Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Torbó Annamária: Fikció, transzmédia, aktivizmus. Egy Harry Potter-rajongói közösség kulturális és részvételi politikái Aki figyelemmel kísérte az elmúlt években a YA (young adult) médiaszövegek recepcióját populáris és akadémiai közegekben, az láthatta, hogy vannak bizonyos igen közkedvelt alkotások, amelyek számos tanulmány és tudományos vizsgálódás témáját adták, ezek például a Harry Potter-, Az éhezők viadala- és az…
Tovább
Sirokai Mátyás: Hangszerek egy távoli kézben Sirokai Mátyás új kötetétnek rejtjeles címe számos kérdést és lehetséges megfejtést előirányoz. A versek, illetve az alcím (Versmontázsok egy regénytrilógiából) és a (megfontoltan késleltetett) kötet végi szerzői jegyzet tükrében önnön megalkotottságára reflektáló választásként is olvasható. A hangforrást felfedi a kötet: Bartók Imre – alkotói szemmel nézve egyértelműen inspirálónak bizonyuló…
Tovább
Závada Péter: A muréna mozgása Egy kötet, amely a cím ajánlata szerint a muréna mozgásáról szól, kikerülhetetlenül a mozgással szól együtt, saját beszédét egyszerre a mozgás reprezentációjaként és eseményeként bejelentve. A muréna mozgása innen nézve téma és önértelmező allegória, vagyis értelmezési probléma és retorikai struktúra, egy nyelv jelöltje és jelölési folyamata. Pontosan ezt a kettőséget…
Tovább
Az örökség terhe. Arany László élete és munkássága, szerk. Szilágyi Márton Arany László 1867-ben – huszonhat másik művel versenyezve – megnyerte a Kisfaludy Társaság költői beszély pályázatát Elfrida című elbeszélő költeményével. A pályázaton titokban indult, édesapját, Arany Jánost sem avatta be. Az apa erősen megilletődve fogadta tehát fia költői sikerét, sógorához, Ercsey Sándorhoz írt leveléből…
Tovább
Bartók Imre: Dlöf alkonya, krizbo illusztrációival Bartók Imre 2014-es Alfonz és az űrlények című könyvével debütált a gyerekkönyvpiacon, majd ezt 2019-ben A testrablók éjszakája című inváziós sci-fije követte. Az egy adminisztrációs hiba miatt űrlényosztályba kerülő Alfonz története egy olvasástanulást segítő sorozatban jelent meg, az ilyen célzatosságú könyvekre jellemző kiadói uniformizáltság (korlátozott karakter- és szószám, bonyolult…
Tovább
Imre László: Féléves folyóirat – évszázados tanulságokkal. Szépirodalmi Lapok (1853) A különböző irodalomtörténeti források hozzáférhetővé tételének egyik nagy nyertese a sajtótörténet. Ha csupán a 19. század magyar folyóirataira vagyunk tekintettel, akkor is az látható, hogy a több tízezernyi oldal digitalizálása nyomán létrejött forrásanyag egyrészt természetesen megkönnyíti a kutatást, másrészt viszont módszertani problémák elé állítja a kutatót. Változtatnak-e…
Tovább
Inspiráló, ámde „veszélyes” is az ótestamentumi keretszínek által körülölelt „emberiségtörténet”-et bonyolult elméleti képlettel dinamizáló remekművet a 20-21. század konkrétumaival hozni kapcsolatba, amiképpen például a két világháború közti Németországban színre vitt Tragédia falanszter-színét cirillbetűs feliratok révén azonosították a szovjet Oroszországgal, vagy amiképpen az űrjelenet komolyan vehetőségét is gazdagíthatta az űrhajózás valósága. Annak idején, az 1950-es évek…
Tovább
Locker Dávid Beszédkényszer című kötetéről „köztudott hogya reflektálatlan textus nem üdvözüla reflektált viszont igen”(Orbán Ottó: Vojtina recepcióesztétikája) Locker Dávid első verseskötetét olvasva egyre inkább úgy éreztem, a „fiatal irodalom” egyik legfontosabb kordokumentumát tartom a kezemben.[1] Nem tudtam másképp olvasni ezt a költészetet, mint egy jelentést a költői nyelv lehetséges válságáról. Ez talán elsőre túlzásnak tűnhet,…
Tovább
Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei A költőként induló Rakovszky Zsuzsa 2002-ben jelentkezett először regénnyel, amelyet a recepció meglepetten, ugyanakkor nagy lelkesedéssel fogadott. A kígyó árnyéka narrátora, az idős Ursula 1666-ban tárja az olvasó elé emlékiratát, melyben többek között olyan, a szerző egész életművében hangsúlyos témák kerülnek elő, mint a személyiségkeresés, a szexualitás vagy éppen a…
Tovább
Élő Csenge Enikő: Apám országa Megjelent egy metafizikai hang a kortárs fiatal lírában – olvasom egyre gyakrabban –, amely „immár nem ironikusan ki- és felforgatni akarja az adott tradíciót, hanem, hogy úgy mondjam, fullba tolja a Pilinszkyt” – Locker Dávid egy 2023 őszén készült interjújának szavait idézve. (Ankét a fiatal irodalom metafizikai érdeklődéséről – 2.…
Tovább
Alice Munro: Valamit el akartam mondani, ford. Kada Júlia Ezzel az eredetileg 1974-ben, Alice Munro harmadik könyveként – és második elbeszélésköteteként – megjelent kötettel lett teljes a Nobel-díjas kanadai író életművének magyarra való átültetése. Ez önmagában is sikertörténet, amelyért a Park Kiadónak tartozunk köszönettel, és mindenképpen örülnünk kell neki, akkor is, ha ebben a kötetben…
Tovább
Petőfi Sándor emlékezete, szerk. Margócsy István Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából jelent meg a költő irodalmi fogadtatását középpontba állító forrásgyűjtemény, amelyet Margócsy István szerkesztett. A Petőfi Sándor emlékezete című antológia szimbolikus kezdő darabja az Osiris Kiadó a magyar irodalom legjelesebb alkotóinak (irodalmi) emlékezetét feldolgozó kiadványcsoportjának. A kiadó az egyes írókat középpontba állító monográfiák mellett…
Tovább
Wirth Imre: Karolina kertje Wirth Imre rendelkezik azzal a varázserővel, hogy egyetlen mondatba bezárja, vagy hogy egyetlen mondat révén éppenséggel kitárja a világmindenséget: „Az angyalok közben megtörölték szájukat patyolatfehér szárnyukkal, és kanalukat két toll közé rejtve, égig ható énekkel köszönték meg az Úrnak, hogy ismét, mint az örökkévalóságban, semmi sem történt.” (9.). Vagy: „Wirth élni…
Tovább
Milbacher Róbert: Legendahántás. 50+1 tévhit a magyar irodalomban A legendák – az irodalmi legendák is – jó dolgok. Tanúsítják, hogy azok az alakok, akikről szólnak (legyenek bár szerzők vagy szereplők), elevenen élnek a köztudatban, a magyar nyelvű kulturális közösség emlékezetében – és ennek többféle haszna van. Az irodalomtudomány is jó dolog. Az általa feltárt adatok…
Tovább
Papp Gréta: Lepecsételt szobák A visszatekintés egykori gyerekkori önmagunkra számos módon megtörténhet. Alapvető igazság, hogy máshogy értelmezzük egy adott helyzetben magunkat, mint évekkel később, ez pedig hatványozottan igaz lehet, amikor gyermekként éltünk meg valamit, hiszen egészen más szemmel tekintettünk a körülöttünk lévő világra. Mind megéljük, mind máshogy. A család (a szokásrend, a közösség), amelybe születünk,…
Tovább
Szvoren Edina: Kérődző Kronosz Új kötetében Szvoren Edina megint újított, megint mást csinál, mint a Pertuban, a Nincs és ne is legyenben, Az ország legjobb hóhérában, a Verseimben vagy a Mondatok a csodálkozásról című prózakötetekben. Ezúttal hibrid szövegeket írt, hagyományos megnevezéssel pastiche-okat. Ezekben olyan narrátorokat szólaltat meg, akiknek elbeszélési módja, történetei kortárs művekből ismerősek, egyúttal…
Tovább
Kégl Ildikó: Az Úr kertje kihűlt Gyakorta előfordul, hogy egy alkotó késztetést érez arra, hogy más műfajokban is mérlegre tegye talentumát. Arra is mutatkozik példa, hogy egy műnemen belül is kísérletet tesz a novellista, s elkezd regényben gondolkodni, pusztán abból a (tév)hitből, hogy a regény magasabb rendű műfaj a novellánál. Mindig izgalmas, ha például egy…
Tovább
Tóth Júlia Éva: Hozzávalók két személyre Önjáró, de nem mindig következetes. Homogén, de igyekszik kísérletezni. Az ún. „szépirodalmiság” peremén, közel a populárishoz. Nagyjából ezek alapján tudnám jellemezni Tóth Júlia Éva Hozzávalók két személyre című verseskötetét. Azzal együtt, hogy nem szeretném a köteten számonkérni a „szépirodalmi kritériumokat”, fontosnak tartom kiemelni, hogy erősen elgondolkodtatott a Hozzávalók két…
Tovább
Solti Gyöngyi: Nem beszélünk róla, Takács Mari illusztrációival Minden közösség életére a titkok a legveszélyesebbek. Akár barátaink, akár rokonaink elől hallgatunk el valamit, az nagy eséllyel pont a legrosszabbkor fog kiderülni – vagy éppen túl későn. Ha pedig előlünk titkolóznak, kénytelenek leszünk féligazságok alapján tájékozódni, tévutakra jutunk, a realitás talaját elvesztve rohanunk a legrosszabb következtetés…
Tovább
Pásztohy Panka: Pitypang nagyiéknál; Simonfalvi Ancsa: A csodálatos nagyapó, ill. Török Blanka; Mira Lobe: Nagymama az almafán, ill. Susi Weigel Nagyszülők, unokák, nyári szünet, ezek a tematikus szálak kötik össze a Pagony kiadó idén kiadott három kötetét, melyek közül Pásztohy Panka Pitypang nagyiéknál című meséje a legkisebbeket, Simonfalvi Ancsa A csodálatos nagyapója a 3–6 éveseket,…
Tovább
Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag, ford. Kúnos László Az Alkímia Knausgård legújabb sorozatának nyitó darabja: beleszőtt popkultúrát, krimit, csillagászatot, teológiát, spiritualizmust, hogy ezek amalgámja szolgáljon görbe tükörként a legújabb kori embernek. „Ha eljött az ítélet napja, örülök neki.” (161.) – szögezi le Iselin, aki nem lepődik meg az éjszakai égbolton megjelenő új csillagon. Szemét az égről…
Tovább
Háy János: Boldog boldogtalan Háy János Boldog boldogtalan című, 2024 tavaszán megjelent regényének már a beharangozója is csalogató volt: „Ennek a könyvnek nyolcmilliárd ember a szereplője, köztük két történelemtanár, három színésznő, három magyartanárnő, két pszichológus, egy sátoraljaújhelyi könyvtáros és maga az elbeszélő is, meg persze egy csomó aranyos kis háziállat.” Jóllehet a szereplők csak elvétve…
Tovább
Lina Meruane: Vakfolt, ford. Báder Petra Lina Meruane Vakfolt című könyve a Sonora Kiadó harmadik kötete, és az eddigi választásokból úgy tűnik, hogy a látás kérdése, képzőművészet és irodalom kapcsolata a kiadó lassan körvonalazódó védjegyévé kezd válni. Az előző kötet, María Gainza Látóidege címében is rímel a friss kiadásra, de míg ott argentin múzeumok képei…
Tovább
Jon Fosse: Fehérség, ford. A. Dobos Éva Nem tudom, hogyan kell kritikát írni, ezért elindultam utánakérdezni, hogy hogyan kell kritikát írni. Napok óta kritikákat olvasok, az elején általában felsorolják az evidenciákat, eldöntöm, hogy nem, én nem sorolom fel az evidenciákat, nem írom le, hogy Jon Fosse norvég író, hogy a kortárs norvég és világirodalom egyik…
Tovább
Kemény Lili: Nem A későn párbeszédbe érkező kritikus előnye, hogy van már valamennyi, jelen esetben nem is kevés rálátása a könyv fogadtatására. Hátránya viszont, hogy a saját olvasás dilemmáit immáron mások dilemmái is elnehezítik, és az intenzív, élő párbeszédben újabb kérdésekkel találkozik, amelyekre innentől szintén válaszolni szeretne. Miért ennyire megosztó ez a könyv? Mit tesz…
Tovább
Beck Zoltán: Fishing on Orfű – A könyv Október közepe volt, az őszi Margó utolsó napja. A Nemzeti Táncszínház zsúfolt nagytermében ültünk, én egy hangulatos klubkoncertre számítottam, hiszen eredetileg Beck Zoltán és Egyedi Péter nevével volt meghirdetve. Nagy meglepetésünkre előzetes könyvbemutató vendégei voltunk (a könyv fizikai formájában akkor még nem volt kész), ahol a színpadon…
Tovább
Visky András: A test történetei Visky András író, költő drámakötete A test történetei címmel jelent meg idén a Poket sorozat 73. kiadványaként, amely 5 történetből álló drámafüzért tár az olvasók elé. A kötet első négy drámája négy nő egymástól független szenvedéstörténetét mutatja be. Ezek a drámák a chicagói Theatre Y felkérésére születtek, az előadás ősbemutatója…
Tovább
Bret Easton Ellis: Fehér, ford. Sepsi László Az internetes kultúrharcok korában egy, a kurrens társadalmi és kulturális jelenségeket taglaló esszékötet megjelentetése hálátlan feladat. A nyomtatott könyv mint médium ugyanis igen nehezen képes lépést tartani a történésekkel. Ez különösen nehéz feladat, ha az online valóság változásainak lekövetése a cél. 2023 januárjában valaki a Twitteren az alábbi…
Tovább
Hegedüs Vera: Mondass egy misét értem Kilátástalan és nyomasztó világ veszi körbe Hegedüs Vera első novelláskötetének hőseit. A Mondass egy misét értem huszonegy története különböző helyszíneken játszódik és más-más emberekről mesél, mégis erősen összekapcsolja őket a szürreális, kísérteties atmoszféra, amely rendre ugyanazokból az elemekből épül fel: a minden sarkon ott lappangó erőszakból, az idegenségérzetből, az…
Tovább
Többes számban. Párbeszédben Hervay Gizellával, szerk. Balázs Imre József, Korpa Tamás Hervay Gizella költészete esetében szokás reneszánszról beszélni. A megújult érdeklődésre utaló állítás azonban – amely leginkább a magyarországi irodalmi közeg számára tűnhet újszerűnek – elsősorban az irodalmi és irodalomtörténeti emlékezet szakmai-intézményes működésének kontextusában bizonyulhat helytállónak. Hervay emlékezetének jelenléte ugyanis az irodalmi nyilvánosság periférikus területein,…
Tovább