A kert (The Garden) Robert Penn Warrennek Ragyog a kertben,a gesztenye fehér lombján át,apám kalapjának karimáján,amikor a murván sétál.A kertben, az időn kívül,anyám mamutfenyő széken ül:fény tölti meg az eget,a ruhájának hajtásait,mellette az összegabalyodó rózsákat. És amikor apám lehajol,hogy a fülébe súgjon valamit,amikor felkelnek indulásra készen,és a fecskék cikáznak,és a Hold és a csillagok együttlebegnek…
Továbbvers
Ioan F. Pop versei
innen már visszaforgathatatlan (de acum nu mai putem da înapoi) visszából lett előre.és senki sem gyújt már fényt kietlen pupillánkba.megvadult csendek tespednek az éj petyhüdt bőre alatt,a füstszínű partra vonuló görcsök közt.az életről pedig megtudtam dolgokat a meg nem születettektől.a hozzánk csobbanó űrhullámokat megtöri az éj hangja.az idő viharos múlásában ragadt gesztusok közt.elfogytak szavaink, melyekből…
TovábbJennifer Elise Foerster versei
Árny versek (Shadow Poems) (részlet) Úgy tűnt, a háború a végéhez közeledik. A még el nem hurcolt névtelen embereka nyári szárazságra hagyták termésüket. Íjjal szájukban, észrevétlenül haladtak,pisztrángért, kristályért gázoltak át a folyón,a keleti domboldalon sűrű venyige. A napfelkeltét figyelve utaztak napokig,a nádasban elveszve mindent hallottak. Földigilisztát, mennydörgést,tegnapi mohát, a reggel türelmes partjait. Ereklye (Relic) Egy…
TovábbCsizmadia Bodza Réka versei
szivárgás oldd le nyelvemrőla nehezékethogy vízre szállhassakha kikelsz az ágybólinni mészaláhajolsz a csapnakhasad előtt össze-gyűröd a hálóingetgondolkozzki mossa megKrisztus lábaitcethal a szárazföldrajta az imbolygótömbházak egyikébente vagycsepp fordulálladról nyakadrafogyasztja magáthideg csíknem esik belea lefolyóbaruhád issza megvisszafekveaz árnyalatokkalsötétebb folttala kényelmetlenségtőlnem alszol tovább ívás a fűszálnaktavaszíze vanelvágtakezemmost kopikéle a számbancsatorna mellettülökemberek ástákhogy elvezessékvalahováa vizetén mégmarasztalnámnem értemhonnan lesznekbele a…
TovábbSzijj Márton verse
Nesto I. Nesto Fontanelli messziről jöttItália szülötteitt egyszerűen póknak hívták minél kisebb annál jobb súgta voltministránsának egyszerés hogy nemcsak halálig dea feltámadásig magához láncoljaaz ő gyermekeit és hogy Isten mellett ülnekannak jobbján majd mindahányanmézízű kislányok paradicsomában nemsoká minden hajadon tudtasorra kerül nincs menekvésa kis falu útjainak hálójábanakár muslincák a házakés keresztespók a templomnincs angyal kinek…
TovábbImre Ábris verse
Tajték mikor a kerti csap elárasztjaa homokozó építményeit és alagútrendszerétvize kivájja majd belepiaz árkokat ereket elágazásokatderék ólomkatonámként sodródom az árbancsak ajtók csak kapuk csak ablakokbárhová lépünknyitnikék nyitnikékszakadnak be szárnyaika hányástól való fulladást már megszoktama holttestek átjárják testnyílásaimatzakatol bennem a mozgásitt mindent a víznek építettemtudja ezt az ólomkatona isazonban lépten-nyomon igyekszik gátakat emelnimentve ami menthetőtestével torlaszolná…
TovábbPetőcz András versei
Lehetne így Cambridge-be, O-nak Lehetne kiabálni is. Nem találom a szavakat,hiába keresem, a szekrényalatt is néztem, nem, nem,nincsenek sehol. Ki kellene beszélni mindent. Akkor nem lenne semmiháború, akkor nem lehetne!,fiókból, ha előszedett mondat,még az is segít. Lehetne így, együtt, magányosan. Menekült vagy, ahogyan én is.Elhagyott szavakat keresek,hogy végre elmagyarázzam,mit is, és miért. Váltott lovakkal sietek…
TovábbBabiczky Tibor versei
A rejtekhely Évekkel korábban vágták ki az öreg olajfát.Négyen kellettek hozzá, a csavaros törzs –mint egy összetett gondolat a világról –csak nehezen adta meg magát. Most pedig bántó lett a földből kiálló csonk, ki kellettásni. És a rögök közül felszínre került egymárvány nőalak – egyik keze csípőretéve, a másik a tarkóján. „Eddig még soha nem…
TovábbDarvasi László verse
Én semmi nagyon vidám országom Sem különösebb szerencsétlenség nem volt,és váratlan sem igazán,hogy az lett, ami lett.Miért történt volna másként,hogy a wurstli, a szellemkastély,a patak árterén dülöngélő üres házak sora,a sárgán szomjazó puszta újra éledt,és dehogyis akart másféle pásztorokat,más szabályokat és olyan viszonyokat,melyeknek a bajlódás volna a legfőbb erénye.A születés, az élet, a haldoklás legyen…
TovábbTőzsér Árpád versei
Fiat (voluntas tua) A halál fogadatlan kántora:sorra búcsúztatom barátaimat.S begyújtva már a fekete Fiat,amely értem jön: elmúlás torae versem is. Utam Fiatban kezdtem,nyolcszázötvenes piros kocsiban.Egyszerre voltam benne Pesten,s – nemcsak a rím kedvéért – Szocsiban. Így lett a kocsim neve Atma.Abban nősültem, írtam, háltam,s hogy mi egyebet tettem, csináltam,ki tudja immár azt ma.S hogyha majd…
TovábbNagy Tamás versei
kürtök és poharak nyelvünk az üldözés hatására változikés a hegyek születésével megjelenneka hegyek szülte látomások kürtök és poharak szólalnak meghalottainkra tesszük neveinketaz eső majd elkoptatja mindetde már nem aggódunkott leszünk mindenhol a szavakat megelőző gondolatokbanvillámok cikáznak kivilágosodika földön fekvő halak tátogásaleolvasható lesz amit régóta tudunkaz üldözőket magához szólítja a tenger elmozdulni a vonalaktól széteső házak…
TovábbHalmai Tamás
A porhaza meghódítása Egy másik édenbe űzte ki őket.Nem is űzte: hagyta, hadd menjenekkócos fejük után, repesni, szívhadd teljesüljön félős mellkasukban,legyen szabadság a világosságból.A kapuban a kerub gyöngy derűvelbiccent, a kilépőknek szép utatés édes sorsot kíván. Ami várjaőket, túl van az ártatlanság jussán.Azóta nem az én az alanyaaz embernek, hanem a nyelv, az ének,a költészet,…
TovábbBuda Ferenc verse
x x halihó halihóhova lesz ami jóami jó hova szálljön az ősz lekaszál jön az éj feketénkülön ágy te meg énhol a rév hol a parta remény hova tart mi motoz mi zörögver a szív dübörögfeketén jön az éjcsak aludj te ne félj hunyorog csak a vágyte meg én külön ágyhova száll ami jóhalihó halihó (Megjelent az Alföld 2022/6-os számában,…
TovábbHartay Csaba verse
Ott kényelmes Miért keltetek fel ennyire korán?A halottak sem bírnak aludni.Ott ülnek a sírköveken mind.Lelökik, összetörnek a mécsesek.A borostyán rajtatok is túl.Az emlékezésnek nincs évszáma.A fájdalomnak nincs dátuma.Korábban feküdtetek le.Meséljetek a kényelem rögeiről.A rögeszméitekről. Hol a töröttgondolat, az utolsó kilégzés?Annak a párája melyik mennyezeten.Van-e nálatok feljebb?És onnan van-e végső belátás?Miért aludtatok el ennyire korán?Még nappal…
TovábbMárton Ágnes versei
Hősöm Mást nem bír X, csak a macskatévét nézinappalt éjszakává téve.Ez bizonyos értelemben home office. Patkányok Doom II-n játszanak, lövöldöznek,Romero harap is, de csak a képernyő túloldaláról.Csimpánzok vezényelnek a joystickkal, bele-ragad a fogukba a jutalomkeksz. Fekete vonalas, viharváró kék szárnytükör, szinte szürke.Egy szajkó, csőrében gyalogcincér, majd fésűsbagolylepke. Messzire hordja a tölgymakkota fától, párat bele is…
TovábbTakács Nándor versei
A meder és a sziget A hegyvidékről az egykori folyó medrébeköltöztek, ahol a házak fölött mindig pára ül.Ködnek mondják, de sejtik maguk is, hogyfelhőivel az eltemetett víz eredt nyomukba. Az idő folyvást kavarog felettük.Örvényeiben lebegnek végig a szobákon,várva az éjszakát, amikor az áramlat lassul,és a hold messzebb csalogatja a hullámokat. Olyankor kiülnek a partra, megszárítják…
TovábbG. István László versei
Haszid példázat Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek szemében,kimossa a tegnapi látványt,előmossa a holnapi látványt,átöblíti a látás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amire nem kell nézni.Amikor a halak reszketnek az óceánban,víz lesz az emberek fülében,kimossa a tegnapi hangot,előmossa a holnapi hangot,átöblíti a hallás terét, hogy ne maradjonhely másnak, csak amit nem…
TovábbHorváth Florencia versei
Amit a versnek Onnan indul el, ahonnan egyáltalán nemvolna szabad, a stabilitás keresi hazáját. A régenritkaságszámba menő pillanatok hétköznappáváltak, kiszakadni, szintet ugrani vagy lépnilegalább. Ami normális esetben nyelv, az letta talaj, minden történő mozdulatom csiszol rajta.Azt akarom, hogy a földút egyszer véget érjen,akkor is, ha utána nincsen más, csak szakadék. Vetkőzni kellene, bújni, ordítani, hogy…
TovábbTuri Tímea versei
Zsoltár női hangra Mi történik addig, amíg felszáll, mint a köd, a fájdalom?Egy társaságot nem úgy lehet kiismerni, hogy ki kivel beszél,hanem hogy ki kivel nem állna szóba semmi szín alatt.A férfiakat mindig akkor tudtam megérteni, ha nőnek képzeltem őket,és ekkor, elrejtett virág egy bársonyos kert mélyén,feltárult előttem titkos életük:sértettségeik, sok bánatuk, a kétely és…
TovábbGömöri György versei
Mari álma, járványidőben Ez a vonat nem térben megy, hanem időben.Sokszor megáll, egyre többen szállnak le róla,olyanok is, akiket jól ismertem gyerekkoromban.Reméltem, hogy velem maradsz,és nem szállsz le, hogy segítsél egy utasnak,akinek csak idáig szólt a jegye,vagy akinek átszállást rendelt a céljaegy másik, gyorsan tovarobogó vonatra. Teleki József naplójából Látogatóban voltam LunevillébenStanislas száműzött lengyel királynál,*meghívott…
TovábbÁgoston Tamás versei
Kazánház Nagy a hó, kell az út, legalább a kapuig.Futok a seprűért, a lapátért.Míg túrom a havat, fél szemmela hóroncsot nézem a kerítés mellett,amely tegnap még hóember volt. Parazsat nyomtam az arcába,hadd lásson. A homloka beomlott,tenyerembe dőlt, sírva futottama kazánházba. Anya teát hoz, megitat.Apa kinn tornázik az erkélyen.Vattacsomót ragaszt az arcára,amely egész a földig ér.Bizony,…
TovábbDemény Péter verse
Csavargófej Mednyánszky Lászlónak 1 tele a szívem kővelúgy bolyongok a világbantrencséntől párizsigtekintetekkel a bőröm alattmit akar ez a piszkosgyűrött öreg kutyaaki ráadásul egy váci fuvarost szeretettez nem is emberha lehetne ledöfnénekmiért lógok ki a vacsoráikbóla báljaikból a szerelmeikbőlmiért nem védem a hontaz emberiséget ahogy kellde ettől az ő kelljüktől én mindigfesteni kezdtemmegbotránkozásaiktól szerettem belemindenkibe akibe…
TovábbAcsai Roland versei
Rondel/28 Madarak hangja Madarak hangja az enyém,hangszigetelt szoba az erdő.A fák lombja, mint sárga felhő,miből levél hullik, a fény. Fűben lila virág, szerény.A szívről leesik a nagy kő.Hangszigetelt szoba az erdő,madarak hangja az enyém. S a pókfonál túlsó feléna külső hang lesz újra belső.Most ősz van, és most újra felnőaz égre a vadlúd-remény. Madarak hangja…
TovábbZalán Tibor versciklusa
Felezőszonettek Vér a kukoricalevélen Segítség segítség a művészet haldoklik Vagymár meg is halt Nem Fehéregyházánál szakadt megegy történelminek is nevezhető tévedésszámunkra Művészet Dzsidával-e vagy egy kozákollóval döfték le az embert s találkozott-eamott Karaffával akit halála előtt mégleköpött mindegy Vér a kukoricalevélen Vér a kukoricalevélen Leköpött mindegyHalála után majd találkozik Karaffávalaz ollóval ledöfött ember S dzsidára…
TovábbPayer Imre versei
Váratlanra várva Ugrásra készen várakozoma váratlanra, mi nem jön el sosem.Elhagyott parkolóudvar.Égre korhadt kerítés.Hová tűntek a régi terméskövek?A régi séták merre mentek el?Mint egy esőverte folyóa szűrt napfényben,hanggá váló zörejben.Foghíjtelki lom, spalettafolt.Kinyíló szem egy épület falán. Vagdosva Vagdosva, ide-oda illesztve:néma arcokból rám meredő tekintetek,homályba tűnő mozdulatok maradnak.Ezek beszélnek hozzám.Mint összepréselt váróterem,a jövő bizonytalan állókép.Valahol labda…
TovábbSzeles Judit verse
Háború Abban az évben a háborúmégsem szerdára esett. Amikor kisüt a nap,északon az emberekszabadságot vesznek ki,hogy lássák az égitesttorkából kitörő sugarakat,így figyelték délebbrea tüzérséget is, a rakéta-kilövők fényes torkát. Már keveseknek voltannyira ismerősa légoltalmi szirénák hangja,hogy összeránduljona gyomruk. Hanem a buszona diákok a telefonjaikonkeresték, honnan istört be a hadsereg,és hol tört ki az a háború,amire…
TovábbLadik Katalin versei
Félek, hogy el fog menni Keszthelyi Rezsőre emlékezvevagyok azzal, hogy nem tudom,hangozhat, ez hogyan történik,sán hangzik, ha néha is csak,testem, még ha sokszorde, ó, miért is hoztam ezt mostidenyúlnak a platánok árnyékaizen rám, kérem, egy takarót,ersze, majd, de hadd érzékenyüljekozásban ugyan, de ilyenképpen,alahogyan így, gyereket szeretnékersze, a rozmaringok velem, ahogyan meghal,de nem is tudom.dére, és…
TovábbMarno János versei
Hallójáratok Lábuk alatt ropog a hó,mint szájamban a pirítós.Leheletük a levegőben lógszaporodó jégcsapokban;ízlelőbimbóim avatottanválogatnak a só s a vaj között.Meggörbül a teáskanna csőre,reggeltől délig azon röhögök.Ideérnek-e idén a fagyok,ez a kérdés emészt épp a vörösnapkorong felmerülésével.Ha agyagból vagy kiégvejól, nincs mitől tartanod az égben.Éjszaka még sárgásfehér volt,most meg püspöklila púp a térdem. Felfázás Isten és…
TovábbVisky András verse
Kilenc följegyzés az elszakadásról Szirák Péternek egyedül az anya folyton az elszakadás a csönd a sír * talán mégis a kertbeaz ablak elé hogy lássam hogy nincs * vonszolom viszemhordom hurcolomnem neheztelek Lélek * fölemelni még egyszermint egy lehántoltjéghideg nyárfát * mennyi mulasztásszemközt az elmúlássalhány félrehallás * mint a lélegzeta test melegeahogy még összeérünk * mondhattad volnaakkor amikorhorpadt…
TovábbJász Attila verse
Felhőfoszlányok a hajnali fűben Részletek Slaggal locsolni mezítláb a füvetnyáron alkonyatkor, belefeküdnimeztelenül a magasra nőtt csalánba,hogy érezd a fantasztikus bizsergést,ahogy fájdalomból kellemes érzés lesz,amilyen az élet, ha jól csinálod, és nemfélsz az esetleges fájdalmaktól, melyekgyengeségünk jelei, de csak erősebbekleszünk tőle végül, bármennyire nehézis elhinni, de lehet fordítva is csinálni,lefeküdni a fűbe, nézni a csillagokat éslocsolni…
Tovább