Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Visky Andrással Prontvai Vera beszélget a Kitelepítés című regényéről „Én is te vagyok érted / Én nem egy másik / te vagyok / és te én vagy / nem egy másik”[1] Prontvai Vera: Juhász Anna irodalmi estjén Vecsei H. Miklós az édesanyád és az édesapád szerelme felől közelítette meg nemrég megjelent, Kitelepítés című regényed. Azt…
Tovább
A fenevad önfeláldozása „kegyetlen bika fölött saskeselyűárva fecskék letiporva a porbanhajánál fogva vonszolja az asszonytpestisen dögvészen mocsáron át”Hervay Gizella: Európa elrablása Megvadult bikák portyáznakAz utakon. A dübörgés belőled indul És benned hal el. Szemhéjad az éjszaka.Szúrós, nehéz, finoman remeg. Úgy hallgatsz, Hogy belerendül a föld. Szavad tisztítószer.Bőröm fehérre marja. Utódaid öröklik majd A gyönyörű állatot…
Tovább
Eső A trópusi eső hangjaithallgatom a YouTube-on, aludnom kellene,de megállíthatatlanul szakad, egy idegen súly megakadt bennem, és sehogyan sem akar átbillenni végre,négy órás a felvétel,és még a felénél sem járunk, nem hiányozhatsz, azt hiszem, hiszen itt vagy te is,az állatokat nem zavarja az eső,boldogan áznak a dzsungel mélyén, csak mi vacogunk ilyen leverten a nyirkos…
Tovább
Református múzeumok a Kárpát-medencében, szerk. P. Szalay Emőke, Veress Dániel A magyar református kulturális örökség összefoglaló bemutatására először az 1934-ben Budapesten megrendezett Országos Református Kiállítás alkalmával került sor Csikesz Sándor debreceni teológusprofesszor kezdeményezésére. A ma ugyanezen örökséget őrző intézményeket felvonultató kötet 90 évvel később, 2024-ben jelent meg P. Szalay Emőke és Veress Dániel szerkesztésében, akik…
Tovább
Jelen dolgozat címe egy nyári írótáborból ihletődött: a marosvásárhelyi Látó folyóirat arra kérte idei táborának néhány résztvevőjét, hogy tartson előadást az irodalom vége főcím köré rendeződve valamely aktuális témából. Én is tartottam akkor az olvasáskultúráról egy expozét, szerencsémre jó előre megadtam a címet. Történt ugyanis, hogy az egyik előadó ott a helyszínen, a plakátról tudta…
Tovább
Bocsik Balázst, Codău Annamáriát és Pál Sándor Attilát Radnai Dániel Szabolcs kérdezi Mennyiben tud újat mondani egy alanyi-biografikus megszólalású, vallomásos hangvételű debütáló verseskötet 2024-ben? Új, autonóm nyelvet hoz létre a társadalmi érzékenység és a közösséghez tartozás vágya? Visszahozza a költészet egyetemességigényét a szépség iránti nosztalgia? Milyen költészeti nyelv alkalmas az egyéni traumatapasztalatok megfogalmazására? Utóbbi kérdéseket…
Tovább
Egy Renoir-akt kilátásai Az aktoknak a feje érdekel.Mit tart a duzzadt test felől a fej?Meddig nőhet a fehér duzzanat,mely mindörökre átoksúly marad? Az aktok teste megszűrt, jeltelen.A csáberőt nem adja át a szem.Ahol elválik a combtól a comb, mint lovas hátán, sötétlik a gond. Ó, Renoir! A szó csonkán itél.A kép vigasz, több vagy a többinél.Gabrielle-ed,…
Tovább
A 80 éves Imre Lászlóval Radnai Dániel Szabolcs beszélget – 1. rész Imre László Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem professor emeritusa, az MTA rendes tagja és az Alföld kuratóriumának korábbi elnöke november 17-én töltötte be 80. életévét. Születésnapján az Alföld folyóirat egy kétrészes életútinterjúval köszönti a 19. századi magyar és orosz irodalom kiemelkedő, nemzetközi rangú…
Tovább
Alföld 2025/1. Januári lapszámunkban lírát Nádasdy Ádámtól, Kósa Esztertől, Sumonyi Zoltántól, Toroczkay Andrástól, Nyilas Atillától, Hartay Csabától, Farkas Arnold Leventétől, prózát Halasi Zoltántól, Szántó T. Gábortól, Csabai Lászlótól és Gáspár-Singer Annától közlünk. Portré rovatunkban a 80 esztendős Imre Lászlóval Radnai Dániel Szabolcs, a 70 esztendős S. Varga Pállal Berta Erzsébet és Bényei Péter beszélget. Tanulmány…
Tovább
A férjemnek három kollégája van, a Heimdall, a Yeti és a Norbert. A Norbert szülei almáznak, ezt tudom, meg hogy Norbertet kitaníttatták, mérnök lett. Egy válás, egy szakítás, szerenádot adott a barátnőjének. Gitárral, kérdeztem a férjem. Megadta magát, mondta a férjem három hete, és most tudom, nem mehetek haza, mert három hete a porszívó felforrósodott,…
Tovább
Balázs Imre Józseffel Korpa Tamás beszélget Szőcs Géza Kolozsvár-szövegeiről Korpa Tamás: „Korunkban a teret olyan hullámok szövik át, melyeket valamilyen készülékkel hanggá meg képpé lehet alakítani, és ezek a hullámok át- meg átjárnak bennünket, tüdőnk, májunk és gerincünk úgy megtelt a testünkön keresztül továbbított jelekkel, hogy szervezetünkben félelmetes zűrzavar uralkodik – vesénkben tévéadások foszlányai egészítik…
Tovább
H. Nagy Péter: Evidens közegek Szinte minden irodalmi eseményt követő sörözés, illetve az „írhatunk-e kritikát egy szerző kötetéről, ha ismerjük?” kérdés után az egyik konklúzió, hogy kicsi ez a szakma. Sokszor akkor látszik igazán, ha megjelenik egy-egy szakkönyv, és jobb esetben a téma egy másik kutatója lesz a recenzens, aki valószínűleg ismeri a szerzőt. Mit…
Tovább
Az osztriga Bonyolult szerkezet, a tenger mélyidejét méri, az osztriga, mely most elbizakodott szemlélődésünk tárgya, alig nagyobb, mint egy zsebóra, amit az ember, hordjon láncon vagy anélkül, a mellény órazsebébe csúsztat. De létezik-e a víznek zsebe, kérdezhetnénk. Tán egyedül az létezik: üvegzseb, melyben transzparensen zajlanak a természet cserefolyamatai, és hasonlóképp a hullámtajtéknak is lehet hajtókája…
Tovább
Lobogás Ropog a kukorica levele az őszvégi nyárban.Ülök a stégen, nézem a túlparti diófák lobogását,és hirtelen belém hasít a felismerés,hogy már nem beszélem az anyanyelvemet –mint amikor nagy kortyokban nyeljükfélre a vizet, és valahol a szegycsont fölötta tüdőbe tör a fájdalom. A csónakra gondolok, amit nem fogok megvenni,hogy átjussak a túlsó partra. Drága a dió,kellene…
Tovább
Jenei Gyula: Isteni műhiba Jenei Gyula legújabb, Isteni műhiba című kötete a Légszomj (2020) és a Szabadulószoba (2022) covidot és karantént tematizáló verseskötetek után jelent meg. Az Isteni műhiba sem szakít teljesen a betegségek és katasztrófák kérdéskörével, ahogy a hipochondriával sem. Gyakorlatilag a kötet címe is ezt az érzést idézi meg. Az Isteni műhibában azonban…
Tovább
Cormac McCarthy: Az utas/Stella Maris, ford. Greskovits Endre Bizonyára mindenkinek van valamilyen előzetes elvárása, amikor kézbe veszi Cormac McCarthy utolsó művét. Hiszen a kortárs amerikai, sőt világirodalom egyik legfontosabbnak tartott szerzőjéről van szó, számos remekművel a háta mögött, ráadásul évek óta tudható, hogy az idős író vélhetőleg utolsó nagy dobására készül, sok éve írja már,…
Tovább
Édes élet Rák…, ha elengednéd a kezemet, még koccintaniis tudnánk rá!; mi történik velünk dD.?; hogy mi történik?,hát maga az élet!; miért öregednek meg együtt a párok?;egyszerű, ahogy öregszel, kell legyen valaki, akit hibáztathatsz,amiért nem érted el, amit akartál; félek, dD., nem akarom elveszíteni,csodálom bátorságát, hogy az lehetett, aki!; ez nem bátorság,sokkal inkább közöny…; táncoljon…
Tovább
Julia Soboleva illusztrációiról (In the Dark Time, the Eye Begins to See) Olykor teljesen véletlenszerűen lelhetsz kincsekre. Kincs az, ami a lényednek ismerős, a lényeddel hasonlatos, ami megmozgat, ami gondolatra, érzésre ébreszt, aminek örülsz, amit értékesnek tartasz. Amit őrzöl, mert személyes. Én is leltem kincset. Nemrég például az Instagramon. Nem emlékszem, hol botlottam bele, de…
Tovább
Kalapos Éva Veronika: Nem hagylak itt „Szeretni és szabadnak nevelni – ez az utolsó lázadás”. Ezzel a hangzatos felütéssel (Perei Vivien Málnaszörp című versének részletével) kezdődik Kalapos Éva Veronika új kötete. A szerző eddigi munkásságához hűen, ezúttal is érzékeny, aktuális és megosztó témát ragadott meg ebben az ifjúsági disztópiában: a Z generáció jövőjét egy totalitárius…
Tovább
Ambivalencia kisasszony Ő az, aki kineveti az álmodozókat és a színjózanokat,ahogy a túl serényeket vagy a túl lumpokat is.Ő maga, bár neve nem ezt sugallná,mértékletes. Sosem túl buzgó,sosem túl rest.Felkelni, persze, fel, de mire? Nem ragyog rádaz a bizonyos régi nap, nem pattansz ki az ágyból,rohansz az utcára, mintha valaki várna,aki a karjaiba kap. Nincs…
Tovább
A vezetőségi irodán hallani sem akartak béremelésről. Theo idegesen kopogott a hosszú mutatóujjával az asztalon. Ők nem tehetnek arról, hogy ilyen kínos ügybe csöppentünk. A fizetetlen szabadnap még hagyján, ám pénzt ne követeljünk tőlük. Különben is, ezt már nem tudják úgy eltussolni, mint a kisebb balhékat. Ennek híre fog menni. Hacsak… Akkilesre nézett, majd elmosolyodott.…
Tovább
alapkő /IIIIII hányszor kezdted már el, tervezted újra, rajzoltad fel isméttérképed bizonytalan alakzatai közé lehetséges vonulásodútvonalát, hány éjjelt adtál az őrjöngésnek őseid sátrában,mert nem ismerted az utat, és felderítőid nem tértek vissza,erőforrásod sem volt elég, hogy elindulj, hogy megkezdd a vonulást,majd utászaid, mérnökeid hány hegyet és dombot hasítottak ketté,hány völgy felett húztak viaduktot, hány mocsarat…
Tovább
Steve Sem-Sandberg: A vihar „…páran azonban ragaszkodtak a szokáshoz. Leginkább a gyerekek kedvéért, mint mondták. Az egész eseményt néhány héttel korábbra tették az évben, és álarcos ünnepet csináltak belőle. Csak boldog gyerekkori emlékeim vannak ezekről…” (170.) Ez bármelyik kortárs ünneplés jellemzése lehetne: elszakadt a vallásos-rituális-népies gyökerétől, helyette be- vagy kiöltözős, túlfogyasztásra buzdító alkalommá lett, amin…
Tovább
Tasnády Attila: Süllyedő vér Talán nem én voltam az egyetlen megtévedt olvasó, aki a könyvesboltban Tasnády Attila kötetét látva azt hitte, egy elsőkötetes, fiatal szerző könyvét veszi a kezébe – olyasvalakiét, akiről korábban talán soha nem is hallott. A kiadvány mindent megtesz azért, hogy ezt a látszatot fenntartsa, hiszen se fülszöveg, se fénykép, se semmilyen…
Tovább
Testamentum De ki vesz magáhozegy marék földet, hogy felnevelje,és ki hallgatja el, hogy van a föld alatt,aki csak azt remélte, ott is létezik halál,ki veszi fel, amit az Isten elejtett,ki veszi a bátorságot, hogy őmajd nem ejti el, ki hordja ki másnak a bűnétés ki szüli meg, ki teszi tisztába,ki ad neki ruhát, ki eteti…
Tovább
behajtás a bőség idejére hazajönminden éhes férfiszájmegcsókolédesanyám köszönöm az ebédetmerre jártál fiamismeretlen földeket bitoroltammegettem a kenyereta juhok felzabálták mind a mezőketfelgyújtottam a fenyvestvarjúszemeket tűztem az ágakrakisütöttem a varjúhájatnem félsz anyám hogy miket gondoloka levesben mint tájoló fordul az orjacsontnem félek fiam te mindig ilyen voltálcsak most nem öltöztetnek láncokba váz az embert csontjai határozzák megnem…
Tovább
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg Tompa Andrea legutolsó könyvével az írói életműben egy új tendencia látszik kirajzolódni. Az első három regénye, A hóhér háza,a Fejtől s lábtól és az Omerta, annak ellenére, hogy jelentősen különböznek egymástól, alapjaikban mégis hasonló prózapoétikai koncepciót bontakoztatnak ki (nem véletlen, hogy a kritika a Kolozsvár-tematika miatt „trilógiaként” könyvelte el…
Tovább
Devon Szirén, aki sziklán ülve dalolsz, uszonyaidat az őstengerbe mártva, ne hagyd abba éneked, mert vonz a part, látod, nem parancsolhatoktagjaimnak! Kaparok, tudatlan, buzgó kiskolonizáló, igyekvő gerinces félúton tüdő- és bőrlégzés között. Dalolj harsányabban, mint ahogy a cikászok termőtestei csalogatnak, szőj dallamot arról, amit rég tudsz. Hogy a fejlődés csalárd, mert hüllő leszek, meghalok, emlős leszek, meghalok, szembefordítható hüvelykujjú gyermekeim pedig beleeresztik a…
Tovább
Prózaversek Miért is vennék számba más feledést, mint az ezerszer lelakatolt álomminőséget, a keresztülhúzott számításokat és a falrengető hitet? Te persze nem kedvelted sohasem a szemernyi igazságaimat – nevezzük néven: paródiáimat – a remegő Nap fényében, hátrasandítva egyikünkre, másikunkra, hogy követ-e bennünket a nagy menetelésben. Mars tüzén éltünk, igen. Örvény volt a lakásunk, hazugságokkal felütött…
Tovább
Vaszilij Vasziljevics Rozanov: Dosztojevszkij – A Nagy Inkvizítor legendája. Egy kritikai kommentár kísérlete, ford. Patkós Éva Az irodalom és a filozófia szoros közelsége az orosz kultúra egyik specifikuma. A filozófia és az irodalom közötti kapcsolat kifejeződik a filozófusok szépirodalom iránti érdeklődésében, emellett az egyes művészi megoldások (metaforák, szimbólumok) a 20. századelő filozófiájának integráns részét képezik.…
Tovább
Father Vader – Nem vagyok az apád. Father Vader sértetlenül kel át az üvegtengeren.A jég tükörpengeként zuhog körülötte,megperdül páncélján.Vadászrepülő-szilánkok szállnakcélra tartva,az én vénám vágják át. A tükör mögötti lékben olajtól sötét a víz.Radioaktív szarkofág a múlt.Father Vader hamulepte lakótelepeken bolyong.A szobra ott áll a dombon,hol a hamvakat felverve szánkózunk.Elbújok benne,csecsemőpózban fekszem a szíve helyén,belülről dörömbölök…
Tovább
Darvasi Ferenc íróval, szerkesztővel Szöllősi Mátyás beszélget Szöllősi Mátyás: Mi az első emléked, ami az irodalomhoz, szóval szövegekhez kapcsolódik? Darvasi Ferenc: Az indiánregények jutnak eszembe mint első olvasmányélmények. Az igazságtalanság, álnokság és elnyomás eléggé fel tudott kavarni gyerekként. Azt nem hiszem, hogy ez előrevetítette volna, mivel is fogok foglalkozni később, az viszont sokkal inkább kiderült,…
Tovább
Anyuka suttogva beszél a telefonba, másik kezét a szája elé teszi, de így is hallani mindent. A gyerek széthányta a lakást, ez most pont jót tesz nekem. Nem kell segítség, köszi. Hacsak nem akarsz hányást takarítani. Vicceltem. Este, igen. Bedobja a mobilt a táskájába, megigazgatja a haját, a sorszámos táblára néz. A rendelőben csak nők…
Tovább
Visky Andrással Prontvai Vera beszélget a Kitelepítés című regényéről „Én is te vagyok érted / Én nem egy másik / te vagyok / és te én vagy / nem egy másik”[1] Prontvai Vera: Juhász Anna irodalmi estjén Vecsei H. Miklós az édesanyád és az édesapád szerelme felől közelítette meg nemrég megjelent, Kitelepítés című regényed. Azt…
Tovább
A fenevad önfeláldozása „kegyetlen bika fölött saskeselyűárva fecskék letiporva a porbanhajánál fogva vonszolja az asszonytpestisen dögvészen mocsáron át”Hervay Gizella: Európa elrablása Megvadult bikák portyáznakAz utakon. A dübörgés belőled indul És benned hal el. Szemhéjad az éjszaka.Szúrós, nehéz, finoman remeg. Úgy hallgatsz, Hogy belerendül a föld. Szavad tisztítószer.Bőröm fehérre marja. Utódaid öröklik majd A gyönyörű állatot…
Tovább
Kiss Tibor Noéval Gregor Lilla beszélget Gregor Lilla: Ha felsorolásszerű leírást kellene adnunk, azt mondhatnánk, hogy Kiss Tibor Noé exfocista, szociológus, tördelő, író. Hogy működnek ezek benned egyszerre? Kiss Tibor Noé: Csábító dolog – és erre mindig rákérdeznek –, hogy minden írónak, aki valaha focival foglalkozott, kell írnia egy focis könyvet. Úgy érzem, addig vannak…
Tovább
„Fényem nő: Magam termelem”. Biopoétika a 20–21. századi magyar lírában, szerk. Balajthy Ágnes, Mezei Gábor A Prae Kiadó kultúratudományi sorozatának legutóbbi, 2022 végén megjelent – „Fényem nő: Magam termelem”. Biopoétika a 20–21. századi magyar lírában című – darabja az e kiadvány alcímével azonos elnevezésű online konferencia előadásainak szerkesztett változatait tartalmazza. E kifejezetten részletgazdag, kimagasló elméleti…
Tovább
Utóirat Guido Di Pietro, vagyis Fra’ Giovanni Da Fiesolefestményéhez Katának és Barnabásnak Akkor már csak Fra Angelico letisztult angyalképét kerested, azt hitted,csak ez segíthet leküzdeni a fáradtságot, amit más művek okoztaka múzeumokban. Utolsó erőddel még eljutottál a Szent Márk térig, a buszállomásig,és a buszok tényleg csak körbe-körbe jártak, de a kép,az Angyali üdvözlet nem volt…
Tovább