Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Visky Andrással Prontvai Vera beszélget a Kitelepítés című regényéről „Én is te vagyok érted / Én nem egy másik / te vagyok / és te én vagy / nem egy másik”[1] Prontvai Vera: Juhász Anna irodalmi estjén Vecsei H. Miklós az édesanyád és az édesapád szerelme felől közelítette meg nemrég megjelent, Kitelepítés című regényed. Azt…
Tovább
A fenevad önfeláldozása „kegyetlen bika fölött saskeselyűárva fecskék letiporva a porbanhajánál fogva vonszolja az asszonytpestisen dögvészen mocsáron át”Hervay Gizella: Európa elrablása Megvadult bikák portyáznakAz utakon. A dübörgés belőled indul És benned hal el. Szemhéjad az éjszaka.Szúrós, nehéz, finoman remeg. Úgy hallgatsz, Hogy belerendül a föld. Szavad tisztítószer.Bőröm fehérre marja. Utódaid öröklik majd A gyönyörű állatot…
Tovább
Eső A trópusi eső hangjaithallgatom a YouTube-on, aludnom kellene,de megállíthatatlanul szakad, egy idegen súly megakadt bennem, és sehogyan sem akar átbillenni végre,négy órás a felvétel,és még a felénél sem járunk, nem hiányozhatsz, azt hiszem, hiszen itt vagy te is,az állatokat nem zavarja az eső,boldogan áznak a dzsungel mélyén, csak mi vacogunk ilyen leverten a nyirkos…
Tovább
Református múzeumok a Kárpát-medencében, szerk. P. Szalay Emőke, Veress Dániel A magyar református kulturális örökség összefoglaló bemutatására először az 1934-ben Budapesten megrendezett Országos Református Kiállítás alkalmával került sor Csikesz Sándor debreceni teológusprofesszor kezdeményezésére. A ma ugyanezen örökséget őrző intézményeket felvonultató kötet 90 évvel később, 2024-ben jelent meg P. Szalay Emőke és Veress Dániel szerkesztésében, akik…
Tovább
Jelen dolgozat címe egy nyári írótáborból ihletődött: a marosvásárhelyi Látó folyóirat arra kérte idei táborának néhány résztvevőjét, hogy tartson előadást az irodalom vége főcím köré rendeződve valamely aktuális témából. Én is tartottam akkor az olvasáskultúráról egy expozét, szerencsémre jó előre megadtam a címet. Történt ugyanis, hogy az egyik előadó ott a helyszínen, a plakátról tudta…
Tovább
Bocsik Balázst, Codău Annamáriát és Pál Sándor Attilát Radnai Dániel Szabolcs kérdezi Mennyiben tud újat mondani egy alanyi-biografikus megszólalású, vallomásos hangvételű debütáló verseskötet 2024-ben? Új, autonóm nyelvet hoz létre a társadalmi érzékenység és a közösséghez tartozás vágya? Visszahozza a költészet egyetemességigényét a szépség iránti nosztalgia? Milyen költészeti nyelv alkalmas az egyéni traumatapasztalatok megfogalmazására? Utóbbi kérdéseket…
Tovább
Egy Renoir-akt kilátásai Az aktoknak a feje érdekel.Mit tart a duzzadt test felől a fej?Meddig nőhet a fehér duzzanat,mely mindörökre átoksúly marad? Az aktok teste megszűrt, jeltelen.A csáberőt nem adja át a szem.Ahol elválik a combtól a comb, mint lovas hátán, sötétlik a gond. Ó, Renoir! A szó csonkán itél.A kép vigasz, több vagy a többinél.Gabrielle-ed,…
Tovább
A 80 éves Imre Lászlóval Radnai Dániel Szabolcs beszélget – 1. rész Imre László Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem professor emeritusa, az MTA rendes tagja és az Alföld kuratóriumának korábbi elnöke november 17-én töltötte be 80. életévét. Születésnapján az Alföld folyóirat egy kétrészes életútinterjúval köszönti a 19. századi magyar és orosz irodalom kiemelkedő, nemzetközi rangú…
Tovább
Alföld 2025/2. Februári lapszámunkban lírát Ágh Istvántól, Villányi Lászlótól, G. István Lászlótól, Kiss Lászlótól, Szeles Judittól, Takács Nándortól, Veszprémi Szilvesztertől, Kovács Edwardtól, Lanczkor Gábortól, prózát Kőrössi P. Józseftől, Nyíri Katalintól és Kovács Bálinttól közlünk. Kilátó rovatunkban Daniel Warmuz lengyel műfordítóval Áfra János beszélget a Térey-költemények tolmácsolásáról, Payer Imrét pedig Hocza-Szabó Marcell kérdezi a versek hangzósságáról.…
Tovább
Gál Ferenc: Ház körüli munkák Gál Ferenc legújabb verseskötetében az otthonosság érzete képződik meg az olvasó számára. A szobák, kertek, házak, mindennapok határait körbenövi a titok, a misztikum, a játékosság. Az alanyi költészet kódjait is működtető, de a vallomásosságtól tartózkodó, a tárgyiasság határátlépésére készen álló, a mozdulatlanságot mégis optimális bensőségességgel megszólaltató versvilág narratív vezérvonalából több…
Tovább
Bakonyicum A táj és az emlékezésTönkölös, Bakonyújvár Árvacsalán ábrándozik, szélfű integet.Megrettenve áll a kányazsombor, a fogasíralkudozik, míg az iszalag nyakon ragadjaaz időt, és nem ereszti tovább. A hegy ösvényein képzelem el őket,fiatalon, rövidnadrágosan. Megfordulnakés nevetnek, nem rontja el kedvüketa meredek kaptató. Szemük beissza a tájat,a kaviccsal szórt szerpentineket, a sziklákat,a völgyek árnyékba boruló, hallgatag mélységeit.Olykor…
Tovább
Kodolányi Juditot ‒ a Petőfi Irodalmi Múzeum muzeológusát ‒ Illyés Gyulához nem csupán szakmai, hanem rokoni szálak is fűzik, hiszen a költő unokája. Törekvéseinek egyik célja, hogy árnyalja a költőről kialakult képet. Kodolányi Judittal Acsai Roland beszélgetett. Vannak-e az 1983-ban elhunyt nagyapjáról, Illyés Gyuláról gyermekkori emlékei? Ön az egyetlen unokája? Milyen apa és nagyapa volt…
Tovább
Repülésre bírni már nem lehet A hegy bőréből kiállnak a fenyők, egymásrasimulnak a lombok, akár a tollak, fosztja a szélaz erdőt, tépi a szárakat, kibuggyan a patak. A szárnyak között utca fut, égnek mered házainkfrissen meszelt csigolyasora, templomunk teteje csőr,megnyílik és bemászunk rajta. Tagjainkon csillog a nap, az orgonarecék alatt zizegünk neked, feléd igyekezve kapaszkodunka…
Tovább
Hölgyeim és uraim, tisztelt emlékezők![1] Engedjék meg, hogy a mai emlékezést egy olyan személyes vallomással kezdjem, amely elsőre talán furcsának, szokatlannak, sőt akár provokatívnak is tűnhet. Őszintén meg kell vallanom, nem tölt el örömmel, hogy itt és most egy emlékbeszédet kell mondanom. Nem tölt el örömmel az sem, hogy itt és most azért vagyunk jelen,…
Tovább
Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat. Beszélgetés, írások, naplók 1994–2022 „A nyelv lefogja a képzeletem, vezeti a tollam” (129.) – vallja Nádasdy Ádám legújabb könyvében, amely nemcsak a szavak és mondatok titokzatos hatalmáról gondolkodtatja el az olvasót, hanem arról is, hogy mit jelent külföldinek, értelmiséginek, szabadnak lenni. A Hordtam az irhámat szövegei eredetileg különféle helyeken jelentek…
Tovább
Mit őrzünk a klasszikusokból: tartalmat vagy formát? Apámtól örököltem egy régi kötetet, „A Könyvnap könyve 1930”. Három mű van benne: Bánk bán, Csongor és Tünde, Az ember tragédiája – vagyis „a három klasszikus magyar dráma”. Ebben a kötetben olvastam el őket iskolás koromban. Aztán úgy hozta a sors, hogy a Magvető Kiadó megbízásából a „Színház…
Tovább
Jakobovits Kittivel Ágoston Enikő Anna beszélget Ágoston Enikő Anna: A pszichológia jelenleg hogyan határozza meg az ihletet? Az alkotáshoz kapcsolódóan az ihlet mellett gyakran emlegetjük még a kreativitás és a flow fogalmakat is. Miben különbözik ez a három? Jakobovits Kitti: Egységes meghatározást nehéz lenne mondani, de erről nem csak az ihlet tehet, ugyanez igaz bármilyen…
Tovább
„Bojtár volt a nagyapám,Bojtár vagyok én is,Csak a botját hagyta rám,Gazdag vagyok mégis.”(magyar népdal, Szentegyházasfalu,Lajtha László gyűjtése, 1942) „Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.Elszomorodom néha emiatt –ez az elmúlás. Ebből vagyok. »Meglásd,ha majd nem leszünk…« – megszólítanak.”(József Attila: A Dunánál) A Balaton csak egy tó, petyhüdt és szürke. A parton borostás bokorsor, apró, piros autót formázó…
Tovább
Enrique del Rey Cabero, Michael Goodrum, Josean Morlesín Mellado: Útmutató a képregények tanulmányozásához. Bevezető a képregénytudományba, ford. Szép Eszter A képregények tudományos vizsgálata az ezredfordulót követően számos országban eljutott arra a pontra, hogy a comics studiesra egyre kevésbé kutatási területként, és egyre inkább képregénytudományként, azaz önálló diszciplínaként (netán posztdiszciplínaként) tekintenek a művelői. Ez az önállósodási…
Tovább
Szellős azt mondja menjek oda hozzáhogy levághassa túl hosszú a hajambe is festi nekem ha kéremma elég szellős napja van szellős így mondja meglepődömnem tudtam hogy te ehhez is érteszhalott vagy felelem hogy mehetnékerre ő az álomban visszakérdez mit számít az egy óra alatt odaérnékközben egy áttetsző kesztyű a testenincs most időm nem is elég…
Tovább
A házi szörnyeteg Gőzgép tüzel a fürdőszobában,ijesztő látvány lentről nézve,életveszélyes monstrum függ fent,mint ami ölni, tarolni képes, violaszín lángkoszorú az alján,egyhangú morgás jelzi működését,elnémul, ha a száz liter felforr,kikapcsol és hűlve újraindít, automata, akár az univerzum,még ha gazdája vagyok is a tűznek,a maga módján magának parancsol,én csak az első gombnyomáshoz kellek, vagy ő indítja el…
Tovább
Előbb-utóbb Belefűzni a cérnát a tűbe, hosszan nyálazni a végeket,hunyorítani, fénybe tartani, egybesimogatni a széttartó szálakat.Nagyanyám szerint a házasság másfajta türelmet kíván. Különbség van a varrás és hímzés között. Előbbi összeölteni,utóbbi díszíteni akar. Ha az öltések rendben vannak, jöhet a csicsa.Arról nem beszélt, mikor melyik öltés a célszerű, mikor kell szegni, mikor szükséges a pelenkaöltés,hogyan…
Tovább
Fejezet egy életrajzból 1984 októberében először utaztam ösztöndíjasként külföldre, Prágába. Ösztöndíjasnak lenni kiváltságos dolog, én is annak éreztem, de erre nem figyelmeztettem minden percben magamat. Prágába azért – gondoltam – minden évben kijuthatok piros útlevéllel is a zsebpénzemen; olcsó a repülőjegy, kétezer-nyolcszáz forint, akárcsak bármelyik honfitársamnak, nekem is telik rá, hogy megigyak egy sört a…
Tovább
Lackfi Jánossal Acsai Roland beszélget Esőtánc című verseskötete apropóján Babits Mihály azt írja valahol, hogy az írógép billentyűzetében úgy lapul benne a mű, miként márványban a szobor. Mi erről a véleményed? Illetve géppel, vagy kézzel szeretsz inkább írni? Inkább azt érzem, hogy sistergő, pörgő világunk van tele élő, lélegző művekkel, melyek lépten-nyomon szembeszáguldanak az íróemberrel.…
Tovább
Az ünnep kifordul az ajtón A nagy készülődés, a sietség, a rend.Könyvek lapjait is leporolni, pedignem várunk senkit, soha. Végül ismindig rájövünk: csak az évet tagolja,akkor legyen határozott, akáregy hal fejének levágása.Legyen az ünnep a bárd utáni hézag,a pikkelyes test határa, ahol megvillana hús. Hogy mikor kifordul az ajtón,és még dörmög valamit, legalább neszégyenkezzünk, hogy…
Tovább
Szilágyi Márton: A második Prométheusz. Tanulmányok a 18. századi magyar irodalomról Szilágyi Márton a Historia Litteraria sorozatot is „bevette”. Az 1995-ben alapított irodalomtörténeti sorozat 35. kötete, az alcím tanúsága szerint, a 18. századi magyar irodalom ágenseivel, jelenségeivel, szövegeivel vet számot, át-átmerészkedve a 19. század első éveibe is. A bevezetőben a kötet összeállításának szakmai indokait személyes…
Tovább
Kayla Czaga: Hogyan legyél főszereplő (Előzmény és trailer)Szeretem Kayla Czaga verseit. Első magyar nyelven megjelent kötete, a Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon (2023) számomra az egyik legemlékezetesebb olvasmány volt az elmúlt években. Épp ezért – és más, később kifejtendő pontok miatt – kell részben felülbírálnom legutóbbi kritikámat, amelyben a következőképpen kifogásoltam a Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon…
Tovább
A szerelmes versek A szerelmes versek mindigidegesítettek.Vagy nem is vers, ami nemidegesít?De akkor mért csak a szerelmes versekmentek az agyamra?Úgy kezdtem, hogy sosem fogokszerelmes verset írni.Talán sose voltamszerelmes?Voltam, de a vallomás is mindignehezemre esett.Persze nem azt kell épp csinálni,ami nehezen megy?Talán. De sosem,ami idegesít.Ma már nem idegesítannyi dolog.A vallomás helyettma is hallgatok.(A szavaknakvagy érzésekneksosem szabad…
Tovább
A férjemnek három kollégája van, a Heimdall, a Yeti és a Norbert. A Norbert szülei almáznak, ezt tudom, meg hogy Norbertet kitaníttatták, mérnök lett. Egy válás, egy szakítás, szerenádot adott a barátnőjének. Gitárral, kérdeztem a férjem. Megadta magát, mondta a férjem három hete, és most tudom, nem mehetek haza, mert három hete a porszívó felforrósodott,…
Tovább
Balázs Imre Józseffel Korpa Tamás beszélget Szőcs Géza Kolozsvár-szövegeiről Korpa Tamás: „Korunkban a teret olyan hullámok szövik át, melyeket valamilyen készülékkel hanggá meg képpé lehet alakítani, és ezek a hullámok át- meg átjárnak bennünket, tüdőnk, májunk és gerincünk úgy megtelt a testünkön keresztül továbbított jelekkel, hogy szervezetünkben félelmetes zűrzavar uralkodik – vesénkben tévéadások foszlányai egészítik…
Tovább
H. Nagy Péter: Evidens közegek Szinte minden irodalmi eseményt követő sörözés, illetve az „írhatunk-e kritikát egy szerző kötetéről, ha ismerjük?” kérdés után az egyik konklúzió, hogy kicsi ez a szakma. Sokszor akkor látszik igazán, ha megjelenik egy-egy szakkönyv, és jobb esetben a téma egy másik kutatója lesz a recenzens, aki valószínűleg ismeri a szerzőt. Mit…
Tovább
Az osztriga Bonyolult szerkezet, a tenger mélyidejét méri, az osztriga, mely most elbizakodott szemlélődésünk tárgya, alig nagyobb, mint egy zsebóra, amit az ember, hordjon láncon vagy anélkül, a mellény órazsebébe csúsztat. De létezik-e a víznek zsebe, kérdezhetnénk. Tán egyedül az létezik: üvegzseb, melyben transzparensen zajlanak a természet cserefolyamatai, és hasonlóképp a hullámtajtéknak is lehet hajtókája…
Tovább
Lobogás Ropog a kukorica levele az őszvégi nyárban.Ülök a stégen, nézem a túlparti diófák lobogását,és hirtelen belém hasít a felismerés,hogy már nem beszélem az anyanyelvemet –mint amikor nagy kortyokban nyeljükfélre a vizet, és valahol a szegycsont fölötta tüdőbe tör a fájdalom. A csónakra gondolok, amit nem fogok megvenni,hogy átjussak a túlsó partra. Drága a dió,kellene…
Tovább
Jenei Gyula: Isteni műhiba Jenei Gyula legújabb, Isteni műhiba című kötete a Légszomj (2020) és a Szabadulószoba (2022) covidot és karantént tematizáló verseskötetek után jelent meg. Az Isteni műhiba sem szakít teljesen a betegségek és katasztrófák kérdéskörével, ahogy a hipochondriával sem. Gyakorlatilag a kötet címe is ezt az érzést idézi meg. Az Isteni műhibában azonban…
Tovább
Cormac McCarthy: Az utas/Stella Maris, ford. Greskovits Endre Bizonyára mindenkinek van valamilyen előzetes elvárása, amikor kézbe veszi Cormac McCarthy utolsó művét. Hiszen a kortárs amerikai, sőt világirodalom egyik legfontosabbnak tartott szerzőjéről van szó, számos remekművel a háta mögött, ráadásul évek óta tudható, hogy az idős író vélhetőleg utolsó nagy dobására készül, sok éve írja már,…
Tovább
Édes élet Rák…, ha elengednéd a kezemet, még koccintaniis tudnánk rá!; mi történik velünk dD.?; hogy mi történik?,hát maga az élet!; miért öregednek meg együtt a párok?;egyszerű, ahogy öregszel, kell legyen valaki, akit hibáztathatsz,amiért nem érted el, amit akartál; félek, dD., nem akarom elveszíteni,csodálom bátorságát, hogy az lehetett, aki!; ez nem bátorság,sokkal inkább közöny…; táncoljon…
Tovább
Julia Soboleva illusztrációiról (In the Dark Time, the Eye Begins to See) Olykor teljesen véletlenszerűen lelhetsz kincsekre. Kincs az, ami a lényednek ismerős, a lényeddel hasonlatos, ami megmozgat, ami gondolatra, érzésre ébreszt, aminek örülsz, amit értékesnek tartasz. Amit őrzöl, mert személyes. Én is leltem kincset. Nemrég például az Instagramon. Nem emlékszem, hol botlottam bele, de…
Tovább
Kalapos Éva Veronika: Nem hagylak itt „Szeretni és szabadnak nevelni – ez az utolsó lázadás”. Ezzel a hangzatos felütéssel (Perei Vivien Málnaszörp című versének részletével) kezdődik Kalapos Éva Veronika új kötete. A szerző eddigi munkásságához hűen, ezúttal is érzékeny, aktuális és megosztó témát ragadott meg ebben az ifjúsági disztópiában: a Z generáció jövőjét egy totalitárius…
Tovább