Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Fenyvesi Orsolya: Mindig kezdetben Minden vers mintha szeretne legelölről kezdeni valamit, valamilyen elragadtatott állapot iránti hajlam által vezérelve, miközben tudatában van a kudarcnak is, ti. hogy „új jelentés szükségszerűen / csak létezőből eredhet” (Johanna) – legalábbis ez az érzésem Fenyvesi Orsolya negyedik verseskötetét olvasva. A másik erős érzésem a Minden kezdetbennel kapcsolatban a zavar: néhány…
Tovább
Márton Evelin: Farkashab Az írás a kolozsvári BBTE Bölcsészkarának kritikaíró műhelyében készült (irányító tanár: Balázs Imre József), a műhely és az Alföld Online régebb óta tartó együttműködésének köszönhetően. „Ha újjászületek, ismét indián leszek, tuareg, Kafar, kétvízközi, esendő, gyarló, akárcsak most” – mondja a Farkashab elbeszélője a regény utolsó mondatában. Hogyan lehet megőrizni az indiánlét szabadságát a rendszerváltás…
Tovább
Egy mesekönyv, nem csak a barátságrólMichael Engler – Joëlle Tourlonias: Mi ketten – Mesék a barátságról, ford. Perczel Enikő „A nyúlnak tetszettek a tüskék. A sünnek tetszett a sima bunda.” – így kezdődik a két teljesen ellentétes karakter barátsága, ezzel együtt pedig egy cselekményes és érzelemgazdag történet a kapcsolatok dinamikájáról. Az alaptörténet szerint a nyúl…
Tovább
Závada Péter: Gondoskodás „A gondoskodás az, ahogy a hétköznapokban / vagyok” – olvashatjuk Závada Péter legújabb verseskötetének egy kulcsfontosságú helyén (Karavánok). De mégis, miről gondoskodhat az, aki pusztán csak létezik („vagyok”), ráadásul a „hétköznapokban”? Gondoskodás ez még? Egyáltalán, miként értelmezhető a gondoskodás mint mindennapi létmód – és mint költői praxis? És megint csak: praxis ez…
Tovább
Sebők György: Az éggel egyenlővé Ha megfogom, könnyű és színes, ha kinyitom, súlyos és fekete-fehér. Mi lehet ez? Sebők György Az éggel egyenlővé című kötete, mely egyszerre hordozza a kinti (természetközeli) és a benti (személyiségközeli) világot. Első kötet esetén kérdésessé válik némileg a kritikus feladata: mennyiben kíván szigorú, de egyben empatikus is lenni? Szimpátiáját mennyire…
Tovább
Ferdinandy György: Tambo Fiktív pihenőhely megvalósítására ad alkalmat Ferdinandy György Tambo című kötete, melynek címe a kecsua indián nyelvből származik, pihenőt és raktárt jelent. A különböző nyelvek és kultúrák közti átjárhatóságban létrehozott (szöveg)tér teremti meg az emlékezés, az újraolvasás, a kiegészítés és az írás folyamatára való reflexió alkalmát. Az emlékezés egy centrális szereplő életéből villant…
Tovább
Ruxandra Cesereanu: Angelus, ford. Karácsonyi Noémi A kolozsvári Ruxandra Cesereanu egy verses- és egy rövidprózakötet után idén regénnyel jelentkezik a magyar könyvpiacon, és ezzel bővíti az elmúlt években igencsak népszerű román szórakoztató irodalom remekeinek sorát. És valóban, nagy igény mutatkozik a könnyed nyelvezetű, olvasmányos, és főként igényes humorral szórakoztató prózára, amelyben keleti szomszédaink nagyon is…
Tovább
Aczél Géza: (szino)líra 3. – torzószótár – Ama – Asztalterítő A tavaly megjelent harmadik (szino)líra-kötettel – a fülszöveg tanulsága alapján – lezártnak tekinthető Aczél Géza indulásakor is csak abbahagyhatónak, de nem befejezhetőnek tervezett torzószótárprojektje: a kötet utolsó, asztalterítő című darabjának elvágott zárlata és az utána következő megjegyzés („A kézirat itt megszakad. A szerk.”) is erre…
Tovább
Taródi Luca: Egyszer végre fiatalok leszünk Magány, idegenség, vad, szomorú kutakodás – így lehetne összefoglalni Taródi Luca költészetének világát. A kötet két mottóval indul, az egyik a Galaxisoktól, a másik Kovács András Ferenctől származik, s mindkettőben a létezés mint nem-létezés az egyik legfontosabb probléma: „egyre nehezebben tudom beleképzelni magam az életembe / egyre nehezebben tudom…
Tovább
Görföl Tibor: A kritika hangja és a valóság szeretete. A kereszténység korunk európai kultúrájában Ha létezik az európai keresztény tradíciót hordozó írásbeliségnek és szóbeliségnek olyan retorikai és pragmatikai állandója, amely a társadalmi-politikai értelemben vett keresztény világ megszűnése után, a hagyományközvetítő intézmények hatás- és hatókörének fokozatos szűkülése közepette is mintegy szükségképpen meghatározza a hitről való beszédet,…
Tovább
Lajta Erika: Kivezetés a szépirodalomból (Riportregény Szerdahelyi István irodalomtörténész életéről) A rendszerváltás előtt működött az irodalmi életben számos olyan tudós és professzor, akik nagy tudásukkal kétségtelenül sokat tettek le az egyetemes magyar kultúra asztalára, ám politikai szerepvállalásukban voltak ma már megkérdőjelezhető mozzanatok is. Elég talán, ha Király István, Szabolcsi Miklós, Pándi Pál vagy Szerdahelyi István…
Tovább
Lanczkor Gábor: Sarjerdő „Nem a saját halálomra való fölkészülés jegyében írom ezt a könyvet.” – áll Lanczkor Gábor legújabb kötetének Rókusi temető című szövegében. Mégis, a halál, a számvetés, az alapos megfigyelés és megértés, ami e könyvet jellemzi, feltételezhetné azt is, hogy a kötetben az elbeszélő én saját sírfelirata is megjelenik végül, és ha így…
Tovább
Győri László: Éjszakai híd A tisztaság akarása. Ez volt Győri László egy korábbi verseskötetének a címe. Akkor ezt írtam róla: „…jó a cím és annak tartalma akkor, amikor annyi a mocsok és a tisztátalanság a világban (persze mikor nem volt ez így?…), és ugyanakkor a normális ember (és költő) mindig arra vágyik, hogy ez ne…
Tovább
Georges Simenon: A mérgezés, ford. Ertl István Georges Simenon életműve Franciaországban is hosszú és kalandos utat járt be addig, amíg az irodalmi instanciák kanonizálták. A magyar befogadástörténet szintén érdekes, s ebben e sorok írójának is volt némi része. Először Simenon irodalmi ambíciójú regényei jelentek meg magyar nyelven az 1930-as és 1940-es években, majd jóval később,…
Tovább
Byung-Chul Han: A kiégés társadalma, ford. Miklódy Dóra, Simon-Szabó Ágnes Minden bizonnyal elmúltak már azok az idők, amikor társadalomfilozófiai témájú könyvek egyik napról a másikra bestsellerré váltak, és komoly olvasói tömeget mozgattak meg. Az évtizedek óta Németországban elő és németül író koreai filozófus Byung-Chul Han eredetileg 2016-ban megjelent könyvét azonban néhány hét alatt elkapkodták, és…
Tovább
Nógrádi Gábor: Alex hét napja (Légy jó, tesó!) Gyermekkorom meghatározó olvasmányélménye volt Nógrádi Gábor Gyermekrablás a Palánk utcában című műve, ezért gyermeki rajongással vettem kezembe az Alex hét napja – Légy jó, tesó! című ifjúsági regényt. Fiatalos nyelvhasználatának és izgalmas cselekményének köszönhetően könnyed időtöltést nyújt a könyv a 12–15 éves korosztálynak. Viszont az irodalom –…
Tovább
Limpár Ildikó: Emlékek tava, Szlukovényi Katalin verseivel és Katona Rózsa rajzaival Az elsősorban populárisirodalom-kutatóként ismert Limpár Ildikó Emlékek tava című, egyetlen gyerekkönyve először 2014-ben, a Pongrác Kiadónál jelent meg, idén júniusban pedig a Főnix Könyvműhely gondozásában a második kiadás is napvilágot látott. Ugyan Limpár szövege nem tekinthető kiemelkedő irodalmi alkotásnak, könnyen belátható, miért szavazott bizalmat…
Tovább
Gerevich József: Szemfényvesztő művészet – Utazás szerzők és művek körhintáján Gerevich József legújabb kötetének bemutatóját a Nemzeti Galéria Szalonfal termének impozáns miliőjében tartották, ahol a szerző azzal a művére vonatkozó tanáccsal zárta az eseményt, hogy „az olvasó csináljon vele bármit, ettől kezdve nem az enyém.” Irodalmár létemre (vagy talán épp ezért) felszabadítóan hatott rám ez…
Tovább
Bia hangja. Az erőszak irodalmi és nyelvelméleti reprezentációi, szerk. Balogh Gergő – Pataki Viktor Az immáron több mint egy évtizedes hagyománnyal rendelkező (s az utóbbi években már tárgykörükben is homogén vizsgálati fókuszú) egri irodalomtudományos tanácskozásokhoz szorosan kapcsolódó, legutóbbi, Balogh Gergő és Pataki Viktor által szerkesztett tanulmánykötet strukturális és tematikai alapját a 2019 májusában megrendezett Erőszak…
Tovább
Fehér Renátó: Torkolatcsönd „ne mondd soha a mondhatatlant,mondd a nehezen mondhatót” Fehér Renátó a kiemelkedően tudatos költők csoportjába tartozik. Ez nem csak az éppen adott kötet szigorúan strukturált, fegyelmezett koncepciózusságában tükrőződik, hanem az eddig felépült életmű darabjainak viszonyrendszerében is. Ennek lehet példája az a – kortárs magyar irodalomban egyébként viszonylag nem unikális – költői gyakorlat,…
Tovább
A magyar irodalom szlovák nyelvű regényeiről Tanulságos vállalkozás megfigyelni az irodalomtörténetnek mint a romantikában kialakult műfajnak az egyes stádiumait, átmeneteit, válságát, kiterjesztését, hiszen a műfajok – mint ahogy az irodalomtörténet műfaja is – változnak az időben, új kihívásokra adnak választ, új lehetőségekre reflektálnak. Egy rövid esszé terjedelme arra kevés, hogy érvényes áttekintést lehessen adni erről…
Tovább
Elisabetta Gnone: Olga a papírlány 3. – Talányka, illusztrálta Linda Toigo Nehezen vettem fel a történet ritmusát. Két párhuzamosan futó cselekmény, két különböző világ váltakozása. Az egyik a valóság: négy kisiskolás gyermek vidéken kirándul az erdőben, és egy vihar következtében izgalmas kalandba keverednek; a másik a mese: egy kislány, Talányka utazása a képek és a…
Tovább
Tóth Krisztina: Bálnadal Ahhoz képest, hogy milyen nagyformátumú költészetről van szó, meglepőnek tűnhet Tóth Krisztina lírai életművének nem túl nagy terjedelme. A válogatott és új verseket tartalmazó Porhó 2001-ben igencsak megrostálta a korábbi három kötet anyagát, és azután is csak három verseskönyv látott napvilágot a szerzőtől. A 2017 és 2020 között keletkezett verseket összegyűjtő Bálnadal…
Tovább
Viselnéd a szemem – Kortárs amerikai költészet és próza, szerk. Domokos Johanna, ford. Gyukics Gábor A legizgalmasabb hazai művészeti projekteket mindig is átitatták más művészeti ágakból és az eltérő kultúrákból érkező hatások. Ady Endre harmadik, Új Versek című kötete például nem lett volna ekkora szenzáció, ha nem érik előtte Adyt erős francia impulzusok, és nem…
Tovább
Csabai László: Inspektor Szindbád Csabai László a Szindbád-univerzumot az új könyvében ott folytatja, ahol abbahagyta: immár a negyedik kötetben követhetjük nyomon a huszadik századdal egyidős nyomozó kalandjait. A történet a szokásos módon bivalyerős cliffhangerrel záruló előző könyv, a gigászi hosszúságú Szindbád, a forradalmár sztoriját rendkívül izgalmas irányban vezeti tovább. Élete legnagyobb dilemmája az 1956-os forradalommal…
Tovább
A ránk bízott kert, Ökoköltészet – Világirodalmi antológia, szerk. Bordás Máté, Sipos Tamás Bár az irodalom korszakolása szükségszerűen utólagosan történő folyamat, azonban úgy tűnik, hogy jelenleg körvonalazódik a világlíra egy új korszaka: az ökoköltészet. De mennyire szerencsés, vagy egyáltalán lehetséges a jelenből ráolvasni egy korszakhatárt a kissé alaktalannak tűnő, nem feltétlenül törésvonalak mentén szerveződő, soknyelvű…
Tovább
Wisinger István: Pulitzer. Egy magyar származású amerikai sajtómágnás kalandos élete Wisinger István nagy múltú rádiós és televíziós újságíró, egykori szakma-érdekképviseleti vezető (MÚOSZ-elnök), doktorált (DLA) médiakutató, valamint egyetemi óraadó és oktató könyvszerzőként már régebben is ismert volt. Ám a 2010-es évek második felében új sávot nyitott a pályáján: regényesített biográfiai munkákat kezdett írni. A korábbi közéleti,…
Tovább
Zólya Andrea Csilla: Gyermekirodalmi dzsípiesz A (kortárs) gyerekirodalomban való eligazodás már hagyományosnak számító nyilvános fórumainak a gyerekkönyvtárak (és könyvtárosok mint akár egyszemélyes intézmények), a kiadói marketing, a különféle internetes oldalak, blogok vagy a gyerekkönyves díjak számítanak. A tudományos hangoltságú diskurzus is fellendülőben van, a tanárképző és egyéb egyetemi műhelyek mellett folyóiratok, elhivatott folyóirat-szerkesztők, kritikusok vagy…
Tovább
Nyerges Gábor Ádám: Nincs itt semmi látnivaló Nyerges Gábor Ádám Nincs itt semmi látnivaló című verseskötete öt verscikluson vezet végig, és miután a cikluscímek egy lineáris, narratív folyamatot írnak le (Helyszíni vizsgálat, Kísérlet, Körülmények, Bizonyíték hiányában, Szembesítés), elsőre egy detektívtörténet kibontakozását remélhetnénk a kötettől, a versek egyvelege azonban sokkal inkább emlékeztet egy mozgóképes műfajra, a…
Tovább
Gazda Albert: Leningrád „Te csak tanulj, kisfiam, mondja apa és anya. Hogy soha ne kelljen olyan nehezen dolgoznod, mint nekünk. Úgyhogy tanulok.” – olvassuk Gazda Albert Leningrád címmel megjelent, a szerzői meghatározás szerint „önéletrajzi ihletésű” regényében. A biztonságos otthontól egyre messzebb ellépő elbeszélő végleg sosem távolodik el, minden, amit elmesél, szervesült, amit mond, belülről mondja.…
Tovább