Jó éjt, szülőhonom Katáng Mihály gyermekévei(1948 szeptemberétől 1956 novemberéig) I. Katáng Mihállyal egyidős vagyok. Együtt kezdhettük el az iskolát:olajos padló, farigcsált padok,amelyeket hány évig hány diákkarcolgatott, míg négy osztályt kijárt?!A döntött írólapján fönt kereklyukba tehette kalamárisát(mi már úgy mondtuk: tintásüveget),s egy mélyedésbe tollat, vágott tollszemet. II. Alatta még egy polc, egy keskenyebb,tarisznyáknak. – Kettőnknek iskola-táskája volt,…
TovábbSzépirodalom
Gömöri György versei
Emlékeimben megmarad 1 Emlékezetemben megragadtaz a gyűlés a tornateremben,ahol eldőlt: holnap tüntetünka Varsóba szorult lengyelek mellett. 2 Emlékeimben megmaradlengyel nevem vokatívusza,és az is, ahogy azt kimondták. 3 És az a perc is megmarad,amikor Árpád Windsorbanmegörült nekem, magyarulüdvözölt és rám mosolygottErzsébet királynő. Egy szerelem alakváltozásai 1 (A bełzi palatina) A hosszú hajú száműzött magyarherceg, aki jól…
TovábbDav
Minden azzal kezdődött, hogy száz gömbölyűfejű delfin Ausztrália nyugati partja felé vette az irányt. A furcsa jelenségre először egy halászhajón figyeltek fel. A delfinek a parttól mintegy három-négy kilométerre gyülekeztek. Szorosan összebújva, egy helyben úszkáltak egymás körül, és farkuszonyaikkal a vizet csapkodták. A gomolygó csoport lassan közeledett a part felé. Egy óra elteltével már Dav…
TovábbAcsai Roland versei
Ekloga az aggodalomról Vergilius és Radnóti Miklós emlékére Első pásztor Aggodalom, mi a lényedet adja, barátom, a nyáronés a hideg teleken, de miért van ez így, ki tudója?Nyájad az itt legelészget a réten, a fűben, a csendesRákos vízénél, a patak partján, amikor kell,s hallgatod ott a patak csobogását lantodat áldva,és dalolásod az ősi patak viszi…
TovábbG. István László versei
Edward Munch: Sikoly Ne figyelj a halálfejet szorító kéz-satuabroncstalan holdívére, figyeld inkábba fehér elkenődéseket az arcomon, avulvaszájat, fölötte a konnektornyi orr,miféle villanyos sugárzás a vágy és aziszony közös tere, a türkizkék és narancssárgasávok örvény-ideje? S a távozó két gótikusalak csak azért van ott, hogy a szélenkettős felkiáltójellel hagyjon magamra. Az égnarancs lepedőhullámzás, a korlát három…
TovábbJövő tavasszal
Nem olyan könnyű feldarabolni egy emberi testet. Ritkán sikerül egy csapásra levágni a végtagokat, a combról nem is beszélve. Ráadásul, amikor a darabolóbárd végre áttör a csonton meg az inakon, végleg elszakítva a végtagot a törzstől, az utolsó, türelmetlenebb csapásoknál kicsorbulhat az éle. Ilyenkor meg kell állni, letakarítani és fenni rajta. Időigényes munka. Anyám először…
TovábbTerék Anna verse
Fejben a jég János Az a partizánépp tenyerelt egy ember arcán,úgy beszélt velem, közbennézett a szemembe,mint aki nyugodt.A hangja is egészen csendes volt,a tenyere alatt meg ott feküdtaz az ember. Aki félt, láttam rajta,amennyi látszott az arcából,a partizán tenyere alól,az mindrángott és rettegett.Én meg hangosan kérdeztemaz ő nyelvén,hogy hol a feleségem. Valahol, még az ajtó…
Tovább1688
A nászmenet Ha a világ kagyló, Irán benne a gyöngy. Hát, most, hogy a nyakamba vettem, már nem mondanám, hogy mindenütt fénylik. Pedig az árusok Iszfahánban, a Majdánon mind ezt hajtogatják. Meg azt is rávágják mindjárt: ha a világ gyűrű, Irán rajta az ékkő. Én persze Iszfahánban mindent elhittem nekik.Egy kislánynak egy ekkora város maga…
TovábbHaláli közöny
Szabolcs is fél, persze. Az ásványvízben lebegő mikroműanyagoktól, melyek befurakodnak belső szerveibe. A hebrencs főnökétől, akinek mind egy szálig kipotyogtak a kokain miatt elülső fogai. Attól, hogy a felesége méhe lakatlan marad. Az új építésű társasházban vásárolt közös lakás törlesztőrészleteinek megugrásától. Vasárnapi ebédek alkalmával a hosszúra nyúló szótlanságtól. Egypárszor megkörnyékezte a halál Szabolcsot, mégsem rémítette…
TovábbVillányi László verse
Hetvenévesen a jól ismert kutya gubbasztutcánk elejénfejét lefelé húzzaa vénség gravitációja életemben előszörgyík szalad át biciklim előttösszehordok egy kertnyi szénaillatotfürödni látom a barátposzátátsikló keresztezi úszásomat megint hátország lettédesanyám szülővárosa a kerítés mellé ültetema sarkantyúka magvait mint beregszászinagyszüleim kertjébenúgy nyíljanakmájustól novemberig nem szabadulunka Rettegett árnyékától ahogyan elmúlik a fájdalomkét éticsiga fénylő testeolyan lassan közelíts tapad egymáshoz…
TovábbLesi Zoltán versei
Új líra Gúnyos kritika jelent megsztárköltőnk új könyvéről, erre rögtönbehívták a rádióba, hogy magyarázkodjon„tragikusan rosszul sikerült” verseiről.Kiadója felmondott vele mindenegyüttműködést, a honoráriumát sefizették ki, így nem tudta törleszteni hitelét,és hajléktalan lett. Miután meghaltakgyerekei a szegénységben,már annyira nem volt önmaga, hogy sokankutyába se nézték. Na, akkor végremagához tért. Forrt benne a düh, és megalapította a Szegény…
TovábbA jazzprofesszor
(1968) Egy vasárnapi ebéd alkalmával mesélt anyjának a követségi fogadásról, amit Ella Fitzgerald pesti koncertje tiszteletére adtak. Meghívásában neki is volt egy kis szerepe, mert összekötötte az Erkel Színházat az amerikai nagykövetség kultúrattaséjával, aki közvetlen támogatást ígért, így sikerült elhárítani a bürokratikus akadályt, és az Országos Rendező Iroda lépéskényszerbe került. Büszke volt, hogy összejött a…
TovábbNemes Z. Márió versei
Az alanyi költő halála Elég sok végtelen van a világban, hogy bennükéljünk. Ugyanakkor az irigyek száma még nagyobb,akik halandóként nem tudnak megbocsátaniaz isteneknek. Senki nem hal meg egyedül, ahogy nem egyedülszületünk, ezért az ÖNGYILKOSSÁG sosemmagányos. Ha megérzik benned a végtelen lehetőségét,sereggel jönnek és letáboroznak falaidnál.Először csak ételáldozatot kínálnak fel, de aztán megakarják nézni, hogy milyen…
TovábbGéczi János verse
Címsorok a megtestesülésről Ideje átmenetileg bevallani,eszkortként a legjobb csillognia Nagykörúton és vidéken, félrészben itt, ott majdnem egészben.Ha eltűnt a polcokról egy kapósgyógykrém, a kezed ragadós, az ajkon nyálad a félfény.Sorsjegybe fektess, van a kaparós,az ötös, a hatos és a takaros, a bronzos, az ezüstös, az aranyos.Calibribe olvad a New Roman,napi sajtóban légy te a legsovány-…
TovábbSzabolcsi Viktória versciklusa
Mintha csak Istenét I. Úgy tapintani ki az arcodat,ahogy a hóesés egy almafát,köd a reggelt, testet a szalmazsák,V betű szárait a vadludak, hordani, mint súlyát a hajfonat,folyót a kő, titkot a balladák,kibírni, mint terhet a fűzfaág,bőr az időt, acél a karcokat. Most épp apám halotti maszkja vagy,most a fiam könnyű magzatmáza,most szétszórnak, akár a magvakat,…
TovábbCsizmadia Bodza Réka versei
párosító úgy szeretem ezeket az amorf férfiakatutolsó csepp véremig a rémszagotasztalra csapó öklüketzihálásukat mikor egymásnak rontanakelsuhanok köztük mint a halutat adnak fékezik izmaikat szerelem köszörüli fogát a lányokonhogy rojtosra szaggassa a vágyatmit kis szívükben rejtenekés pirulva lessék testük termékenységétmohók legyenek puha szájjal kiáltsákálmukban hogy odaadják magukatelőször és csak gondolatbanősemlősök nyüszítésével támasszáka hideg falhoz homlokukat a…
TovábbCsehy Zoltán versei
Egy Berzsenyi-utánzóra Hervadt már a babér, gyűjti a hűs avar!Napfény-strófa helyett antik eső kopog!Oszlopsorra rakott tümpanon ormain ásítoznak az istenek! Minden csak lila köd, vattacukor-ragacs,sormetszet-szike váj verscafatokba, kékfoltokban rakodik húsra a fájdalom, azt színlelve, hogy élvezet. Járasd csak masinád, ösztönösen pörög.Márványod hova lett? Műanyag istenekszobránál tülekedsz, füstös az áldozat! Tömjén nem lesz a lábszagod! Lantod…
TovábbMarkó Béla versei
Rövidítések Ma már tudom. Nem kellett volnarövidíteni. Amikor a sűrű erdőbenkapaszkodtunk fel a Szent Anna-tóhoz.A már-már rugalmas gyalogösvényen.Ilyen a fák között a talaj az évek soránlerakódott avartól. Milyen szép, ahogya réseken átütnek rézsút a délelőttinapsugarak. Áttetsző, mégis súlyosnyalábok. Valahol a ránk nehezedőfélhomály fölött nagy zuhanyrózsakéntfénylik a nap. Sokkal hosszabban,szinte véget sem érő egyetértésbengyalogolhattunk volna kint…
TovábbLukács Flóra versei
Törmelékcsendélet Fahordágyakon szállítják a gipsztorzókat,végigdübörögnek velük a kátrányfekete folyó mentén,kőbe másolt formák előtt állva szembesülök a tömeggel. Szeráfok kaszaszárnyai hasítjáka magasfeszültségű légrétegeket,bálványállatok égnek oltárköveken.A sziklaszirten lecsorduló keskeny vízfonalakhabzó, dübörgő oszlopokká válnak. Szorongásaim erővonalain haladok.Tenyeremet végighúzom a halálmadár-sziluetten,amelyet a sugárzó zónabejáratának löszfalába véstek. Velem a kutyaisten. Fertőzött ködfátyol mögüla vízkékek és sászöldek harcát figyelem,az ég felé…
TovábbGál Ferenc versciklusa
Járóföld Engedtessék meg, hogy múzsámata fotel sarkában is megmutassam.Csak egy pillanatra, mielőtt az ajtótbehúzom, és az ártér csapásainnyomulok a hídig, hogy formábanmaradjak. Méreten aluli példányokraalkuszom a horgászokkal, bedobva,hogy az új lakó a védőszentet körbeleporolta, fényvisszaverő kabátban.Hazatérve bélyeget nyalok fel szabványlevelezőlapra, hogy a portyázásbólízelítőt adjak. Fel se véve, ha a néhánysorban úgy jelenek meg, ahogy az…
TovábbGerevich András versei
Integet a versből Nem tudom, ér-e valamit ez a vers,talán csak azért írom, hogy jelezzem,még élek, még írogatok. Az ott a nevem:a cím felett, a vers tetején: az én vagyok.És nem, nem lettem sikeres filmrendezőLondonban, sem életművész New Yorkban,nincs Hawaii szigetén nyaralóm.Évek óta Budapesten élek, csendesen.Keveset írok, hiányzik a saját idő,amikor teljesen elnyel egy szöveg,bennem…
TovábbDarvasi László verse
A vidám korcsolyapálya Mácsai Istvánnak kellett volna megfestenie, sz.A Pannónia utcában történt, esett ezmeg, ő ottani lakosvolt korábban, megfesti helyettem, aki csak elbeszélem,akkor nem lenne ilyen sz. Szomorú, milyen, szomorú.Nem is az, hogy a bánat, hanem hogy elválik.Talán mert a naivok, az úgynevezett naiv festők nemtudnak annyira, mennyire, szomorúak lenni, amikorpedig ők tudnak igazán. Arealizmusba,…
TovábbKrusovszky Dénes
Minden tükör Zokogni sem, törni-zúzni még kevésbé,a kettő között félúton robbant le velünk valami, a boldog tájak mind egyformák, de a boldogtalanok is, tulajdonképpen nem léteznek tájak, ez csak az emberi képzelet műve, értelmet keresni mindig, elrendezettséget az elhelyezkedésben,amint gondolkodni kezdek rajta,tévedek,de hiszen a tévedéshez való jogomén magam vagyok, lecsapolt láp, szabályozott folyó, az összes…
TovábbCsordás Kata versei
Egy terhesség hosszútávú következményei Hát magunkra szedtük ezt a pátoszt, mint a zsírt.Mintha ki lennének párnázva a tépett idegek,és a sötét ösztön nem ütne át rajta.Mintha egy kisgyerek léte túlmutatna önmagán. Halljuk mi is egy-egy rossz hangsúlyunkbana felmenőink hangját. Hogyne hallanánk.Meggyőződéseink mégis megvédenek,és többnyire csak akkor szakad el a cérna,ha egyedül vagyunk. Mennyi szerencsés véletlen…
TovábbMarno János versei
Időszerűtlen Reszketek a szentestei veremben,mint a disznókörmös kocsonya. Nemfázom, hanem reszketek. A melegidőszerűtlen, vagy talán pállott,ami nem alternatíva, és nem israngsor. Álmomban itt tartózkodoma lakásban, amikor egyszerreelőttem terem a sárga folyosóna feleségem öccse, rosszkedvűember, de melegszívű terapeuta,arannyá válik, amihez a kezehozzáér. Annyira megrendülök tőle,hogy azon melegében kibuggyana könnyem. Sietnék is gyorsanelmondani neki mondásomat,mely így szól:…
TovábbZalán Tibor versciklusa
Felezőszonettek A nehéz léptű emberAkkor hirtelen évtizedeket öregedettVédtelenné vált és elérkezett a valódikorához Hozzá öregedett ahhoz a léthezamelytől olykor még el tudott szabadulni Ésegyedül az üres téren amely fölött gúnyoskacagás suhant végig A kirakat üvegeszétrobbant Előgomolygott mögüle a semmi A szétrobbant kirakat üvege mögül előgomolygott a semmi A tér gúnya döbbentetterá végleg egyedül maradt Nincs…
TovábbLövétei Lázár László versciklusa
Szervraktár „elsoroljatesténekkimeríthetetlen gazdagságáta máj kopár hegyeitaz étkek fehér szurdokaita tüdők zúgó ereitaz izmok édes halmaitaz epe és vér tavait s hullámzásaita csontok hideg szelétaz emlékezet sója felett”(Zbigniew Herbert – Weöres Sándor:Apollo és Marsyas) Bevezetés: 1,1-3 1 1 Ezek annak a könyvnek az igéi, melyeketLászló, Lőrinc fia – ő Dénesnek volt a fia,ő meg Dánielnek volt…
TovábbIldebrando felszabadul
A nyugalom itt pont olyan volt, mint ahogy az ember elképzeli a toszkán falvakat Budapesten az erkélyén ülve: rebbenő, nyárközépi napsütés, szűk utcák, olajfák, a csendet finom ütemmé dolgozó kabócazaj. Merész képzeletünk csalódás nélkül jelent meg előttünk, s létezését, ha akartuk, ki is tapinthattuk a barnára öregedett mészköves házfalak vénányi fugáiban. Ha még mindig a…
TovábbDemény Péter versei
Főnix Napokig nem aludtam jól, csakjött, jött belőlem a feszültség, mint akibevalamilyen sáros áramot dugtak, hirtelenfelébredtem fél háromkor, minthareggel lett volna, nem értettem,mi történik, hallgattam az éjszakátizgatott kíváncsisággal, de ilyenkornem érkezik válasz, csak újabbrövidzárlatok, valahogy visszaaludtam,így éltem akkoriban, elmúlt, de a sármég ott van, csak az áramot várja, akkormajd megint felkölt, iszapos főnixmadár,aki lettem, vajon…
TovábbFilip Tamás versei
Pálma Reggel beszívtam ifjú parazsak szagát,most indulok lármátlan távolok felé,még a tenger is gyönyörködik hajómban.Szigetek ígéretét keresem, gyermekkoromtart még. Milyen gazdag ez a délelőtt,annyi tűnődés belefér, annyi gyors mozdulat.Még a kitömött madarat is megetettem,és letörölgettem a sócsillagos ablakokat.Hibátlan minden, a korsó repedése istökéletes, a csorbák, szálkák, görbeségek,csak idő kell nekik. Hajómra földethoztam egy cserépben, beleteszema…
Tovább