Gál Ferenc versciklusa

Járóföld Ezek a meghívások leleményesmesélővé tesznek. Legutóbb isláttattam a szirupontó fákattömörülni, le a sótlan vízig.Két vagy három alakot az orrban,ahogy más és más irányba néznek,míg a bárka nesztelenül siklik.Nem maradtam adósuk a döccenéssel,ahogy mindez cirkuszkocsi oldalárafestve mozdult. Kőhajításnyira a háztól,hová előző nap utánfutón érkeztem,a szülők baljós előjelnek vették.Kakast vágtak, én meg visszavonultam,hogy rendbe szedjem magam,a…

Tovább
Gál Ferenc versciklusa

Járóföld Morzsálódnak a könyvek.A fehér várost széthordjákaz uszályok és a hangyák,én pedig a nyomukba szegődöm.Elhagyom a labirintusnak beillőszobákat naponta, emberi fejjel.Átvágok a vízjárástól függő kerten,eloldozom a csónakot, és kievezeka hűs ipari vizekre csak úgy magamban.Az áramlásra bízom, hogy elvigyena központi város szívébe, küldetésvagy raktári felsőruhák nélkül.Találgathatom, hogy mi jön utána,vagy a rám jellemző kissé torokhangúdúdolással…

Tovább
Gál Ferenc versei

Ház körüli munkák 62.                    Ma valahogy nem bírokmagammal. Félóránként eszem,egyetlen számot bőgetek a lejátszón,utakat mélyítek a hóba.Egy menetben jutok el a farakáshoz,nyújtott kanyarral a sírig.Még egyszer megnézem a postaládát,és az önismétlés gyönyörébőlerőt merítve belátom,hogy a gépinek beillő köddel együttmennyire nekem való mindez.A hidegtől csordogáló könnyeka doboló fülekkel.Az a másik ritmus, ahogy suhancokdöngetik a holtág jégpáncélját.Hozzáigazíthatom…

Tovább
Gál Ferenc versei

Ház körüli munkák 2. Ez a fáradt méz a legjobb napjaimra emlékeztet. Semmi kedvem bő esőktől hizlalt fűvel bajmolódni, vagy a cédulákhoz. Felvenni a fonalat, hogy akik lelki békéjüket lombsátorban vélik megtalálni, a kapunál loholnak. Hogy a jellegtelen kavics egykor szikla volt, vagy éppen kidekorált oszlop. Tény, hogy szopogathatom az ízek hiányára hangolódva, mielőtt az…

Tovább
Gál Ferenc versei

Ház körüli munkák XIII. Három alakban jelenhetek meg. Az események tanújaként embergyűrűben topogva forszírozhatom: húzódjunk szaunakabinba. Tapasztalatból tudva, hogy a két világ határán kicsapódóőskép fegyelmező ereje zárt térben mire képes. Az is lehet, hogy a fénylő pillanattól vendéghaj tincseit sodorva megint csak az jut eszembe: valami bömbölő zene átjárhatna, legalább ilyenkor. Vagy a beszédhelyzet finomságaira…

Tovább