Mezei Gábor versei

u.1. a kifáradásról a tömegvonzás irány nélküli,tömbös és időtlen,a karod tapsrakönyökből megindul,későn veszed észre,visszhang terjed,ebben a túl tempósáradásbanadod meg magada morajlásnak,nem lépsz,ez nem a te lépésed,zsibbadsz, mint a kő,a sugárút végéntompa tűzfal,a falon túl pad,előtte hat lábnyom,a sarkok mélyebb üregeibenfagyott, színtiszta tócsa,a fókuszpontbanpillantásnyi mozgás,középről végigrepedt,emeleti ablaküveg. u.1.1. váratlan apály a ház összesablaka sötét,táblája feszül,mély tükre…

Tovább
Szénási Miklós verse

Ahogy egy virág a szélben Tudtuk, hogy vége lesz, de azt nem,mikor és hogyan. Meleg volt, igazi nyár,a Bajcsy-Zsilinszky utcánhagytam a kocsit, onnan sétáltunk tovább.Ültünk a teraszon, együtt a fél család.Szokás szerint voltak vitáink.Vacsora után a Dósa nádor térenkészült még néhány közös fotó,tíz körül indultunk haza. Három hét sem telt el, és mindenrosszabbra fordult.Én vagyok…

Tovább
Szeles Judit versei

Oslo Egy ceruzarajz háromközépkorú nőről,hosszú, hófehér ingben állnakaz oslói városháza előtt,fejükön gyertyakoszorú.Luca-napján szokása legszebb szüzeketsorba állítani, hogy körbejárjáka város fontosabb helyeitünnepi dalokat énekelve.Oslóban a legszebbeka fehéringes aggszüzek,a kokós kurvák, a heroinos hősnők,akiket fényes nappal ismegkéselhetnek vagy lelőhetnekegy szűz sikátorban.Oslóban nagy pelyhekben hull a hó,és a villamos csenget picit.Az emberek Luca-nap reggelén ismunkába igyekeznek,a gyertyakoszorú fényénélhalványan…

Tovább
Zalán Tibor versciklusa

Felezőszonettek A széparcú senkik Meghalunk és csak mi tudjuk nem vittük semmireAz arcunk szép Művészek irigyelnek bennünketérte És kölcsönkérik a fellépéseikhezMert mi üres forma vagyunk Ők meg töltött semmikVégzet hogy senki sem olyan amilyen szeretneGyönyörködünk a tükörképünkben és mély a vízPygmalion-könny hull Összerontódnak a képek Pygmalion sír összeroncsolódott képen Bárgyönyörködnék a tükörképében sodor a vízSenki…

Tovább
Terék Anna verse

Sodródva szerpentineken Megállt az idő a kifutópályán,tűzött oldalról szemembe a nap,féltem, a repülő nem indul el, velema hasában, hogy vonzani fogjafolyton testemet ez a föld, ahonnantalán mégsem kéne elindulni. Ahol hajlik az ég az emberek fölött,olyan éhes a föld gyomra, hogyhúzza magába mindegyik halottját.Így húzott engem is, félholt voltam márakkoriban, a testemmel folyton csakküszködtem, mert…

Tovább
C. K. Williams verse

Kanális (Canal) A szinte ízletesen beteges, nyirkos, sötét alga, mely köves peremét borítja,áramlatának poshadt gazdagsága, mely véletlenszerűen köp fel hulladékot,döglött halat, kenyérhéjat, óvszert, mindez lassú szennykásaként kavarodika téli ég soktonnás súlya alatt, mely még jobban elsötétít mindent, lehetetlen,de még jobban besározza a szemetet, gyümölcsöt, papírt, leveleket, a vizet. Mégis, ahogy mellette baktatok fagyoskodva, úgy tűnik,…

Tovább
Richard Siken versei

Seherezádé (Scheherazade) Mesélj arról az álomról, amelyben kihúzzuk a testeket a tóból, és meleg ruhát adunk rájuk ismét.Késő volt, és senki nem tudott aludni, a lovak pedig futottak,ameddig el nem felejtették, hogy lovak. Ez nem olyasmi, mint egy fa, ahol a gyökereknek valahol véget kell érniük, ez inkább olyan, mint egy szám a rendőr rádióján,…

Tovább
V. Leac versei

Jelenlét (Prezența) Este amikor az erdei levegő rejtelmeskedik a sátorbanAz eltűnésnek az anyag más kifejezési formákatMás kommunikációs formulákat választOlyan ez mint amikor úszni tanulsz követve az utasításaitValakinek akit nem biztos hogy látsz A kíváncsiak új heppje az őszinteségA várakozás idején senki sem gyűjt tapasztalatotMások tapasztalataiból nem okulszA dinoszauruszok: zavaros víz katalizátorai Kint letörő ágak reccsenéseA…

Tovább
Chinua Achebe versei

A teremtő büntetése (Penalty of Godhead) Az öregember szalmaágyalángot kapott, felerősödveaz éjszakai rönkökből a harmattantüzet gyújtó leheletétől. Dacolva a korával ésa betegségével, felállt és maga irányítottafüsttől elvakulva a mentést. Egy fürge patkány jelent meglyuka ajtajánál, gyorsan balra nézett, majdjobbra, és átsuhant a padlóna közeli termőföldekre.Még a csótányok, ezek a hajthatatlanbérlők is, melyeknek semmi sem szegi…

Tovább
William D. Ehrhart versei

Gerillaháború (Guerrilla War) Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkongtól. Senki sem visel egyenruhát.Mindnyájan ugyanazta nyelvet beszélik(és akkor sem értenéd őket,ha másképp lenne). Gránátokat ragasztanaka ruhájuk belsejébe,és robbanószerkezeteketvisznek a piacra kosárban.Még a nőik is harcolnak.És fiatal fiúk is.Meg lányok.Gyakorlatilag lehetetlenmegkülönböztetnia civileket a vietkong tagjaitól.Egy idő utánfeladod a kísérletezést. Gyönyörű roncs (Beautiful Wreckage) És ha nem lövöm le…

Tovább
Tóth Réka Ágnes versei

Távolodás a partoktól – mit hagysz meg a végtelenségbőlegy strandnak ha elhiszedhogy már július megintmár megint júliusés a dinnyék mind rosszak voltaka tavak üreseka folyók lomháka partok kiszikkadt öklein apró zúzódásmegmaradsz árnyéknak te isjárásod forróságot onthomokot lélegzelhomokot lélegzeltöredékeidet lemázolodezekről a szobrokról majd senki se hiszi elhogy színesek voltakhúsba markoló ujjak és egy menekülő vállkihúzod ezt…

Tovább
Dean Young versei

Az archaikus torzóm (Archaic Torso of Me Too) Egy ürge a szomszéd kórterembenfolyton a kibaszott cukorért kiabál.Az első éjszaka, hogy tiszta a fejem,egy nő imára akar sarkallni, miközbenegy héjafejű árny magával ragadjabiohulladékomat, átok veri a falat:csak hallucinálok. Egy napóraszámlapjára kötnek, a gyógyszereketarkangyalok nevén nevezik, fújtata lélegeztetőgép, mint a focizó katona,és kong, mint a Big Ben.…

Tovább
Lukács Flóra versei

Kőfészek Hullámfelhők képződneka sziklazátony fölött.Az égdagályban kavarog egy keselyűcsapat. Bőrbe, fába, löszfalakba vésekalkuimákat abroncsvassal.Okkersárga kádenciák szólnaka fertőzött ködfátyol mögül. Elcsendesedett kátrányfekete folyó mentén,a pocsolyás homályvilágban őstüzek égnek. Tudattalan szekvenciák zúgnak a fejemben,fájdalomspirálban halványulnak az érzékek montázsképei,egyre mélyülő méhhúrseb a járomív alatt. A belvízben tükröződő, lombjukat vesztett,korallvörös fák, akár megnyúzott szentek,állják a szélrohamokat megválthatatlanságukbiztos tudatában. Úgy…

Tovább
G. István László versei

Célkereszt Egy férfi, egy nő és egy kisgyerek terpeszbenállnak, mintha csak tornázni készülnének. A nőhajában levendula, lilásabb árnyalatotad az íriszéhez, a virág billegve egyensúlyozfüggönyfrufruján. A férfi arcán markánspajesz, orrívét hangsúlyozza, leleplezi a rutintalanmeg nem alkuvást. A kisgyerek csapzott angyalhajánmeg-megcsillan a korpa, mintha tört zúzmaracsipkézne téli fát. Mind a hat kéz ferdénfölfelé kinyújtva – mintha madarakra…

Tovább
Győrffy Ákos versei

Körbeér Jöttem hazafelé a vasútállomásról. A kanyarbanjártam épp, ahol a patak délkeletnek fordul, amikorarra gondoltam, hogy elérni a másik magányáig ugyanaz,mint elérni a saját magányomig. Hogy a legszorosabbközelség egyetlen, édes gyümölcse nem más,mint a másik magányának tudomásulvétele és elfogadása.Ennél mélyebb közösség nincs. Egy barátom kidobta nemrég meghalt anyja ruháit.A sok ruha nem fért be a…

Tovább
Gál Ferenc verse

Szúrópróba Foglaljon helyet,ez a tűznyelő egy darabig mégbírja. Tánctól zsibbadt lábaita körkörös védelem jegyébenpakolja ölembe, és lazítson,én majd duruzsolok hozzá.A ráolvasásnak beillő kísértésjegyében annyi mondanivalóm van:a motívumok hozzánk hasonlóanvándorolnak, és nem csupán játéka szavakkal, hogy jót tesz,ha egy kicsit meg lehetek sértve.Épp csak annyira, hogy a jobbikénen és a fércműveken átsugárzókegyelmi állapot hevébenmellőzzem a titkos…

Tovább
Horváth Florencia versei

Felpróbált verseim Első emlékem ruhabolt, anyám válogat, apám unatkozik,én nézelődöm. A csillogós ruhák tetszenek, körülbelül hároméves vagyok. Anyám garbót választ és bársonynadrágot,a próbafülkéhez vezet, rám adja, nem tetszik, és még az anyagis szúr. Mondom, mást vegyünk, mondom, ezek megfojtanak,minél előbb le akarom venni. Anyám szerint jól állnak, apámérdektelen, szerinte csak hisztizem. Megkönnyebbülés,mikor anyám lesegíti őket…

Tovább
Takács Zsuzsa versei

Közlemény Tragikusan későn, nyolcvankét éveskorában, a teljes déli sötétség beállta előtt,kettőezer-huszonegy áprilisábanmeghalt Takács Zsuzsa költő.Élete főművének tekinti, nyilatkoztanemrég, hogy nem szegte meg az ötödikparancsolatot, és nem vetett végetönként az életének. Milyen kutya vonyít?                                               Anna emlékére Milyen kutya vonyít?Miféle udvaron?A Szüntelen Kutyaa lélekölő udvaron.Meghaltál talán,vagy élsz, ahogy hiszem?Vonyítok velük mégis,cifrázom szüntelen. A játékos Nyilvánvaló vereségünk…

Tovább
Elizabeth Willis versei

Olaj és Víz (Oil and Water) Mint történelem a hangban, volt a festményben egy óceán. Mit vett fel a nő, miközben megfordult? Megtöltöttem a fürdőkádat vízzel. Szereztem be fát. A szikrára gondoltam,ami meggyújtja az olajat, a tűzre, ami gőzzé változtatja a vizet. Ez inkább vitorlázás volt, nem alvás. A szem alkalmazkodik a sötéthez. Egy kép,…

Tovább
Eavan Boland versei

A szerelmi líra ellen (Against Love Poetry) Harminc éve, nyáron esküdtünk meg. Végig szívből szerettelek, attól a pillanattól eddig a pillanatig és tovább. Más dolgokat is szerettem. Köztük a nők szabadságának eszméjét. Hogy miért teszem ezeket a szavakat egymás mellé? Mert nő vagyok. Mert a házasság nem szabadság. Ezért itt minden szó a szerelmi költészet…

Tovább
Gellén-Miklós Gábor versei

Az élet tágassága és szűkössége. Mindigvan mire várni. Egy hangra, például.Vagy egy vonatra, amelyik órák óta késik.Aztán a túlfűtött kocsikban, elcsigázottan,már nem is emlékszel: hová is akarsz eljutni.Nem jut eszedbe egyetlen város neve semahol legalább pillanatokra boldog voltál.Vagy elégedett. Magaddal biztosan nem.Már az óvodában is egyedül szerettél játszani.Magányosan. Az olcsó műanyagból készültorvosi táskával. Ma is…

Tovább
Gáti István versei

Daráld le ezt a könyvemet Faludy György emlékére Daráld le ezt a könyvemet,mert súlyosabb, mert könnyedebbés kétkedőbb is, mint amita rendszer ért és megtanít.Tollrágók szörnyű mérge ez.Humorral, ténnyel mételyez.Elvont vagy túl is érthető?Kályhába dugva éghető.De én a tűzveszély miattelvetném ezt az ötletet.Irány a fényes gépgarat!Daráld le ezt a könyvemet. Daráld le ezt a könyvemet.Mumusként benne…

Tovább
Simon Márton verse

Vers, pályázatra                        Petőfi elvileg S ugyan igaz még, hogy ha valamit,hát pályázatra írni nem tudtamsoha,próbáltam volt hányszor hiába, hiába,megfeszülvén, éjszakákon át szitkozódva,gyűrve hány papírt,hosszan átkozván jóelőre Eget s Földet, s mind a boldogtalan teremtményeket,kiknek e vershezvalamily okból majd bármi köze leend, szívemben jól tudván,hogy a Jóisten maga esküdött össze ellenem ádázmentőszirénákkal,telefonokkal,macskanyávogással,hideg- s melegfronttal,s más…

Tovább
Csobánka Zsuzsa Emese verse

Az akarat illúziója Tick Ervin emlékére Sirályok vijjogása ébreszt,Sötét sátorba bújt nappalom.Röpülj, ki nem féled a végtelent,Röpülj, most hozzád szól dalom. Oh, teremtőm, testbe zártLelkem itt végre megpihen.Mint vitorlavásznon, úgy surrognakSzellős tollaik a nedves cserepeken. Röpülj, röpülj, óceán őrzője,Strázsád emlékeztet, az élet mint ragyog,S hogy nemcsak testbe szorult lélek,Egyszersmind halandó vagyok. Az északi oldalon moha nő,A…

Tovább
Szlukovényi Katalin verse

Vágott virág Pedig én istenuccse kerestem a transzcendenciát,„de lenn a földön van az ég”, az emberek különfélenyelveken megfogalmazott, egymásnak ellentmondószentírásainak lapjain és a csillagászati távcsövekmegfigyelési adatait összesítő táblázatokban, lényegébennincs is fölöttünk ég, csupán a fölfelé egyre ritkulólevegőréteg, amit kéknek látunk, és azon túl a fekete űr.Pedig annyiszor megsejtettem már a transzcendenciát,például gimiben, mikor egy szavalóversenyre…

Tovább
Gerevich András versei

Röntgenfelvétel A csontod akácfa,húsod méhviasz,körmöd fakéreg,tej folyik ereidben,a májad fekete humusz,az agyad száraz homok,szíved tömör alumínium,péniszed eres márvány,az ondód izzó láva,gondolatod maró salétrom,és lüktető hús a lelked. A sebezhetőség teremtésmítosza A méhviaszt pigmenttel kevered,megszínezed és megformálod a testet,elnevezed a részeket:ez a vágy, ez a betegség, és ez a tudat.Gondolattal szülted, most csak te érinted: tudod,a…

Tovább
Villányi László verse

Világ* „Magáért születik az ember,Mert már magában egy világ?”(Petőfi Sándor: Világosságot!) Az élet egy táj, mely sivatagnakÉs viránynak keveréke,S ki tudja: az illat vajonNem a virág beszéde-e?Szóval: a világ előttemEgy szép tulipánbokor,A kancsó a hold, a poharak a csillagok.Minden bokorban egy világfaló,Minden bokorban embergyűlölet,Hisz itt a földön oly sokat gyilkolnak,Ábel-szivek fölfreccsent vére ez.Vérpanoráma leng előttem…

Tovább
Fenyvesi Ottó verse

Punk rock Barbie Barbie szilaj kanca, egy műanyag baba.Barbie kicsit sápadt, a lelke fehér, mint a hó.Barbie néha rózsaszín, kicsit sovány és nimfomán.Van belőle többféle: műszálas robot, gumis felfújhatóés igazi: húsból, vérből és plazmából. Barbie egy lány a kirakatból, egy lány a szomszédból.Csillog a szeme, ha megnyomod, hangot ad.Szereti az életet, a lepkéket és a…

Tovább
Tatár Sándor verse

A szellőzködő, lágy melegben hazám hazám te min – de nem (PNL)                      Mint oldott kávé, barnáll nemzetünk. (TS) Az én hazám már túl zenitjén;nem tölt barlangostesteket.Én még dallok hozzá, de szinténmeggyűrt a kor már engemet. S ha éjjel netán haza tartok,szagát s zugait ismerem:slum / szállodák / valaha-parkok –legyen imádni ingerem? Minden báját…

Tovább
Tőzsér Árpád verse

Hazafelé a Thermopylé nevű kocsmából „Torkom a thermopyléi / Szorulat” (Petőfi) Hány kör is volt…?! Számítsa kiNewton úr!Sex, rex, Xerxes – ℼ, az nem volt,        lekonyúla negyedik körben mindenrádiusz!A tanulság: vízben és neborban ussz!De hát hol is hagytam abba?Hja, a kör!Járok körbe, mint a nyomta-tó ökör.Öt kör…? Ki tud még számolniöt után?!…Kör ott, kör itt: kört…

Tovább