Elkerülhető redundanciát okoz a természet szócikkre utaló erdő vagy az eleve hasonlót kifejező fák. Ezek a szavak aztán a célzott szócikkben nem is szerepelnek. Hasonló a helyzet a prostitúció szócikkre mutató bordély szóval. Különösen felesleges gesztus aztán a prostitúció szócikk első mondatában visszautalni az üres bordély kifejezésre. Ezeket az elveszejtő, olvasócsapdázó hurkokat érdemes lett volna egy szigorúbb szerkesztés során megszűntetni.
A Csehov-lexikon szócikkei két fő témakört rajzolnak ki. A leginkább kézenfekvő tematikát természetesen az életrajzi vonatkozásokat bemutató szócikkek adják. Tompa láthatóan igyekszik az életmű és az életrajz kevésbé ismert aspektusait is bemutatni. A drámák és a színházi vonatkozások mellett hangsúlyosan sok szó esik Csehov orvosi tapasztalatairól és az attól nem is egészen elválasztható szociológiai munkáiról, útjairól. Kiemelt jelentőségűnek mutatja a lexikon a szerző szahalini útját. Mire az Sz betűnél a szigetnévhez – Szahalin – ér az olvasó, már számtalan korábbi szócikkben talál rá utalást, pl. az ami van, az állatok, az árva, és a bűnözés kibontásában. A sor még bőven folytatható, jól látszik, hogy a kötetet az elejétől átlapozva mindig belebotlunk. Aligha túlzás, hogy ez a más helyen ritkábban említett esemény (és a hozzá kapcsolt szociológiai jelentőségű mű, a Szahalin című útijegyzetek) az egyike azoknak az információknak, amelyek bizonyosan maradandóan rögzülnek a lexikon elolvasása után. A Moszkvától 6300 km-re lévő börtönszigetre „tett utazása Csehov életének fő eseménye, fordulópontja”. (70.) A rendkívüli, három hónapos útról írt munkája a leghosszabb terjedelmű.
A szociológiai írás(ok) mellett a lexikon szintén sokszor hivatkozza és idézi Csehov levelezését. Az összes művei szócikk is ennyit közöl: „Oroszul harminc kötetben jelent meg a Csehov összkiadás, ebből tizenkét kötet levelezés (Moszkva, Nauka Kiadó, 1974–1982)” (61.) A levelek említése azért hangsúlyos, mert hangvételük merőben eltér a szerző szépirodalmi vagy drámai munkáinak stílusától. Ezekben Csehov kritizál, véleményt közvetít. Persze, aligha speciális eset, hogy valaki más hangon ír szépirodalmi művet, mint levelet egy ismerősének, barátjának, szerelmének. Csakhogy egy klasszikussá merevített szerző esetében mégis külön jelentősége van az egykori személyiség felvillantásának. A levelek szócikk tanúsága és az idézetek szerint Csehov humora és incselkedő személyisége átüt a levélszövegeken.
Kifejezetten jó döntés volt azon szempontok, jellemzők lexikonba emelése, amelyek nem szorosan Csehovról szólnak, hanem a hozzá kapcsolódó, az olvasó kortársi jelenéhez kapcsolódó információkat közvetítenek. Ilyen például a Szahalin szócikk utolsó, pársoros bekezdésében olvasható magyar vonatkozás: Tompa felhívja az olvasó figyelmét Dalos György 2003-ban megjelent Szahalin. Csehov szigete címet viselő művére is. Ehhez hasonló tartalmú a számomra egyik legizgalmasabb szócikk, a fordítás. Értelemszerűen nincs felsorolva az összes magyar Csehov-fordítás és -fordító, de azt, hogy „Csehovnak még életében több magyar nyelvű kötete jelent meg” (31.), részletesen ismerteti a szerző. Ebben a szócikkben Tompa egyidejűleg a színházi megvalósításokra is felhívja a figyelmet. Csehov fordítói mellett említi szövegeinek rendezőit is, kiemelve és megnevezve emblematikus színházi feldolgozásokat, mint „Ascher Tamás Három nővére, Kiss Csaba De mi lett a nővel? (amely a prózai művekből készült), a Krétakör Színház Siráj (így!)” (32.). A szócikkek bővelkednek magyar vonatkozású irodalom- és színháztörténeti utalásokban, ami egyértelműen a kötet erénye.
A lexikon másik nagy témaköre értelemszerűen Csehov színházi, drámaírói működése. Tompa Andrea nagyon izgalmas dramaturgiai fogásokra, jellemzőkre mutat rá. Olyan szempontokat kínál és bont ki a szócikkek relatíve szűk keretei között, mint a csend színpadi értelmezhetősége és funkciója (a csend szócikk alatt), de a puska szócikk említi például a közismertebb csehovi narratív elem jelentőségét is („a közhely szerint, ha már a [puska] a színpadon van, akkor el is fog sülni.”). Az érdekesség a következő mondat után kezdődik: „Ez azonban hol így van, hol nincs” (69.) – Tompa mindkét esetre hoz példákat.
Csehov drámáiról szólva szinte közhelyes és ennek megfelelően meglehetősen elnagyolt megállapítás, hogy azokban „nem történik semmi”. Az állítás felszínességét Tompa a lexikon több szócikkében is érvényesen bizonyítja. Egymást követik a tragédia és az unalom szócikkek, amelyek által így majdnem négy oldalon kap az olvasó nagyon érzékeny elemzést erről a dramaturgiai jelenségről. Izgalmasan egymásba érő folyamatok a drámákban megmutatott eseménytelen élet és az ezáltal keltett unalom, amely végül épp motiváló erőként hat a karakterekre. „Unalomból kezdenek el randevúzni a szerelmesek (A kutyás hölgy), ami a szerelem paródiája, ha tetszik. Unalomból alkotnak (A Mezzaninos ház), és főleg unalomból filozofálnak.” (85.) A Csehov-lexikon bravúros dramaturgiai megoldásokra hívja fel a figyelmet. A kötet színháztörténeti és -elméleti mikroelemzései kifejezetten inspirálók.
Tompa Andrea Csehov-lexikonja információkban gazdag összeállítás, s az eddigiekben bemutatott hangsúlyáthelyezések is igazolják a szerkesztői, kiadói döntést, miszerint érdemes Csehovról beszélni – és Tompát beszéltetni. A kötet – a lexikonformát tartva – bővelkedik a szócikkek közötti utalásokban, amelyek a lineáris olvasás miatt hamar ismétléseknek tűnnek. Gyakori érzet, hogy Tompa „végszavaz”, vagyis az utalás kedvéért említ másik szócikket az egyik tárgyalása során. A szigorúbb szerkesztés nem csak ezek ritkítása miatt lett volna szükséges. Az igeidők váltakozása helyenként kifejezetten zavaró. Az egyik szócikk múlt időben fogalmaz, a másik jelenben. Még inkább kibillent, ha egy szócikken belül történik a váltás, ahogy például a Csehova esetében. Itt két múlt idős mondat között maradt egy jelen idejű. Emellett az első mondatban helyesen Csehov húgaként azonosítja Csehovát, de a harmadik mondatban mégis Csehovra mint a nő öccsére történik utalás. Egy lexikon tipográfiai formázása összetett, különös figyelmet igénylő feladat. A kötetben sok, ebből következő hiba és több elütés maradt.
Tompa Andrea Scolar Kiadónál megjelent Csehov-lexikonja izgalmas vállalkozás, amelynek sikerül a tárgyául választott klasszikus szerzőt új fényben feltüntetni. A lineáris olvasás miatt ugyan több, a kötet második felébe tartozó szócikk a korábbiakban olvasható számtalan utalás miatt már kevesebb meglepetést és újdonságot tartogat. Érdemes lett volna e szempontból racionalizálni az utalások számát. A Csehov-lexikon ezzel együtt is jól működő gyorstalpaló. Tompa keretbe foglalta a szócikkeket: az alkohol az első, a vodka az utolsó, ami csak egy, az elsőre történő visszautalást tartalmaz. Ez a foglalat ugyanakkor, ha az elvitathatatlanul kreatív ötlet mögé nézünk, adja a kérdést: Csehov az alkoholtól a vodkáig tartana? Egy irodalmi lexikon összeállítása során az ilyen következmények átgondolása is fontos, feltéve, hogy a műfajmegjelölésben szereplő jelzőt („irodalmi”) nem csak az teszi indokolttá, hogy irodalmi szereplőről szól az adott összeállítás.
Tompa Andrea: Csehov. Irodalmi zseblexikon, Scolar Kiadó, Budapest, 2025, 96 l.
Hozzászólások