Matka lupuli A farkas menyasszonyaÖtszázvalamennyi éve, aznapjutott Karós Vlad uralomra –mondta a román köztévé 91 őszén.Kolozsváron ébredtünk, stop shop,fizetős fuvar után, tápos undergroundok.Kimondottan jó ómennek tűntegy borgói-hágói út előtt. Elhatároztuk ugyanis, hogy Bram Stokerregénybeli útmutatása alapjánellátogatunk Drakulához. Isten tudja, mért, Kunt Ernőhözis bementünk a múzeumba.Nemigen értette szegény,miként lett vámpírista. De vittem The Exploited-kazettát,diktafont, két csík…
Továbbvers
Acsai Roland versei
Tűnt analógon Nézem a régi fotókat, a századelői örökfényt:földutak éjsara, rajta szekér nyoma látszani kezd el,górénak tetején a galamb soha nem repül el már,régi malom kerekét viszi még az a szél a fotókon,árnyaikat vetik ágtalanul fák meztelen égre,és az avarkori gyöngyök a földben örökre lapulnak. Kisgyerekek kubikos taligával a sárban, a téren,furcsa ruhákban, persze mezítláb,…
TovábbKürti László versei
akvárium kidobáltam belőle sok évnyi tengerpartról összegyűjtöttkavicsot, csigát, meg a díszes akváriumi bútort.nemcsak a fekete algákkal volt bajom, amit sem vegyszer,sem pedig a halaim nem tudtak már letakarítaniaz elhanyagolt falakról. nemcsak húsz év összehordottemléke, súlya húz szememnél fogva a medence aljárafolyton. az ízlés változása fullaszt, a süllyedés kavar fel,mert amit tegnap szépnek találtam, az máraérvénytelen…
TovábbGömöri György versei
Egy protestáns látogató feljegyzéseiből, 1744 Ahhoz képest hogy Krisztus urunkjászolának szénáját-szalmáját őrzik itta bécsi kapucinusok templomábana golgotai töviskoszorú egy tövisével együttmindez vagy másfélezer éves ésigen jó állapotban vanAmi pedig a Heródes által megöltgyermekek csontjait illeti(azok is itt láthatók)megjegyeztem: – a Biblia szerint ezek kicsinygyermekek voltak s a csontok itt bizonytúl vastagok – mire a minket…
TovábbGéczi János versei
A névtelen Tudni szeretném, hogy hívják,de nincs hozzá szavam.Az öt érzék közül is csak kettő,hogy halljam, ha zeng,lássam, ha létezne olyan formában,amelyet a szem a villámfény-cikázás közben megragadhat. Ha van, félig. Részletében létezik. Vihar előtti táj, amelybőlegyetlen fenyő lett kibontva,körötte a többi páraként testtelen.Tévelygek, mint aki nem tudja a saját titkát,de sújtja az, hogy akad,mi…
TovábbSzijj Márton verse
Helah önmagát dicsőítő himnusza Bal kezem lefelé, jobb kezem fölfelé –nem én vagyok, mondd, a mindenség Úrnője? Sztaürosz a barlangban Ida-hegyét nekem adta,a belső tengert nekem adta, Yevah kertjét nekem adta,az isteneket nekem adta.Magasabb-e, mondd, beszédemnél csipogásuk?Reszkető madarak az istenek,ölembe engedem őket, ha úgy tartja kedvem –nem én vagyok, mondd, a mindenség Úrnője? Kifújom a…
TovábbTábor Ádám versei
V-fa Kéttörzsű vastag öregfamár-már egész az égig értvillám vagy fejsze csapta leNyitott ollószár-párjávalföld alól fehér gyökerűbütykös kéz vágja a teret Ám a csonkokból sok friss ágsarjadt ki levéllel teles a halálos csapás utána törzs győzelemfityiszt mutat Két féltekén Szemközti időzónákban úszunkte nappal én meg éjszakahajnalban és alkonyatkortalálkozunk ütközünk vagytülkölve üdvözöljük egymásts látszatra ellentétesenfolytatjuk megszokott utunkmígnem…
TovábbBabiczky Tibor versei
Miramare Ikrás a fény a víz felett, tömbökben hull a homály avilágra, s az ég, akár egy nő gyűrött selyemruhája, ráncokba fut, majd ráfeszül az öböl túloldalára.A sötétséget lobbanó sok fehér vitorla várja hasztalan. Hínárszagot dobál a szél. Elképzelem, hogyvízből szőtt ruhában alszol, s a fényt mintázza az arcod. Hölderlin Láttam a sérült bárkákat, s…
TovábbAyhan Gökhan versei
Aphrodité Vas Vikinek Az istennő ezen a dombon,pontosabban a domb egyharmadánálkezdődő gránátalmafába kapaszkodott,és rohant, rohant, szandálban futott, mint a csövéből elszabadult víz,áradt, és áradt, és áramlott,megtelt vele domb, meleg évszak, közeljövő,vágyától a domb eleresztette fenevadjait: növényei gyökereit és kígyóit,népesítsék be az istennővel a tájat, kifogásolt egekfogadják el: az istennő itt lépkedett,láthatja a táj összes…
TovábbVörös István verse
Mint akit önmagának visszaadnak 1 Azt álmodtam, hogy én vagyok a Föld,és egyre jobban belázasodom,a hőség intenzíven meggyötör,elvesztem sok védelmező fajom,akikkel pedig együtt élni jó volt,a teremtményeim és társaim.Pusztulás ördögének árnya int,a múltról ne legyenek vágyaim,a jövő pedig inkább csak egy hóbort,hisztéria az élni akarás,elvétett világnézet, semmi más.Elveszik a tél, az utolsó hófolt.Ez poénnak jó,…
TovábbMezei Gábor versei
u.1. a kifáradásról a tömegvonzás irány nélküli,tömbös és időtlen,a karod tapsrakönyökből megindul,későn veszed észre,visszhang terjed,ebben a túl tempósáradásbanadod meg magada morajlásnak,nem lépsz,ez nem a te lépésed,zsibbadsz, mint a kő,a sugárút végéntompa tűzfal,a falon túl pad,előtte hat lábnyom,a sarkok mélyebb üregeibenfagyott, színtiszta tócsa,a fókuszpontbanpillantásnyi mozgás,középről végigrepedt,emeleti ablaküveg. u.1.1. váratlan apály a ház összesablaka sötét,táblája feszül,mély tükre…
TovábbSzénási Miklós verse
Ahogy egy virág a szélben Tudtuk, hogy vége lesz, de azt nem,mikor és hogyan. Meleg volt, igazi nyár,a Bajcsy-Zsilinszky utcánhagytam a kocsit, onnan sétáltunk tovább.Ültünk a teraszon, együtt a fél család.Szokás szerint voltak vitáink.Vacsora után a Dósa nádor térenkészült még néhány közös fotó,tíz körül indultunk haza. Három hét sem telt el, és mindenrosszabbra fordult.Én vagyok…
TovábbSzeles Judit versei
Oslo Egy ceruzarajz háromközépkorú nőről,hosszú, hófehér ingben állnakaz oslói városháza előtt,fejükön gyertyakoszorú.Luca-napján szokása legszebb szüzeketsorba állítani, hogy körbejárjáka város fontosabb helyeitünnepi dalokat énekelve.Oslóban a legszebbeka fehéringes aggszüzek,a kokós kurvák, a heroinos hősnők,akiket fényes nappal ismegkéselhetnek vagy lelőhetnekegy szűz sikátorban.Oslóban nagy pelyhekben hull a hó,és a villamos csenget picit.Az emberek Luca-nap reggelén ismunkába igyekeznek,a gyertyakoszorú fényénélhalványan…
TovábbZalán Tibor versciklusa
Felezőszonettek A széparcú senkik Meghalunk és csak mi tudjuk nem vittük semmireAz arcunk szép Művészek irigyelnek bennünketérte És kölcsönkérik a fellépéseikhezMert mi üres forma vagyunk Ők meg töltött semmikVégzet hogy senki sem olyan amilyen szeretneGyönyörködünk a tükörképünkben és mély a vízPygmalion-könny hull Összerontódnak a képek Pygmalion sír összeroncsolódott képen Bárgyönyörködnék a tükörképében sodor a vízSenki…
TovábbTerék Anna verse
Sodródva szerpentineken Megállt az idő a kifutópályán,tűzött oldalról szemembe a nap,féltem, a repülő nem indul el, velema hasában, hogy vonzani fogjafolyton testemet ez a föld, ahonnantalán mégsem kéne elindulni. Ahol hajlik az ég az emberek fölött,olyan éhes a föld gyomra, hogyhúzza magába mindegyik halottját.Így húzott engem is, félholt voltam márakkoriban, a testemmel folyton csakküszködtem, mert…
TovábbC. K. Williams verse
Kanális (Canal) A szinte ízletesen beteges, nyirkos, sötét alga, mely köves peremét borítja,áramlatának poshadt gazdagsága, mely véletlenszerűen köp fel hulladékot,döglött halat, kenyérhéjat, óvszert, mindez lassú szennykásaként kavarodika téli ég soktonnás súlya alatt, mely még jobban elsötétít mindent, lehetetlen,de még jobban besározza a szemetet, gyümölcsöt, papírt, leveleket, a vizet. Mégis, ahogy mellette baktatok fagyoskodva, úgy tűnik,…
TovábbRichard Siken versei
Seherezádé (Scheherazade) Mesélj arról az álomról, amelyben kihúzzuk a testeket a tóból, és meleg ruhát adunk rájuk ismét.Késő volt, és senki nem tudott aludni, a lovak pedig futottak,ameddig el nem felejtették, hogy lovak. Ez nem olyasmi, mint egy fa, ahol a gyökereknek valahol véget kell érniük, ez inkább olyan, mint egy szám a rendőr rádióján,…
TovábbV. Leac versei
Jelenlét (Prezența) Este amikor az erdei levegő rejtelmeskedik a sátorbanAz eltűnésnek az anyag más kifejezési formákatMás kommunikációs formulákat választOlyan ez mint amikor úszni tanulsz követve az utasításaitValakinek akit nem biztos hogy látsz A kíváncsiak új heppje az őszinteségA várakozás idején senki sem gyűjt tapasztalatotMások tapasztalataiból nem okulszA dinoszauruszok: zavaros víz katalizátorai Kint letörő ágak reccsenéseA…
TovábbChinua Achebe versei
A teremtő büntetése (Penalty of Godhead) Az öregember szalmaágyalángot kapott, felerősödveaz éjszakai rönkökből a harmattantüzet gyújtó leheletétől. Dacolva a korával ésa betegségével, felállt és maga irányítottafüsttől elvakulva a mentést. Egy fürge patkány jelent meglyuka ajtajánál, gyorsan balra nézett, majdjobbra, és átsuhant a padlóna közeli termőföldekre.Még a csótányok, ezek a hajthatatlanbérlők is, melyeknek semmi sem szegi…
TovábbWilliam D. Ehrhart versei
Gerillaháború (Guerrilla War) Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkongtól. Senki sem visel egyenruhát.Mindnyájan ugyanazta nyelvet beszélik(és akkor sem értenéd őket,ha másképp lenne). Gránátokat ragasztanaka ruhájuk belsejébe,és robbanószerkezeteketvisznek a piacra kosárban.Még a nőik is harcolnak.És fiatal fiúk is.Meg lányok.Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkong tagjaitól.Egy idő utánfeladod a kísérletezést. Gyönyörű roncs (Beautiful Wreckage) És ha nem lövöm le…
TovábbTóth Réka Ágnes versei
Távolodás a partoktól – mit hagysz meg a végtelenségbőlegy strandnak ha elhiszedhogy már július megintmár megint júliusés a dinnyék mind rosszak voltaka tavak üreseka folyók lomháka partok kiszikkadt öklein apró zúzódásmegmaradsz árnyéknak te isjárásod forróságot onthomokot lélegzelhomokot lélegzeltöredékeidet lemázolodezekről a szobrokról majd senki se hiszi elhogy színesek voltakhúsba markoló ujjak és egy menekülő vállkihúzod ezt…
TovábbDean Young versei
Az archaikus torzóm (Archaic Torso of Me Too) Egy ürge a szomszéd kórterembenfolyton a kibaszott cukorért kiabál.Az első éjszaka, hogy tiszta a fejem,egy nő imára akar sarkallni, miközbenegy héjafejű árny magával ragadjabiohulladékomat, átok veri a falat:csak hallucinálok. Egy napóraszámlapjára kötnek, a gyógyszereketarkangyalok nevén nevezik, fújtata lélegeztetőgép, mint a focizó katona,és kong, mint a Big Ben.…
TovábbLukács Flóra versei
Kőfészek Hullámfelhők képződneka sziklazátony fölött.Az égdagályban kavarog egy keselyűcsapat. Bőrbe, fába, löszfalakba vésekalkuimákat abroncsvassal.Okkersárga kádenciák szólnaka fertőzött ködfátyol mögül. Elcsendesedett kátrányfekete folyó mentén,a pocsolyás homályvilágban őstüzek égnek. Tudattalan szekvenciák zúgnak a fejemben,fájdalomspirálban halványulnak az érzékek montázsképei,egyre mélyülő méhhúrseb a járomív alatt. A belvízben tükröződő, lombjukat vesztett,korallvörös fák, akár megnyúzott szentek,állják a szélrohamokat megválthatatlanságukbiztos tudatában. Úgy…
TovábbG. István László versei
Célkereszt Egy férfi, egy nő és egy kisgyerek terpeszbenállnak, mintha csak tornázni készülnének. A nőhajában levendula, lilásabb árnyalatotad az íriszéhez, a virág billegve egyensúlyozfüggönyfrufruján. A férfi arcán markánspajesz, orrívét hangsúlyozza, leleplezi a rutintalanmeg nem alkuvást. A kisgyerek csapzott angyalhajánmeg-megcsillan a korpa, mintha tört zúzmaracsipkézne téli fát. Mind a hat kéz ferdénfölfelé kinyújtva – mintha madarakra…
TovábbGyőrffy Ákos versei
Körbeér Jöttem hazafelé a vasútállomásról. A kanyarbanjártam épp, ahol a patak délkeletnek fordul, amikorarra gondoltam, hogy elérni a másik magányáig ugyanaz,mint elérni a saját magányomig. Hogy a legszorosabbközelség egyetlen, édes gyümölcse nem más,mint a másik magányának tudomásulvétele és elfogadása.Ennél mélyebb közösség nincs. Egy barátom kidobta nemrég meghalt anyja ruháit.A sok ruha nem fért be a…
TovábbGál Ferenc verse
Szúrópróba Foglaljon helyet,ez a tűznyelő egy darabig mégbírja. Tánctól zsibbadt lábaita körkörös védelem jegyébenpakolja ölembe, és lazítson,én majd duruzsolok hozzá.A ráolvasásnak beillő kísértésjegyében annyi mondanivalóm van:a motívumok hozzánk hasonlóanvándorolnak, és nem csupán játéka szavakkal, hogy jót tesz,ha egy kicsit meg lehetek sértve.Épp csak annyira, hogy a jobbikénen és a fércműveken átsugárzókegyelmi állapot hevébenmellőzzem a titkos…
TovábbHorváth Florencia versei
Felpróbált verseim Első emlékem ruhabolt, anyám válogat, apám unatkozik,én nézelődöm. A csillogós ruhák tetszenek, körülbelül hároméves vagyok. Anyám garbót választ és bársonynadrágot,a próbafülkéhez vezet, rám adja, nem tetszik, és még az anyagis szúr. Mondom, mást vegyünk, mondom, ezek megfojtanak,minél előbb le akarom venni. Anyám szerint jól állnak, apámérdektelen, szerinte csak hisztizem. Megkönnyebbülés,mikor anyám lesegíti őket…
TovábbTakács Zsuzsa versei
Közlemény Tragikusan későn, nyolcvankét éveskorában, a teljes déli sötétség beállta előtt,kettőezer-huszonegy áprilisábanmeghalt Takács Zsuzsa költő.Élete főművének tekinti, nyilatkoztanemrég, hogy nem szegte meg az ötödikparancsolatot, és nem vetett végetönként az életének. Milyen kutya vonyít? Anna emlékére Milyen kutya vonyít?Miféle udvaron?A Szüntelen Kutyaa lélekölő udvaron.Meghaltál talán,vagy élsz, ahogy hiszem?Vonyítok velük mégis,cifrázom szüntelen. A játékos Nyilvánvaló vereségünk…
TovábbElizabeth Willis versei
Olaj és Víz (Oil and Water) Mint történelem a hangban, volt a festményben egy óceán. Mit vett fel a nő, miközben megfordult? Megtöltöttem a fürdőkádat vízzel. Szereztem be fát. A szikrára gondoltam,ami meggyújtja az olajat, a tűzre, ami gőzzé változtatja a vizet. Ez inkább vitorlázás volt, nem alvás. A szem alkalmazkodik a sötéthez. Egy kép,…
TovábbEavan Boland versei
A szerelmi líra ellen (Against Love Poetry) Harminc éve, nyáron esküdtünk meg. Végig szívből szerettelek, attól a pillanattól eddig a pillanatig és tovább. Más dolgokat is szerettem. Köztük a nők szabadságának eszméjét. Hogy miért teszem ezeket a szavakat egymás mellé? Mert nő vagyok. Mert a házasság nem szabadság. Ezért itt minden szó a szerelmi költészet…
Tovább