Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Az olvasó meghal, a költők kirepülnek Senki sem készíthetett fel rá,hogy ebben a csillogó szemű, szabad rendszerbenegyedül kell szembenéznünk a kérdéssel:ki vagyok én? Nem maradt miben magunkra találni.Épp csak nem figyeltünk oda,és hirtelen megszűnt a sors.Levették rólunk kezüket a fák,nem figyelik tovább hisztérikus toporgásunk,amivel tagadjuk a felnövést. Pedig eljön majd a pillanat,mint a menetrend szerint…
Tovább
Ebihalak hava November, egerek hava. Tar mezőkön selyemkóróprém,dér kristálya, kukoricapergés az utolsó meleg napokról,mint elszakadt gyöngysor, kígyóznak a kertségi ösvényena tökfejű madárijesztő alatt. Őrt áll.Mert ki nem bolond, erre nem jöhet. Teli kamrák hava. Megdézsmált befőttek, lekvárosüvegekpenészednek a kiskonyhában csendben,peregnek rá a nyírfalevelek. Rejtekajtókon átnyílik az út a festményraktárba, szikrázikaz elődök ruhájának ékköve. Határszélen bólogató…
Tovább
Az őszi vadselejtezés után „A távozó nemzedékhez tartozom […] megkóstoltam a bukórepülésben vijjogó modernség zsákszámra leszórt, robbanó habcsókjait” (Orbán Ottó: Az őszi vadselejtezés előtt) A történelem normalitásának állapotacinizmus és távolság mentén mérhető fel.Mert hogy lehet hinni ép ésszel, hogy Athénutcáin vagy Rómában, a fürdőtől az orgiáigátslattyogva nem azt visszhangozná a szél,hogy én mondom, drága Ottaviusom,…
Tovább
Menjetek békével! A tájművész, aki a sivatagbantöbb száz vasoszlopot levervemegalkotta a Nagy Villámmezőt,sose mehetett közel, amikor a mű életre kelt. Álmában járta csaka fényerdőt, így társalgott az éggel.A felhők megtorpantak és lenéztek,döbbent villámmal verve gyökeret. Nem nő ott semmi most, homok szálla rozsdás oszlopok között, dea kvarcszemek mind más formájúak,mint bárhol itt a bolygón. A…
Tovább
A földi pálya Mintha kisiklatna egy földi pálya– minden más pályáról! maradjak itt!s mindennél világosabb naphomályaelfedi képzelhető egeit.Hagyja, persze, madarak szálljanakaz idegenebb boltozat alatt,és hogy közelemben vannak: maradhat,de mindegyre a Földi Ív alatt csak. Kettészakadások búcsú-koráraszülettem volna? mily szabályaitkell tanulnom, ha nem holnapra, mára?A nem-is-kértet, hogy elérkezik,üdvözöljem? Hogy még mim is akad,mikor leakadnék?! „A madarak…!”Jel-képek…
Tovább
Lelkét üti nyélbe Amit érzel: a(z) jó.Kitörtek a csillagok. A tükörben havazik.Hó- és kristálykoporsó.El sosem ég.És neked sosem elég. Hüllőkézen az évek.(Sárkány, Kígyó.) Mit csinál az író?Lelkét üti.A valódiak tudnak egymásról,a többi nem számít,csak számítás. Viszem az arcom,egy darab telet. Elhúzom a függönyt.Egy darab mind felett. Cukkolom a jeget,ne hízzon tovább. Bájos üregek.Áradó üresség.Társasági sírkövek.Az…
Tovább
A vendég Ott voltam én is azon a menyegzőn.Roskadásig rakott asztaloknál ültünk.Egymás után hordták a tálakat.Mindenki kérlelhetetlen ivott,és nagy erővel folyt a tánc.Por csapott fel a támlátlan székek között.Egy unokafivér bömbölve méltatlankodott,hát állat ő, hogy csak vizet igyon?Fülemet sértette a hangzavar.A násznagy pörölni látszott a vőlegénnyel.Sötétebb volt, mint máskor a nyári éjjel.Majd elmúlt éjfél, és…
Tovább
semmike megszökik mozdulatlan mindenkinn benns a kettő közt is: az arcánmint borostyánkőben a rovarszárny álmodban füstcsíkká letteka kerítés rácsaimondd csak itt meddig kellmeddig még pállani? szökés után letarolják hajada szálak szurkálják a válladatfázol fejed agyadig áthűlma rád nyitották a világűrt pókhálókból vitorlát szőnéllapockaszárnyakon röpködnélvégül egy bérc alá rejtőzölmegóv bár a súlya ledöngöl tüzelő macska vernyogbagzana…
Tovább
Korpusz „Van egy hely, amelyet neked kell betöltened.” (Platón) Egyedül a testAhogy a lemenő napbana színek szertefolynakkedvére tágul a szemés telítődik a tekintetmértéket vesz róla az estHáttérnek kabócák énekefélóránként harangzúgása langy valóságelmosódó díszleteiMár félni sem tudmintha nem rándulnabenne ideg Honnanhonnan is tudhatnámi jön el éjszaka?Egy végleges terv részekéntmit hoz rá és főleg miérta bűnpártoló…
Tovább
rémes biblia kanászkürtöt fújnak megintfecseg-locsog a sivatagmiért nem marad hallgatagaz ördög kísért megint megint honnan az ismerős dallamokdalra fakadt a házi patkánya földi féreg megriadt tánezért kopog most: jó napot! előbb csak ritkás a seregde aztán nő az áradataminek engedni nem szabadha arcunkra ül a döbbenet és bólogatnak vízfejekazért ne hidd hogy így helyesmert inkább…
Tovább
Hiába befolyásolom A fenébe is, minek kell kivárni,hogy valahogy dűlőre jussanak:intézzék el csak egymás közt a dolgot.Én várok. Nekem van időm. Az más kérdés, hogy ezeknek van-eköze a vágyaimhoz, hogy dobogvagy nem dobog a szív emelt ütembenaz eredmények hallatán. Én ezt hiába befolyásolom,bár összeszorítom mindenemet.Ha lágy és érett, az ölembe hull,az csak merő egybeesés. Ne…
Tovább
A függőkertekről Akaratok félúttól távoli metszés-pontjára lelni a félúton találkozás helyett.Nabú-kudurri-uszur, Babilon királyanem állt meg a közös metszéspontnál.Az ott erejüket vesztő vektorokat, leopárd-gekkók sejtelmes nyomait visszakövettehosszan, új királynéja szívéig.És Nabú-kudurri-uszur oázist terveztetett,pumpáló smaragdszívet a sivatag közepén.Mert új királynéjának kietlen volt e vidék,ellenben sokat gondolt szülőföldje zöldlankáira, amelyek penészkéntismétlődtek mellkasában. A király nekifogott. Gyarapodjona gyönyörű kert,…
Tovább
Jövőképtelenül Az Antarktiszon egyre fogy a jégaz óceán is egyre melegebbTexasban egy roppant szélviharelkap szétszaggat épületeketde még ennél is rosszabb várható:vegyi anyaggal szennyezett folyóés mindent felperzselő napsugárlétharc ami az unokákra vársírva fakad az agg politikusmert látja már az alattomos jövőtszívét szorítja gond és félelemde már nem múlik rajta semmi semmi sem Baljós előjelek Óriási szíjhal…
Tovább
Metanoia Az Angyal megtérmindahány pillanatban. Kezes, hiszenkézmű a fény. A bűntudatgőgjében feredőzünk. Dúdoltunkban a testfeledi, hogy anyag. A világ ölelésből készül.Legszebb rózsa a tulipán. Legszebb tulipán az idő.Legszebb idő a rózsa. Dűnékből álmot Szárnyát a szamár lecsatolja,vihesse hátána templomtoronyra való keresztet. Lehántja az ember isa sötétet magáról.De ő a sötét, és a fényt hántotta le.…
Tovább
Pascal Pascal úr, mondta az apát, aki olvasta az értekezését.Fiam, mondta az orvos, aki megvizsgálta ödémás lábát.Blaise, mondta a nő, aki szeretkezni akart vele.A halálos ágyán, később, nem emlékezett a nevére.Nyúl, mondta, és Isten csodát tett.A tenyésztő, aki most ketrecben tartja,állítja, hogy Pascal úr boldog,olyan okosan néz, mint aki gondolkodik.Az étvágya kitűnő. A kiasszonyok fűvel…
Tovább
Túl az áttetszőn János anyja túl van a nyolcvanon, úgyérzi, buszmegálló a világ vége,sietnie kell, nehogy lekésse abakancslistás kirándulást, mióta megműtötték, záratlan kapu lett aszája, óvja meg Isten a kígyót is az ilyen fájdalomtól, mondogatjaimádkozás közben, ha elfelejti a szent szöveget, régen, hogyha beteg volt, és szajkózta, hogy meghal, vagy legjobb lenne már feladni, valójában tízkörömmel kapaszkodott az életbe, de…
Tovább
Vécépapíros, izzadós százötven guriga vécépapír. vagy kétszáz. az elég sok. egybeépített szekrény félig megtelik, és mindenki boldog lesz,vagy legalábbis megnyugszik a szerkesztőségben, mertnéhányan ebből arra következtetnek, hogy a kiadó hosszútávratervez, és nem áll szándékában eladni a napilapot. egyelőre.s az is valami. megmaradni, túlélni a következő hetet, hónapot.fizetésre várni a pénztárszoba előtt, mert egyszerre csakegy mehet…
Tovább
Szent István-park, háború Mikor a parkra rávetül az éj,együtt nyugszik le játék és veszély. Zsendül a reggel és a fény vele,lassan leér az álmok ideje. A fiú öklöz, modellt áll a lány,kutya futkos egy röplabda után. Az éter férfihangja nem ereszt.„Légiveszély. Budapest. Budapest.” A pincemélybe süllyed a tüdő.A park üres. Lezárja az idő. És felnyúlnak…
Tovább
Debreceni beszéd A masszáddái erőd sziklamagaslatánazzal érveltem Térey Jánosnak,hogy ez a sor,Masszáddá nem eshet el újra,William Butler Yeatslegutolsó versének egyik sorával(Those banners come not in)titkos, bensőbb rokonságbanállhatna egy még meg nem születettmagyar vers részeként.Erre esküdnek föl avatásukkoraz izraeli hadsereg tisztjei,Masszáddá nem eshet el újra, nem,különböző variációkbanez a sor Térey János Protokollcímű verses regényénekizraeli fejezetében vissza-visszatér…
Tovább
Feljegyzések Kharón ladikjáról Gyűlölt Sztüx, örömtelen Akherón, ki tudná megkülönböztetnisodruk, redőik, hullámnyelvük határ a világ és a más között,mozgásuk átkelők érzik, holt lelkek, díjuk nyelv alá, szemhéj föléhelyezett érme, imbolyog a darab tölgyfatörzsből kimélyített lapos test, lebegő teher, lélekvesztő a tajtékzó vízfelszínen,siklanak a hegyes végek, felfelé mutatnak, a visszatérhetetlent jelzika leereszkedőknek, nem száll alá senki,…
Tovább
Varratos ékszer Álmomban volt egy lányom. Azt magyarázta,hogy ha megszületne, nem tudnám a karombantartani. Aki a feleségéhez és az anyjához isragaszkodik, annak szívében a lányának márnincs hely. Hiányzik egy darabja, amiahhoz kellene, hogy elegendő fűtőanyag,örök ráfénylés keletkezzen, úgy kell elképzelni,magyarázta, mintha elkülöníthető lenne néhányszövet, amely jótékony radioaktív sugárzássalég, és elegendő muníció, halálom után is, hogyőt…
Tovább
Közelítések két sor álomhoz szerelemtől ittasanvonatra szállnakbehunyt szemmel is látják egymástjegyüket nem kéri a kalauz akárha egy sziklának vetnék hátukats hallgatnák a tengert halomsírjaik alólnapfényre kászálódnak a hajléktalanokmegkóstolják a másik borátjobb időkön révedeznek akárha egy sziklának vetnék hátukats hallgatnák a tengert messzire hangzik vihogásukhirdetni kell a jókedvetkissé becsíptek az asszonyokaztán elnémítja őket a magány akárha…
Tovább
A Kék Angyal Ha én mentem volna el, s te élnél,fölcserélődne időtlen magányod,veled történne, ami velem történt,s képzelődnél egy nagy találkozásról, tomboló nyárban készülnél, a nedveskendőt kebled és blúzod közé rejtve,de mintha szégyenkező tekintettelébresztenéd már ellobbant figyelmem, a Nagycsarnok erős vonzása hat rád,naponta jársz ott, s mindig visszaadjaa konyhakerti kaporszagú zsongást,és ihletet ébreszt a feladatra,…
Tovább
Egy elszállt vers balladája Többféleképpen is elszállhat egy szöveg. Úgy, hogy a dokumentum bezárásakorön véletlen a „nincs mentés” mezőre kattint. Úgy, hogy igazán még meg se született,épp csak körvonalazódott fő gondolata,néhány lejegyzett szó kevésnek bizonyul,hogy megelevenedjen a hajdani érzés,ismét hatalmába kerítsen a valahai ihlet,földerengjen célként egy eszményi alakzat –nem emlékszem rá, hogy mit akartam. És…
Tovább
2023. 05. 26. Megosztottam egy cikket arról,hogy az adat halandó.A szintetizátoron találtam egy hangzást,nem tudom, hogy kell elmenteni.Köteleket húztam edzésen, súlyokat emeltem,labdákat püföltem.Felhívtam apa barátnőjét,hogy átbeszéljük a kopjafaügyet.Mártit apa kopjafáján fogjuk megemlíteni.A Kása nevű fogja faragni, akiapa nővérével járt iskolába.Anya alapítványát is intézem.Madárcsicsergés, zöld levelek mindenhol,nem látni a nejlonzacskót,amit még télen egy vihar fújt a…
Tovább
Felmentés Azért kerestem a múltat, mert felmentést szerettem volna a jövő alól.Amit még adhat, elvette rég, elhullajtotta, szétdobálta. Nincs is.Lassú esteledés időzik a múltamban. Sötét némaság és langyos iszap. A múlt felkereshető, a jövő látogathatatlan, a jelen zártkörű rendezvény.Hol lakom én, melyik időalkonyatban dőlök esőáztatta nyomvályúba.Felmentést szerettem volna egykori izzadságszagú tornatermekből. Be nem dobott kosarakból,…
Tovább
Arisztotelész anyósa Arisztotelész anyósa nemlétezik, éppen ezért Arisz-totelész nem foglalkozik azanyósával, mivel Arisztote-lész szerint a filozófia csakés kizárólag a létezőkkelfoglalkozó tudomány, Arisz-totelész anyósa pedig nemlétezik, Arisztotelész leve-let sem ír az anyósának,Drága Mama, a létezés ésa nem létezés között a ne-vek, a név fölött egy másiknév lebeg, csók, Arisztotelész. * Barátai szerint meglehe-tősen jó nő volt…
Tovább
Tar Sándor verseiről Nem költő. Hanem egy nyilvánvalóan tehetséges ember, aki keresi a kifejezési formát a tehetségéhez, és akiből később kiváló elbeszélő lett. Ezt gondoltam két évtizeddel ezelőtt, kevéssel Tar Sándor elhunyta után, amikor néhány verse bekerült az Alibi-almanach Titok számába. Nemrég végigolvastam a hagyatékban fennmaradt összes Tar-verset, és most is ezt gondolom. Csak egy…
Tovább
Egy kommunista életrajza hidatsasoknakmelyen szabadon zuhannak fel az égbeácsolokmogorván bolhás családi almonén a Forrás Őre Bűnösök vagyunk nádfonatban csecsemő úszika folyó vizénreggelre e különös postamérföldekre viszi hírünketkik a nádasba vadulvavárjuk hogy ama különös hajóvisszafelé a megváltást hozza majd A fehér sivatag szélén a fehér sivatag szélén állunkhol bomlott erővel szilajjá merevült paripákárnyékszobrai tipornak forró homokbaegy…
Tovább
Egy halálhírre Folyton ráng az úszó. Harapnak a halak.Halála napját az alkonyat összevérzi.Merengek mindazon, mi utána maradt.Ő az, ki a damilt botomról most letépi, a mélyben tempózik tovább, értéktelenemlékeim így lesznek tengermélyi kincsek,s ahogy az elsüllyedt Nap kénytelenfelkelni valahol: virrasztókat melenget, felveri azt, aki tovább aludna még,elsüllyedt alkonyatként ő is kikelet lesz –redőnyréseken át vetített…
Tovább