Zalán Tibor versciklusa

Felezőszonettek A közhelyekről A közhelyekről próbálták meg győzködni egymásthanyatló levelezésük ezen szakaszábanValójában tanácstalanok s gyámoltalanokvoltak Megmerítkezés és feleszmélés közöttkutattak a keskeny ösvény után De inkább apusztulás hálója felé sodródtak Képernyőnsziget és matrac Egy film amit nem néz meg senki A filmet majd nem nézi meg senki A matrac aszigetnek ütődik A pusztulás hálójábanszétrobban a képernyő…

Tovább
Kupihár Rebeka versei

gender még nem ismerem a szót,csak azt tudom, hogy huszár akarok lenniaz óvodás fényképezésen.a dajka átrángat a lányok csoportjába.flitteres ruhát húznak rám,zokogok a dolmányért,pedig nem ismerem ezt a szót sem.bosszúból frufrut ragasztoka bátyám csákós képérea barbik levágott hajából. farsangtól farsangig élek.ilyenkor dobogóra állítanakés megtapsolnak. azt hiszik, jelmez,pedig csak olyan vagyok,amilyen lenni szeretnék. rítus azt hitted,…

Tovább
Penitencia

Decemberi tavasz köszöntött be, telelésüket megszakítva keményhátú bogarak másztak elő a mahagóni karosszék alól és a padló réseiből. Gerencsér felszínesen aludt az éjjel, a hirtelen jött melegben olvadásnak indultak az ereszre tapadt jégcsapok, az egyenletes csöpögés hangjától pedig folyton vizelési ingere támadt. Rosszkedvűen ébredt tehát, holott viharos válása óta kényelmesen elnyújtózhatott a franciaágyon. Gerencsért most…

Tovább
Sopotnik Zoltán versciklusa

Angyalkaparó János nyelve Angyal János boncmester a mai naptól „Rög, a szerzetes”-kéntfolytatja tovább. Új nevével nyelve is változik kicsit, bármélyen érteni így sem fogja senki. Csak pár kitaszított érsek,meg a beteg állatok, akiket ápolni szokott a templomalatti kórházban. A hit kegyelméből János mondataimégsem reménytelenek. Bár szavai szúrnak, mint a szögek,hanghordozása, akár egy durva bozót surrogása.…

Tovább
Fenyvesi Orsolya kisprózái

Barátném Van nekem egy barátnőm, aki mindig tudja, mit mondjon nekem a halálról, és engedi, hogy gyakran felemlegessem. Állítja például, hogy én, ha majd találkozom vele, pofán vágom, és ellovaglok a naplementébe. Ez tetszik, mert tényleg nem tűröm a pimaszságot, ugyanakkor általában hirtelen és örökre leszek szerelmes. Ha panaszlom, hogy nem tudok másra gondolni, csak…

Tovább
Tőzsér Árpád versei

A képmutogató halála Álmainak légyszemoptikája mutatja:idegen volt/lesz múltjában s jövőjénekkoporsójában is, mindig és mindenhol.Idős korának all-sky kamerája különö-sen sokdimenziós: egyszerre mutatjaa halál utáni kocsonyás esetlegessége-ket, s láttatja a Max Planck-i világál-landón inneni/túli nyüzsgést. Azokkala mikrorészecskékkel érez sorsközös-séget, melyek még az ok-okozat törvé-nyén is kívül vannak. A római ókor sa-cer lényei ők (saját magát is köztük…

Tovább
Székely Szabolcs verse

A visszaszokásról Hölgyeim és uraim,szeretve tisztelt publikum!Perceken belül színpadra szólítokegy negyvenéves családapát,aki ma este, kizárólag az önök szórakoztatásárahajmeresztő produkcióra készül –elégikus hangú költeményben tesz vallomást arról,hogy milyen volt a dohányzásra visszaszoknia. Kedves közönségünk,ha most az jár a fejükben,hogy egy káros szenvedélyre visszaszokni negyvenévesen,ez első hallásra nem több, mint rosszabb pillanataikbana saját unalmasságuktól megrettenőkispolgárok nagy kalandja,megbocsátható…

Tovább
Petőcz András versei

Boca do Inferno Maria João Cantinho-nak Sziklára lépsz, alattad a mélység, ésvágyod a zuhanást, akarod, hogy be-takarjon, ott, lent a tenger, a habok,hogy elfedje mindazt, ami vagy, amilettél az évek alatt, amivé lett a tested,annyira jó volna túllenni ezen is végre, túllenni végre mindenen, s nem is túl,hanem valami másik dimenzió, talán,ha létezik ilyesmi, vagy…

Tovább
Csehy Zoltán versei

Kertek Amikor kicsi volt, azt mondták neki,hogy a fogorvos néni virágmagokat ülteta szájába, és ha szépen viselkedik,pici, kis, illatos rózsák, miniatűr liliomok,apró gyöngyvirágok nőnek majd ott,és akkor mindent eláraszt a kellemes illat.A szavak ugyanis a belső kertektől illatoznak.A fogzománc olykor megrepedt,de a virágok azóta sem nőttek ki(az illatról inkább ne is beszéljünk!),viszont ha fogorvoshoz megy,…

Tovább
Kósa Eszter versei

Táj árbócokkal Víz alatt sodródó, hosszú házak a bálnák.A szemeik ablakok, a szerveik szobák. Szellőztetéskorbeszívják, kifújják a tengert. Gyomrukban laknakaz engedetlenek, könyörgés közben elalszanak.Felriadnak, ha éhesek, kaparják a vastaghúsfalat. Kint dús korallerdő vöröslő lombja,lengeti a víz. Az ágak között ismeretlenek bujkálnak.Így telnek éjszakák és nappalok. Amikor eljön az idő,kinyílnak az ajtók a part felé. Sötét,…

Tovább
Nádasdy Ádám verse

Önálló bolygó volt Én a Petőfit sose irigyeltem,pedig lett volna miért. Szabad ember,önálló bolygó volt, ami körülkeringtek mindenféle holdak, kultúr-és asszonyféle tényezők. Igaz,méretre nem volt óriás a bolygó(még szerencse, hogy meghalt, mert esetlegkiderült volna, hogy nem tud növekedni?),de mozgékony volt, gyorsan reagált,ahogy ma mondanák. Nem irigyeltem,pedig ő gyorsan tudott dönteni,nem totojázott évekig a belső,sajátabb színek…

Tovább
Vörös István

Galamb és bőrönd A nagy drágulások idején történt. Eljött a szerda, és megint vissza kellett utazzak a fővárosba, reggel tehát riadtan és megszokott napirendemet összetörve ébredtem, reggelizni sem maradt idő, mert nem hagytam, nem szeretek teli gyomorral útra kelni, sok bajt okozhat. Az evéssel csak baj van, egyre drágább és egyre rosszabb dolgokat kell ennünk,…

Tovább
Demény Péter versei

Márványhullám Nem hazudtam, csak lemerültem –az igazság ez lenne tán.És mint teve a tű fokán,a kulcslyukon kimenekültem. Most forró voltam, majd lehűltem –tenger voltam, és lettem márvány.Két szerelem éles határánmagamon kívülre kerültem. De ezt a kívült nem bírom,nézem a gyertyát a síron,s a cseresznyére gondolok. Most arra vágyom, hogy sohane legyek többé ostoba,ne építsek, míg…

Tovább
Darvasi László verse

A Szőcs Petra-vidámság Nem könnyű neked se, Szőcs Petra,te belül hordod a hátizsákot.Köszönöm, hogy megmutattad.Abban a zsákban dobog a szíved,abban zörög a rodostói sminkkészlet,a Kolozsvár-sétapálca és a mindenjegydoboz,érvényes biléták égbe, vízbe, föld mélyébe,a Rézfaszú bagoly pikkpakk pagonyába, na.Tudod, a színész is mindig belülről kövér.A vers meg minden pillanatában vers.Mindenki isten halála pillanatában születik,nincs koraszülés, az…

Tovább
Takács Nándor versei

Fagyűjtők Szólítgatások hangjai lebegneka ködben. Fülkagylókat hajtanaka fák. Folyvást megcsúsznak a léptek,összesározott kezek nyúlnak egymás felé.A kéményből felcsap, imbolyogni kezda füst. A hegyoldalból barázdák indulnaka völgybe, az úttesten nyikorgó cipők,ropogó faágak visszhangjai. Hátrahagyottak Az udvaron, a júdásfák tövébenrégi temető, elhordták sírköveit.A kocsibeálló alatt üres pince,márciusban vízzel tölti fel a hegy.A ház mögött fenyők lombjai,hangjuk már…

Tovább
Babiczky Tibor versei

Az alkimista Álmában gyakran megjelent egy omladozóház, két gyertya égett az ágy fejénél.Máskor a lagúnán hajózott, és a vízbe tekintve,a felszín alatt egy város képe tűnt előtte fel – az utcák homályba vesztek, de a tornyokcsúcsai tőle karnyújtásnyira,élesen ragyogtak elő a hajógerinc alól.Amikor pedig egy reggel nem ébredt fel álmából, az orvos belenézetta halott szempárba,…

Tovább
Farkas Arnold Levente verse

Gyurinak, hátha Abjatár tudja, az az ő dolga,hogy szeressen, a gyermeké pedig,hogy kinevessen, mert meggyűlölma, aki tegnap még szeretett,vagy csak úgy csinált, mintha,igazság és rút hamisság közöttnincs határ, hiszen mindennekkettős természete van,ez jó, ez nem jó, nincs is értelmeeffélét mondani, ha önzőnekkell lenned, légy az alázatosan. Abjatár tündérszárnyakra talál,véresek, a tisztáson hevernekszanaszét, a főpap oltárt…

Tovább
Miklya Zsolt versciklusa

Holdfonál 1 A bárányok hajába beletúrtál.Úgy borzoltad a zsíros éjszakát,mint harmattól remeg a hajló fűszál,mint szélfogóban hajladoz a nád.Nem gondoltad, hogy kinevet a Hold.Hol felbukkant, hol felhők mögé révedt.Mint ki egész nap próbált, gyakorolt,mielőtt éjjel pódiumra lépett.Szemed fehére izzott, mint az érc.Felrikoltott egy ágról szakadt jérce.Kötényzsebed elengedte a férc,míg udvarát a hang keresztülérte.Ez volt az…

Tovább
Acsai Roland versei

Hívta Varjak őszi évada érkezett el.Fél dióhéj úton elejtve fekszik,víz alól kivillan ezüstös érem.       Lázas a lányom. Még az este lázasodott be sajnos.Orra folydogált, feje fájt, korábbanment az ágyba. Éjszaka felriadt, és       hívta az anyját. Fény Békalencse tó tetején lebegve,búza szórva réce elé a földre,összegyűlt levéllepedő a tájon:       tarka örökség. Míg biciklivel tekerek feléd azúton,…

Tovább
André Ferenc versei

Madártávlat Nem felhő ez, csak kifogások.Céltalanul menekíted az eszközt.Télre lesz ágyad, lesz maradásodtériszonyos, vacogó verebek közt? Fürdik a porban az úr és a szolga,míg homokoznak a szimpatizánsok.Gyakorolj félelmet, csevegést.Nem börtön, ha ragyognak a rácsok. Volt akarásod mára bolyongás.Ugrálsz, míg kiperegnek a magvak.Hangodban csendül a gerinchúr:bő alamizsnát küzdj ki magadnak! Fűvel, sárral tömd el a hangjáttűrt…

Tovább
Vita nuova

Kihajolok az ablakon, cigarettára gyújtok. A feleségem leszaladt valakihez, gyorsan elszívok egy szálat. Három hete folyamatosan ez a rekkenő hőség, nem szereti, ha nyitogatom az ablakot. Azt sem, ha cigizek. Hőség és csörömpölés. A szelektív kukák két utcával lejjebb vannak, mégis olyan, mintha az ablak alatt zúznák szilánkosra az üveget. Közeledik a busz, a gumik…

Tovább
Balogh Endre versei

Egy ház lebontása Nem nagyon áll szóba senkivel,így mondják. Arról mit is mesélne,amit csinál. Más meg aligha érdekelheti.Úgy tűnik, a szomszéd lebontja a házat,amiben él. Először a bejárati ajtót veszi ki,az ablakokat, majd a beltéri ajtókat. Nemdolgozik sokat, csak öregesen, mindennap egy kicsit, hétvégén akkurátusanszünetet tart. Az udvarra hord halombamindent, letakarja ponyvával,ne láthassa a kíváncsi…

Tovább
Családom és egyéb hullafajták

Egyik ősapám, Josephus (Jozef vagy József) Gula nagykereskedő volt Bélaudvarnokon (jelenleg Szlovákia). Feleségét úgy hívták: Catharina Kraale. Fiát Michael Franciscus néven anyakönyvezték 1835-ben. Szépapám, Gullay Mihály Ferenc kilencévesen került szüleivel és testvéreivel Hódmezővásárhelyre. Temesváron és Bécsben járt iskolába, majd rőfös üzletet vitt, később szállítási vállalkozó lett. Neki és feleségének, Draskovics Hiláriának nyolc gyereke lett. Az…

Tovább
Győrfi Kata versei

a napon a melegtől fáradt tehenekalacsony tűlevelű foltokbanalszanak, mint elmosódottzebrák és vízilovak a tévéből.a szőrük megszívja magátmerev gyantával, kitinmaradékkal,bőrükbe beleáll a leszakadt pókláb. vérük tele van meleg szomjjal,az elmosódott algák és hínárokemlékével az itatóból.fejüket a napon hagyják,és szemhéjuk alatt káprázzákaz égre a fényes tejutat. a levegőben az égetett tarlóban hangyákháta pattog. tűzszaggalmegtelik a szám, s…

Tovább
Lanczkor Gábor versciklusa

Zen (részletek) Elhagyom a házat.Egy orosz versből maradt meg bennem ez a sor,akár egy fölszívódó varrat.Sosem olvastam a verset. A tévéből érkezett az üzenet,egy középkorú vagy idősödőszínésznő megrendüléseként kaptam a sugallatot, hogy kisfiú,lesz, amit sohasem hagysz el, valami,aminek nem pusztán egyetlen hasonlataaz egyetlen,hanem ekként a három másik pólusa isegy kölcsönös, teljes ki-oltódásban. * Mint az…

Tovább
Szeles Judit versei

Szamosbecs Mályvák közé ültettek,hogy el ne dőljek,kipárnáztak, és az ölembegumifigurákat tettek,egy éves voltam,amikor a Nagy Árvízelmosta egész Becset,helikopterrel mentettek ki,hasmenésem volt,aztán lefertőtlenítettéka gumibabákat, a mályvátmeg apám kéziratait 1970-ről,amelyet aztán kilúgozvaközöltek, valaki más nevével. Bicikli A kis piros kempingbiciklithoztuk magunkkal a Trabantban,hogy gyorsabban felérjek aPetőfi utcán át a Bocskai térre. A téglajárdán, a fagyökerekendöcögött velem a…

Tovább
Sebők György versei

Timelapse-töredékek I. Megtelhet-e végleg a holdCsillagok mint a körző hegyeFelkarcolt ég Tej csorog bele a fagyott mederbeMinden újra elapadTúlgyúl egy napMeghal II. Leperegnek a napok szemeid előttVeri a fény izzadó homlokodElhordozod-e a dél keresztjétAlattad a göröngyökLéptedre süppednekHány kiáltás zaklatja rázkódó velőd III. Lebontják előtted a várostValaha volt lakóiBenned várják megváltásukatOtthonok stroboszkópjaTízezer ébrenlét néhány perc alattA…

Tovább
Géczi János versei

A dolgok legmélye Mindkét szemében megduplázódika smaragdzöld színnel szegett pupilla,hogy a dolog legmélyére lásson.Kétségtelen, a mindenség legaljánfekszik, a kórházi betegágyon. Cimbora, ugyan merre és hovávezethet innen az út, nevezzemazt bárminek is, kérdi a kettőzötttekintetű árnyalak, az nem lehet,hogy ki idejutott, itt is marad. * Miféle műterem az, amelybennincs egyetlen mű sem? Elvitték mára befejezetteket? A…

Tovább
Gyukics Gábor versei

medencében                                                                                     fejest ugrottminden hossz előttelolvasott egy versszakotés az ötven méter alattaz agyába véste ahány versszakannyi hossz amikor végzettaz uszoda büféjébenelszavalta az éppenjelenlevőknek ázott kéken maszatos papírokat hagyottaz öltöző szemetesében szabaduló aktus fény mocskolta be pedánsan rebbenő arcát a begyakorolt tekintély e fagyott héját hordágyon kiterített világunk ellenéresem képes felfogni az ellenállás jelentőségétbizalma szétmorzsolódik önző gesztusaiban…

Tovább
Halmai Tamás verse

Identitások Egy mozdulatlan élet tömbjei.Elforgó kozmoszok alatt.Itt-ott környezet. Magát fölfediiszappal zsúfolt homokóra,tudatlanságok evolúciójaés tengerhez hűtlen halak. Identitások hevernek a fényben.Csupa eleven, csupa vétlencsupa varjaknak szóló látvány.Lények, leletek. Szétszórt genezis.A délután örök. Az este is.Érintés hűl az elválók kabátján. Szertekallódik, így próbál szerencsét,és eltántorul magától súrlódva,aki szeretné, hogy mindek szeressék;és elvezekli sejtjeit szurokbaa pőre test, e…

Tovább