Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Édes élet Rák…, ha elengednéd a kezemet, még koccintaniis tudnánk rá!; mi történik velünk dD.?; hogy mi történik?,hát maga az élet!; miért öregednek meg együtt a párok?;egyszerű, ahogy öregszel, kell legyen valaki, akit hibáztathatsz,amiért nem érted el, amit akartál; félek, dD., nem akarom elveszíteni,csodálom bátorságát, hogy az lehetett, aki!; ez nem bátorság,sokkal inkább közöny…; táncoljon…
Tovább
Julia Soboleva illusztrációiról (In the Dark Time, the Eye Begins to See) Olykor teljesen véletlenszerűen lelhetsz kincsekre. Kincs az, ami a lényednek ismerős, a lényeddel hasonlatos, ami megmozgat, ami gondolatra, érzésre ébreszt, aminek örülsz, amit értékesnek tartasz. Amit őrzöl, mert személyes. Én is leltem kincset. Nemrég például az Instagramon. Nem emlékszem, hol botlottam bele, de…
Tovább
Ambivalencia kisasszony Ő az, aki kineveti az álmodozókat és a színjózanokat,ahogy a túl serényeket vagy a túl lumpokat is.Ő maga, bár neve nem ezt sugallná,mértékletes. Sosem túl buzgó,sosem túl rest.Felkelni, persze, fel, de mire? Nem ragyog rádaz a bizonyos régi nap, nem pattansz ki az ágyból,rohansz az utcára, mintha valaki várna,aki a karjaiba kap. Nincs…
Tovább
A vezetőségi irodán hallani sem akartak béremelésről. Theo idegesen kopogott a hosszú mutatóujjával az asztalon. Ők nem tehetnek arról, hogy ilyen kínos ügybe csöppentünk. A fizetetlen szabadnap még hagyján, ám pénzt ne követeljünk tőlük. Különben is, ezt már nem tudják úgy eltussolni, mint a kisebb balhékat. Ennek híre fog menni. Hacsak… Akkilesre nézett, majd elmosolyodott.…
Tovább
alapkő /IIIIII hányszor kezdted már el, tervezted újra, rajzoltad fel isméttérképed bizonytalan alakzatai közé lehetséges vonulásodútvonalát, hány éjjelt adtál az őrjöngésnek őseid sátrában,mert nem ismerted az utat, és felderítőid nem tértek vissza,erőforrásod sem volt elég, hogy elindulj, hogy megkezdd a vonulást,majd utászaid, mérnökeid hány hegyet és dombot hasítottak ketté,hány völgy felett húztak viaduktot, hány mocsarat…
Tovább
Alföld 2025/1. Januári lapszámunkban lírát Nádasdy Ádámtól, Kósa Esztertől, Sumonyi Zoltántól, Toroczkay Andrástól, Nyilas Atillától, Hartay Csabától, Farkas Arnold Leventétől, prózát Halasi Zoltántól, Szántó T. Gábortól, Csabai Lászlótól és Gáspár-Singer Annától közlünk. Portré rovatunkban a 80 esztendős Imre Lászlóval Radnai Dániel Szabolcs, a 70 esztendős S. Varga Pállal Berta Erzsébet és Bényei Péter beszélget. Tanulmány…
Tovább
Tasnády Attila: Süllyedő vér Talán nem én voltam az egyetlen megtévedt olvasó, aki a könyvesboltban Tasnády Attila kötetét látva azt hitte, egy elsőkötetes, fiatal szerző könyvét veszi a kezébe – olyasvalakiét, akiről korábban talán soha nem is hallott. A kiadvány mindent megtesz azért, hogy ezt a látszatot fenntartsa, hiszen se fülszöveg, se fénykép, se semmilyen…
Tovább
Testamentum De ki vesz magáhozegy marék földet, hogy felnevelje,és ki hallgatja el, hogy van a föld alatt,aki csak azt remélte, ott is létezik halál,ki veszi fel, amit az Isten elejtett,ki veszi a bátorságot, hogy őmajd nem ejti el, ki hordja ki másnak a bűnétés ki szüli meg, ki teszi tisztába,ki ad neki ruhát, ki eteti…
Tovább
behajtás a bőség idejére hazajönminden éhes férfiszájmegcsókolédesanyám köszönöm az ebédetmerre jártál fiamismeretlen földeket bitoroltammegettem a kenyereta juhok felzabálták mind a mezőketfelgyújtottam a fenyvestvarjúszemeket tűztem az ágakrakisütöttem a varjúhájatnem félsz anyám hogy miket gondoloka levesben mint tájoló fordul az orjacsontnem félek fiam te mindig ilyen voltálcsak most nem öltöztetnek láncokba váz az embert csontjai határozzák megnem…
Tovább
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg Tompa Andrea legutolsó könyvével az írói életműben egy új tendencia látszik kirajzolódni. Az első három regénye, A hóhér háza,a Fejtől s lábtól és az Omerta, annak ellenére, hogy jelentősen különböznek egymástól, alapjaikban mégis hasonló prózapoétikai koncepciót bontakoztatnak ki (nem véletlen, hogy a kritika a Kolozsvár-tematika miatt „trilógiaként” könyvelte el…
Tovább
Devon Szirén, aki sziklán ülve dalolsz, uszonyaidat az őstengerbe mártva, ne hagyd abba éneked, mert vonz a part, látod, nem parancsolhatoktagjaimnak! Kaparok, tudatlan, buzgó kiskolonizáló, igyekvő gerinces félúton tüdő- és bőrlégzés között. Dalolj harsányabban, mint ahogy a cikászok termőtestei csalogatnak, szőj dallamot arról, amit rég tudsz. Hogy a fejlődés csalárd, mert hüllő leszek, meghalok, emlős leszek, meghalok, szembefordítható hüvelykujjú gyermekeim pedig beleeresztik a…
Tovább
Prózaversek Miért is vennék számba más feledést, mint az ezerszer lelakatolt álomminőséget, a keresztülhúzott számításokat és a falrengető hitet? Te persze nem kedvelted sohasem a szemernyi igazságaimat – nevezzük néven: paródiáimat – a remegő Nap fényében, hátrasandítva egyikünkre, másikunkra, hogy követ-e bennünket a nagy menetelésben. Mars tüzén éltünk, igen. Örvény volt a lakásunk, hazugságokkal felütött…
Tovább
Vaszilij Vasziljevics Rozanov: Dosztojevszkij – A Nagy Inkvizítor legendája. Egy kritikai kommentár kísérlete, ford. Patkós Éva Az irodalom és a filozófia szoros közelsége az orosz kultúra egyik specifikuma. A filozófia és az irodalom közötti kapcsolat kifejeződik a filozófusok szépirodalom iránti érdeklődésében, emellett az egyes művészi megoldások (metaforák, szimbólumok) a 20. századelő filozófiájának integráns részét képezik.…
Tovább
Father Vader – Nem vagyok az apád. Father Vader sértetlenül kel át az üvegtengeren.A jég tükörpengeként zuhog körülötte,megperdül páncélján.Vadászrepülő-szilánkok szállnakcélra tartva,az én vénám vágják át. A tükör mögötti lékben olajtól sötét a víz.Radioaktív szarkofág a múlt.Father Vader hamulepte lakótelepeken bolyong.A szobra ott áll a dombon,hol a hamvakat felverve szánkózunk.Elbújok benne,csecsemőpózban fekszem a szíve helyén,belülről dörömbölök…
Tovább
Darvasi Ferenc íróval, szerkesztővel Szöllősi Mátyás beszélget Szöllősi Mátyás: Mi az első emléked, ami az irodalomhoz, szóval szövegekhez kapcsolódik? Darvasi Ferenc: Az indiánregények jutnak eszembe mint első olvasmányélmények. Az igazságtalanság, álnokság és elnyomás eléggé fel tudott kavarni gyerekként. Azt nem hiszem, hogy ez előrevetítette volna, mivel is fogok foglalkozni később, az viszont sokkal inkább kiderült,…
Tovább
Anyuka suttogva beszél a telefonba, másik kezét a szája elé teszi, de így is hallani mindent. A gyerek széthányta a lakást, ez most pont jót tesz nekem. Nem kell segítség, köszi. Hacsak nem akarsz hányást takarítani. Vicceltem. Este, igen. Bedobja a mobilt a táskájába, megigazgatja a haját, a sorszámos táblára néz. A rendelőben csak nők…
Tovább
Visky Andrással Prontvai Vera beszélget a Kitelepítés című regényéről „Én is te vagyok érted / Én nem egy másik / te vagyok / és te én vagy / nem egy másik”[1] Prontvai Vera: Juhász Anna irodalmi estjén Vecsei H. Miklós az édesanyád és az édesapád szerelme felől közelítette meg nemrég megjelent, Kitelepítés című regényed. Azt…
Tovább
A fenevad önfeláldozása „kegyetlen bika fölött saskeselyűárva fecskék letiporva a porbanhajánál fogva vonszolja az asszonytpestisen dögvészen mocsáron át”Hervay Gizella: Európa elrablása Megvadult bikák portyáznakAz utakon. A dübörgés belőled indul És benned hal el. Szemhéjad az éjszaka.Szúrós, nehéz, finoman remeg. Úgy hallgatsz, Hogy belerendül a föld. Szavad tisztítószer.Bőröm fehérre marja. Utódaid öröklik majd A gyönyörű állatot…
Tovább
Kiss Tibor Noéval Gregor Lilla beszélget Gregor Lilla: Ha felsorolásszerű leírást kellene adnunk, azt mondhatnánk, hogy Kiss Tibor Noé exfocista, szociológus, tördelő, író. Hogy működnek ezek benned egyszerre? Kiss Tibor Noé: Csábító dolog – és erre mindig rákérdeznek –, hogy minden írónak, aki valaha focival foglalkozott, kell írnia egy focis könyvet. Úgy érzem, addig vannak…
Tovább
„Fényem nő: Magam termelem”. Biopoétika a 20–21. századi magyar lírában, szerk. Balajthy Ágnes, Mezei Gábor A Prae Kiadó kultúratudományi sorozatának legutóbbi, 2022 végén megjelent – „Fényem nő: Magam termelem”. Biopoétika a 20–21. századi magyar lírában című – darabja az e kiadvány alcímével azonos elnevezésű online konferencia előadásainak szerkesztett változatait tartalmazza. E kifejezetten részletgazdag, kimagasló elméleti…
Tovább
Utóirat Guido Di Pietro, vagyis Fra’ Giovanni Da Fiesolefestményéhez Katának és Barnabásnak Akkor már csak Fra Angelico letisztult angyalképét kerested, azt hitted,csak ez segíthet leküzdeni a fáradtságot, amit más művek okoztaka múzeumokban. Utolsó erőddel még eljutottál a Szent Márk térig, a buszállomásig,és a buszok tényleg csak körbe-körbe jártak, de a kép,az Angyali üdvözlet nem volt…
Tovább
Eső A trópusi eső hangjaithallgatom a YouTube-on, aludnom kellene,de megállíthatatlanul szakad, egy idegen súly megakadt bennem, és sehogyan sem akar átbillenni végre,négy órás a felvétel,és még a felénél sem járunk, nem hiányozhatsz, azt hiszem, hiszen itt vagy te is,az állatokat nem zavarja az eső,boldogan áznak a dzsungel mélyén, csak mi vacogunk ilyen leverten a nyirkos…
Tovább
Gaura Ágnes: Sárkánytűzküldetés, Nagy Gyöngyvér képeivel Gaura Ágnes, aki eddig felnőtteknek írt fantasykkel jelent meg a magyar könyvpiacon, ezúttal új oldaláról, gyerekkönyvvel mutatkozik be. Ez nem jelenti azt, hogy korábbi tapasztalatait, ismereteit maga mögött hagyná, sőt: a gyerekeknek szóló történethez is a magyar hagyományvilágot, népmeséket és -hiedelmeket használja föl, sajátosan mai szemlélettel és kedves humorral.…
Tovább
Református múzeumok a Kárpát-medencében, szerk. P. Szalay Emőke, Veress Dániel A magyar református kulturális örökség összefoglaló bemutatására először az 1934-ben Budapesten megrendezett Országos Református Kiállítás alkalmával került sor Csikesz Sándor debreceni teológusprofesszor kezdeményezésére. A ma ugyanezen örökséget őrző intézményeket felvonultató kötet 90 évvel később, 2024-ben jelent meg P. Szalay Emőke és Veress Dániel szerkesztésében, akik…
Tovább
Jelen dolgozat címe egy nyári írótáborból ihletődött: a marosvásárhelyi Látó folyóirat arra kérte idei táborának néhány résztvevőjét, hogy tartson előadást az irodalom vége főcím köré rendeződve valamely aktuális témából. Én is tartottam akkor az olvasáskultúráról egy expozét, szerencsémre jó előre megadtam a címet. Történt ugyanis, hogy az egyik előadó ott a helyszínen, a plakátról tudta…
Tovább
Mostantól minden más lesz Már mindig, mindig egyedül leszek,mert nem tudom, hogy használat utánhová kell tenni az embereket.Sután, a markomban szorítom őket,mint papírszalvétát, gombóc alakban.Eldobom, állok bizonytalanul,mert úgyse mondják soha a szemembe,hogy túl sok voltam, tukmáltam magam –holott csak társakat kellett csinálnom. „Együtt” – ez volt a központi szavam.Féltem kíséret nélkül hadonászni,nehogy túlságosan kirajzolódjona sziluettem,…
Tovább
Kovács Dominikkal és Kovács Viktorral Ágoston Enikő Anna beszélget Ágoston Enikő Anna: Együtt írtátok az első regényeteket, a Lesz majd mindent, de közösen dolgoztok a drámákon, az esszéken, a meséken, a novellákon is. Ha megkérdezném, hogyan definiálnátok az ihletet, akkor mindketten ugyanazt válaszolnátok? Kovács Dominik: Valószínűleg nem mondanánk teljesen ugyanazt, de abban biztos vagyok, hogy…
Tovább
Kertész Erzsi: Öröklét A gyerek- és ifjúsági irodalom területén alkotó Kertész Erzsi gyakran kever bűnügyi szálakat gyerekeknek szóló könyveibe, így nem volt egészen váratlan, amikor 2020-ban felnőtt piacra pozicionált krimivel jelentkezett. A Prae Kiadó Krimi ma sorozatában megjelent Az átutazó még sokat merített a gyerekirodalmi gyökerekből: a pszichothrillerként aposztrofált szöveg atmoszférája újrakontextualizált mesei elemekből, valamint…
Tovább
Vágta, hasogatta a fát szünet nélkül Szabó. Hajnalban kezdte, s rendszerint csak a sötétedés kergette haza. A falubeliek kihasználták e félnótás bolondériáját, mindenki őt bízta meg a melóval. Ősz derekán halomban állt a tüzelő minden udvarban. Szabó még fizetséget se kért. Kevesen tudták itt, mi áll az ápolatlan fiatalember kényszeres cselekvésének hátterében, Márton pedig e…
Tovább
Alföld 2024/12. Decemberi lapszámunkban lírát Csehy Zoltántól, Nagy Márta Júliától, Turczi Istvántól, Izsó Zitától, Miklya Zsolttól, Pauljucsák Pétertől, Beck Tamástól, Payer Imrétől, Kőrizs Imrétől, prózát Gerőcs Pétertől, Halász Margittól, Juhász Tibortól és Ughy Szabinától közlünk. Portré rovatunk középpontjában Tar Sándor életműve áll: kilenc versét Pótor Barnabás adja közre, és Márton László írt hozzájuk kommentárt. Kilátó…
Tovább