Megjelent az Alföld 2024. májusi száma

Alföld 2024/5. Verset Villányi Lászlótól, Simon Adritól, Markó Bélától, Gál Ferenctől, Nemes Z. Máriótól, Lesi Zoltántól, Csehy Zoltántól, Csizmadia Bodza Rékától, Lukács Flórától és Géczi Jánostól, prózát Szántó T. Gábortól, Halasi Zoltántól és Beck Tamástól közlünk. Portré rovatunk középpontjában a 70 éves Géczi János áll: a szerzővel Áfra János beszélget, Vass Norbert pedig tanulmányában az…

Tovább
Petőfi arcai

Kerekasztal-beszélgetés, Bódi Katalin, Radnai Dániel Szabolcs és Vaderna Gábor részvételével* Bódi Katalin: Gábor, kurátora voltál a Petőfi Irodalmi Múzeum idén januárban nyílt új állandó kiállításának. Mit lehet tudni a PIM Petőfire vonatkozó tárgyi gyűjteményéről, illetve az idei Petőfi-bicentenáriumhoz igazított új kiállítás koncepciójáról? Vaderna Gábor: Előzetesen annyit mondanék, hogy Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója nyilvánvalóan kiemelt…

Tovább
Harcos Bálint prózaversciklusa

Misztikus Terror III megszületett és azóta megvan és elmondható micsoda rühes szégyen nem akarja látni nevet adni a világnak ez a veszte ha ő meg se lenne az volna mennyei spontaneitás hogy minél kevésbé legyen tűzre a gönceivel nyűgjeivel az arany tisztaság egyedül a csupasz bőr de megveti ezt is okádik ha bárki egyetért vele…

Tovább
Villányi László verse

Világ* „Magáért születik az ember,Mert már magában egy világ?”(Petőfi Sándor: Világosságot!) Az élet egy táj, mely sivatagnakÉs viránynak keveréke,S ki tudja: az illat vajonNem a virág beszéde-e?Szóval: a világ előttemEgy szép tulipánbokor,A kancsó a hold, a poharak a csillagok.Minden bokorban egy világfaló,Minden bokorban embergyűlölet,Hisz itt a földön oly sokat gyilkolnak,Ábel-szivek fölfreccsent vére ez.Vérpanoráma leng előttem…

Tovább
Fenyvesi Ottó verse

Punk rock Barbie Barbie szilaj kanca, egy műanyag baba.Barbie kicsit sápadt, a lelke fehér, mint a hó.Barbie néha rózsaszín, kicsit sovány és nimfomán.Van belőle többféle: műszálas robot, gumis felfújhatóés igazi: húsból, vérből és plazmából. Barbie egy lány a kirakatból, egy lány a szomszédból.Csillog a szeme, ha megnyomod, hangot ad.Szereti az életet, a lepkéket és a…

Tovább
Nem tud róla senki

Jó vele, mert nem kérdez. Nem is beszél sokat. A hallgatása mégsem zavarba ejtő vagy kínos. Eddig mindenki mással azt éreztem, hogy a csend úgy feszül közénk, mint két part közé az alattomos vízfelszín. Minden megszólalást nevetségesnek éreztem, ezért inkább csak ittam és cigarettáztam. Nem tudom, min múlik ez pontosan, de itt most jó. Kint…

Tovább
Tatár Sándor verse

A szellőzködő, lágy melegben hazám hazám te min – de nem (PNL)                      Mint oldott kávé, barnáll nemzetünk. (TS) Az én hazám már túl zenitjén;nem tölt barlangostesteket.Én még dallok hozzá, de szinténmeggyűrt a kor már engemet. S ha éjjel netán haza tartok,szagát s zugait ismerem:slum / szállodák / valaha-parkok –legyen imádni ingerem? Minden báját…

Tovább
Sándorka éjszakája

„De lenn a földön van az ég.” (Petőfi Sándor: Pacsirtaszót hallok megint) Azon az éjszakán sűrű pelyhekben esett a hó, akkor még létezett igazi tél. A Kiskőrös körüli pusztákat Kosztolányi Dezső szerint teljesen befödte a hóréteg, sötétség borult a tájra, a hold sem világított. Legalábbis így érzékelteti Kosztolányi a Petőfi Sándorka című novellában. Szilveszter éjszaka, újévre…

Tovább
Tőzsér Árpád verse

Hazafelé a Thermopylé nevű kocsmából „Torkom a thermopyléi / Szorulat” (Petőfi) Hány kör is volt…?! Számítsa kiNewton úr!Sex, rex, Xerxes – ℼ, az nem volt,        lekonyúla negyedik körben mindenrádiusz!A tanulság: vízben és neborban ussz!De hát hol is hagytam abba?Hja, a kör!Járok körbe, mint a nyomta-tó ökör.Öt kör…? Ki tud még számolniöt után?!…Kör ott, kör itt: kört…

Tovább
Buda Ferenc verse

Rakétaszót hallok megint P. S. emlékének Töredék Rakétaszót hallok megint,ó, bár pacsirtát hallanék!Halál dühöng, hol addig csend volt,csupa láng, csupa füst a mennybolt,de lenn a földön van az ég.De lenn a földön van az ég. Ukrajna, 2022–23. február 24. (Megjelent az Alföld 2023/7-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Gonda Zoltán munkája.)

Tovább
Láng Orsolya verse

A PIM panaszkönyvébe Ha lópatától széttaposott arcod,átongó mellkasod, vagy sajátkézzel írott búcsúleveled látom,akkor sem hiszem, hogy halott vagy.Halálodat nem éreztem,ebből tudtam, hogy élsz.De már nem tudom.Azt sem hiszem, hogy én élek.Nem érzem. Nem tarthattalak vissza, én uram.Vezérkari tiszt kiképzés nélkül,az élvonalban. Mit hittél?Hogy a szabadság igazsága előttleteszi a fegyvert az idegen hatalom?És mit hittem én?…

Tovább
Nevet szerzel magadnak

– Mi jut eszébe Lyukóvölgyről? Egyetlen ablak, erős fény vág be. Ég tőle a tarkóm, szikráznak a frissen meszelt falak. Előttem üvegasztal, a felületén ujjlenyomatok. Mintha ragyogna a fém hamutartó. Mellette kartondoboz, tele kézzel sodort cigarettával. Arrébb narancssárga öngyújtó. A telefon pont befér a hamutartó és a kartondoboz közé, a képernyőn még látszik a hangrögzítő…

Tovább
Az irigy lány

Egy zöld szörny költözik a testbe. Dédelgeted, növeszted, mire nagylány leszel, egészen komolyan veled él. Nem különösebben rossz a létezése, de jó sem. Engem mindig csak az érdekelt, mikor költözött belém. Vannak tippjeim. Abban az évben a tél pontban december első napján behömpölygött a folyó fölé. Különösen hideg, nyirkos széllel érkezett meg. A kavargó ködgömb…

Tovább
A történelem mint „tudatos teremtés és tudattalan ismétlés”

Cornelius Castoriadis: A társadalom mint képzeleti intézmény, ford. Kicsák Lóránt Cornelius Castoriadis születésének századik évfordulójára jelent meg Kicsák Lóránt fordításában a görög-francia filozófus 1975-ös főműve, A társadalom mint képzeleti intézmény (L’institution imaginaire de la société). Castoriadis filozófiájának hazai beágyazása egy olyan művel veheti így kezdetét, amely a maga félezer oldalával a szerző társadalomfilozófiájának legfontosabb témáira…

Tovább
Nagy levegőt venni

Szöllősi Mátyás: Szabad Ha azt mondanám, Szöllősi Mátyás új könyve lélegzetelállító, sokan vádolnának meg azzal, hogy üres, olcsó (és főként szakmai szempontból kevésbé értékelhető) frázisokat puffogtatok. Az igazság azonban nálam van: a válogatott és új verseket egyaránt tartalmazó Szabad befogadási-értelmezési hatásmechanizmusát legalábbis érzékletesen írja körül. Az olvasás megkezdésekor vennünk kell egy mély levegőt, mert a…

Tovább
„Ez a föld gondolkodtat, levegője táplál”

Kerekasztal-beszélgetés Térey Jánosról Bazsányi Sándor, Lanczkor Gábor, Papp András, Poós Zoltán és Fodor Péter részvételével Fodor Péter: A nemrégiben napvilágot látott Szükséges fölösleg címűgyűjteményeskötet tanúsága szerint Térey Jánossal először 1993-ban készült hírlapi interjú. 23 éves volt akkor, a Szétszóratás és A természetes arrogancia költője, a beszélgetést a New York Kávéházban rögzítették, melynek akkoriban törzsvendége volt.…

Tovább
Csak látogatóba jöttem

– Üljön csak le addig – hallom jobbról. Az ajtókeret fölötti feliratot bámulom. Laminált kartonra írva: SZEMÉLYZETI PIHENŐ, de fölötte ott a régi, többször átmeszelt, domború betűsor: NŐVÉRSZOB. Az utolsó A-ra csak egy mélyedés emlékeztet. A hang felé fordulok. A fal mellett, szögletes kanapén egy nénike ül aprómintás ruhában, ölében kis fekete retikült szorongat. Megpaskolja…

Tovább
Beckett erdélyi évei

Cseke Péter: Beckett Erdélybe jön. Páskándi Géza második alkotói korszaka (1963–1973) Jó, vagy sem, akkor is szembe kell vele nézni — az idén kilencven éve született Páskándi Gézából legalább kétféle „van” még a felszínes olvasó szemével nézve is: az 1974-es áttelepedése előtti, és az azutáni. E kétféleség okait nyilván sokfelé lehet keresni. Az „anyaországi” kulturális…

Tovább
Fűszag és fánk –

New York-i útinapló 1. Öthónapos kutatói ösztöndíjjal New Yorkba menni egy bölcsis meg egy ovis gyerekkel. Megéri? Szakmailag igen, anyagilag nem, és a családi kohézió szempontjából is kihívásokkal teli vállalkozás. Az a túlélési stratégia, hogy csak a végén vonunk mérleget. Olaszosként sosem akartam Amerikába jönni, de életemben először bejött egy esélytelenek nyugalmával megpályázott lehetőség. Végre…

Tovább
Alapműveletek és mesterfogások

Kőrizs Imre: poeta.doc. Versekről prózában „Mondd, miért nem értem a mai költőitek verseit? Vagy miért is nem írjátok fölébük, hogy »emberi fogyasztásra alkalmatlan«?” – írja Garai Gábor egyik szatirikus versében, egy orvos értelmiségi szájába adva az idézett kérdéseket. A poétikai peremre sodródott Garait ma nyilván nagyon kevesen olvassák, de akik felütik, aligha találkoznak az „alkalmatlansági”…

Tovább
Gyöngédség-projektum

„Saját árnyékom ugrom át” – írta az Európa szellemi égtájain otthonosan mozgó Térey János Nagypénteki beszéd című versében. Nagy utat tett meg, míg saját árnyékát átugorva innen, a Kétmalom utcai szülői házból, a sztálingrádi hómezőket érintve eljutott az izlandi vulkán koromfekete árnyékáig, majd az annál is feketébb 2019-es évig. Érdekes, hogy bár mindketten éltünk Debrecenben,…

Tovább
Nincs célország

Vörös Anna: Vadoma Vörös Anna kötetének címszereplője – és többnyire elbeszélője is – egy Magyarországra menekült, 20 év körüli szíriai muszlim lány, aki egy budapesti egyetemi kollégiumban idézi fel életét magyar szobatársának. Ez a beszédszituáció rögtön a csatatér közepére állítja a könyvet, szembesít mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket a transzkulturális történetmesélés manapság felvet. Az erről szóló…

Tovább

Edgár portugál szakos volt a pesti bölcsészkaron. Utána tíz évig különböző iskolákban tanította a nyelvet, és különböző könyvkiadóknak fordított ugyanebből a nyelvből. Utána – még mindig nyelvismerete jóvoltából, illetve a nyelvtudáson alapuló kinti kapcsolatok révén – parafát és festett fajanszlapokat, úgynevezett azulézsót forgalmazott. Vállalkozása életképesnek bizonyult, olyannyira, hogy nem győzte az adminisztrációt, így tehát könyvelőt…

Tovább
Leszámolás az élet misztikumával

Szijj Ferenc: Ritka események Szijj Ferenc új kötete rendkívül nyugtalanító. Nem azért, mert túlontúl tragikus eseményekről szólna, hanem mert úgy üresíti ki az élet bármely vonatkozásában értett csodálatosságának gondolatát, hogy olvasás közben kétségbe vonjuk még azt is, hogy valaha rendelkezett-e egyáltalán ilyennel. A költemények e hatását elősegítik a költő poétikájára jellemző befelé forduló versvilág pillanatképekre…

Tovább
A fekete özvegy

Odabentről finom csembalómuzsika hallatszott ki. Zenészek próbáltak a nagyteremben, ugyanott, ahol ki szokták teríteni a testet, bár a mostaninál már nem lehetett hosszas virrasztásokkal húzni az időt, az évszak ellenére szokatlanul magasra szökött a hőmérséklet, a bomlás bármikor megindulhatott. Mi lehet ez, talán Rameau, gondolta a Vakond, vagy esetleg Pergolesi? Szép, hát persze, felemelő, naná,…

Tovább
Zsoltárszemle

Visszatekintés a Tiszatáj zsoltáros tematikájú lapszámára A tematikus gyűjtemények egyfókúszúságot ígérnek, de ez korántsem jelent egyhangúságot. Eredet és parafrázis – A Zsoltárok könyvének aktualitása címmel jelent meg a Tiszatáj tematikus lapszáma 2022 decemberében. A zsoltártematika úgy működik, mint a prizmán belépő fény. Az egységes téma ellenére sokszínűbb anyagot elképzelni is nehéz lenne, még úgy is,…

Tovább
Farkas Gábor versei

[hangtalan kékleni]                                        kabai lóránt emlékére A semmibe kapaszkodó szilánkokszerinte ugyanúgy fénylenek, mint akézfogásba rejtett gyűlöletminta,vagy mikor szégyenből viszünk virágot. Azt állítja a magányról, hogy tanít,akár a falra rótt árnyék felette.Hallgat a csengő – erdő jött helyette,eloldotta a keresést, dolgait, mindent. Most csendben van, mint az üresség.Beszéljünk meg – vetem fel – egy ügyet még.Nem…

Tovább
A nemzeti múlt szakralizálása Kölcsey Ferenc Hymnusában*

A 19. század a modern nemzetek kialakulásának kora Európában. Sokan „nemzetépítés”-ről beszélnek – mintha a modern nemzeteket mesterségesen, ideológiai szándékokkal hozták volna létre az újkorban. Mérvadó elméletek azonban amellett teszik le voksukat, hogy a modern nemzetek – a közös kulturális mintázat, a közös identitás – létrejöttét a dinamikus modern polgári társadalom működése tette szükségessé, s…

Tovább
Az érett, nagy középkor

Adamik Tamás: Latin irodalom az érett középkorban (12–13. század). A keresztény Európa virágkora Adamik Tamás könyvsorozatának negyedik, záró kötete a 12–13. század, az ún. „érett vagy nagy középkor” időszakának irodalmára épül, melyet a korszak eszmei gazdagsága és magas művészi színvonala miatt (17.) virágkornak vagy aranykornak is nevezünk. A könyv egyik nagy érdeme, hogy az irodalomtörténeti…

Tovább
Új Ohrwurm-jegyzetek

(tíz szutykos szurikáta) Szemes egy ünnepélyes színű, bordó töltőceruzával piszkálta a körmét – amilyenek rendesen gyásztanácsadók asztalán hevernek. Körülményeiről megfeledkezve, orrán át szuszogva dolgozott, vagyis hát bal keze körmeit a jobb kezébe fogott ceruza csőrével hámozta meg. Megelégedéssel töltötte el, hogy a koszcsíkot, mint valami elöregedett szilikont, a rézhegy tömör, alaktartó karavánokba rendezve tolja elő…

Tovább