Gyurinak, hátha
Abjatár tudja, az az ő dolga,
hogy szeressen, a gyermeké pedig,
hogy kinevessen, mert meggyűlöl
ma, aki tegnap még szeretett,
vagy csak úgy csinált, mintha,
igazság és rút hamisság között
nincs határ, hiszen mindennek
kettős természete van,
ez jó, ez nem jó, nincs is értelme
effélét mondani, ha önzőnek
kell lenned, légy az alázatosan.
Abjatár tündérszárnyakra talál,
véresek, a tisztáson hevernek
szanaszét, a főpap oltárt épít,
elégeti őket, mint áldozat
képzeletében a hóhér arca,
úgy olvad el a tűzben a lélek,
templomban az angyalnak is
szárnya van, mégse repül égbe
a gyermek, a meddő szüzesség
halhatatlan, ujjain táncol
a ritmus, de nincs keze, közel
hajol hozzá a vágy, másról
mond mesét minden mozdulat.
Vannak azok a könyvek, amikbe
időnként belenézek, Biblia,
Tao Te King, Pilinszky prózája,
Wittgenstein Észrevételek című
műve, amit tavaly kölcsönadtam
Gyurinak, hátha hasznára lesz, így
találkoztam Abjatárral is Márk
evangéliumában, azóta
az ő nevében írok verseket.
A te döntésed a szomorúság,
attól félek, szeretkezni fogunk,
vicceket mesél a feltámadás
reggelén, a templom udvarára
Abjatár árnyéka vetül, kemény
anyagból gyúrt, szemcsés és fekete,
a maszkelmélet szerint nincsenek
arcaink, az egyetlen arc, ami
mosolyog, hasonlít az angyalra.
A kocsiban az öröm csöndjéről
hallgatunk, Abjatár árnyékában
szarvassá változik az éjszaka,
a fügefa alatt láthatatlan
mozdulat, a fügefa kiszárad,
a fügefa ágára akasztod
árulásodat, a hal szájában
harmincegy ezüstpénz, a nyugalom
helyére a próféta nem jut el.
Hajnalban oltárt épít a holttest
elégetése végett Abjatár,
az orosz nyelv szépségéről beszél,
páros rímeket hord az őszi szél,
egymásba ér a szorgos és a rest,
a látomások között nincs határ,
elkezdődhetetlen a végtelen,
próféta tűnődik a végeken,
ördögöt angyal majd házfalra fest,
törvényszegések nélkül nincs szabály.
Az új lakó a régi házba költ,
a lélek testet, aztán nyelvet ölt,
ha Abjatár nevét nem ismered,
meg nem történtté történet tehet,
a tévedés lépcsőházában ülsz,
hiába futsz, meg mégsem menekülsz,
látszat láttatja látszatát megint,
a boldogság, mint utcalány, leint,
fizetni kell, a maszkért arcodat,
zuhannak az égből a madarak.
(Megjelent az Alföld 2023/3-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Egyre Márki grafikája.)
Hozzászólások