Horváth Florencia versei

Felpróbált verseim Első emlékem ruhabolt, anyám válogat, apám unatkozik,én nézelődöm. A csillogós ruhák tetszenek, körülbelül hároméves vagyok. Anyám garbót választ és bársonynadrágot,a próbafülkéhez vezet, rám adja, nem tetszik, és még az anyagis szúr. Mondom, mást vegyünk, mondom, ezek megfojtanak,minél előbb le akarom venni. Anyám szerint jól állnak, apámérdektelen, szerinte csak hisztizem. Megkönnyebbülés,mikor anyám lesegíti őket…

Tovább
Takács Zsuzsa versei

Közlemény Tragikusan későn, nyolcvankét éveskorában, a teljes déli sötétség beállta előtt,kettőezer-huszonegy áprilisábanmeghalt Takács Zsuzsa költő.Élete főművének tekinti, nyilatkoztanemrég, hogy nem szegte meg az ötödikparancsolatot, és nem vetett végetönként az életének. Milyen kutya vonyít?                                               Anna emlékére Milyen kutya vonyít?Miféle udvaron?A Szüntelen Kutyaa lélekölő udvaron.Meghaltál talán,vagy élsz, ahogy hiszem?Vonyítok velük mégis,cifrázom szüntelen. A játékos Nyilvánvaló vereségünk…

Tovább
Elizabeth Willis versei

Olaj és Víz (Oil and Water) Mint történelem a hangban, volt a festményben egy óceán. Mit vett fel a nő, miközben megfordult? Megtöltöttem a fürdőkádat vízzel. Szereztem be fát. A szikrára gondoltam,ami meggyújtja az olajat, a tűzre, ami gőzzé változtatja a vizet. Ez inkább vitorlázás volt, nem alvás. A szem alkalmazkodik a sötéthez. Egy kép,…

Tovább
Eavan Boland versei

A szerelmi líra ellen (Against Love Poetry) Harminc éve, nyáron esküdtünk meg. Végig szívből szerettelek, attól a pillanattól eddig a pillanatig és tovább. Más dolgokat is szerettem. Köztük a nők szabadságának eszméjét. Hogy miért teszem ezeket a szavakat egymás mellé? Mert nő vagyok. Mert a házasság nem szabadság. Ezért itt minden szó a szerelmi költészet…

Tovább
Szerhij Zsadan versei

[Nevezz meg, mint egy betegséget] (Виговори мене, ніби назву хвороби) Nevezz meg, mint egy betegséget,amivel együtt kell élned. Európa Kelet határa.A szél nyugati iránya. Az éjszakai hó kőzetolvadék.„Dicsőség” – köszön valaki.És visszaköszönsz – „Dicsőség”. Nevezz meg,mint egy idegen nyelvben a szerencsétlenséget.A hó olyan lelkesen hull, mint aki úrvacsorára siet.Csendes téli folyó, amely a semmibe ömlik.Amíg…

Tovább
Gellén-Miklós Gábor versei

Az élet tágassága és szűkössége. Mindigvan mire várni. Egy hangra, például.Vagy egy vonatra, amelyik órák óta késik.Aztán a túlfűtött kocsikban, elcsigázottan,már nem is emlékszel: hová is akarsz eljutni.Nem jut eszedbe egyetlen város neve semahol legalább pillanatokra boldog voltál.Vagy elégedett. Magaddal biztosan nem.Már az óvodában is egyedül szerettél játszani.Magányosan. Az olcsó műanyagból készültorvosi táskával. Ma is…

Tovább
Gáti István versei

Daráld le ezt a könyvemet Faludy György emlékére Daráld le ezt a könyvemet,mert súlyosabb, mert könnyedebbés kétkedőbb is, mint amita rendszer ért és megtanít.Tollrágók szörnyű mérge ez.Humorral, ténnyel mételyez.Elvont vagy túl is érthető?Kályhába dugva éghető.De én a tűzveszély miattelvetném ezt az ötletet.Irány a fényes gépgarat!Daráld le ezt a könyvemet. Daráld le ezt a könyvemet.Mumusként benne…

Tovább
Sybles és fia

Repülőtéri váró, koszlott fény, koszlott semmi, ülnek. G. középkorú, X. fiatalabb. Bármit látunk a párbeszéd alatt-fölött stb., hasznára van. G: Akkor most kezdjük elölről. X: Ez valami álom, ugye? A világítószürke öltönye. Sírásók, ha visszalátogatnak, az ilyen.  G: Megtisztelő. X: Mintha már álmodtuk volna egymást. Maga nekem ismerős. G: Ön. Önöződünk. És azért erre ne…

Tovább
Simon Márton verse

Vers, pályázatra                        Petőfi elvileg S ugyan igaz még, hogy ha valamit,hát pályázatra írni nem tudtamsoha,próbáltam volt hányszor hiába, hiába,megfeszülvén, éjszakákon át szitkozódva,gyűrve hány papírt,hosszan átkozván jóelőre Eget s Földet, s mind a boldogtalan teremtményeket,kiknek e vershezvalamily okból majd bármi köze leend, szívemben jól tudván,hogy a Jóisten maga esküdött össze ellenem ádázmentőszirénákkal,telefonokkal,macskanyávogással,hideg- s melegfronttal,s más…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese verse

Az akarat illúziója Tick Ervin emlékére Sirályok vijjogása ébreszt,Sötét sátorba bújt nappalom.Röpülj, ki nem féled a végtelent,Röpülj, most hozzád szól dalom. Oh, teremtőm, testbe zártLelkem itt végre megpihen.Mint vitorlavásznon, úgy surrognakSzellős tollaik a nedves cserepeken. Röpülj, röpülj, óceán őrzője,Strázsád emlékeztet, az élet mint ragyog,S hogy nemcsak testbe szorult lélek,Egyszersmind halandó vagyok. Az északi oldalon moha nő,A…

Tovább
Szlukovényi Katalin verse

Vágott virág Pedig én istenuccse kerestem a transzcendenciát,„de lenn a földön van az ég”, az emberek különfélenyelveken megfogalmazott, egymásnak ellentmondószentírásainak lapjain és a csillagászati távcsövekmegfigyelési adatait összesítő táblázatokban, lényegébennincs is fölöttünk ég, csupán a fölfelé egyre ritkulólevegőréteg, amit kéknek látunk, és azon túl a fekete űr.Pedig annyiszor megsejtettem már a transzcendenciát,például gimiben, mikor egy szavalóversenyre…

Tovább
Gerevich András versei

Röntgenfelvétel A csontod akácfa,húsod méhviasz,körmöd fakéreg,tej folyik ereidben,a májad fekete humusz,az agyad száraz homok,szíved tömör alumínium,péniszed eres márvány,az ondód izzó láva,gondolatod maró salétrom,és lüktető hús a lelked. A sebezhetőség teremtésmítosza A méhviaszt pigmenttel kevered,megszínezed és megformálod a testet,elnevezed a részeket:ez a vágy, ez a betegség, és ez a tudat.Gondolattal szülted, most csak te érinted: tudod,a…

Tovább
Harcos Bálint prózaversciklusa

Misztikus Terror III megszületett és azóta megvan és elmondható micsoda rühes szégyen nem akarja látni nevet adni a világnak ez a veszte ha ő meg se lenne az volna mennyei spontaneitás hogy minél kevésbé legyen tűzre a gönceivel nyűgjeivel az arany tisztaság egyedül a csupasz bőr de megveti ezt is okádik ha bárki egyetért vele…

Tovább
Villányi László verse

Világ* „Magáért születik az ember,Mert már magában egy világ?”(Petőfi Sándor: Világosságot!) Az élet egy táj, mely sivatagnakÉs viránynak keveréke,S ki tudja: az illat vajonNem a virág beszéde-e?Szóval: a világ előttemEgy szép tulipánbokor,A kancsó a hold, a poharak a csillagok.Minden bokorban egy világfaló,Minden bokorban embergyűlölet,Hisz itt a földön oly sokat gyilkolnak,Ábel-szivek fölfreccsent vére ez.Vérpanoráma leng előttem…

Tovább
Fenyvesi Ottó verse

Punk rock Barbie Barbie szilaj kanca, egy műanyag baba.Barbie kicsit sápadt, a lelke fehér, mint a hó.Barbie néha rózsaszín, kicsit sovány és nimfomán.Van belőle többféle: műszálas robot, gumis felfújhatóés igazi: húsból, vérből és plazmából. Barbie egy lány a kirakatból, egy lány a szomszédból.Csillog a szeme, ha megnyomod, hangot ad.Szereti az életet, a lepkéket és a…

Tovább
Nem tud róla senki

Jó vele, mert nem kérdez. Nem is beszél sokat. A hallgatása mégsem zavarba ejtő vagy kínos. Eddig mindenki mással azt éreztem, hogy a csend úgy feszül közénk, mint két part közé az alattomos vízfelszín. Minden megszólalást nevetségesnek éreztem, ezért inkább csak ittam és cigarettáztam. Nem tudom, min múlik ez pontosan, de itt most jó. Kint…

Tovább
Tatár Sándor verse

A szellőzködő, lágy melegben hazám hazám te min – de nem (PNL)                      Mint oldott kávé, barnáll nemzetünk. (TS) Az én hazám már túl zenitjén;nem tölt barlangostesteket.Én még dallok hozzá, de szinténmeggyűrt a kor már engemet. S ha éjjel netán haza tartok,szagát s zugait ismerem:slum / szállodák / valaha-parkok –legyen imádni ingerem? Minden báját…

Tovább
Sándorka éjszakája

„De lenn a földön van az ég.” (Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok megint) Azon az éjszakán sűrű pelyhekben esett a hó, akkor még létezett igazi tél. A Kiskőrös körüli pusztákat Kosztolányi Dezső szerint teljesen befödte a hóréteg, sötétség borult a tájra, a hold sem világított. Legalábbis így érzékelteti Kosztolányi a Petőfi Sándorka című novellában. Szilveszter éjszaka, újévre…

Tovább
Tőzsér Árpád verse

Hazafelé a Thermopylé nevű kocsmából „Torkom a thermopyléi / Szorulat” (Petőfi) Hány kör is volt…?! Számítsa kiNewton úr!Sex, rex, Xerxes – ℼ, az nem volt,        lekonyúla negyedik körben mindenrádiusz!A tanulság: vízben és neborban ussz!De hát hol is hagytam abba?Hja, a kör!Járok körbe, mint a nyomta-tó ökör.Öt kör…? Ki tud még számolniöt után?!…Kör ott, kör itt: kört…

Tovább
Buda Ferenc verse

Rakétaszót hallok megint P. S. emlékének Töredék Rakétaszót hallok megint,ó, bár pacsirtát hallanék!Halál dühöng, hol addig csend volt,csupa láng, csupa füst a mennybolt,de lenn a földön van az ég.De lenn a földön van az ég. Ukrajna, 2022–23. február 24. (Megjelent az Alföld 2023/7-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Gonda Zoltán munkája.)

Tovább
Láng Orsolya verse

A PIM panaszkönyvébe Ha lópatától széttaposott arcod,átongó mellkasod, vagy sajátkézzel írott búcsúleveled látom,akkor sem hiszem, hogy halott vagy.Halálodat nem éreztem,ebből tudtam, hogy élsz.De már nem tudom.Azt sem hiszem, hogy én élek.Nem érzem. Nem tarthattalak vissza, én uram.Vezérkari tiszt kiképzés nélkül,az élvonalban. Mit hittél?Hogy a szabadság igazsága előttleteszi a fegyvert az idegen hatalom?És mit hittem én?…

Tovább
Nevet szerzel magadnak

– Mi jut eszébe Lyukóvölgyről? Egyetlen ablak, erős fény vág be. Ég tőle a tarkóm, szikráznak a frissen meszelt falak. Előttem üvegasztal, a felületén ujjlenyomatok. Mintha ragyogna a fém hamutartó. Mellette kartondoboz, tele kézzel sodort cigarettával. Arrébb narancssárga öngyújtó. A telefon pont befér a hamutartó és a kartondoboz közé, a képernyőn még látszik a hangrögzítő…

Tovább
Az irigy lány

Egy zöld szörny költözik a testbe. Dédelgeted, növeszted, mire nagylány leszel, egészen komolyan veled él. Nem különösebben rossz a létezése, de jó sem. Engem mindig csak az érdekelt, mikor költözött belém. Vannak tippjeim. Abban az évben a tél pontban december első napján behömpölygött a folyó fölé. Különösen hideg, nyirkos széllel érkezett meg. A kavargó ködgömb…

Tovább
Csak látogatóba jöttem

– Üljön csak le addig – hallom jobbról. Az ajtókeret fölötti feliratot bámulom. Laminált kartonra írva: SZEMÉLYZETI PIHENŐ, de fölötte ott a régi, többször átmeszelt, domború betűsor: NŐVÉRSZOB. Az utolsó A-ra csak egy mélyedés emlékeztet. A hang felé fordulok. A fal mellett, szögletes kanapén egy nénike ül aprómintás ruhában, ölében kis fekete retikült szorongat. Megpaskolja…

Tovább

Edgár portugál szakos volt a pesti bölcsészkaron. Utána tíz évig különböző iskolákban tanította a nyelvet, és különböző könyvkiadóknak fordított ugyanebből a nyelvből. Utána – még mindig nyelvismerete jóvoltából, illetve a nyelvtudáson alapuló kinti kapcsolatok révén – parafát és festett fajanszlapokat, úgynevezett azulézsót forgalmazott. Vállalkozása életképesnek bizonyult, olyannyira, hogy nem győzte az adminisztrációt, így tehát könyvelőt…

Tovább
A fekete özvegy

Odabentről finom csembalómuzsika hallatszott ki. Zenészek próbáltak a nagyteremben, ugyanott, ahol ki szokták teríteni a testet, bár a mostaninál már nem lehetett hosszas virrasztásokkal húzni az időt, az évszak ellenére szokatlanul magasra szökött a hőmérséklet, a bomlás bármikor megindulhatott. Mi lehet ez, talán Rameau, gondolta a Vakond, vagy esetleg Pergolesi? Szép, hát persze, felemelő, naná,…

Tovább
Farkas Gábor versei

[hangtalan kékleni]                                        kabai lóránt emlékére A semmibe kapaszkodó szilánkokszerinte ugyanúgy fénylenek, mint akézfogásba rejtett gyűlöletminta,vagy mikor szégyenből viszünk virágot. Azt állítja a magányról, hogy tanít,akár a falra rótt árnyék felette.Hallgat a csengő – erdő jött helyette,eloldotta a keresést, dolgait, mindent. Most csendben van, mint az üresség.Beszéljünk meg – vetem fel – egy ügyet még.Nem…

Tovább
Új Ohrwurm-jegyzetek

(tíz szutykos szurikáta) Szemes egy ünnepélyes színű, bordó töltőceruzával piszkálta a körmét – amilyenek rendesen gyásztanácsadók asztalán hevernek. Körülményeiről megfeledkezve, orrán át szuszogva dolgozott, vagyis hát bal keze körmeit a jobb kezébe fogott ceruza csőrével hámozta meg. Megelégedéssel töltötte el, hogy a koszcsíkot, mint valami elöregedett szilikont, a rézhegy tömör, alaktartó karavánokba rendezve tolja elő…

Tovább
Az elsők

Hanna féloldalasan ült a kád szélén, bal kezét a vízbe lógatta, hallgatta a csapból zubogó víz hangját. Szinte teljesen meztelen volt, csak a zoknija maradt a lábán. A fürdőszobára ráfért volna egy alapos takarítás, a szilón barnásvöröses lepedék és fekete penészpöttyök telepedtek meg. A kád szélén egyetlen műanyag flakon, rajta egy fotó valami tajtékzó hullámról,…

Tovább
Győri László versei

Ép ésszel mire mész? Vess búzát az Északi-sarkon,forró égövön ültess fenyőfát,dideregj a délszaki parton,izzadj, ha mész-mész a jégmezőn át – ép ésszel mire mész? Kérj bocsánatot a sértőtől,tettesd a sértettet, hogyha sértesz,a dühöt vedd a megértőtől,ne válaszolj annak, aki kérdez – ép ésszel mire mész? Gyönyörködj abban, ami ocsmány,ne kötekedj a gonosz gazokkal,ne láss át…

Tovább