Csengők, csöngettyűformák a magyar népi kultúrában

Bihari-Horváth László: Csengők a magyar népi kultúrában Mindig izgalmas fölfedezői és leírói feladat egy-egy népi, korábban nem reflektált tárgy- és szövegtípus (műfaj), szokás leírása. Kezdetektől izgattak az olyan jelenségek, mint a népi textíliák, pásztorszaruk, léckerítések, kapuk, házoromzatok díszítése; vagy éppen a népi üvegművészet. Így töltöttek el fölfedezői izgalommal kutató pályámban az ismeretlen nyelvi tájak; a…

Tovább
À la recherche, avagy a zsidó irodalom nyomában

Szántó Gábor: Törvényen kívüli őr „Van-e modern zsidó irodalom?” Szántó T. Gábor néhány évvel ezelőtt ezzel a címmel tartott előadás-sorozatot a Bálint Házban. A kérdés egyszerűnek tűnik, de miként Szántó 2022-ben a Scolar Kiadónál megjelent, a Törvényen kívüli őr című esszé- és tanulmánygyűjteménye is tanúsítja, az egyszerű eldöntendő kérdésre csak újabb kérdésekkel lehet válaszolni. És…

Tovább
Áthall(gat)ás a túlvilágra

Korpa Tamás: Házsongárd live „[A] Házsongárdból kezdte beszippantani / a sírokat az alagút, mint egy csillapíthatatlan tüdő” (Kolozsvári metró) – ezt a két sort idézném, ha valaki megkérdezné, milyen Korpa Tamás új verseskötete, a Házsongárd live. A kritikus rátekinthetne a szerző eddigi lírai útjára, az Egy híd térfogatáról-ra, az Insomniára vagy a legutóbbi kötetre, A…

Tovább
A hangos könyvről

Konkoly Dániel: A hang kísértetei. A hangot reprodukáló technikai eszközök és a lírai hang konstellációi a XX. század első harmadának magyar költészetében „Amikor nem avantgárdról beszélek a könyvben, akkor is az avantgárdról beszélek” – hangzott el Konkoly Dániel könyvbemutatóján, mely önreflektív megállapítás tanulságos lehet, mert rámutat az avantgárd központi szerepére a kutatásban. A hang kísértetei…

Tovább
Élők és holtak közös térben bujkálnak

Sándor Iván: Amit a szél susog „Az én viszonyom a történettudomány tételeihez meglehetősen ambivalens. Lehetnek jobb, még jobb kategóriák, végtére a történelem, mondhatnám a sors mindannyiunknál erősebb, de a gondolat, a művészet tud valamit, amire a történelem nem képes. Feltárja az emberi helyzetet, és lehatol a dolgok okaihoz” – állítja Z., az író, Sándor Iván…

Tovább
A Jövő már itt van – hol a minisztériuma?

Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma, ford. Farkas Veronika Kim Stanley Robinson eredetileg 2020-ban megjelent regénye, A Jövő Minisztériuma, amelyet most már a hazai közönség magyar nyelven is olvashat, egy igen sikeres, számos (Locus-, Nebula-, Hugo- és World Fantasy-) díjjal elismert írói karrier csúcsa – és talán végpontja, ha hihetünk Robinson nyilatkozatainak. Ez a klímafikciós…

Tovább
Mit kezdjünk a sztereotípiákkal?

Kayla Czaga: Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon, ford. Kis Orsolya Amerika: végtelen autópályák, büfékocsik, alkoholista nagybácsi, dekoratív nagynéni, történeteket mesélő nagypapa, pulcsis nagymama. Szabadság és veszélyek, közösségek, emberek, lehetőségek mindenhol. Mi a baj ezekkel a sztereotípiákkal? Kayla Czaga verseskötete, a Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon azt mondja, az égvilágon semmi – és milyen jól teszi. Az általánosítások,…

Tovább
Polgárőr pácban

Bognár Péter: Minél kevesebb karácsonyt Meghökkentő Bognár Péter második regényének címe: Minél kevesebb karácsonyt. Jókívánságként inkább többre számítunk, főleg, ha a hirdetési piac szlogenjei is a fülünkben csengenek. Csakhogy a regényhős, az öregedő polgárőr fél az ünneptől. Mióta Oktáv elvált, és se kutyája, se macskája, nem szívesen szemez a sarokban a fenyővel. Annak sem tud…

Tovább
Acélváros legendáriuma

Zemlényi Attila – Kabai Lóránt: Vasgyári eklógák – A Beteg Kisfiú legendája A Vasgyári temető és a közelében lévő pálinkafőzde, a Bükk-fennsík, az Avas a kilátóval és a panelházakkal, a Dél-Kilián, a Fonoda utcalányai, a húszemeletes bérházról leugró öngyilkosok, a Molnár-szikla keresztje, Miskolci Laci, a helyi bolond, a Tiszai pályaudvar, Málik Roland költő, a miskolci…

Tovább
A törődés lenyomatai

Falcsik Mari: azt hittem „Először azt hittem, énekes szeretnék lenni.De aztán rájöttem, hogy madár.” Falcsik Mari legújabb könyvét olvasva könnyen eszébe juthat a befogadónak – már amennyiben volt hozzá szerencséje – egy másik könyvének, az Anyakönyvnek néhány sora, erős, megrendítő képe. Mintha ez a friss kötet párja, jó értelemben véve ellenpárja volna annak, az anyáról,…

Tovább
Üzenet a kifutóról

Egri Petra: Divatelmélet, teatralitás, dekonstrukció. Kortárs divatperformanszok Több posztmodern irodalomtudományi elmélet, valamint egy önmagában is interdiszciplináris terület – a divatelmélet- és kutatás – bemutatására és nem titkolt kritikájára vállalkozik Egri Petra könyve. A szerző a borítótól kezdve a hosszú időt és széles réteget felölelő korpuszon keresztül az aktualitás bevonásáig jelen van: ahogy az előszóban megfogalmazza,…

Tovább
Prímelés

Vida Gergely: Mellékalak Nincs egyedül Vida Gergely költői munkásságának követője, amennyiben a szerző új könyvét olvasva a déjà vu tapasztalatában részesül. A paramnézia és a vele járó bizonytalanságérzet visszatérő hatásegyüttesnek bizonyul a szerző versesköteteit tekintve. Vida ugyanis jellemzően kísérletezik ötletek, szövegdarabok és vershelyzetek újbóli felhasználásával, finomhangolásával, a variációk kompozícióba rendezésének lehetőségeivel. Ám míg a szóban…

Tovább
A hiányzó láncszem

Michel Foucault: A szexualitás története IV.: A hús bűnvallomásai, ford. Sujtó László A szexualitás történetének IV. kötete több szempontból is különleges helyet foglal el Michel Foucault életművében. Egyfelől a könyv a szerző életében már nem jelenhetett meg, és a franciául 2018-ban kiadott, Frédéric Gros által gondozott kézirat nem is teljesen befejezett. Foucault 1982-ben adja át…

Tovább
Az idő szorítása

Kemény Zsófi: Most vagyok soha Kemény Zsófi új verseskötetének alapélménye az időbe vetettség, egy koraérettnek tűnő elmúlásfélelemből szublimálódott rezignáltság. Vélhetőleg közös tapasztalata ez a mai 20–30 év közötti fiatal felnőttek jó részének, és ezt az azonosulást, olvasói rácsatlakozást segítő közös(ség) a korábbi verseskötetnél, a Nyílt láng használatánál itt evidensebb. Miközben a beszélő én jelenléte szintén…

Tovább
A jelölő visszahúzódásának csigafonata

Kulcsár-Szabó Zoltán: A jelölő visszahúzódása. Az irodalmi nyelv kulturalizációjának néhány kérdéséhez A jelölő visszahúzódásának tétje egy irodalomelméleti kérdés átfogó megválaszolása: mennyire halványítható el vagy szüntethető meg a nyelv jelölőszerepe. A körültekintő válasz a szerző, a nyelv és a befogadó pontjai körül mozog. A befogadás, a művel való kapcsolatba lépés teoretikus kérdései határozzák meg az első…

Tovább
A populáris kultúra már (nem csak) a spájzban van

Poptechnikák. Komplexitás a népszerű kultúrában, szerk. H. Nagy Péter, L. Varga Péter Írás előtt azon tanakodtam, érdemes-e még álmélkodni azon, hogy a populáris kultúrát is lehetséges olyan eszközökkel vizsgálni, mint bármely más, intézményes(edett) háttérből érkező terméket. Van-e (még) helye azoknak a magyarázatoknak, amelyek úgy láttatják a popkultúrát, mint ami fel akarja törni a kánon elefántcsonttornyának…

Tovább
Rükvercbe váltott öregedés

Turczi István: Reggelre megöregszünk Turczi István négy évtizede bővülő, műfaji és stiláris szempontból heterogén és szintetizáló életműve konzisztens panorámaképet nyújt az ezredforduló irodalmi tendenciáiról. A róla szóló legfrissebb tanulmánykötet (Turczi István költői világáról, Caldwell, 2022) szerzője, Horváth Kornélia kiemeli Turczi szövegalkotó eljárásainak kezdeti neoavantgárd jellegét, amelyek néha posztmodern jellegzetességeket hordoznak, de alapvetően a későmodern esztétika…

Tovább
„Iderajzolok a szóval egy rózsát”

Géczi János: Az utolsó rózsához Géczi János legújabb, 2023-ban kiadott Az utolsó rózsához című verseskötetének borítója számos azonosságot mutat fel a korábbi, 2018-ban megjelent Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral elnevezésű kiadvány fedőlapjának koncepciójával. Mindkét könyv megjelenését az egyszerűség, a letisztult formák jellemzik, mégis, a szövegek és képek kapcsolata számos értelmezési keretet nyit…

Tovább
Szabad-e versekkel gyurmázni?

Viszek egy szívet. Egymásra felelő versek, válogatta Győri Hanna, illusztrálta Grela Alexandra „A versek azért vannak, hogy az elme megérintse, megtapogassa őket, majd pedig gyurmaként játsszon velük, cinikusan dobálja, majd megrendülten földre ejtse azokat” – olvashattam  nemrég egy magyar–történelem szakos tanár, Boldog Zoltán elgondolkodtató Facebook-bejegyzésében. Az idén megjelent Viszek egy szívet versantológia egymásra felelgető szövegeit…

Tovább
Kötéltánc

Tóth Krisztina: A majom szeme Tóth Krisztina második regénye, A majom szeme saját világot teremtő, önálló alkotás, de a 2013-as Akvárium hypertextusának, egyfajta átiratának is tekinthető, mivel a természetszerűen meglévő különbségek ellenére is nyilvánvaló, ahogy átfogóan rájátszik elődjére. Mindkét regény a kronológia felbontására épül,  tér- és időkoordinátáik diktatorikus, elnyomó rendszert körvonalaznak (a kommunista múltban, illetve…

Tovább
Amit tudni akartál a szonettről – most megkérdezheted

Pataky Adrienn: A hangzatkától a szonettkoszig. A magyar szonett történetéről és nagy pillanatairól Az irodalom mint művészeti ág örökérvényűségének és egyúttal kimeríthetetlenségének, azaz végtelen variativitásának egyik legpregnánsabb bizonyítéka a legkülönfélébb műfajok és műformák permanens, akár évszázadokon keresztül tartó folyamatos jelenléte, illetve megújulási, transzformációs képessége. E hagyományos, esetenként akár másfél-kétezer éves múltra visszatekintő típusok és változatok…

Tovább
Újraolvasás, újra

Herczeg Ákos: Visszatérés a nyelvbe. Én-figurációk Ady Endre költészetében Bár az Ady, Babits, Kosztolányi névsor kétségkívül modern irodalmunk ABC-je, Ady Endre helye csak látszólag stabil a kánonban. Elsősorban az oktatásban és a politikailag motivált irodalomértésben számít evidenciának, a tudományosan meglapozott értelmezésekben kevésbé. A költői életművet e berkekben gyakrabban tekintik az egocentrikus szereplíra, az anakronisztikus zsenitudat…

Tovább
A nyelv határai

Lőrincz Csongor: Hallgatag hangolások. Nyelvi események – irodalom – antropológia A nyelvi megelőzöttség mibenléte és a legkülönbözőbb területeken megmutatkozó tapasztalata régóta foglalkoztatja az irodalomtudományt, ahogy természetesen a nyelvfilozófiát is. Csak az elmúlt pár évtizedre koncentrálva példaként említhetnénk a dekonstrukciót, de különböző médiaelméleti vonatkozásokat is, vagy akár a biosz és nyelv kapcsolódási pontjait illető kérdésirányokat –…

Tovább
A krimikutatás nyomában

Helikon, 2023/1. Krimi A Helikon célja az irodalomtudomány aktuális nemzetközi kutatási irányainak bemutatása, és ezáltal a hazai tudományos diskurzusba integrálása. A folyóirat előremutató szellemiségét jelzi, hogy rendszerint olyan, a mai irodalomtudományos gondolkodást is meghatározó elméletek és műfajok köré épültek lapszámaik, mint a tömegkultúra és az irodalom kapcsolata (1969), a science fiction (1972), a feminista kritika…

Tovább
Megszervezett boldogtalanság, lenéző szeretetlenség

Demény Péter: Zsiléta könyve A gyermekkort nem törli el a felnőtté válás, vannak olyan sérülések, melyek nem múlnak el nyomtalanul, egész életünkben magunkkal hordozzuk őket, emlékeztetőként. Demény Péter Zsiléta könyve című, 2022-ben az Ábel Kiadó gondozásában megjelent, mindössze hetven oldalas kötete a címszereplő sorsát kíséri végig a gyerekkori trauma elszenvedésétől a felnőttkori gyógyulás lehetőségéig. Az…

Tovább
Egyszerre és egyik sem

Nádas Péter: Rémtörténetek Már a könyv borítóján is meglepő irodalomtörténeti kapcsolatokkal szembesül az olvasó, amennyiben Nádas prózájának helyét az uralkodó elképzelés a „prózafordulat szerzői” és „elődei” (Ottlik, Mészöly) között jelöli ki, méghozzá meglehetősen problémátlanul, miközben az ajánlás a faluábrázolás különböző módozatait és a szegénységirodalmat is játékba hozva egy szociografikus irodalmi hagyományt mozgósít Móricz, Borbély Szilárd,…

Tovább
A dunai táj (vissz)hangjai

Nádas Péter: Rémtörténetek Hatalmas hatással volt rám az Emlékiratok könyve (EK), a Párhuzamos történetek (PT) és a Világló részletek (VR) is, sokszor újraolvasva őket otthonossá váltam bennük, már-már annyira, hogy minden mondatukért rajongtam. Még ha oly különbözőek is, organikusnak éreztem a kapcsolatot a művek között, mintha egy mozaik különböző darabjai lennének. Ezért is lehetett, hogy…

Tovább
Lehetnek-e gyöngyei a szerelemnek?

Petőfi Sándor: Szerelem gyöngyei, 1845; Petőfi Sándor: Szerelem gyöngyei, Nyáry Krisztián előszavával, 2022 (Captatio benevolentiae – avagy a kritikus szerző maga mentsége) Az Alföld folyóirat azt a megtisztelő, de megrendítően szokatlan, mondhatnám: fura felkérést intézte hozzám, hogy írnék tanulmányt (?), esszét (?) a Petőfi-jubileum alkalmából szép (nem hasonmás) kiadásban kihozott Petőfi-kötetről, s hosszabb, kétkedő tűnődés…

Tovább
Az alagúttól a kiútig

Péter János: Szabadulás Először a szerző neve ejtett zavarba. Hiszen az én korosztályom jól emlékszik arra a hajdani református püspökre, Péter Jánosra, aki – nem csekély váltása következtében – Kádár János külügyminisztere lett jó ideig… Aztán megtudtam, hogy a szerző neve nem azonos a polgári nevével. S hogy még fokozódjon a most már nem zavar,…

Tovább
Rebarbarák és glóriák

Greta Gerwig: Barbie (2023) „Itt lesz a központi létesítmény. Itt lesz a csarnok.Itt aszparágusz, információk. Itt lesz a… látod?Fent, ahol még üresek most a légköbméterek, fent,fent a nem-levő. Még átlátszó, még elvitatható.Túlságosan sok szél fúj rajta át. De egy jó lencse márrögzítené. A kellő fényerőnél. Hiszen oly keskenyréteg zárja el, oly keskeny réteg attól, hogy…

Tovább