Tűnt analógon Nézem a régi fotókat, a századelői örökfényt:földutak éjsara, rajta szekér nyoma látszani kezd el,górénak tetején a galamb soha nem repül el már,régi malom kerekét viszi még az a szél a fotókon,árnyaikat vetik ágtalanul fák meztelen égre,és az avarkori gyöngyök a földben örökre lapulnak. Kisgyerekek kubikos taligával a sárban, a téren,furcsa ruhákban, persze mezítláb,…
TovábbSzépirodalom
Kürti László versei
akvárium kidobáltam belőle sok évnyi tengerpartról összegyűjtöttkavicsot, csigát, meg a díszes akváriumi bútort.nemcsak a fekete algákkal volt bajom, amit sem vegyszer,sem pedig a halaim nem tudtak már letakarítaniaz elhanyagolt falakról. nemcsak húsz év összehordottemléke, súlya húz szememnél fogva a medence aljárafolyton. az ízlés változása fullaszt, a süllyedés kavar fel,mert amit tegnap szépnek találtam, az máraérvénytelen…
TovábbTóth Kinga versciklusa
Kunhalom I. a kunhalmokon lakó remeték porból építenek házatfaforgácsot fújnak a sátortartó pillérekbea homok dunsztot kap ahogy a megvizesedett agyagelőbb felporzik eláll tiltakozása és megtöppedörökké tartó gerendává változik örökgerendákból ácsolják a tetőfedők az állványzatotzöldre festik a kiégett fenyőket három tujám főtt kia nyári szárazságban tetőgerendára állítottam ki őketegy másik szobanövény is kiszárította magát ahogyerre megfőnek…
TovábbGömöri György versei
Egy protestáns látogató feljegyzéseiből, 1744 Ahhoz képest hogy Krisztus urunkjászolának szénáját-szalmáját őrzik itta bécsi kapucinusok templomábana golgotai töviskoszorú egy tövisével együttmindez vagy másfélezer éves ésigen jó állapotban vanAmi pedig a Heródes által megöltgyermekek csontjait illeti(azok is itt láthatók)megjegyeztem: – a Biblia szerint ezek kicsinygyermekek voltak s a csontok itt bizonytúl vastagok – mire a minket…
TovábbGéczi János versei
A névtelen Tudni szeretném, hogy hívják,de nincs hozzá szavam.Az öt érzék közül is csak kettő,hogy halljam, ha zeng,lássam, ha létezne olyan formában,amelyet a szem a villámfény-cikázás közben megragadhat. Ha van, félig. Részletében létezik. Vihar előtti táj, amelybőlegyetlen fenyő lett kibontva,körötte a többi páraként testtelen.Tévelygek, mint aki nem tudja a saját titkát,de sújtja az, hogy akad,mi…
TovábbNémeth Zoltán versciklusa
Fáraók II. Pepi olyan intenzitással szoptatotthogyhosszában felhasadtak a mellbimbóiés dőltspriccelt a tej a bőre alól felhasadt a mellkasaés kilövellt a tej sosem látta a szavakmásik oldaláta harmadikat sem és nem talált el sosema szavak negyedik csoportjáhozamelyek a királyi macskaminden héten leharapta egy ujjátvagy kiharapott egy húsdarabot négyezer-huszonöt évvel későbba Kairó-Kachak vonalon égették ela múmiájátegy gőzmozdony…
TovábbSzijj Márton verse
Helah önmagát dicsőítő himnusza Bal kezem lefelé, jobb kezem fölfelé –nem én vagyok, mondd, a mindenség Úrnője? Sztaürosz a barlangban Ida-hegyét nekem adta,a belső tengert nekem adta, Yevah kertjét nekem adta,az isteneket nekem adta.Magasabb-e, mondd, beszédemnél csipogásuk?Reszkető madarak az istenek,ölembe engedem őket, ha úgy tartja kedvem –nem én vagyok, mondd, a mindenség Úrnője? Kifújom a…
TovábbAzt szerettem, ha hullott az eső, elmosódtak a fények
Fejezet egy életrajzból Amikor Anyám utolsó napjához visszatérek, a múló idő közelebb hozza a városi kórházat, közelebb, mint amikor az éjszakai lámpa fényében régi képeslapokat nézegetek, vagy föllapozom Barbarits Lajos híres könyvét, amelyet a két világháború között adtak ki Nagykanizsáról. A nyomok egészen a Rózsa utcáig érnek, a kórházi épületek képét és az utcákat körülötte…
TovábbA temetés
Uram, engem már eltemettek egyszer, lehet, hogy többször is, de én csak erről az egyről tudok, volt diákjaim osztálytalálkozót szerveztek, terveztek, megbízták az egyik osztálytársukat, kutasson fel, keressen meg, érdeklődjön felőlem, vájjon, ásson, merre vagyok, hogy meghívhassanak az eseményre, hogy ott legyek velük a régi tanteremben, majd az asztalnál a vidéki vendéglőben, a csicsás díszletek…
TovábbNyomtalanul
Álmából ébresztette a kora reggel megcsörrenő telefon a leválasztott Wesselényi utcai lakásban. Húsz éve, a váláskor falazták el az egyszobahallt. Kis fürdőszobát tudtak kialakítani lányával a konyhából, meg egy villanyrezsós konyhafülkét. Magda inkább lemondott a kisszobáról, csak minél hamarabb megszabaduljon második férjétől, akit ő tartott el házasságuk utolsó éveiben, és volt pofája még a lakásba…
TovábbPoeta doctus Debrecenből
A Térey János verseiből bő válogatást közlő lengyel nyelvű kötet (Przyszłość miodu [A méz jövője]) 2024 nyarán jelent meg a wrocławi J kiadónál. Jelen szöveg a fordító ebben megjelent utószava. Ahogy a versanyag válogatása és elrendezése, az utószó is olyan szempontból – a magyar kultúrára kíváncsi lengyel olvasó szemszögéből – tekinti át Térey pályáját az…
TovábbTábor Ádám versei
V-fa Kéttörzsű vastag öregfamár-már egész az égig értvillám vagy fejsze csapta leNyitott ollószár-párjávalföld alól fehér gyökerűbütykös kéz vágja a teret Ám a csonkokból sok friss ágsarjadt ki levéllel teles a halálos csapás utána törzs győzelemfityiszt mutat Két féltekén Szemközti időzónákban úszunkte nappal én meg éjszakahajnalban és alkonyatkortalálkozunk ütközünk vagytülkölve üdvözöljük egymásts látszatra ellentétesenfolytatjuk megszokott utunkmígnem…
TovábbBabiczky Tibor versei
Miramare Ikrás a fény a víz felett, tömbökben hull a homály avilágra, s az ég, akár egy nő gyűrött selyemruhája, ráncokba fut, majd ráfeszül az öböl túloldalára.A sötétséget lobbanó sok fehér vitorla várja hasztalan. Hínárszagot dobál a szél. Elképzelem, hogyvízből szőtt ruhában alszol, s a fényt mintázza az arcod. Hölderlin Láttam a sérült bárkákat, s…
TovábbEgyedül
Rettegek attól, hogy a férjem elmegy három napra. Ő nem érti. Hát csak három nap. Három nap és három éjszaka, mondom. Majd napközben kipihened az éjszakát, javasolja, és húzza a cipőjét. Ingatom a fejemet, próbálok rosszallóan nézni, és úgy tenni, mint aki mindjárt felrobban. Ne bagatellizáld, mondom sértődötten. De mitől félsz, kérdezi. Az estétől, az…
TovábbAyhan Gökhan versei
Aphrodité Vas Vikinek Az istennő ezen a dombon,pontosabban a domb egyharmadánálkezdődő gránátalmafába kapaszkodott,és rohant, rohant, szandálban futott, mint a csövéből elszabadult víz,áradt, és áradt, és áramlott,megtelt vele domb, meleg évszak, közeljövő,vágyától a domb eleresztette fenevadjait: növényei gyökereit és kígyóit,népesítsék be az istennővel a tájat, kifogásolt egekfogadják el: az istennő itt lépkedett,láthatja a táj összes…
TovábbVörös István verse
Mint akit önmagának visszaadnak 1 Azt álmodtam, hogy én vagyok a Föld,és egyre jobban belázasodom,a hőség intenzíven meggyötör,elvesztem sok védelmező fajom,akikkel pedig együtt élni jó volt,a teremtményeim és társaim.Pusztulás ördögének árnya int,a múltról ne legyenek vágyaim,a jövő pedig inkább csak egy hóbort,hisztéria az élni akarás,elvétett világnézet, semmi más.Elveszik a tél, az utolsó hófolt.Ez poénnak jó,…
TovábbMezei Gábor versei
u.1. a kifáradásról a tömegvonzás irány nélküli,tömbös és időtlen,a karod tapsrakönyökből megindul,későn veszed észre,visszhang terjed,ebben a túl tempósáradásbanadod meg magada morajlásnak,nem lépsz,ez nem a te lépésed,zsibbadsz, mint a kő,a sugárút végéntompa tűzfal,a falon túl pad,előtte hat lábnyom,a sarkok mélyebb üregeibenfagyott, színtiszta tócsa,a fókuszpontbanpillantásnyi mozgás,középről végigrepedt,emeleti ablaküveg. u.1.1. váratlan apály a ház összesablaka sötét,táblája feszül,mély tükre…
TovábbSzénási Miklós verse
Ahogy egy virág a szélben Tudtuk, hogy vége lesz, de azt nem,mikor és hogyan. Meleg volt, igazi nyár,a Bajcsy-Zsilinszky utcánhagytam a kocsit, onnan sétáltunk tovább.Ültünk a teraszon, együtt a fél család.Szokás szerint voltak vitáink.Vacsora után a Dósa nádor térenkészült még néhány közös fotó,tíz körül indultunk haza. Három hét sem telt el, és mindenrosszabbra fordult.Én vagyok…
TovábbSzeles Judit versei
Oslo Egy ceruzarajz háromközépkorú nőről,hosszú, hófehér ingben állnakaz oslói városháza előtt,fejükön gyertyakoszorú.Luca-napján szokása legszebb szüzeketsorba állítani, hogy körbejárjáka város fontosabb helyeitünnepi dalokat énekelve.Oslóban a legszebbeka fehéringes aggszüzek,a kokós kurvák, a heroinos hősnők,akiket fényes nappal ismegkéselhetnek vagy lelőhetnekegy szűz sikátorban.Oslóban nagy pelyhekben hull a hó,és a villamos csenget picit.Az emberek Luca-nap reggelén ismunkába igyekeznek,a gyertyakoszorú fényénélhalványan…
TovábbZalán Tibor versciklusa
Felezőszonettek A széparcú senkik Meghalunk és csak mi tudjuk nem vittük semmireAz arcunk szép Művészek irigyelnek bennünketérte És kölcsönkérik a fellépéseikhezMert mi üres forma vagyunk Ők meg töltött semmikVégzet hogy senki sem olyan amilyen szeretneGyönyörködünk a tükörképünkben és mély a vízPygmalion-könny hull Összerontódnak a képek Pygmalion sír összeroncsolódott képen Bárgyönyörködnék a tükörképében sodor a vízSenki…
TovábbTerék Anna verse
Sodródva szerpentineken Megállt az idő a kifutópályán,tűzött oldalról szemembe a nap,féltem, a repülő nem indul el, velema hasában, hogy vonzani fogjafolyton testemet ez a föld, ahonnantalán mégsem kéne elindulni. Ahol hajlik az ég az emberek fölött,olyan éhes a föld gyomra, hogyhúzza magába mindegyik halottját.Így húzott engem is, félholt voltam márakkoriban, a testemmel folyton csakküszködtem, mert…
TovábbC. K. Williams verse
Kanális (Canal) A szinte ízletesen beteges, nyirkos, sötét alga, mely köves peremét borítja,áramlatának poshadt gazdagsága, mely véletlenszerűen köp fel hulladékot,döglött halat, kenyérhéjat, óvszert, mindez lassú szennykásaként kavarodika téli ég soktonnás súlya alatt, mely még jobban elsötétít mindent, lehetetlen,de még jobban besározza a szemetet, gyümölcsöt, papírt, leveleket, a vizet. Mégis, ahogy mellette baktatok fagyoskodva, úgy tűnik,…
TovábbRichard Siken versei
Seherezádé (Scheherazade) Mesélj arról az álomról, amelyben kihúzzuk a testeket a tóból, és meleg ruhát adunk rájuk ismét.Késő volt, és senki nem tudott aludni, a lovak pedig futottak,ameddig el nem felejtették, hogy lovak. Ez nem olyasmi, mint egy fa, ahol a gyökereknek valahol véget kell érniük, ez inkább olyan, mint egy szám a rendőr rádióján,…
TovábbMichael Donhauser versciklusa
Mint fű (Wie Gras) (részlet) Legendák Ott vonultak el a felhők, ott az utak szépen rásimultak a tágas dombok tövére, míg a rétek lélegeztek, és kitartott még a nyár, amelyben pókfonál repült, szakadt, az esti fényben aztán imbolyogva elveszett. Fákhoz úgy közel, a fák kemény dióihoz vagy suttogó levélhez úgy közel mozdult, mi ág még…
TovábbA vihar
(Stormen) „Elviszlek a friss forráshoz, szedek málnát neked…”William Shakespeare: A vihar(Szász Károly fordítása) Nem kellett volna visszatérnem a szigetre, mégis így tettem. Április van. Nemrég esett, mint ilyenkor mindig, ködsáv ül a híd két lábánál az őrházakon és a régi vassorompók maradványain. A ködről az a fehér fátyolfüggöny jut eszembe, amit Johannes nyaranta terített a…
TovábbV. Leac versei
Jelenlét (Prezența) Este amikor az erdei levegő rejtelmeskedik a sátorbanAz eltűnésnek az anyag más kifejezési formákatMás kommunikációs formulákat választOlyan ez mint amikor úszni tanulsz követve az utasításaitValakinek akit nem biztos hogy látsz A kíváncsiak új heppje az őszinteségA várakozás idején senki sem gyűjt tapasztalatotMások tapasztalataiból nem okulszA dinoszauruszok: zavaros víz katalizátorai Kint letörő ágak reccsenéseA…
TovábbGabriele Galloni versciklusa
Milyen fényben hullanak majd (In che luce cadranno) A halottak – az utolsószéljegyzetek az ismertvilághoz – sűrűn felelgetnekegymásnak a máglyasötét és a tengerparti fenyvesek gyantája között. * Halottakról folyt a szó. Az asztalona vacsora szétszórt maradványai – azoka frissen sült marhaszeletek. A hűtőszekrény szerelmesen beszélgetett a csillagokkal. * A halottak kakálnak, pisálnak, ahogyaz élők. Csak…
TovábbHullámvölgy
(Marriage Lines) A Glasgowból felszálló kis duplafedeles gép félig üres volt: csak egy-két hazatérő szigetlakó ült a székekben, plusz néhány szezon előtti víkendező túrabakancsokkal és hátizsákokkal felszerelkezve. Majdnem egy órán keresztül repültek a gomolygó felhők felett. Aztán feltűnt alattuk a sziget rojtozott partvidéke, és megkezdték az ereszkedést. A férfi mindig is szerette ezt a pillanatot.…
TovábbChinua Achebe versei
A teremtő büntetése (Penalty of Godhead) Az öregember szalmaágyalángot kapott, felerősödveaz éjszakai rönkökből a harmattantüzet gyújtó leheletétől. Dacolva a korával ésa betegségével, felállt és maga irányítottafüsttől elvakulva a mentést. Egy fürge patkány jelent meglyuka ajtajánál, gyorsan balra nézett, majdjobbra, és átsuhant a padlóna közeli termőföldekre.Még a csótányok, ezek a hajthatatlanbérlők is, melyeknek semmi sem szegi…
TovábbWilliam D. Ehrhart versei
Gerillaháború (Guerrilla War) Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkongtól. Senki sem visel egyenruhát.Mindnyájan ugyanazta nyelvet beszélik(és akkor sem értenéd őket,ha másképp lenne). Gránátokat ragasztanaka ruhájuk belsejébe,és robbanószerkezeteketvisznek a piacra kosárban.Még a nőik is harcolnak.És fiatal fiúk is.Meg lányok.Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkong tagjaitól.Egy idő utánfeladod a kísérletezést. Gyönyörű roncs (Beautiful Wreckage) És ha nem lövöm le…
Tovább