Ausztrália illata 3.

Sydney-ről, ahol a boldogságot kutattam Az ausztrálok arcszerkezete mosolyra hangolt: ha megszólítok egyet közülük, széles mosollyal, ragyogó szemekkel kommunikálnak, mintha ez egy társadalmi szabályszerűség lenne. Sydney utcáin sétálva gondolkozom el ezen a boldogságtudatosságra formált társadalmon, hogy milyen életmód alakítja ki a pozitív hozzáállást. Közben újra és újra felteszem a kérdést: milyen mélységekig hatol ez a…

Tovább
Ausztrália illata 2.

Melbourne-ről, ahol áthangolódtam Egy melbourne-i kiállítás padlóján fekszem, és folynak a könnyeim. A kiállítás belém kapcsolódik az érzékszerveimen keresztül, eléri a szellemi és lelki tereimet. A THE LUME Connection kiállítása reprezentál mindent, amit Melbourne-ben átéltem: a technika, a természet és a kultúra sokrétű impulzivitásban kapcsolódik egymáshoz, amely áthangolja az idegen vendéget, átrendezi a gondolkodás és…

Tovább
Nagybácsik Diké körül

Pongrácz Tibornak Volt 2018-ban egy igazságról szóló konferencia a debreceni egyetem filozófiai intézetében. Előadásom címéül ezt adtam: „Az igazság stílusai”. Szövege azóta megjelent a Teóriák stílusai című könyvemben (Akadémiai Kiadó, 2021). Előadásom elé szántam ezt a – már akkor látnom kellett – bevezetésnek sajnos hosszúra nyúlt, csak később befejezett, faustian égi–földi (földalatti) színterű, játékos esszé-prológot.…

Tovább
A negyedik K.

Krusovszky Dénes Levelek nélkül című regényének Camus- és Kafka-vonatkozásai Krusovszky Dénes új regényének, a Levelek nélkülnek, akárcsak Albert Camus L’Étranger-ének (Az idegen, régi fordításban Közöny című egzisztencialista művének) van egy temetési jelenete, mely legalább olyan kulcsfontosságú a műben, mint Camus-é. Mindegyik jelenetben a főhős anyját helyezik sírba, az egyikben Meursault-ét, a hivatalnokét, a másikban Koroknai…

Tovább
Kalon – Prepon

„Schön, im Griechischen kalos, greift weitüber das  hinaus, was den Sinnen gefällt. Es ist ebensoein Ausdruck für das, was in einer Gesellschaft anerkanntist und in aller Geltung steht.”Hans-Georg Gadamer: Schönheit[1] Ha belebocsátkozunk a kettős és egymástól gyakran alig elválasztható fogalom magyarázatába, aligha kerülhetjük el, hogy vagy valaminő megfakult szépségeszme igézetében éljünk, vagy pedig egyfajta etikai…

Tovább
Arc és kereszt

In memoriam Borbély Szilárd (Tamus István grafikái. Graphics by István Tamus), Debrecen, 2021. Mnemosyne körül A könyvborító paratextusának és ikonográfiájának együttese megrendítő. A cím és az alcím pontosan közli, mi fog történni a belső lapokon, azaz hogy Borbély Szilárd emléke Tamus István grafikái révén idéződik és elevenedik meg. A cím és alcím fekete-fehér inverziói szépen…

Tovább
Békeburok

Mint Zsoldos az Iskolában a Boráros téri lakásukat, én is meg tudnám rajzolni Debrecent most már. Zöldfa utca, Burgundia utca, Csapó utca, Piac utca. Be tudom járni ezeket a vonalakat, otthon tudom érezni magamat bennük. Macskávézó, Nagytemplom, Karakter könyvesbolt, Kollégium, Wellington, Egymalom antikvárium. Épülne a rajz, s belőle az életünk egy darabja. Irodalom Háza, Reskontó,…

Tovább
„Látjátok, feleim: sosem volt nagyobb gyilok…”

Töprengések egy kalandozáskorabeli óangol hősköltemény fordítása közben Annak ellenére, hogy a kalandozó magyarok nyugati irányú portyái-hadjáratai a 933-as merseburgi vereség után megritkultak, alig néhány évvel az említett vesztes ütközet után egy magyar sereg a hun Attilán is túltéve egészen az Atlanti-óceán partjáig eljutott. A 937-es esztendő történéseiről számos európai forrás beszámol, ám egyetlen hazai írott…

Tovább
„Míg szívverésem nem igazolta…”

Keats olvasása közben E lapszámban olvasható szonettek Keats rövid életének különböző alkotói periódusaiban keletkeztek, de összekapcsolja őket közös témájuk: az intenzív élmény, amit egy nagy műalkotással való szembesülés kiválthat. A verseket valós események ihlették.[1] 1816 októberében Keats meglátogatta Cowden Clarke-ot, aki néhány napra kölcsönkapta egy ismerősétől George Chapman 17. századi Homérosz-fordítását.Az éjszakát a szöveg olvasásával…

Tovább
„S vigasza minden árvaságnak…”

Görömbei András halálának 10. évfordulójára Tíz év az életből se kevés, hát még a halálból. Vagy inkább nevezzük hiánynak. Görömbei András – vagy ahogyan bizalmasai nevezték: Görömbei Andor – 2013. június 30-án tért meg Mennyei Atyjához. Azon a nyári napon mindketten utazni készültünk: én a családommal a Bükkbe, ő az Örökkévalóságba. Azóta eltelt egy teljes…

Tovább
Bábel a Papiruszban

Habár úgy tűnik, korunkban az írott kultúra egyre inkább veszít a jelentőségéből, és ezzel együtt a klasszikus műveltség is szemétdombra került, a szociológusok szerint sem éli az olvasás fénykorát, mindezek ellenére a spanyol írónő, Irene Vallejo optimista. Új könyve, az El infinito en un junco című esszé (magyarul a Papirusz címet kapta) valóságos szerelmi vallomás…

Tovább
Hogyan legyünk öregek?

Leonora Carrington A hallókürt című regényéről „Ez egy őrült bige”, mondta volna Leonora Carringtonról a mama, a legnagyobb elismeréssel. Ő, aki mindig a szabályok szerint játszott, és biztonságban érezte magát a társadalom által rákényszerített béklyók szorításában, képzeletben azért a lázadókkal kacérkodott. (Engem is rendszeresen figyelmeztetett, ne menjek férjhez soha, mert onnantól egy végnélküli mosogatás lesz…

Tovább
Hátizsákkal Dél-Amerikában 7.

Brazília Szépség tanga papucsban Dél-Amerika egyetlen portugál nyelvű országa abban is különbözik a kontinens többi államától, hogy függetlenné válása után előbb monarchiává vált, majd csak azután lett szövetségi köztársaság. Napóleon miatt történt minden, ugyanis a hódító korzikai seregei elől a portugál királyi család 1808-ban a hatalmas gyarmatra menekült. Amikor 1821-ben VI. János hazatért, régensként fiát,…

Tovább
Don Quijote Angolszásziában

Az elmúlt évtizedekben feléledő világirodalom-diskurzusok egyik nagy hozadéka annak felismerése, hogy akármennyire is kötődik egy írás- vagy életmű saját lokalitásához és kulturális környezetéhez, szerencsés kulturális transzferekkel egészen eltérő kontextusban is újjászülethet. A német földön Hegel, Schelling és Fichte árnyékában elvesző Karl Christian Friedrich Krause aligha gondolta volna, hogy halála után spanyol értelmiségiek az ő „krausista”…

Tovább
Fohász a látásért

Lelki alkatom a kirándulókéval ellentétes. „Miért mentél oda?” – kérdeztem egy nagy kirándulótól. „Mert ott van” – válaszolta megvetően. Hát én nem azért megyek oda. Hanem azért, mert tudom, hogy mi van ott. Vagy legalább sejtem. Ebben persze van egyfajta sznobéria, hiszen az ember kiválasztja magának Párizst vagy Bolognát, Stuttgartot vagy Lendvát. És van egyfajta…

Tovább
Hátizsákkal Dél-Amerikában 6.

Bolívia Lámasült kinoával „Thoreau-t olvas és nyers koszton él” – mondják a visszavonult Grabowskiról a Macskafogóban. Húsz éve én is szinte teljes elszigeteltségben töltöttem volna dél-amerikai hónapjaimat, nem értesültem volna az otthoni hírekről, eseményekről. Hiába vagyok rendszeres hírfogyasztó, itt nem esett nehezemre önkorlátozást bevezetni: nem olvasok híroldalakat, a netet igyekszem csak az utazás szolgálatába állítani.…

Tovább
Hátizsákkal Dél-Amerikában 5.

Uruguay és Paraguay – Két hét a marhasültek és a diktátorok földjén Azért vontam össze két országot egy bejegyzésbe, mert mindkettőben egy-egy hetet töltöttem. Uruguayban ráadásul egy jó baráttal kettesben, ahol ő találta ki az útitervet. Természetesen mindkét helyen meg lehetett volna jó pár nappal toldani az ott-tartózkodást, de így sincs hiányérzetem, amit akartam, megnéztem.…

Tovább
Paraszt-Gaudí

Térey Jánosnak (1970–2019) adalékok a cívis öntudathoz egy cívisház kapcsán „A Kétmalom utca 17. eredetijét annak idején reprodukálták a Magyar Építőművészetben. Az utódját meg a Veranda magazinban fotózzák körbe. Akad, aki »paraszt-Gaudí«-nak nevezi, és bizony, nem egészen alaptalanul. Persze, ha Budapesten a nyersbeton, hullámzó homlokzatú Meininger szálloda utalgat a maga praktikus, vendéglátó-ipari egyszerűségében a némileg…

Tovább
Hátizsákkal Dél-Amerikában 4.

Argentína – Gleccsertől vízesésig Kezdjük egy kis történelmi áttekintéssel! Ahogy azt az elmúlt hónapban tapasztaltam, José de San Martín az első számú argentin nemzeti hős, Argentína, Chile és Peru felszabadítója. 1818-ban seregével átkelt az Andokon, ez a vakmerő és váratlan lépés nagyban segítette csatái megnyerésében a spanyolok ellen. 1822-ben volt két négyszemközti találkozója Bolívarral, amelyek…

Tovább
Hátizsákkal Dél-Amerikában 3.

Chile – Felhőkarcolóktól az óriáslajhár barlangjáig Sajnos a perui tüntetések nem csillapodtak, egy hetet töltöttem az ország északi részén, de az útlezárások miatt megbénult a buszközlekedés, így átrepültem Chilébe. Ha úgy alakul, és visszajutok Peruba (bár erre egyre kevesebb az esély), lesz róla bejegyzés. Chile nagyjából Orczynak feleltethető meg a Légy jó mindhaláligból. Ő az…

Tovább
Hátizsákkal Dél-Amerikában 2.

Ecuador Ecuador úgy viszonyul Kolumbiához, mint a csendes, befelé forduló diák balhés osztálytársához. Az egyiket névről mindenki ismeri, megváltozott ugyan egy ideje, benőtt a feje lágya, elkezdett komolyan tanulni az érettségi évében, de a rossz híre nehezen kopik ki a diákok és tanárok fejéből. A múltba tekintve mindenki, még az ofő is a harsányabb, változó…

Tovább
Hátizsákkal Dél-Amerikában 1.

Kolumbia Soha nem jártam még ezelőtt Dél-Amerikában. Kellően izgalmas, érdekes és – Magyarországról nézve – egzotikus úticél, ahová azért nem járunk turistáskodni, mert komoly anyagi erőfeszítést igényel az ideutazás. A fapados légitársaságok korában pedig számos közelebbi vonzó ország vagy város aprópénzből elérhető. Kellett a koronavírus-járvány alatti kényszerű bezártság, a megváltozott életritmus, hogy megszülessen bennem a…

Tovább
Athén – Pireas: Lándzsaletétel

1 Miután hazajöttem Pireasból, még két napig nézegettem az online háromdimenziós rekonstrukciókat és az Akropoliszról szóló dokumentumfilmeket. Muszáj volt – egyetlen porcikám se kívánta a visszatérést, és itthon lélekben még napokig Görögországban jártam. A 26 celsius fok után a hazai 11 és a ködös, esős idő sem volt ínyemre. Egy másik világból ereszkedtem le a…

Tovább
Ragály Regény

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak Prófétának nevezik a réges-régvolt írókat, mondókat, értelmiségieket, fel- vagy megvilágosultakat. Szövegeiket évezredek óta olvassák. Térey János A Legkisebb Jégkorszak könyve néhány éve jelent meg először, több kiadást ért meg, folyamatos beszédtéma. Talán azért is, mert prófétai megnyilatkozásnak bizonyult, elemzése és megfejtése, alkalmazása napjainkban is időszerű. A könyv olvasásakor eszünkbe juthat,…

Tovább
Az Úr szőlőskertje

A faluból hosszabb kaptatón jutunk fel a hegyre. Nem túl meredek, de a végén mégis jól esik megállni, venni néhány mély levegőt, s egy pillanatra belefeledkezni a feltáruló panorámába. Az út mellett szőlőskertek, ültetvények sorjáznak, s köztük egy másik kert: hortus judeorum, a zsidók temetője. Az Úr szőlőskertje. Úgy jön ez az ézsaiási metafora, mint…

Tovább
Lover’s eye

„Hányszor elmagyaráztam már önöknek, hogy legfőbb tévedésük: alábecsülik a szem jelentőségét! Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha.”Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita 1781-ben Wales hercege, a majdani IV. György a londoni operában első látásra beleszeretett Mrs. Maria Fitzherbertbe. 1785 november 3-án írt levele mellé a herceg eljegyzési gyűrű…

Tovább
Kamaszoknak írni csapatjáték

Az íráshoz – főleg a regényíráshoz – fenék kell. Hányszor hallottam ezt a remek summázatát az írói hivatásnak Lackfi János és Vörös István tanár úrtól a Pázmányon indított Kreatív Írás Program szemináriumain! Több száz oldalnyi ifjúsági regénnyel a hátam mögött már tapasztalatból tudom, hogy egy komplex prózaszöveg megalkotása valóban döntően magányos tevékenység, de abban a…

Tovább
Az érettség szintjein

Első gyerekdarabomról sírva mentek ki az óvodások. Addig csak felnőtt közönségnek írtam, fogalmam sem volt, hogyan kell szólni a 4-6 éves korosztályhoz. Erre egyébként azóta sem jöttem rá, de iskolásokkal, főleg felső tagozatosokkal már előfordult, hogy szót tudtam érteni. Először egy Piroska és farkas-adaptációra kértek fel, egy bábdarabra. Ebből lett a Farkas kontra Piroska. A…

Tovább
Érzékeny kor

Kiskamaszoknak írni, bevallom, számomra nagyon kényelmes. Kicsit olyan, mintha egy részem ott ragadt volna valahol tizenhárom éves korom környékén, pöttyös és csíkos borítók között, valami mély biztonságérzettel, hogy mindig lesz következő kötet. Sőt, kedvemre válogathatok is, hiszen a választék megnyugtatóan kifogyhatatlannak tűnt. Akadt olyan könyv, melybe legszívesebben beköltöztem volna, e lehetőség híján viszont annyiszor elolvastam,…

Tovább
Rebellis szereplők és az írás csodája

Szeretem a gyerekek arcára kiülő döbbent arckifejezést, amikor az alkotás folyamatáról beszélgetve elárulom, hogy a szereplőim nem mindig fogadnak szót nekem, sőt időnként határozottan nem hajlandóak azt csinálni, amit én szeretnék. A legtöbb gyerek ilyenkor értetlenül néz, szemükben látszik a ki nem mondott kérdés: hogyan lehetséges, hogy más történik a mesében, mint amit elterveztem, ha…

Tovább