Bakonyicum A táj és az emlékezésTönkölös, Bakonyújvár Árvacsalán ábrándozik, szélfű integet.Megrettenve áll a kányazsombor, a fogasíralkudozik, míg az iszalag nyakon ragadjaaz időt, és nem ereszti tovább. A hegy ösvényein képzelem el őket,fiatalon, rövidnadrágosan. Megfordulnakés nevetnek, nem rontja el kedvüketa meredek kaptató. Szemük beissza a tájat,a kaviccsal szórt szerpentineket, a sziklákat,a völgyek árnyékba boruló, hallgatag mélységeit.Olykor…
TovábbSzépirodalom
Kósa Eszter versei
Repülésre bírni már nem lehet A hegy bőréből kiállnak a fenyők, egymásrasimulnak a lombok, akár a tollak, fosztja a szélaz erdőt, tépi a szárakat, kibuggyan a patak. A szárnyak között utca fut, égnek mered házainkfrissen meszelt csigolyasora, templomunk teteje csőr,megnyílik és bemászunk rajta. Tagjainkon csillog a nap, az orgonarecék alatt zizegünk neked, feléd igyekezve kapaszkodunka…
TovábbApám üzent
„Bojtár volt a nagyapám,Bojtár vagyok én is,Csak a botját hagyta rám,Gazdag vagyok mégis.”(magyar népdal, Szentegyházasfalu,Lajtha László gyűjtése, 1942) „Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.Elszomorodom néha emiatt –ez az elmúlás. Ebből vagyok. »Meglásd,ha majd nem leszünk…« – megszólítanak.”(József Attila: A Dunánál) A Balaton csak egy tó, petyhüdt és szürke. A parton borostás bokorsor, apró, piros autót formázó…
TovábbTóth Krisztina verse
Szellős azt mondja menjek oda hozzáhogy levághassa túl hosszú a hajambe is festi nekem ha kéremma elég szellős napja van szellős így mondja meglepődömnem tudtam hogy te ehhez is érteszhalott vagy felelem hogy mehetnékerre ő az álomban visszakérdez mit számít az egy óra alatt odaérnékközben egy áttetsző kesztyű a testenincs most időm nem is elég…
TovábbÁgh István versei
A házi szörnyeteg Gőzgép tüzel a fürdőszobában,ijesztő látvány lentről nézve,életveszélyes monstrum függ fent,mint ami ölni, tarolni képes, violaszín lángkoszorú az alján,egyhangú morgás jelzi működését,elnémul, ha a száz liter felforr,kikapcsol és hűlve újraindít, automata, akár az univerzum,még ha gazdája vagyok is a tűznek,a maga módján magának parancsol,én csak az első gombnyomáshoz kellek, vagy ő indítja el…
TovábbPosta Marianna versei
Előbb-utóbb Belefűzni a cérnát a tűbe, hosszan nyálazni a végeket,hunyorítani, fénybe tartani, egybesimogatni a széttartó szálakat.Nagyanyám szerint a házasság másfajta türelmet kíván. Különbség van a varrás és hímzés között. Előbbi összeölteni,utóbbi díszíteni akar. Ha az öltések rendben vannak, jöhet a csicsa.Arról nem beszélt, mikor melyik öltés a célszerű, mikor kell szegni, mikor szükséges a pelenkaöltés,hogyan…
TovábbA prágai hónapról
Fejezet egy életrajzból 1984 októberében először utaztam ösztöndíjasként külföldre, Prágába. Ösztöndíjasnak lenni kiváltságos dolog, én is annak éreztem, de erre nem figyelmeztettem minden percben magamat. Prágába azért – gondoltam – minden évben kijuthatok piros útlevéllel is a zsebpénzemen; olcsó a repülőjegy, kétezer-nyolcszáz forint, akárcsak bármelyik honfitársamnak, nekem is telik rá, hogy megigyak egy sört a…
TovábbSzabados Attila versei
Az ünnep kifordul az ajtón A nagy készülődés, a sietség, a rend.Könyvek lapjait is leporolni, pedignem várunk senkit, soha. Végül ismindig rájövünk: csak az évet tagolja,akkor legyen határozott, akáregy hal fejének levágása.Legyen az ünnep a bárd utáni hézag,a pikkelyes test határa, ahol megvillana hús. Hogy mikor kifordul az ajtón,és még dörmög valamit, legalább neszégyenkezzünk, hogy…
TovábbVörös István versei
A szerelmes versek A szerelmes versek mindigidegesítettek.Vagy nem is vers, ami nemidegesít?De akkor mért csak a szerelmes versekmentek az agyamra?Úgy kezdtem, hogy sosem fogokszerelmes verset írni.Talán sose voltamszerelmes?Voltam, de a vallomás is mindignehezemre esett.Persze nem azt kell épp csinálni,ami nehezen megy?Talán. De sosem,ami idegesít.Ma már nem idegesítannyi dolog.A vallomás helyettma is hallgatok.(A szavaknakvagy érzésekneksosem szabad…
TovábbA Heimdall, a Yeti és a Norbert
A férjemnek három kollégája van, a Heimdall, a Yeti és a Norbert. A Norbert szülei almáznak, ezt tudom, meg hogy Norbertet kitaníttatták, mérnök lett. Egy válás, egy szakítás, szerenádot adott a barátnőjének. Gitárral, kérdeztem a férjem. Megadta magát, mondta a férjem három hete, és most tudom, nem mehetek haza, mert három hete a porszívó felforrósodott,…
TovábbZávada Péter versei
Az osztriga Bonyolult szerkezet, a tenger mélyidejét méri, az osztriga, mely most elbizakodott szemlélődésünk tárgya, alig nagyobb, mint egy zsebóra, amit az ember, hordjon láncon vagy anélkül, a mellény órazsebébe csúsztat. De létezik-e a víznek zsebe, kérdezhetnénk. Tán egyedül az létezik: üvegzseb, melyben transzparensen zajlanak a természet cserefolyamatai, és hasonlóképp a hullámtajtéknak is lehet hajtókája…
TovábbKollár Árpád versei
Lobogás Ropog a kukorica levele az őszvégi nyárban.Ülök a stégen, nézem a túlparti diófák lobogását,és hirtelen belém hasít a felismerés,hogy már nem beszélem az anyanyelvemet –mint amikor nagy kortyokban nyeljükfélre a vizet, és valahol a szegycsont fölötta tüdőbe tör a fájdalom. A csónakra gondolok, amit nem fogok megvenni,hogy átjussak a túlsó partra. Drága a dió,kellene…
TovábbDeák Botond versei
Édes élet Rák…, ha elengednéd a kezemet, még koccintaniis tudnánk rá!; mi történik velünk dD.?; hogy mi történik?,hát maga az élet!; miért öregednek meg együtt a párok?;egyszerű, ahogy öregszel, kell legyen valaki, akit hibáztathatsz,amiért nem érted el, amit akartál; félek, dD., nem akarom elveszíteni,csodálom bátorságát, hogy az lehetett, aki!; ez nem bátorság,sokkal inkább közöny…; táncoljon…
TovábbNagy Márta Júlia versei
Ambivalencia kisasszony Ő az, aki kineveti az álmodozókat és a színjózanokat,ahogy a túl serényeket vagy a túl lumpokat is.Ő maga, bár neve nem ezt sugallná,mértékletes. Sosem túl buzgó,sosem túl rest.Felkelni, persze, fel, de mire? Nem ragyog rádaz a bizonyos régi nap, nem pattansz ki az ágyból,rohansz az utcára, mintha valaki várna,aki a karjaiba kap. Nincs…
TovábbHordozható óceán
A vezetőségi irodán hallani sem akartak béremelésről. Theo idegesen kopogott a hosszú mutatóujjával az asztalon. Ők nem tehetnek arról, hogy ilyen kínos ügybe csöppentünk. A fizetetlen szabadnap még hagyján, ám pénzt ne követeljünk tőlük. Különben is, ezt már nem tudják úgy eltussolni, mint a kisebb balhékat. Ennek híre fog menni. Hacsak… Akkilesre nézett, majd elmosolyodott.…
TovábbMánya Kristóf versciklusa
alapkő /IIIIII hányszor kezdted már el, tervezted újra, rajzoltad fel isméttérképed bizonytalan alakzatai közé lehetséges vonulásodútvonalát, hány éjjelt adtál az őrjöngésnek őseid sátrában,mert nem ismerted az utat, és felderítőid nem tértek vissza,erőforrásod sem volt elég, hogy elindulj, hogy megkezdd a vonulást,majd utászaid, mérnökeid hány hegyet és dombot hasítottak ketté,hány völgy felett húztak viaduktot, hány mocsarat…
TovábbTakács Boglárka versei
Testamentum De ki vesz magáhozegy marék földet, hogy felnevelje,és ki hallgatja el, hogy van a föld alatt,aki csak azt remélte, ott is létezik halál,ki veszi fel, amit az Isten elejtett,ki veszi a bátorságot, hogy őmajd nem ejti el, ki hordja ki másnak a bűnétés ki szüli meg, ki teszi tisztába,ki ad neki ruhát, ki eteti…
TovábbSzegedi Eszter versei
behajtás a bőség idejére hazajönminden éhes férfiszájmegcsókolédesanyám köszönöm az ebédetmerre jártál fiamismeretlen földeket bitoroltammegettem a kenyereta juhok felzabálták mind a mezőketfelgyújtottam a fenyvestvarjúszemeket tűztem az ágakrakisütöttem a varjúhájatnem félsz anyám hogy miket gondoloka levesben mint tájoló fordul az orjacsontnem félek fiam te mindig ilyen voltálcsak most nem öltöztetnek láncokba váz az embert csontjai határozzák megnem…
TovábbEndrey-Nagy Ágoston versei
Devon Szirén, aki sziklán ülve dalolsz, uszonyaidat az őstengerbe mártva, ne hagyd abba éneked, mert vonz a part, látod, nem parancsolhatoktagjaimnak! Kaparok, tudatlan, buzgó kiskolonizáló, igyekvő gerinces félúton tüdő- és bőrlégzés között. Dalolj harsányabban, mint ahogy a cikászok termőtestei csalogatnak, szőj dallamot arról, amit rég tudsz. Hogy a fejlődés csalárd, mert hüllő leszek, meghalok, emlős leszek, meghalok, szembefordítható hüvelykujjú gyermekeim pedig beleeresztik a…
TovábbHarcos Bálint
Prózaversek Miért is vennék számba más feledést, mint az ezerszer lelakatolt álomminőséget, a keresztülhúzott számításokat és a falrengető hitet? Te persze nem kedvelted sohasem a szemernyi igazságaimat – nevezzük néven: paródiáimat – a remegő Nap fényében, hátrasandítva egyikünkre, másikunkra, hogy követ-e bennünket a nagy menetelésben. Mars tüzén éltünk, igen. Örvény volt a lakásunk, hazugságokkal felütött…
TovábbSzabó Krisztina versei
Father Vader – Nem vagyok az apád. Father Vader sértetlenül kel át az üvegtengeren.A jég tükörpengeként zuhog körülötte,megperdül páncélján.Vadászrepülő-szilánkok szállnakcélra tartva,az én vénám vágják át. A tükör mögötti lékben olajtól sötét a víz.Radioaktív szarkofág a múlt.Father Vader hamulepte lakótelepeken bolyong.A szobra ott áll a dombon,hol a hamvakat felverve szánkózunk.Elbújok benne,csecsemőpózban fekszem a szíve helyén,belülről dörömbölök…
TovábbPlacebo
Anyuka suttogva beszél a telefonba, másik kezét a szája elé teszi, de így is hallani mindent. A gyerek széthányta a lakást, ez most pont jót tesz nekem. Nem kell segítség, köszi. Hacsak nem akarsz hányást takarítani. Vicceltem. Este, igen. Bedobja a mobilt a táskájába, megigazgatja a haját, a sorszámos táblára néz. A rendelőben csak nők…
TovábbAndré Ferenc verse
A fenevad önfeláldozása „kegyetlen bika fölött saskeselyűárva fecskék letiporva a porbanhajánál fogva vonszolja az asszonytpestisen dögvészen mocsáron át”Hervay Gizella: Európa elrablása Megvadult bikák portyáznakAz utakon. A dübörgés belőled indul És benned hal el. Szemhéjad az éjszaka.Szúrós, nehéz, finoman remeg. Úgy hallgatsz, Hogy belerendül a föld. Szavad tisztítószer.Bőröm fehérre marja. Utódaid öröklik majd A gyönyörű állatot…
TovábbJász Attila versei
Utóirat Guido Di Pietro, vagyis Fra’ Giovanni Da Fiesolefestményéhez Katának és Barnabásnak Akkor már csak Fra Angelico letisztult angyalképét kerested, azt hitted,csak ez segíthet leküzdeni a fáradtságot, amit más művek okoztaka múzeumokban. Utolsó erőddel még eljutottál a Szent Márk térig, a buszállomásig,és a buszok tényleg csak körbe-körbe jártak, de a kép,az Angyali üdvözlet nem volt…
TovábbKrusovszky Dénes versei
Eső A trópusi eső hangjaithallgatom a YouTube-on, aludnom kellene,de megállíthatatlanul szakad, egy idegen súly megakadt bennem, és sehogyan sem akar átbillenni végre,négy órás a felvétel,és még a felénél sem járunk, nem hiányozhatsz, azt hiszem, hiszen itt vagy te is,az állatokat nem zavarja az eső,boldogan áznak a dzsungel mélyén, csak mi vacogunk ilyen leverten a nyirkos…
TovábbNádasdy Ádám versei
Mostantól minden más lesz Már mindig, mindig egyedül leszek,mert nem tudom, hogy használat utánhová kell tenni az embereket.Sután, a markomban szorítom őket,mint papírszalvétát, gombóc alakban.Eldobom, állok bizonytalanul,mert úgyse mondják soha a szemembe,hogy túl sok voltam, tukmáltam magam –holott csak társakat kellett csinálnom. „Együtt” – ez volt a központi szavam.Féltem kíséret nélkül hadonászni,nehogy túlságosan kirajzolódjona sziluettem,…
TovábbBolondéria
Vágta, hasogatta a fát szünet nélkül Szabó. Hajnalban kezdte, s rendszerint csak a sötétedés kergette haza. A falubeliek kihasználták e félnótás bolondériáját, mindenki őt bízta meg a melóval. Ősz derekán halomban állt a tüzelő minden udvarban. Szabó még fizetséget se kért. Kevesen tudták itt, mi áll az ápolatlan fiatalember kényszeres cselekvésének hátterében, Márton pedig e…
TovábbPetőcz András versei
Sötétedés előtt „Nappal sötétségre bukkannak,és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka…”(Jób könyve, 5:14) Valahonnan szivárog valami sötét. Nemtudom, mi ez, de látom, beterít mindenta városban, ahol élek. Falrepedésekből,igen, azokból szivárog az a sűrű anyag,ami itt, körülöttünk, s fojtogat! Levegőt alig, csak tátogok. Elkeseredett levegő-kapkodás, ami most, és egyre növekvőfeszültség. Mondják, hogy létezik valaki,akiből árad a sötétség,…
TovábbGergely Ágnes verse
Egy Renoir-akt kilátásai Az aktoknak a feje érdekel.Mit tart a duzzadt test felől a fej?Meddig nőhet a fehér duzzanat,mely mindörökre átoksúly marad? Az aktok teste megszűrt, jeltelen.A csáberőt nem adja át a szem.Ahol elválik a combtól a comb, mint lovas hátán, sötétlik a gond. Ó, Renoir! A szó csonkán itél.A kép vigasz, több vagy a többinél.Gabrielle-ed,…
TovábbHalmai Tamás versciklusa
Új bor, új tömlők Márk evangéliuma 1 Én vízzel, de őSzent Lélekkel keresztel.Mert azért jöttem. 2 Háznak fedelét.És bűnösökkel eszik.Új bor, új tömlők. 3 Megszáradt kezű.Választa tizenkettőt.Hatalmuk legyen. 4 Tanítja őket.Véka alá tett gyertya.Égi madarak. 5 Kiben légió.Meredekről tengerbe.Talitha, kúmi. 6 Nincsen prófétatisztesség nélkül, csak amaga házában. 7 Kinek van füle.Tízváros határain.Ebek is esznek. 8…
Tovább