Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Engem vigyen Küszöbnyi jószág: csecsemő,mint egy vájni bágyadtpúderszín műköröm. Átlépni vagy sem.Vagy rátaposni. Korcogna-e a talpam alatt. Végül egy húsdeszkátteszek rá pallónak.Nem látszik, ahogy roppan. Amit nem látok, az nincs.Mint a szárnyasokszegycsonttaraja, a villacsont. Előbukkankésőbb a falatból, eltöröm.Ilyenkor kívánni kell. Bárcsak lehetnék iramtólsiketült csíta, ne pircegjenalattam filigrán avar. Szaladnék,mint tomtalan Jerry,akinek az epizódjait végigpörgetik egy…
Tovább
Heidegger-margináliák Jegyzet H. előéletéhez A tübingeni kolostor konviktusában kétágy áll egymással szemben: tézis és anti-tézis. A huszonnégy éves Hölderlin azegyikben, a huszonhárom éves Hegel amásikban. Ha délre nyíló ablakukon ki-néznek, a meßkirchi templomtoronyralátnak, melyben épp a mínusz százéveskis Heidegger ministrál. A csodás kék-ségben viruló bádogtetős torony szá-munkra is ismerős: Hölderlin már 1800körül meghatározza egy versében…
Tovább
Ne kerteljünk „Viccel a halál!” Nem viccelek, meghalok. Nem halok meg,csak viccelek. Gyomorszájam behorpad,mint egy bádogkanna locsolófejjel,locsolórózsával, emlékezetembena rózsát eszegeti a rozsda –közhasználatra lett odadobvaa parcellák közé. Ott unatkoztamnyaranta a legelviselhetőbben,5-6 évesen, olvasni azonbanmár egész ügyesen olvastam, szintefolyékonyan. Folyékonynak láttama levegőt is a déli hőségben,meg lehetett főni benne a kövönülve, követve egy kövér csigajobbra-balra…
Tovább
kifosztva svájci rendszámú kocsiból szállt kia múlt tárnáiból felszínre bukóképeket kereside már semmi sem ugyanazidegenként bolyong a térenegy padon maszatos rajz ejti foglyulhétköznapoktávolságtartásában élhiábavaló monológokat gyártmelyekből érezni az ürességetholott árubőség vanmégis olyan jó volna átsétálniabba a világbaami csak képzeletomladozó vakolatfalfirka a semmi ellenutcakölykök bukkannak előtávoli idők árnyékábólnevek után kutatmíg a telefon csipogásaöntörvényűn magába nem szippantjaaz…
Tovább
hiperbolák már csak a hiperbolafelhők vonulásaés a cigarettacsikkek az üvegszilánkoka mohásodó aszfalton a fák széthasadóárnyéka és az elporladó szögesdrótokbaakadt szuszogás a régi gyárépületnél a távolsági buszjáratok kabinfegyelmeés az út mentén guggoló sápadt arcúelővárosi villák mint megvénült gésáka közöttük terjengő csendpamacsok azemberek vetületei a nyersbeton falakon a telepített fenyvesek mátrixa a szemétbenbujkáló tobozok barna fogainak vacogásaegy…
Tovább
Angyalhullás Mintha a szórás lenne a tenger dolga,vizet permetez a tamariszkuszokra:akiket átjárt egészében a fény,állnak a félfény szkafanderében. Pirovác amúgy ódon és szomorúa mozgóképen, nyolcszáz év múlvaa kutyák a múlt utcasarkán fosnak,s a főtér kövére hull az angyalhulla. A bűze kábít és egészen édes.Hogy mennyi, de mennyi féle az éden,tudják, de nem mondják a visszatértek,elmondásra…
Tovább
Elveszett lány Mint a halál Velencében megérkezik a csomagokkal ő is egy fiatal fiút keres vagy valaki máshelyezze kényelembe magát a csíkos napernyők alatt a balbech beach megfogja a szoba kék hajó világítja meg kürtölés az éjszakában a világítótorony nem fog ennyit kacsintani húzódnak vissza a vendéglátóembereka fagyizásba gyerekek hatolnak be átugranaka turistákon hangos-hangos család…
Tovább
l.1. a vízsziget vonzásában a kipakolt épületben egyetlen, éles fényű, a plafonrólkét lánccal belógatott lámpa, egyenletes, átlátszó leplea rozsdamentes asztalon, szélein pontos metszés, beterítés felfed, átüt rajta a verejték, márkajelzés nélküli póló, hátánnyárvégi sórajz, ábrándos skicc a szabadulásról, a kiterjedésakarása, felette, figyelmeztetésképp, kulccsomó, négykopottfejű kulccsal, biztonsági zárhoz, közepes értékhatárig,garancia állandó szorongásra, mellette asztmapipa, egy USB-kábel…
Tovább
Az élet megy tovább (Жизнь продолжается) Van úgyHogy egyszer csak puffElkezdődik valamiValami olyanAmi még nem voltVagyishogy voltDe nem mostHanem egyszer régen Félelmetes dolgokTörténnekKatonai hadműveletIndul meg példáulAz egyik ország csapataiÁtlépikA másik ország határátÉs akkor aztán nincs megállásLövöldözés légitámadásokHadüzenetekMindkét oldalrólEgyesek támadnakMások védekeznekMind fenyegetik egymástA felek üzengetnek a világnakElőrenyomultunkEnnyi és ennyi kilométertKilőttünkGyerekes egy szóEz a kilőttünkMint a játszótérenKilőttünkEnnyi…
Tovább
Egy irodalmi tábor reggelén Tegnap mindenki táncolt, hideg esténmelengetett a megfeledkezés:és úgy tűnt, mintha nem lett volna túl rég,hogy ott voltam a másik oldalon. Pedig rég volt. És már megöregedtem.Vártam is rá, most már bevallhatom.A tapasztalat, az sokat segít,mert nem áll le a zsúfolt forgalom. Ezért mondtam, és mégsem értitek:a kétség nem kinőhető darab.Egy irodalmi…
Tovább
madarak röpte mintha egy hang azt mondaná,negyvenhét templomkert vonjaezüstbe a tájat, némaoltár fölött táncol az ősz,brácsahúr térdel távolabb,vonósnégyesből tépte kihajnalban a szél álmaita valóság neve, halottmadarak röpte karcoljaaz árnyék emlékezetét negyvennyolc valóság tévedősszel a templomkertbe, szedvalami gyógyszert a lényeg,oltár fölött madárfészek,vonósnégyesre két jegyetkeresztrejtvénnyel nyerhetek,háromszögekből teremtettkerek világot a kezdet,brácsahúr sebe az ének negyvenkilenc, a színészekidőnként azt…
Tovább
Vannak pillanatok Rubásov, alias Szijártó Csaba emlékének Vannak illatozó pillanatok,mikor megszólalnak a békák, holéjjel, hol még az esti szürkületmohó békéjében, vacsoraidőben,a védett madarak vacsoraidejében,nem számít, hol, azért te ne lankadj,átkelsz éjjel egy viadukt alatt,a mezőn, az égen, tücsökhadzengi, visszhangozza a csillagokat,vannak, vannak, illatozó pillanatok,nem számít, hol, kint, hol? Odakinta régi tónál, mióta nem jártál…
Tovább
A brunanburhi csata (The Battle of Brunanburh) 1. Ezesztendőben Athelstan király, harcosok ura,főség-adó fejedelem, szintúgy fivére,Edmund herceg, örök-idős hírtnyertek hadakozásban kardok élével5. Brunanburh mellett. Pajzs-falakat rontottak,véd-palánkot vertek vasak csapásaivalEdward fiai. Ezen kiválóságotőseiktől örökül kapták, hiszencsatában gyakran vertek idegeneket,10. védtek hazát és hont. Veszett az ellen,felföldiek és hajó-úsztatók holtan hulltak. Hadfiak vérefolyt a földön, napkeléstől reggel-időben,…
Tovább
A veréb (THE SPARROW) Apámnak Ez a veréb aki idejön, hogy az ablakomnál üljön, inkább egy költői,mint természeti igazság. A hangja, a mozdulatai,a szokásai – az, hogy mennyire szeret a szárnyával verdesnia porban – mind ezt bizonyítják; persze, csak a bolhákmiatt csinálja, de a megkönnyebbüléstől vággyal telitüdőből felkiált – ez inkább a zenére jellemző,mint bármi…
Tovább
Amikor először pillantottam Chapman Homéroszába (On First looking into Chapman’s Homer) Beutaztam a dúsgazdag világot,s megnyílt előttem sok szépséges állam,megfordultam több sziget-tartományban,hol Apolló-hű költők a királyok.Hatalmas tájról jöttek híradások,hol vak Homérosz trónol birtokában;tiszta derűjére mégsem találtam,míg Chapman bátor szóval nem kiáltott.Én meg – mint aki égre néz s befogegy új bolygót a távcső-optikán;vagy mint Cortez,…
Tovább
Amikor sírunk (Когато плачем) Amikor Patrokloszt siratjukaz Íliász olvasásakor,és megrendülve nézzük„a halál kegyetlen művét”,(ez a verssor Kavafiszé),aki el nem ismer semmit, nem fogad elváltságdíjat, nem tűr halasztást,saját kifürkészhetetlenségében rejtezik,és mi csak nézzük, nézzük,ahogy holtan fekszik a talajon,mert még mindig vonzó és szép,nemcsak az ő halálát siratjuk,akaratlanul magunkat is elsiratjuk benne,azt, ahogy a halál Akhilleusz nélkül…
Tovább
Egy folyó (A River) Maduraiban,a templomok és költők városában,akik városokról és templomokról énekeltek, nyarantaegy folyó kis patakká apada homokban,lecsupaszítva annak bordáit,szalmát és női hajat,ami eltömíti a zsilipkapukata rozsdás rudaknála hidak alatt, rajtuk mindenholjavítások foltjai,a nedves kövek csillognak, mint álmoskrokodilok, a száraz köveknapon ejtőző, borotvált vízibivalyok. A költők csak az árvízről énekeltek. Ő ott volt egy…
Tovább
Keleti Ültünk a csöndbena csempészekkel Kelebiána kocsma előtt,Isten tenyerén,meg a lépcsőkön, ésszívtuk egymás utána sok cigarettát,mindegyiknek tetovált volt akeze, lába, remegteka hidegben,mint megannyitátongó sebhely,bőrre vert, színes rajz. Nem indult el aznapa nemzetközi vonat,nem jött ki Belgrádbóla ráhulló bombák miatt,és mi vártuk a csempészekkelaz első hajnali vonatot,ami Józsefvárosba vitt.A hónunk alatt voltaz áru,az egész világ,vittem magammal…
Tovább
Amikor folyékony Nap csurog a szívedbe Kemenczky Judit, géniuszfehérben Egyre mélyebben húzzák meg magukat a holtak.Nem beszélnek, nem éheznek, nem szomjaznak,nem nevetnek vagy gyűlölnek, csak titkolóznak.És várnak, mint hősüket a történetek.Dombok, boglyak, kazlak, felzúgó felhők,elhamvadó tölgyek, jegenyék, és annyi más.A megmaradó fény szürke szakadékaibahullnak az évszakok. Elvermelt csend. Langyos eső szitál a sárga, felázott síkon,mely…
Tovább
A kert (The Garden) Robert Penn Warrennek Ragyog a kertben,a gesztenye fehér lombján át,apám kalapjának karimáján,amikor a murván sétál.A kertben, az időn kívül,anyám mamutfenyő széken ül:fény tölti meg az eget,a ruhájának hajtásait,mellette az összegabalyodó rózsákat. És amikor apám lehajol,hogy a fülébe súgjon valamit,amikor felkelnek indulásra készen,és a fecskék cikáznak,és a Hold és a csillagok együttlebegnek…
Tovább
innen már visszaforgathatatlan (de acum nu mai putem da înapoi) visszából lett előre.és senki sem gyújt már fényt kietlen pupillánkba.megvadult csendek tespednek az éj petyhüdt bőre alatt,a füstszínű partra vonuló görcsök közt.az életről pedig megtudtam dolgokat a meg nem születettektől.a hozzánk csobbanó űrhullámokat megtöri az éj hangja.az idő viharos múlásában ragadt gesztusok közt.elfogytak szavaink, melyekből…
Tovább
Árny versek (Shadow Poems) (részlet) Úgy tűnt, a háború a végéhez közeledik. A még el nem hurcolt névtelen embereka nyári szárazságra hagyták termésüket. Íjjal szájukban, észrevétlenül haladtak,pisztrángért, kristályért gázoltak át a folyón,a keleti domboldalon sűrű venyige. A napfelkeltét figyelve utaztak napokig,a nádasban elveszve mindent hallottak. Földigilisztát, mennydörgést,tegnapi mohát, a reggel türelmes partjait. Ereklye (Relic) Egy…
Tovább
szivárgás oldd le nyelvemrőla nehezékethogy vízre szállhassakha kikelsz az ágybólinni mészaláhajolsz a csapnakhasad előtt össze-gyűröd a hálóingetgondolkozzki mossa megKrisztus lábaitcethal a szárazföldrajta az imbolygótömbházak egyikébente vagycsepp fordulálladról nyakadrafogyasztja magáthideg csíknem esik belea lefolyóbaruhád issza megvisszafekveaz árnyalatokkalsötétebb folttala kényelmetlenségtőlnem alszol tovább ívás a fűszálnaktavaszíze vanelvágtakezemmost kopikéle a számbancsatorna mellettülökemberek ástákhogy elvezessékvalahováa vizetén mégmarasztalnámnem értemhonnan lesznekbele a…
Tovább
Nesto I. Nesto Fontanelli messziről jöttItália szülötteitt egyszerűen póknak hívták minél kisebb annál jobb súgta voltministránsának egyszerés hogy nemcsak halálig dea feltámadásig magához láncoljaaz ő gyermekeit és hogy Isten mellett ülnekannak jobbján majd mindahányanmézízű kislányok paradicsomában nemsoká minden hajadon tudtasorra kerül nincs menekvésa kis falu útjainak hálójábanakár muslincák a házakés keresztespók a templomnincs angyal kinek…
Tovább
Tajték mikor a kerti csap elárasztjaa homokozó építményeit és alagútrendszerétvize kivájja majd belepiaz árkokat ereket elágazásokatderék ólomkatonámként sodródom az árbancsak ajtók csak kapuk csak ablakokbárhová lépünknyitnikék nyitnikékszakadnak be szárnyaika hányástól való fulladást már megszoktama holttestek átjárják testnyílásaimatzakatol bennem a mozgásitt mindent a víznek építettemtudja ezt az ólomkatona isazonban lépten-nyomon igyekszik gátakat emelnimentve ami menthetőtestével torlaszolná…
Tovább
Lehetne így Cambridge-be, O-nak Lehetne kiabálni is. Nem találom a szavakat,hiába keresem, a szekrényalatt is néztem, nem, nem,nincsenek sehol. Ki kellene beszélni mindent. Akkor nem lenne semmiháború, akkor nem lehetne!,fiókból, ha előszedett mondat,még az is segít. Lehetne így, együtt, magányosan. Menekült vagy, ahogyan én is.Elhagyott szavakat keresek,hogy végre elmagyarázzam,mit is, és miért. Váltott lovakkal sietek…
Tovább
A rejtekhely Évekkel korábban vágták ki az öreg olajfát.Négyen kellettek hozzá, a csavaros törzs –mint egy összetett gondolat a világról –csak nehezen adta meg magát. Most pedig bántó lett a földből kiálló csonk, ki kellettásni. És a rögök közül felszínre került egymárvány nőalak – egyik keze csípőretéve, a másik a tarkóján. „Eddig még soha nem…
Tovább
Én semmi nagyon vidám országom Sem különösebb szerencsétlenség nem volt,és váratlan sem igazán,hogy az lett, ami lett.Miért történt volna másként,hogy a wurstli, a szellemkastély,a patak árterén dülöngélő üres házak sora,a sárgán szomjazó puszta újra éledt,és dehogyis akart másféle pásztorokat,más szabályokat és olyan viszonyokat,melyeknek a bajlódás volna a legfőbb erénye.A születés, az élet, a haldoklás legyen…
Tovább
Fiat (voluntas tua) A halál fogadatlan kántora:sorra búcsúztatom barátaimat.S begyújtva már a fekete Fiat,amely értem jön: elmúlás torae versem is. Utam Fiatban kezdtem,nyolcszázötvenes piros kocsiban.Egyszerre voltam benne Pesten,s – nemcsak a rím kedvéért – Szocsiban. Így lett a kocsim neve Atma.Abban nősültem, írtam, háltam,s hogy mi egyebet tettem, csináltam,ki tudja immár azt ma.S hogyha majd…
Tovább
kürtök és poharak nyelvünk az üldözés hatására változikés a hegyek születésével megjelenneka hegyek szülte látomások kürtök és poharak szólalnak meghalottainkra tesszük neveinketaz eső majd elkoptatja mindetde már nem aggódunkott leszünk mindenhol a szavakat megelőző gondolatokbanvillámok cikáznak kivilágosodika földön fekvő halak tátogásaleolvasható lesz amit régóta tudunkaz üldözőket magához szólítja a tenger elmozdulni a vonalaktól széteső házak…
Tovább