Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Báthori Csaba Rilke-fordításaihoz „A tökéletes műalkotásnak csak annyiban van köze hozzánk, hogy túlél bennünket.”(Rainer Maria Rilke: Levelek II/971.) „Mert hát soha ne feledkezzünk meg arról, hogy legfőbb feladatunk a formateremtés.”(R. M. R.: Levelek III/1411.) 1 Báthori Csaba Világnak világa című, 1992-es fordításkötete már tartalmazta Rainer Maria Rilke nagy Orpheusz-ciklusát, de 2013-ban a fordító önálló, kétnyelvű…
Tovább
Lev Tolsztoj: Anna Karenyina – a regény képi önértelmezése „Borzas szakállú, vén parasztocska csinált valamit, valami vas fölé görbedt, franciául karattyolt, de nem lehetett érteni, ő pedig, mint ebben a rémálomban mindig (éppen ettől volt olyan szörnyű az egész), úgy érezte, ez a parasztocska ügyet se vet rá, csak valami rémséget csinál fölötte a vassal,…
Tovább
Római katolikusnak kereszteltek. Ez jutott eszembe ma reggel, amikor bemondták a rádióban, hogy hány órakor érkezik a pápa Magyarországra. Aztán az, hogy éppen a napokban gondoltam végig, igazából protestáns vagyok. Zsigerből. Vagy neveltetésem okán. Az apai ág kálvinista, az anyai meg pápista. Apai nagyanyám emlegette így a katolikusokat. És akkor én? Micsoda? Van-e, s ha…
Tovább
Megpróbálom felidézni, mikor hallottam először Petőfi Sándor nevét. Nem jut eszembe, fogalmam sincs róla. A városban, ahol felnőttem, utca van róla elnevezve (meglepetés lenne, ha nem), köztéri szobra ellenben nincsen, csupán domborműve a nevét viselő szakiskola falán. Furcsa, hogy szobrot nem állítottak, noha egyik-másik helytörténész esküszik rá, hogy Petőfi többször járhatott a városunkban, lévén, hogy…
Tovább
New York-i útinapló 1. Öthónapos kutatói ösztöndíjjal New Yorkba menni egy bölcsis meg egy ovis gyerekkel. Megéri? Szakmailag igen, anyagilag nem, és a családi kohézió szempontjából is kihívásokkal teli vállalkozás. Az a túlélési stratégia, hogy csak a végén vonunk mérleget. Olaszosként sosem akartam Amerikába jönni, de életemben először bejött egy esélytelenek nyugalmával megpályázott lehetőség. Végre…
Tovább
„Saját árnyékom ugrom át” – írta az Európa szellemi égtájain otthonosan mozgó Térey János Nagypénteki beszéd című versében. Nagy utat tett meg, míg saját árnyékát átugorva innen, a Kétmalom utcai szülői házból, a sztálingrádi hómezőket érintve eljutott az izlandi vulkán koromfekete árnyékáig, majd az annál is feketébb 2019-es évig. Érdekes, hogy bár mindketten éltünk Debrecenben,…
Tovább
A 19. század a modern nemzetek kialakulásának kora Európában. Sokan „nemzetépítés”-ről beszélnek – mintha a modern nemzeteket mesterségesen, ideológiai szándékokkal hozták volna létre az újkorban. Mérvadó elméletek azonban amellett teszik le voksukat, hogy a modern nemzetek – a közös kulturális mintázat, a közös identitás – létrejöttét a dinamikus modern polgári társadalom működése tette szükségessé, s…
Tovább
Sydney-ről, ahol a boldogságot kutattam Az ausztrálok arcszerkezete mosolyra hangolt: ha megszólítok egyet közülük, széles mosollyal, ragyogó szemekkel kommunikálnak, mintha ez egy társadalmi szabályszerűség lenne. Sydney utcáin sétálva gondolkozom el ezen a boldogságtudatosságra formált társadalmon, hogy milyen életmód alakítja ki a pozitív hozzáállást. Közben újra és újra felteszem a kérdést: milyen mélységekig hatol ez a…
Tovább
Melbourne-ről, ahol áthangolódtam Egy melbourne-i kiállítás padlóján fekszem, és folynak a könnyeim. A kiállítás belém kapcsolódik az érzékszerveimen keresztül, eléri a szellemi és lelki tereimet. A THE LUME Connection kiállítása reprezentál mindent, amit Melbourne-ben átéltem: a technika, a természet és a kultúra sokrétű impulzivitásban kapcsolódik egymáshoz, amely áthangolja az idegen vendéget, átrendezi a gondolkodás és…
Tovább
Pongrácz Tibornak Volt 2018-ban egy igazságról szóló konferencia a debreceni egyetem filozófiai intézetében. Előadásom címéül ezt adtam: „Az igazság stílusai”. Szövege azóta megjelent a Teóriák stílusai című könyvemben (Akadémiai Kiadó, 2021). Előadásom elé szántam ezt a – már akkor látnom kellett – bevezetésnek sajnos hosszúra nyúlt, csak később befejezett, faustian égi–földi (földalatti) színterű, játékos esszé-prológot.…
Tovább
Krusovszky Dénes Levelek nélkül című regényének Camus- és Kafka-vonatkozásai Krusovszky Dénes új regényének, a Levelek nélkülnek, akárcsak Albert Camus L’Étranger-ének (Az idegen, régi fordításban Közöny című egzisztencialista művének) van egy temetési jelenete, mely legalább olyan kulcsfontosságú a műben, mint Camus-é. Mindegyik jelenetben a főhős anyját helyezik sírba, az egyikben Meursault-ét, a hivatalnokét, a másikban Koroknai…
Tovább
„Schön, im Griechischen kalos, greift weitüber das hinaus, was den Sinnen gefällt. Es ist ebensoein Ausdruck für das, was in einer Gesellschaft anerkanntist und in aller Geltung steht.”Hans-Georg Gadamer: Schönheit[1] Ha belebocsátkozunk a kettős és egymástól gyakran alig elválasztható fogalom magyarázatába, aligha kerülhetjük el, hogy vagy valaminő megfakult szépségeszme igézetében éljünk, vagy pedig egyfajta etikai…
Tovább
In memoriam Borbély Szilárd (Tamus István grafikái. Graphics by István Tamus), Debrecen, 2021. Mnemosyne körül A könyvborító paratextusának és ikonográfiájának együttese megrendítő. A cím és az alcím pontosan közli, mi fog történni a belső lapokon, azaz hogy Borbély Szilárd emléke Tamus István grafikái révén idéződik és elevenedik meg. A cím és alcím fekete-fehér inverziói szépen…
Tovább
Mint Zsoldos az Iskolában a Boráros téri lakásukat, én is meg tudnám rajzolni Debrecent most már. Zöldfa utca, Burgundia utca, Csapó utca, Piac utca. Be tudom járni ezeket a vonalakat, otthon tudom érezni magamat bennük. Macskávézó, Nagytemplom, Karakter könyvesbolt, Kollégium, Wellington, Egymalom antikvárium. Épülne a rajz, s belőle az életünk egy darabja. Irodalom Háza, Reskontó,…
Tovább
Töprengések egy kalandozáskorabeli óangol hősköltemény fordítása közben Annak ellenére, hogy a kalandozó magyarok nyugati irányú portyái-hadjáratai a 933-as merseburgi vereség után megritkultak, alig néhány évvel az említett vesztes ütközet után egy magyar sereg a hun Attilán is túltéve egészen az Atlanti-óceán partjáig eljutott. A 937-es esztendő történéseiről számos európai forrás beszámol, ám egyetlen hazai írott…
Tovább
Keats olvasása közben E lapszámban olvasható szonettek Keats rövid életének különböző alkotói periódusaiban keletkeztek, de összekapcsolja őket közös témájuk: az intenzív élmény, amit egy nagy műalkotással való szembesülés kiválthat. A verseket valós események ihlették.[1] 1816 októberében Keats meglátogatta Cowden Clarke-ot, aki néhány napra kölcsönkapta egy ismerősétől George Chapman 17. századi Homérosz-fordítását.Az éjszakát a szöveg olvasásával…
Tovább
Görömbei András halálának 10. évfordulójára Tíz év az életből se kevés, hát még a halálból. Vagy inkább nevezzük hiánynak. Görömbei András – vagy ahogyan bizalmasai nevezték: Görömbei Andor – 2013. június 30-án tért meg Mennyei Atyjához. Azon a nyári napon mindketten utazni készültünk: én a családommal a Bükkbe, ő az Örökkévalóságba. Azóta eltelt egy teljes…
Tovább
Habár úgy tűnik, korunkban az írott kultúra egyre inkább veszít a jelentőségéből, és ezzel együtt a klasszikus műveltség is szemétdombra került, a szociológusok szerint sem éli az olvasás fénykorát, mindezek ellenére a spanyol írónő, Irene Vallejo optimista. Új könyve, az El infinito en un junco című esszé (magyarul a Papirusz címet kapta) valóságos szerelmi vallomás…
Tovább
Leonora Carrington A hallókürt című regényéről „Ez egy őrült bige”, mondta volna Leonora Carringtonról a mama, a legnagyobb elismeréssel. Ő, aki mindig a szabályok szerint játszott, és biztonságban érezte magát a társadalom által rákényszerített béklyók szorításában, képzeletben azért a lázadókkal kacérkodott. (Engem is rendszeresen figyelmeztetett, ne menjek férjhez soha, mert onnantól egy végnélküli mosogatás lesz…
Tovább
Brazília Szépség tanga papucsban Dél-Amerika egyetlen portugál nyelvű országa abban is különbözik a kontinens többi államától, hogy függetlenné válása után előbb monarchiává vált, majd csak azután lett szövetségi köztársaság. Napóleon miatt történt minden, ugyanis a hódító korzikai seregei elől a portugál királyi család 1808-ban a hatalmas gyarmatra menekült. Amikor 1821-ben VI. János hazatért, régensként fiát,…
Tovább
Az elmúlt évtizedekben feléledő világirodalom-diskurzusok egyik nagy hozadéka annak felismerése, hogy akármennyire is kötődik egy írás- vagy életmű saját lokalitásához és kulturális környezetéhez, szerencsés kulturális transzferekkel egészen eltérő kontextusban is újjászülethet. A német földön Hegel, Schelling és Fichte árnyékában elvesző Karl Christian Friedrich Krause aligha gondolta volna, hogy halála után spanyol értelmiségiek az ő „krausista”…
Tovább
Lelki alkatom a kirándulókéval ellentétes. „Miért mentél oda?” – kérdeztem egy nagy kirándulótól. „Mert ott van” – válaszolta megvetően. Hát én nem azért megyek oda. Hanem azért, mert tudom, hogy mi van ott. Vagy legalább sejtem. Ebben persze van egyfajta sznobéria, hiszen az ember kiválasztja magának Párizst vagy Bolognát, Stuttgartot vagy Lendvát. És van egyfajta…
Tovább
Bolívia Lámasült kinoával „Thoreau-t olvas és nyers koszton él” – mondják a visszavonult Grabowskiról a Macskafogóban. Húsz éve én is szinte teljes elszigeteltségben töltöttem volna dél-amerikai hónapjaimat, nem értesültem volna az otthoni hírekről, eseményekről. Hiába vagyok rendszeres hírfogyasztó, itt nem esett nehezemre önkorlátozást bevezetni: nem olvasok híroldalakat, a netet igyekszem csak az utazás szolgálatába állítani.…
Tovább
Uruguay és Paraguay – Két hét a marhasültek és a diktátorok földjén Azért vontam össze két országot egy bejegyzésbe, mert mindkettőben egy-egy hetet töltöttem. Uruguayban ráadásul egy jó baráttal kettesben, ahol ő találta ki az útitervet. Természetesen mindkét helyen meg lehetett volna jó pár nappal toldani az ott-tartózkodást, de így sincs hiányérzetem, amit akartam, megnéztem.…
Tovább
Térey Jánosnak (1970–2019) adalékok a cívis öntudathoz egy cívisház kapcsán „A Kétmalom utca 17. eredetijét annak idején reprodukálták a Magyar Építőművészetben. Az utódját meg a Veranda magazinban fotózzák körbe. Akad, aki »paraszt-Gaudí«-nak nevezi, és bizony, nem egészen alaptalanul. Persze, ha Budapesten a nyersbeton, hullámzó homlokzatú Meininger szálloda utalgat a maga praktikus, vendéglátó-ipari egyszerűségében a némileg…
Tovább
Argentína – Gleccsertől vízesésig Kezdjük egy kis történelmi áttekintéssel! Ahogy azt az elmúlt hónapban tapasztaltam, José de San Martín az első számú argentin nemzeti hős, Argentína, Chile és Peru felszabadítója. 1818-ban seregével átkelt az Andokon, ez a vakmerő és váratlan lépés nagyban segítette csatái megnyerésében a spanyolok ellen. 1822-ben volt két négyszemközti találkozója Bolívarral, amelyek…
Tovább
Chile – Felhőkarcolóktól az óriáslajhár barlangjáig Sajnos a perui tüntetések nem csillapodtak, egy hetet töltöttem az ország északi részén, de az útlezárások miatt megbénult a buszközlekedés, így átrepültem Chilébe. Ha úgy alakul, és visszajutok Peruba (bár erre egyre kevesebb az esély), lesz róla bejegyzés. Chile nagyjából Orczynak feleltethető meg a Légy jó mindhaláligból. Ő az…
Tovább
Ecuador Ecuador úgy viszonyul Kolumbiához, mint a csendes, befelé forduló diák balhés osztálytársához. Az egyiket névről mindenki ismeri, megváltozott ugyan egy ideje, benőtt a feje lágya, elkezdett komolyan tanulni az érettségi évében, de a rossz híre nehezen kopik ki a diákok és tanárok fejéből. A múltba tekintve mindenki, még az ofő is a harsányabb, változó…
Tovább
Kolumbia Soha nem jártam még ezelőtt Dél-Amerikában. Kellően izgalmas, érdekes és – Magyarországról nézve – egzotikus úticél, ahová azért nem járunk turistáskodni, mert komoly anyagi erőfeszítést igényel az ideutazás. A fapados légitársaságok korában pedig számos közelebbi vonzó ország vagy város aprópénzből elérhető. Kellett a koronavírus-járvány alatti kényszerű bezártság, a megváltozott életritmus, hogy megszülessen bennem a…
Tovább
1 Miután hazajöttem Pireasból, még két napig nézegettem az online háromdimenziós rekonstrukciókat és az Akropoliszról szóló dokumentumfilmeket. Muszáj volt – egyetlen porcikám se kívánta a visszatérést, és itthon lélekben még napokig Görögországban jártam. A 26 celsius fok után a hazai 11 és a ködös, esős idő sem volt ínyemre. Egy másik világból ereszkedtem le a…
Tovább