Prágából hazafelé Kedvetlen, dohogós Kundera-olvasásszáguldó vonaton. Elmefitogtató túlhabzás. Rutinos önmagakelletés. Szócikkekben a hullaszag. Hol vagy, régi derű? Hol van a régi kedv,álarcos jelenések tüneménye, hol? Minden bölcs buta. Túl bölcs a bolondozás. Játékod mi miatt unom? Költött tájak ölén túl sok ecsetvonás.Túl sok szín kavarog. Nézem az ablakon gyűlő koszt. Jegenyék lombozatába fújt zacskók híznak,…
Továbbvers
Szabolcsi Viktória versei
Szkafander Toronyházak vagyunk.Éjszakára lekapcsoljuk a villanyt,ne repüljenek belénk a madarak.Lehúzzuk a fejünkről az üvegfalat,a vákuum kiszippantja tüdőnkbőla levegőt. Mielőtt a testnedvekaz alacsony nyomáson felforrnak.Mielőtt a mínusz kétszáz fokbanmegfagyunk. Végigvesszük,honnan jöttünk, hová megyünk.Felhőnek néz minket a Föld.Ez lesz az utolsó kép.Kék üveggolyó, fehér viharok.Aztán a mozdulat vége.Ahogy a nyelv hegyeelengedi a hangot.Ahogy a köröm érintia talajt…
TovábbMarno János versei
Ablakmélyedésben Az arc nem áll, nem homlok, orr vagy száj,fullasztó ecsetvonás mind, oly táj,melynek takarja talaját a mocsár, vagy a láp,és ott áll az alak egy ablakmélyedésben,halottnak hinnéd, ha nem mutatna rád,és intene magához, mint egy tanáraz alvó nebulóját. A vászon háta csupa ránc.Túl nagy a teher, bár nem tudja, mit cipel.Mögötte a penészes fal,…
TovábbPetőcz András versei
Magad vagy Öregember-szonett Legföllebb kicsinkét, mondja az anyám,az íze kedvéért csupán, félszeg mosoly,cinkos kacsintás. Pohár a kézben, nemreszket, csontos ujjak, a szeme könny- be lábad, ennyi az egész. Nem mutatja,hogy erős az ital, csak nevet, ahogyannevetni tud, kis legyintés, s ezzel lezármindent – még élek, suttogja. Köhécsel, s mindeközben elképesztően egyedül.Gondoskodik maga-magáról, ha ugyanlehet. Ebéd…
TovábbHorváth Imre Olivér versei
Bihari módra Egyik héten ő szedi a tormát,busszal viszik ki a határba,a novemberi fagyba kell mélyenbelehajolnia. Sajog a lába, háta,dereka, csupán a sorvégen pihen.Merevségét hóna alá dugja, kortyszeszért várja a céges traktort,ne bánja a szelet. Így az izmaisem tiltakoznak, majd műszak végéntapogatja ropogósra fagyott térdét. Másik héten ő adja a plazmát,busszal viszik városról városra,huszonötezer, csak…
TovábbVörös István versei
Hát így keletkezett az állam A férfiasnak képzelt életés más fölösleges beszédekfelelnek meg a szenvedélynek? Pedig a szenvedély csak hallgat,helyette szólnak nagyhatalmak,mindig kilesik az alkalmat. Az életesnek képzelt férfi,nem képzeled, hogy fogja tűrnia nő árnyékát rávetődni. A hallgatás a szenvedélyem,meg is jelent egy emlékérem,aztán egy új lakó az égben. Az érmen csak egy csukott száj…
TovábbKállay Eszter versei
gyökérzet nyitott ég alatt Almának a rítus tartott meg,a fürdéshez hasonló, egyszerű rutin.ezeket az izmaimat eddig tényleg sosem használtam,lassan, óvatosan mozdítom a lapockámat,mintha egyetlen szárnycsapást sem tettem volna még.levelenként tapintom ki, fejjel lefelénövekszik bennem egy fa,gyökere a tüdőm két felében ereződik,lüktetésétől megérzem, hogy élek. egy kicsit távolabb az óceán nagy levegőt vesz.a szikla törött csontszilánk,…
TovábbTőzsér Árpád versei
Esetem Fernando Magellánnal és az űrnyelvvel E-mailt kaptam a Magellán-ködből.Vírusgyanús szöveg, szólt a záradék,csak akkor töltse le, ha ismeri a fela-dót. A feladó maga Fernando Magel-lán, s így személyesen nem ismerhe-tem, de, kockáztatva a vírusveszélyt,letöltöttem az űrnyelvű szöveget, a-melyet a Google Translate ekkép-pen magyarított le számomra: Dezer-tőr patkány, bejártam nemcsak Világ,de is Világűr és Világidő.…
TovábbTerék Anna verse
Falak Dánielnek Hazafelé mégmegálltunk Athénban.Hideg levegő jött az égből,alattunk kihűlt a világ,álmában izzadt a gyereka hátsó ülésen, lábunkalatt morgott a város. Az üres fénybe néztem,nem volt semmia föld és a napközött. Száraz nyár,álltunk a negyven fokban,te a várost nézted,én meg bánkódtam, hogyfolyton elveszik valami,valami folyton hiányzik,mindenütt fény volt,marták szemema fehér falak. Bámultuk Athént, a levegőszikrázott…
TovábbBándi Máté versei
Az olvasó meghal, a költők kirepülnek Senki sem készíthetett fel rá,hogy ebben a csillogó szemű, szabad rendszerbenegyedül kell szembenéznünk a kérdéssel:ki vagyok én? Nem maradt miben magunkra találni.Épp csak nem figyeltünk oda,és hirtelen megszűnt a sors.Levették rólunk kezüket a fák,nem figyelik tovább hisztérikus toporgásunk,amivel tagadjuk a felnövést. Pedig eljön majd a pillanat,mint a menetrend szerint…
TovábbNagy Márta Júlia versei
Ebihalak hava November, egerek hava. Tar mezőkön selyemkóróprém,dér kristálya, kukoricapergés az utolsó meleg napokról,mint elszakadt gyöngysor, kígyóznak a kertségi ösvényena tökfejű madárijesztő alatt. Őrt áll.Mert ki nem bolond, erre nem jöhet. Teli kamrák hava. Megdézsmált befőttek, lekvárosüvegekpenészednek a kiskonyhában csendben,peregnek rá a nyírfalevelek. Rejtekajtókon átnyílik az út a festményraktárba, szikrázikaz elődök ruhájának ékköve. Határszélen bólogató…
TovábbNyerges Gábor Ádám verse
Az őszi vadselejtezés után „A távozó nemzedékhez tartozom […] megkóstoltam a bukórepülésben vijjogó modernség zsákszámra leszórt, robbanó habcsókjait” (Orbán Ottó: Az őszi vadselejtezés előtt) A történelem normalitásának állapotacinizmus és távolság mentén mérhető fel.Mert hogy lehet hinni ép ésszel, hogy Athénutcáin vagy Rómában, a fürdőtől az orgiáigátslattyogva nem azt visszhangozná a szél,hogy én mondom, drága Ottaviusom,…
TovábbTóth Krisztina versei
Menjetek békével! A tájművész, aki a sivatagbantöbb száz vasoszlopot levervemegalkotta a Nagy Villámmezőt,sose mehetett közel, amikor a mű életre kelt. Álmában járta csaka fényerdőt, így társalgott az éggel.A felhők megtorpantak és lenéztek,döbbent villámmal verve gyökeret. Nem nő ott semmi most, homok szálla rozsdás oszlopok között, dea kvarcszemek mind más formájúak,mint bárhol itt a bolygón. A…
TovábbTandori Dezső versei
A földi pálya Mintha kisiklatna egy földi pálya– minden más pályáról! maradjak itt!s mindennél világosabb naphomályaelfedi képzelhető egeit.Hagyja, persze, madarak szálljanakaz idegenebb boltozat alatt,és hogy közelemben vannak: maradhat,de mindegyre a Földi Ív alatt csak. Kettészakadások búcsú-koráraszülettem volna? mily szabályaitkell tanulnom, ha nem holnapra, mára?A nem-is-kértet, hogy elérkezik,üdvözöljem? Hogy még mim is akad,mikor leakadnék?! „A madarak…!”Jel-képek…
TovábbPollágh Péter verse
Lelkét üti nyélbe Amit érzel: a(z) jó.Kitörtek a csillagok. A tükörben havazik.Hó- és kristálykoporsó.El sosem ég.És neked sosem elég. Hüllőkézen az évek.(Sárkány, Kígyó.) Mit csinál az író?Lelkét üti.A valódiak tudnak egymásról,a többi nem számít,csak számítás. Viszem az arcom,egy darab telet. Elhúzom a függönyt.Egy darab mind felett. Cukkolom a jeget,ne hízzon tovább. Bájos üregek.Áradó üresség.Társasági sírkövek.Az…
TovábbKiss László versei
A vendég Ott voltam én is azon a menyegzőn.Roskadásig rakott asztaloknál ültünk.Egymás után hordták a tálakat.Mindenki kérlelhetetlen ivott,és nagy erővel folyt a tánc.Por csapott fel a támlátlan székek között.Egy unokafivér bömbölve méltatlankodott,hát állat ő, hogy csak vizet igyon?Fülemet sértette a hangzavar.A násznagy pörölni látszott a vőlegénnyel.Sötétebb volt, mint máskor a nyári éjjel.Majd elmúlt éjfél, és…
TovábbRöhrig Géza versei
semmike megszökik mozdulatlan mindenkinn benns a kettő közt is: az arcánmint borostyánkőben a rovarszárny álmodban füstcsíkká letteka kerítés rácsaimondd csak itt meddig kellmeddig még pállani? szökés után letarolják hajada szálak szurkálják a válladatfázol fejed agyadig áthűlma rád nyitották a világűrt pókhálókból vitorlát szőnéllapockaszárnyakon röpködnélvégül egy bérc alá rejtőzölmegóv bár a súlya ledöngöl tüzelő macska vernyogbagzana…
TovábbTurczi István verse
Korpusz „Van egy hely, amelyet neked kell betöltened.” (Platón) Egyedül a testAhogy a lemenő napbana színek szertefolynakkedvére tágul a szemés telítődik a tekintetmértéket vesz róla az estHáttérnek kabócák énekefélóránként harangzúgása langy valóságelmosódó díszleteiMár félni sem tudmintha nem rándulnabenne ideg Honnanhonnan is tudhatnámi jön el éjszaka?Egy végleges terv részekéntmit hoz rá és főleg miérta bűnpártoló…
TovábbPéntek Imre versei
rémes biblia kanászkürtöt fújnak megintfecseg-locsog a sivatagmiért nem marad hallgatagaz ördög kísért megint megint honnan az ismerős dallamokdalra fakadt a házi patkánya földi féreg megriadt tánezért kopog most: jó napot! előbb csak ritkás a seregde aztán nő az áradataminek engedni nem szabadha arcunkra ül a döbbenet és bólogatnak vízfejekazért ne hidd hogy így helyesmert inkább…
TovábbNádasdy Ádám versei
Hiába befolyásolom A fenébe is, minek kell kivárni,hogy valahogy dűlőre jussanak:intézzék el csak egymás közt a dolgot.Én várok. Nekem van időm. Az más kérdés, hogy ezeknek van-eköze a vágyaimhoz, hogy dobogvagy nem dobog a szív emelt ütembenaz eredmények hallatán. Én ezt hiába befolyásolom,bár összeszorítom mindenemet.Ha lágy és érett, az ölembe hull,az csak merő egybeesés. Ne…
TovábbEndrey-Nagy Ágoston verse
A függőkertekről Akaratok félúttól távoli metszés-pontjára lelni a félúton találkozás helyett.Nabú-kudurri-uszur, Babilon királyanem állt meg a közös metszéspontnál.Az ott erejüket vesztő vektorokat, leopárd-gekkók sejtelmes nyomait visszakövettehosszan, új királynéja szívéig.És Nabú-kudurri-uszur oázist terveztetett,pumpáló smaragdszívet a sivatag közepén.Mert új királynéjának kietlen volt e vidék,ellenben sokat gondolt szülőföldje zöldlankáira, amelyek penészkéntismétlődtek mellkasában. A király nekifogott. Gyarapodjona gyönyörű kert,…
TovábbGömöri György versei
Jövőképtelenül Az Antarktiszon egyre fogy a jégaz óceán is egyre melegebbTexasban egy roppant szélviharelkap szétszaggat épületeketde még ennél is rosszabb várható:vegyi anyaggal szennyezett folyóés mindent felperzselő napsugárlétharc ami az unokákra vársírva fakad az agg politikusmert látja már az alattomos jövőtszívét szorítja gond és félelemde már nem múlik rajta semmi semmi sem Baljós előjelek Óriási szíjhal…
TovábbHalmai Tamás versei
Metanoia Az Angyal megtérmindahány pillanatban. Kezes, hiszenkézmű a fény. A bűntudatgőgjében feredőzünk. Dúdoltunkban a testfeledi, hogy anyag. A világ ölelésből készül.Legszebb rózsa a tulipán. Legszebb tulipán az idő.Legszebb idő a rózsa. Dűnékből álmot Szárnyát a szamár lecsatolja,vihesse hátána templomtoronyra való keresztet. Lehántja az ember isa sötétet magáról.De ő a sötét, és a fényt hántotta le.…
TovábbÁgoston Tamás versei
Pascal Pascal úr, mondta az apát, aki olvasta az értekezését.Fiam, mondta az orvos, aki megvizsgálta ödémás lábát.Blaise, mondta a nő, aki szeretkezni akart vele.A halálos ágyán, később, nem emlékezett a nevére.Nyúl, mondta, és Isten csodát tett.A tenyésztő, aki most ketrecben tartja,állítja, hogy Pascal úr boldog,olyan okosan néz, mint aki gondolkodik.Az étvágya kitűnő. A kiasszonyok fűvel…
TovábbFellinger Károly versei
Túl az áttetszőn János anyja túl van a nyolcvanon, úgyérzi, buszmegálló a világ vége,sietnie kell, nehogy lekésse abakancslistás kirándulást, mióta megműtötték, záratlan kapu lett aszája, óvja meg Isten a kígyót is az ilyen fájdalomtól, mondogatjaimádkozás közben, ha elfelejti a szent szöveget, régen, hogyha beteg volt, és szajkózta, hogy meghal, vagy legjobb lenne már feladni, valójában tízkörömmel kapaszkodott az életbe, de…
TovábbJenei Gyula verse
Vécépapíros, izzadós százötven guriga vécépapír. vagy kétszáz. az elég sok. egybeépített szekrény félig megtelik, és mindenki boldog lesz,vagy legalábbis megnyugszik a szerkesztőségben, mertnéhányan ebből arra következtetnek, hogy a kiadó hosszútávratervez, és nem áll szándékában eladni a napilapot. egyelőre.s az is valami. megmaradni, túlélni a következő hetet, hónapot.fizetésre várni a pénztárszoba előtt, mert egyszerre csakegy mehet…
TovábbGergely Ágnes verse
Szent István-park, háború Mikor a parkra rávetül az éj,együtt nyugszik le játék és veszély. Zsendül a reggel és a fény vele,lassan leér az álmok ideje. A fiú öklöz, modellt áll a lány,kutya futkos egy röplabda után. Az éter férfihangja nem ereszt.„Légiveszély. Budapest. Budapest.” A pincemélybe süllyed a tüdő.A park üres. Lezárja az idő. És felnyúlnak…
TovábbLanczkor Gábor verse
Debreceni beszéd A masszáddái erőd sziklamagaslatánazzal érveltem Térey Jánosnak,hogy ez a sor,Masszáddá nem eshet el újra,William Butler Yeatslegutolsó versének egyik sorával(Those banners come not in)titkos, bensőbb rokonságbanállhatna egy még meg nem születettmagyar vers részeként.Erre esküdnek föl avatásukkoraz izraeli hadsereg tisztjei,Masszáddá nem eshet el újra, nem,különböző variációkbanez a sor Térey János Protokollcímű verses regényénekizraeli fejezetében vissza-visszatér…
TovábbKovács Edward versei
Feljegyzések Kharón ladikjáról Gyűlölt Sztüx, örömtelen Akherón, ki tudná megkülönböztetnisodruk, redőik, hullámnyelvük határ a világ és a más között,mozgásuk átkelők érzik, holt lelkek, díjuk nyelv alá, szemhéj föléhelyezett érme, imbolyog a darab tölgyfatörzsből kimélyített lapos test, lebegő teher, lélekvesztő a tajtékzó vízfelszínen,siklanak a hegyes végek, felfelé mutatnak, a visszatérhetetlent jelzika leereszkedőknek, nem száll alá senki,…
TovábbG. István László versei
Varratos ékszer Álmomban volt egy lányom. Azt magyarázta,hogy ha megszületne, nem tudnám a karombantartani. Aki a feleségéhez és az anyjához isragaszkodik, annak szívében a lányának márnincs hely. Hiányzik egy darabja, amiahhoz kellene, hogy elegendő fűtőanyag,örök ráfénylés keletkezzen, úgy kell elképzelni,magyarázta, mintha elkülöníthető lenne néhányszövet, amely jótékony radioaktív sugárzássalég, és elegendő muníció, halálom után is, hogyőt…
Tovább





























