Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Locker Dávid Beszédkényszer című kötetéről „köztudott hogya reflektálatlan textus nem üdvözüla reflektált viszont igen”(Orbán Ottó: Vojtina recepcióesztétikája) Locker Dávid első verseskötetét olvasva egyre inkább úgy éreztem, a „fiatal irodalom” egyik legfontosabb kordokumentumát tartom a kezemben.[1] Nem tudtam másképp olvasni ezt a költészetet, mint egy jelentést a költői nyelv lehetséges válságáról. Ez talán elsőre túlzásnak tűnhet,…
Tovább
Terék Annával Szirák Péter beszélget Szirák Péter: Sok szeretettel köszöntök mindenkit, és köszönöm szépen, hogy ilyen szép számmal eljöttek! Terék Anna, Sziveri János- és Füst Milán-díjas költő, drámaíró a vendégünk, aki alig egy órával ezelőtt megnyitotta a 94. Ünnepi Könyvhetet Debrecenben. Drámai hangú beszéd volt a könyv, az olvasás védelmében, köszönet érte! Most itt ülünk…
Tovább
Oslo Egy ceruzarajz háromközépkorú nőről,hosszú, hófehér ingben állnakaz oslói városháza előtt,fejükön gyertyakoszorú.Luca-napján szokása legszebb szüzeketsorba állítani, hogy körbejárjáka város fontosabb helyeitünnepi dalokat énekelve.Oslóban a legszebbeka fehéringes aggszüzek,a kokós kurvák, a heroinos hősnők,akiket fényes nappal ismegkéselhetnek vagy lelőhetnekegy szűz sikátorban.Oslóban nagy pelyhekben hull a hó,és a villamos csenget picit.Az emberek Luca-nap reggelén ismunkába igyekeznek,a gyertyakoszorú fényénélhalványan…
Tovább
Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei A költőként induló Rakovszky Zsuzsa 2002-ben jelentkezett először regénnyel, amelyet a recepció meglepetten, ugyanakkor nagy lelkesedéssel fogadott. A kígyó árnyéka narrátora, az idős Ursula 1666-ban tárja az olvasó elé emlékiratát, melyben többek között olyan, a szerző egész életművében hangsúlyos témák kerülnek elő, mint a személyiségkeresés, a szexualitás vagy éppen a…
Tovább
Élő Csenge Enikő: Apám országa Megjelent egy metafizikai hang a kortárs fiatal lírában – olvasom egyre gyakrabban –, amely „immár nem ironikusan ki- és felforgatni akarja az adott tradíciót, hanem, hogy úgy mondjam, fullba tolja a Pilinszkyt” – Locker Dávid egy 2023 őszén készült interjújának szavait idézve. (Ankét a fiatal irodalom metafizikai érdeklődéséről – 2.…
Tovább
Felezőszonettek A széparcú senkik Meghalunk és csak mi tudjuk nem vittük semmireAz arcunk szép Művészek irigyelnek bennünketérte És kölcsönkérik a fellépéseikhezMert mi üres forma vagyunk Ők meg töltött semmikVégzet hogy senki sem olyan amilyen szeretneGyönyörködünk a tükörképünkben és mély a vízPygmalion-könny hull Összerontódnak a képek Pygmalion sír összeroncsolódott képen Bárgyönyörködnék a tükörképében sodor a vízSenki…
Tovább
Sodródva szerpentineken Megállt az idő a kifutópályán,tűzött oldalról szemembe a nap,féltem, a repülő nem indul el, velema hasában, hogy vonzani fogjafolyton testemet ez a föld, ahonnantalán mégsem kéne elindulni. Ahol hajlik az ég az emberek fölött,olyan éhes a föld gyomra, hogyhúzza magába mindegyik halottját.Így húzott engem is, félholt voltam márakkoriban, a testemmel folyton csakküszködtem, mert…
Tovább
Alice Munro: Valamit el akartam mondani, ford. Kada Júlia Ezzel az eredetileg 1974-ben, Alice Munro harmadik könyveként – és második elbeszélésköteteként – megjelent kötettel lett teljes a Nobel-díjas kanadai író életművének magyarra való átültetése. Ez önmagában is sikertörténet, amelyért a Park Kiadónak tartozunk köszönettel, és mindenképpen örülnünk kell neki, akkor is, ha ebben a kötetben…
Tovább
Egyszer, száraz évszak idején, nagy betűkkel felírtam a noteszomba (a mondat átlógott a szemközti oldalra), hogy az ártatlanság vége az, amikor az embert megfosztják attól a tévhittől, hogy kedveli önmagát. Bár most, néhány évvel később, már ámulok azon, hogy meghasonlott tudatom milyen aprólékosan feljegyezte minden egyes rezdülését, mégis zavarba ejtően tisztán emlékszem a keserű szájízre,…
Tovább
Kanális (Canal) A szinte ízletesen beteges, nyirkos, sötét alga, mely köves peremét borítja,áramlatának poshadt gazdagsága, mely véletlenszerűen köp fel hulladékot,döglött halat, kenyérhéjat, óvszert, mindez lassú szennykásaként kavarodika téli ég soktonnás súlya alatt, mely még jobban elsötétít mindent, lehetetlen,de még jobban besározza a szemetet, gyümölcsöt, papírt, leveleket, a vizet. Mégis, ahogy mellette baktatok fagyoskodva, úgy tűnik,…
Tovább
Petőfi Sándor emlékezete, szerk. Margócsy István Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából jelent meg a költő irodalmi fogadtatását középpontba állító forrásgyűjtemény, amelyet Margócsy István szerkesztett. A Petőfi Sándor emlékezete című antológia szimbolikus kezdő darabja az Osiris Kiadó a magyar irodalom legjelesebb alkotóinak (irodalmi) emlékezetét feldolgozó kiadványcsoportjának. A kiadó az egyes írókat középpontba állító monográfiák mellett…
Tovább
Wirth Imre: Karolina kertje Wirth Imre rendelkezik azzal a varázserővel, hogy egyetlen mondatba bezárja, vagy hogy egyetlen mondat révén éppenséggel kitárja a világmindenséget: „Az angyalok közben megtörölték szájukat patyolatfehér szárnyukkal, és kanalukat két toll közé rejtve, égig ható énekkel köszönték meg az Úrnak, hogy ismét, mint az örökkévalóságban, semmi sem történt.” (9.). Vagy: „Wirth élni…
Tovább
Milbacher Róbert: Legendahántás. 50+1 tévhit a magyar irodalomban A legendák – az irodalmi legendák is – jó dolgok. Tanúsítják, hogy azok az alakok, akikről szólnak (legyenek bár szerzők vagy szereplők), elevenen élnek a köztudatban, a magyar nyelvű kulturális közösség emlékezetében – és ennek többféle haszna van. Az irodalomtudomány is jó dolog. Az általa feltárt adatok…
Tovább
Seherezádé (Scheherazade) Mesélj arról az álomról, amelyben kihúzzuk a testeket a tóból, és meleg ruhát adunk rájuk ismét.Késő volt, és senki nem tudott aludni, a lovak pedig futottak,ameddig el nem felejtették, hogy lovak. Ez nem olyasmi, mint egy fa, ahol a gyökereknek valahol véget kell érniük, ez inkább olyan, mint egy szám a rendőr rádióján,…
Tovább
Papp Gréta: Lepecsételt szobák A visszatekintés egykori gyerekkori önmagunkra számos módon megtörténhet. Alapvető igazság, hogy máshogy értelmezzük egy adott helyzetben magunkat, mint évekkel később, ez pedig hatványozottan igaz lehet, amikor gyermekként éltünk meg valamit, hiszen egészen más szemmel tekintettünk a körülöttünk lévő világra. Mind megéljük, mind máshogy. A család (a szokásrend, a közösség), amelybe születünk,…
Tovább
Mint fű (Wie Gras) (részlet) Legendák Ott vonultak el a felhők, ott az utak szépen rásimultak a tágas dombok tövére, míg a rétek lélegeztek, és kitartott még a nyár, amelyben pókfonál repült, szakadt, az esti fényben aztán imbolyogva elveszett. Fákhoz úgy közel, a fák kemény dióihoz vagy suttogó levélhez úgy közel mozdult, mi ág még…
Tovább
Alföld 2024/8. Augusztusi lapszámunkat hagyományosan a nemzetközi irodalom köré szervezzük. Fordításokat közlünk Paul Murray, Margaret Elysia Garcia, Pedro Carmona-Alvarez, Jaroslav Hašek, Virginia Woolf, Federico Preziosi, Claudiu Komartin, Daniela Vizireanu, Tim Foley műveiből – Gula Marianna, Gyukics Gábor, Vajna Ádám, Száz Pál, Réder Ferenc, Kerber Balázs, Mihók Tamás, Bagi Orsolya tolmácsolásában. Kilátó rovatunkban Halász László a…
Tovább
(Stormen) „Elviszlek a friss forráshoz, szedek málnát neked…”William Shakespeare: A vihar(Szász Károly fordítása) Nem kellett volna visszatérnem a szigetre, mégis így tettem. Április van. Nemrég esett, mint ilyenkor mindig, ködsáv ül a híd két lábánál az őrházakon és a régi vassorompók maradványain. A ködről az a fehér fátyolfüggöny jut eszembe, amit Johannes nyaranta terített a…
Tovább
Jelenlét (Prezența) Este amikor az erdei levegő rejtelmeskedik a sátorbanAz eltűnésnek az anyag más kifejezési formákatMás kommunikációs formulákat választOlyan ez mint amikor úszni tanulsz követve az utasításaitValakinek akit nem biztos hogy látsz A kíváncsiak új heppje az őszinteségA várakozás idején senki sem gyűjt tapasztalatotMások tapasztalataiból nem okulszA dinoszauruszok: zavaros víz katalizátorai Kint letörő ágak reccsenéseA…
Tovább
Milyen fényben hullanak majd (In che luce cadranno) A halottak – az utolsószéljegyzetek az ismertvilághoz – sűrűn felelgetnekegymásnak a máglyasötét és a tengerparti fenyvesek gyantája között. * Halottakról folyt a szó. Az asztalona vacsora szétszórt maradványai – azoka frissen sült marhaszeletek. A hűtőszekrény szerelmesen beszélgetett a csillagokkal. * A halottak kakálnak, pisálnak, ahogyaz élők. Csak…
Tovább
Szvoren Edina: Kérődző Kronosz Új kötetében Szvoren Edina megint újított, megint mást csinál, mint a Pertuban, a Nincs és ne is legyenben, Az ország legjobb hóhérában, a Verseimben vagy a Mondatok a csodálkozásról című prózakötetekben. Ezúttal hibrid szövegeket írt, hagyományos megnevezéssel pastiche-okat. Ezekben olyan narrátorokat szólaltat meg, akiknek elbeszélési módja, történetei kortárs művekből ismerősek, egyúttal…
Tovább
(Marriage Lines) A Glasgowból felszálló kis duplafedeles gép félig üres volt: csak egy-két hazatérő szigetlakó ült a székekben, plusz néhány szezon előtti víkendező túrabakancsokkal és hátizsákokkal felszerelkezve. Majdnem egy órán keresztül repültek a gomolygó felhők felett. Aztán feltűnt alattuk a sziget rojtozott partvidéke, és megkezdték az ereszkedést. A férfi mindig is szerette ezt a pillanatot.…
Tovább
A teremtő büntetése (Penalty of Godhead) Az öregember szalmaágyalángot kapott, felerősödveaz éjszakai rönkökből a harmattantüzet gyújtó leheletétől. Dacolva a korával ésa betegségével, felállt és maga irányítottafüsttől elvakulva a mentést. Egy fürge patkány jelent meglyuka ajtajánál, gyorsan balra nézett, majdjobbra, és átsuhant a padlóna közeli termőföldekre.Még a csótányok, ezek a hajthatatlanbérlők is, melyeknek semmi sem szegi…
Tovább
Gerillaháború (Guerrilla War) Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkongtól. Senki sem visel egyenruhát.Mindnyájan ugyanazta nyelvet beszélik(és akkor sem értenéd őket,ha másképp lenne). Gránátokat ragasztanaka ruhájuk belsejébe,és robbanószerkezeteketvisznek a piacra kosárban.Még a nőik is harcolnak.És fiatal fiúk is.Meg lányok.Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkong tagjaitól.Egy idő utánfeladod a kísérletezést. Gyönyörű roncs (Beautiful Wreckage) És ha nem lövöm le…
Tovább
Távolodás a partoktól – mit hagysz meg a végtelenségbőlegy strandnak ha elhiszedhogy már július megintmár megint júliusés a dinnyék mind rosszak voltaka tavak üreseka folyók lomháka partok kiszikkadt öklein apró zúzódásmegmaradsz árnyéknak te isjárásod forróságot onthomokot lélegzelhomokot lélegzeltöredékeidet lemázolodezekről a szobrokról majd senki se hiszi elhogy színesek voltakhúsba markoló ujjak és egy menekülő vállkihúzod ezt…
Tovább
Tóth Júlia Éva: Hozzávalók két személyre Önjáró, de nem mindig következetes. Homogén, de igyekszik kísérletezni. Az ún. „szépirodalmiság” peremén, közel a populárishoz. Nagyjából ezek alapján tudnám jellemezni Tóth Júlia Éva Hozzávalók két személyre című verseskötetét. Azzal együtt, hogy nem szeretném a köteten számonkérni a „szépirodalmi kritériumokat”, fontosnak tartom kiemelni, hogy erősen elgondolkodtatott a Hozzávalók két…
Tovább
Az archaikus torzóm (Archaic Torso of Me Too) Egy ürge a szomszéd kórterembenfolyton a kibaszott cukorért kiabál.Az első éjszaka, hogy tiszta a fejem,egy nő imára akar sarkallni, miközbenegy héjafejű árny magával ragadjabiohulladékomat, átok veri a falat:csak hallucinálok. Egy napóraszámlapjára kötnek, a gyógyszereketarkangyalok nevén nevezik, fújtata lélegeztetőgép, mint a focizó katona,és kong, mint a Big Ben.…
Tovább
Solti Gyöngyi: Nem beszélünk róla, Takács Mari illusztrációival Minden közösség életére a titkok a legveszélyesebbek. Akár barátaink, akár rokonaink elől hallgatunk el valamit, az nagy eséllyel pont a legrosszabbkor fog kiderülni – vagy éppen túl későn. Ha pedig előlünk titkolóznak, kénytelenek leszünk féligazságok alapján tájékozódni, tévutakra jutunk, a realitás talaját elvesztve rohanunk a legrosszabb következtetés…
Tovább
Kőfészek Hullámfelhők képződneka sziklazátony fölött.Az égdagályban kavarog egy keselyűcsapat. Bőrbe, fába, löszfalakba vésekalkuimákat abroncsvassal.Okkersárga kádenciák szólnaka fertőzött ködfátyol mögül. Elcsendesedett kátrányfekete folyó mentén,a pocsolyás homályvilágban őstüzek égnek. Tudattalan szekvenciák zúgnak a fejemben,fájdalomspirálban halványulnak az érzékek montázsképei,egyre mélyülő méhhúrseb a járomív alatt. A belvízben tükröződő, lombjukat vesztett,korallvörös fák, akár megnyúzott szentek,állják a szélrohamokat megválthatatlanságukbiztos tudatában. Úgy…
Tovább