Kürti László

akvárium kidobáltam belőle sok évnyi tengerpartról összegyűjtöttkavicsot, csigát, meg a díszes akváriumi bútort.nemcsak a fekete algákkal volt bajom, amit sem vegyszer,sem pedig a halaim nem tudtak már letakarítaniaz elhanyagolt falakról. nemcsak húsz év összehordottemléke, súlya húz szememnél fogva a medence aljárafolyton. az ízlés változása fullaszt, a süllyedés kavar fel,mert amit tegnap szépnek találtam, az máraérvénytelen…

ezotéria tudtuk, hogy egyszer véget ér, tervezgettük.vagyis nem tervezgettük, de erősödtünk,ha bejön a nagy szakításpróba, elporolbennünket az élet, akkor majd legyenhozzá erő, bátorság egymást végleg elengedni.nem ürügyek kellettek, nem egy vétlen hiba,vagy ostoba hazugságon kapni a másikat.nem is egy hétvégi nagytakarítás. régen mindenkönnyű volt, kivitted porolni a szőnyeget,ha szakadt, kidobtad, vagy bevágtad a kutyaalá. vettél…

new age öltözködési tippeket olvasolneten, pedig temetésre készülsz.a halottnak új ing, új öltöny,néhány személyes ékszer.neked meg jó lesz, amibenaz anyádén voltál. akkor istél volt, emlékszel? bokáigálltunk a hóban, még össze-tartott a család, tapadt a hó.hatalmas hógolyókat kellettvolna görgetnünk, ott a sír-kertben. emberibb lett volna,de összetartozva sirattuk így is,nem úgy, mint fogunk az öregén,az idein, latyakos…

panorámatelek azt a ruhát vettem neked, amin az aranycsíkoktekergőztek. az örökkévalóságnak szeretünk,de mint az ünnepélyes, emelkedett pillanatok,feslenek, kopnak, málnak le rólunk, kikanyarognakalólunk, akár a boldog útjaink. pattan a csat,lehúzom rólad a blúzt, meztelenül a kopott szőnyegenegymásra emlékezünk. sírunk, félni már nincs mitől.majd fested magadra újra – szemspirál, rúzs, zöldes,kaméleonszínű szemhéj – életünk egykori kontúrjait. ékszerek,…