Prímelés

Vida Gergely: Mellékalak Nincs egyedül Vida Gergely költői munkásságának követője, amennyiben a szerző új könyvét olvasva a déjà vu tapasztalatában részesül. A paramnézia és a vele járó bizonytalanságérzet visszatérő hatásegyüttesnek bizonyul a szerző versesköteteit tekintve. Vida ugyanis jellemzően kísérletezik ötletek, szövegdarabok és vershelyzetek újbóli felhasználásával, finomhangolásával, a variációk kompozícióba rendezésének lehetőségeivel. Ám míg a szóban…

Tovább
A hiányzó láncszem

Michel Foucault: A szexualitás története IV.: A hús bűnvallomásai, ford. Sujtó László A szexualitás történetének IV. kötete több szempontból is különleges helyet foglal el Michel Foucault életművében. Egyfelől a könyv a szerző életében már nem jelenhetett meg, és a franciául 2018-ban kiadott, Frédéric Gros által gondozott kézirat nem is teljesen befejezett. Foucault 1982-ben adja át…

Tovább
Az idő szorítása

Kemény Zsófi: Most vagyok soha Kemény Zsófi új verseskötetének alapélménye az időbe vetettség, egy koraérettnek tűnő elmúlásfélelemből szublimálódott rezignáltság. Vélhetőleg közös tapasztalata ez a mai 20–30 év közötti fiatal felnőttek jó részének, és ezt az azonosulást, olvasói rácsatlakozást segítő közös(ség) a korábbi verseskötetnél, a Nyílt láng használatánál itt evidensebb. Miközben a beszélő én jelenléte szintén…

Tovább
A jelölő visszahúzódásának csigafonata

Kulcsár-Szabó Zoltán: A jelölő visszahúzódása. Az irodalmi nyelv kulturalizációjának néhány kérdéséhez A jelölő visszahúzódásának tétje egy irodalomelméleti kérdés átfogó megválaszolása: mennyire halványítható el vagy szüntethető meg a nyelv jelölőszerepe. A körültekintő válasz a szerző, a nyelv és a befogadó pontjai körül mozog. A befogadás, a művel való kapcsolatba lépés teoretikus kérdései határozzák meg az első…

Tovább
A populáris kultúra már (nem csak) a spájzban van

Poptechnikák. Komplexitás a népszerű kultúrában, szerk. H. Nagy Péter, L. Varga Péter Írás előtt azon tanakodtam, érdemes-e még álmélkodni azon, hogy a populáris kultúrát is lehetséges olyan eszközökkel vizsgálni, mint bármely más, intézményes(edett) háttérből érkező terméket. Van-e (még) helye azoknak a magyarázatoknak, amelyek úgy láttatják a popkultúrát, mint ami fel akarja törni a kánon elefántcsonttornyának…

Tovább
Rükvercbe váltott öregedés

Turczi István: Reggelre megöregszünk Turczi István négy évtizede bővülő, műfaji és stiláris szempontból heterogén és szintetizáló életműve konzisztens panorámaképet nyújt az ezredforduló irodalmi tendenciáiról. A róla szóló legfrissebb tanulmánykötet (Turczi István költői világáról, Caldwell, 2022) szerzője, Horváth Kornélia kiemeli Turczi szövegalkotó eljárásainak kezdeti neoavantgárd jellegét, amelyek néha posztmodern jellegzetességeket hordoznak, de alapvetően a későmodern esztétika…

Tovább
„Iderajzolok a szóval egy rózsát”

Géczi János: Az utolsó rózsához Géczi János legújabb, 2023-ban kiadott Az utolsó rózsához című verseskötetének borítója számos azonosságot mutat fel a korábbi, 2018-ban megjelent Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral elnevezésű kiadvány fedőlapjának koncepciójával. Mindkét könyv megjelenését az egyszerűség, a letisztult formák jellemzik, mégis, a szövegek és képek kapcsolata számos értelmezési keretet nyit…

Tovább
Szabad-e versekkel gyurmázni?

Viszek egy szívet. Egymásra felelő versek, válogatta Győri Hanna, illusztrálta Grela Alexandra „A versek azért vannak, hogy az elme megérintse, megtapogassa őket, majd pedig gyurmaként játsszon velük, cinikusan dobálja, majd megrendülten földre ejtse azokat” – olvashattam  nemrég egy magyar–történelem szakos tanár, Boldog Zoltán elgondolkodtató Facebook-bejegyzésében. Az idén megjelent Viszek egy szívet versantológia egymásra felelgető szövegeit…

Tovább
Kötéltánc

Tóth Krisztina: A majom szeme Tóth Krisztina második regénye, A majom szeme saját világot teremtő, önálló alkotás, de a 2013-as Akvárium hypertextusának, egyfajta átiratának is tekinthető, mivel a természetszerűen meglévő különbségek ellenére is nyilvánvaló, ahogy átfogóan rájátszik elődjére. Mindkét regény a kronológia felbontására épül,  tér- és időkoordinátáik diktatorikus, elnyomó rendszert körvonalaznak (a kommunista múltban, illetve…

Tovább
Amit tudni akartál a szonettről – most megkérdezheted

Pataky Adrienn: A hangzatkától a szonettkoszig. A magyar szonett történetéről és nagy pillanatairól Az irodalom mint művészeti ág örökérvényűségének és egyúttal kimeríthetetlenségének, azaz végtelen variativitásának egyik legpregnánsabb bizonyítéka a legkülönfélébb műfajok és műformák permanens, akár évszázadokon keresztül tartó folyamatos jelenléte, illetve megújulási, transzformációs képessége. E hagyományos, esetenként akár másfél-kétezer éves múltra visszatekintő típusok és változatok…

Tovább
Újraolvasás, újra

Herczeg Ákos: Visszatérés a nyelvbe. Én-figurációk Ady Endre költészetében Bár az Ady, Babits, Kosztolányi névsor kétségkívül modern irodalmunk ABC-je, Ady Endre helye csak látszólag stabil a kánonban. Elsősorban az oktatásban és a politikailag motivált irodalomértésben számít evidenciának, a tudományosan meglapozott értelmezésekben kevésbé. A költői életművet e berkekben gyakrabban tekintik az egocentrikus szereplíra, az anakronisztikus zsenitudat…

Tovább
A nyelv határai

Lőrincz Csongor: Hallgatag hangolások. Nyelvi események – irodalom – antropológia A nyelvi megelőzöttség mibenléte és a legkülönbözőbb területeken megmutatkozó tapasztalata régóta foglalkoztatja az irodalomtudományt, ahogy természetesen a nyelvfilozófiát is. Csak az elmúlt pár évtizedre koncentrálva példaként említhetnénk a dekonstrukciót, de különböző médiaelméleti vonatkozásokat is, vagy akár a biosz és nyelv kapcsolódási pontjait illető kérdésirányokat –…

Tovább
A krimikutatás nyomában

Helikon, 2023/1. Krimi A Helikon célja az irodalomtudomány aktuális nemzetközi kutatási irányainak bemutatása, és ezáltal a hazai tudományos diskurzusba integrálása. A folyóirat előremutató szellemiségét jelzi, hogy rendszerint olyan, a mai irodalomtudományos gondolkodást is meghatározó elméletek és műfajok köré épültek lapszámaik, mint a tömegkultúra és az irodalom kapcsolata (1969), a science fiction (1972), a feminista kritika…

Tovább
Megszervezett boldogtalanság, lenéző szeretetlenség

Demény Péter: Zsiléta könyve A gyermekkort nem törli el a felnőtté válás, vannak olyan sérülések, melyek nem múlnak el nyomtalanul, egész életünkben magunkkal hordozzuk őket, emlékeztetőként. Demény Péter Zsiléta könyve című, 2022-ben az Ábel Kiadó gondozásában megjelent, mindössze hetven oldalas kötete a címszereplő sorsát kíséri végig a gyerekkori trauma elszenvedésétől a felnőttkori gyógyulás lehetőségéig. Az…

Tovább
Egyszerre és egyik sem

Nádas Péter: Rémtörténetek Már a könyv borítóján is meglepő irodalomtörténeti kapcsolatokkal szembesül az olvasó, amennyiben Nádas prózájának helyét az uralkodó elképzelés a „prózafordulat szerzői” és „elődei” (Ottlik, Mészöly) között jelöli ki, méghozzá meglehetősen problémátlanul, miközben az ajánlás a faluábrázolás különböző módozatait és a szegénységirodalmat is játékba hozva egy szociografikus irodalmi hagyományt mozgósít Móricz, Borbély Szilárd,…

Tovább
A dunai táj (vissz)hangjai

Nádas Péter: Rémtörténetek Hatalmas hatással volt rám az Emlékiratok könyve (EK), a Párhuzamos történetek (PT) és a Világló részletek (VR) is, sokszor újraolvasva őket otthonossá váltam bennük, már-már annyira, hogy minden mondatukért rajongtam. Még ha oly különbözőek is, organikusnak éreztem a kapcsolatot a művek között, mintha egy mozaik különböző darabjai lennének. Ezért is lehetett, hogy…

Tovább
Lehetnek-e gyöngyei a szerelemnek?

Petőfi Sándor: Szerelem gyöngyei, 1845; Petőfi Sándor: Szerelem gyöngyei, Nyáry Krisztián előszavával, 2022 (Captatio benevolentiae – avagy a kritikus szerző maga mentsége) Az Alföld folyóirat azt a megtisztelő, de megrendítően szokatlan, mondhatnám: fura felkérést intézte hozzám, hogy írnék tanulmányt (?), esszét (?) a Petőfi-jubileum alkalmából szép (nem hasonmás) kiadásban kihozott Petőfi-kötetről, s hosszabb, kétkedő tűnődés…

Tovább
Az alagúttól a kiútig

Péter János: Szabadulás Először a szerző neve ejtett zavarba. Hiszen az én korosztályom jól emlékszik arra a hajdani református püspökre, Péter Jánosra, aki – nem csekély váltása következtében – Kádár János külügyminisztere lett jó ideig… Aztán megtudtam, hogy a szerző neve nem azonos a polgári nevével. S hogy még fokozódjon a most már nem zavar,…

Tovább
Rebarbarák és glóriák

Greta Gerwig: Barbie (2023) „Itt lesz a központi létesítmény. Itt lesz a csarnok.Itt aszparágusz, információk. Itt lesz a… látod?Fent, ahol még üresek most a légköbméterek, fent,fent a nem-levő. Még átlátszó, még elvitatható.Túlságosan sok szél fúj rajta át. De egy jó lencse márrögzítené. A kellő fényerőnél. Hiszen oly keskenyréteg zárja el, oly keskeny réteg attól, hogy…

Tovább
Imádságról

Credo 2023/1. A Magyarországi Evangélikus Egyház a 2023-as év középpontjába a konfirmációt és elköteleződést állítja. Ehhez kapcsolódik a Credo evangélikus folyóirat 2023/1-es lapszáma, amelynek hívószava az imádság, és amely „felekezeti határokat átívelően” invitál közös gondolkodásra „hitünk személyes megélésének egyik fundamentumáról, az imáról”. A lapszám első írását Bojtos Anita szerkesztő jegyzi. A szerkesztői jegyzet szélesre tárja…

Tovább
Kérdéscsomók összesodort szálai

Nemes Nagy Ágnes: A névtelenek senkiföldje. Összegyűjtött tanulmányok, esszék, szerk. Ferencz Győző Egy befejezett életmű gyűjteményes kötete esetében a kritikus figyelme nem fordulhat kizárólag a főszöveg felé. Hiába is fedné fel a főcsapás árnyékában rejtőző utak bejáratát, mutatna rá téves kerülőkre, kérné számon a kihagyott kilátókat, nincs kinek. Ez a feladat hangsúlyaiban az irodalomtudományra hárul,…

Tovább
Az anekdota színeváltozásai

Gintli Tibor: Perújrafelvétel. Anekdotikus elbeszélésmód és modernség a 20. század első felének magyar prózájában Az én érdeklődésemet leginkább azért keltette fel a Gintli Tibor tanulmányait egybegyűjtő kötet, mert az anekdotikus elbeszélést mint nyelvi magatartást értelmezte a szerző. Ezt az általam is kiemelt érdeklődést tudnám leghitelesebben közvetíteni más olvasókhoz. A szerző oly módon rekonstruálta ezt a…

Tovább
Belülről vedlő szólamok

Turi Tímea: Egyszerre egy beszéljen Turi Tímea nem tud úgy írni, hogy azt ne lehessen megérteni. Kíméletlenül vágja arcunkba a férfi-női szerepviszonyok oldalait, a hagyományokkal folytatott hétköznapi küzdelmeket, a fiatalkori tévedésekkel és a régi barátokkal történő számvetést az öregedés során. A kötet egyik központi témája a különböző beszédalternatívák keresése az emberi kapcsolatokban, amelyek a légzés…

Tovább
„Oly jó az, aki ad”

Bodrogi Csongor: Még mosolyog a rég letűnt fény: Tanulmányok, esszék és kritikák Kosztolányiról és másokról Bodrogi Csongor első önálló kötete egy meglehetősen heterogén szövegválogatás, az elmúlt években, többségében online fórumokon publikált tanulmányok, recenziók és esszék gyűjteménye. Bodrogi az előszóban a kötet összeállításának szakmai és személyes érveit, az egyes szövegek beválogatásának – gyakran vitatható – indokait,…

Tovább
Kihívások

Az irodalomtanítás aktuális kihívásai, szerk. Bodrogi Ferenc Máté A puhakötésű, szerkesztői előszót és 10 fejezetet tartalmazó könyv szerzői Bodrogi Ferenc Máté, Baranyai Norbert és Kovács Szilvia. A kötet „A Debreceni Egyetem fejlesztése a felsőfokú oktatás minőségének és hozzáférhetőségének együttes javítása érdekében” című projekt keretében készült, a Debreceni Irodalom és Kultúratudományi Tankönyvek sorozat harmadik darabja. A…

Tovább
A sűrűje

László Noémi – Kürti Andrea: Darázsolás A darázsolás szónál az alábbiakat találjuk a Magyar Néprajzi Lexikonban: „ráncolások díszes, mintás levarrása. Tulajdonképpen az átcsavarás egy fajtája. A lerakott ráncok mindegyikét két olyan hosszú függőleges öltéssel erősítik le, mint amilyen a tervezett minta szélessége. Ezek az öltések adják azt az alapot, amelyet átcsavarnak, hol a legegyszerűbb átcsavarással,…

Tovább
Kirakós játék fanatikusoknak

Mikó Csaba: A mutatványos „Mutatványos vagyok. Kiszagolom, mi valódi, és mi nem.”[1] – hangzik el a magabiztos mondat Zólyomi András szájából, a végeláthatatlannak tűnő kalandok zárásaként. Mikó Csaba történelmi kalandregénye ugyanakkor egy olyan történetet mesél el, amelyben folyamatosan úgy érezzük, semmi sem valódi. Amikor már azt gondolnánk, hogy kezdjük összerakni a kirakós darabjait, és látjuk…

Tovább
„Pokolbeli káprázat, el veled”

Závada Pál: Apfelbaum – Nagyvárad, Berlin Hogyha az olvasó kezébe veszi a Závada-oeuvre egyes szövegeit, rendre a 20. század vészterhes évtizedei, egyéni és kollektív tragédiák, viszontagságok, útkeresések tárulnak elé. Kényszerpályák, sorsfordító történések, kataklizmák. Életsorsok alakulása, kacskaringói a történelem viharában. Mindez az aktuális kötet esetében is érvényes, a formát tekintve azonban mégis rendhagyó munkáról beszélhetünk az…

Tovább
„Átlépni a mindig másba”

Balázs Imre József: Éjszakák a zenben Hogy jellemzők-e az éjszakák Balázs Imre József legutolsó kötetének, az Éjszakák a zenben verseire, nem is tudom. Fényekre emlékszem inkább, sokféle, sok helyütt felbukkanó, vágyott, befelé hívogató, emlékekben felvillanó fényekre és pengeélű, fejfájdító, a villám hirtelenségével lesújtó fényekre. Persze a világosság mellett biztosan ott van, ott kell lennie az…

Tovább
„Végül csak az emlékek ultrahangja marad”

Acsai Roland: Góré A Górét túlnyomórészt az élőbeszédben tapasztalható csupaszság jellemezi, amelyet még hangsúlyosabbá tesz a szleng nyelvi regiszterének használata, mintha a versek élő és alkalomszerűen aktuális nyelvhasználati mozzanataira reflektálna. A kötet nagyobb része kevésbé él a költői eszközök sűrítő funkciójával, így gyakran alig jutunk túl az elsődleges jelentéseken, a nyelv konceptuális keretein. Bizonyos verseknél…

Tovább