Babiczky Tibor versei

Az alkimista Álmában gyakran megjelent egy omladozóház, két gyertya égett az ágy fejénél.Máskor a lagúnán hajózott, és a vízbe tekintve,a felszín alatt egy város képe tűnt előtte fel – az utcák homályba vesztek, de a tornyokcsúcsai tőle karnyújtásnyira,élesen ragyogtak elő a hajógerinc alól.Amikor pedig egy reggel nem ébredt fel álmából, az orvos belenézetta halott szempárba,…

Tovább
Farkas Arnold Levente verse

Gyurinak, hátha Abjatár tudja, az az ő dolga,hogy szeressen, a gyermeké pedig,hogy kinevessen, mert meggyűlölma, aki tegnap még szeretett,vagy csak úgy csinált, mintha,igazság és rút hamisság közöttnincs határ, hiszen mindennekkettős természete van,ez jó, ez nem jó, nincs is értelmeeffélét mondani, ha önzőnekkell lenned, légy az alázatosan. Abjatár tündérszárnyakra talál,véresek, a tisztáson hevernekszanaszét, a főpap oltárt…

Tovább
Acsai Roland versei

Hívta Varjak őszi évada érkezett el.Fél dióhéj úton elejtve fekszik,víz alól kivillan ezüstös érem.       Lázas a lányom. Még az este lázasodott be sajnos.Orra folydogált, feje fájt, korábbanment az ágyba. Éjszaka felriadt, és       hívta az anyját. Fény Békalencse tó tetején lebegve,búza szórva réce elé a földre,összegyűlt levéllepedő a tájon:       tarka örökség. Míg biciklivel tekerek feléd azúton,…

Tovább
André Ferenc versei

Madártávlat Nem felhő ez, csak kifogások.Céltalanul menekíted az eszközt.Télre lesz ágyad, lesz maradásodtériszonyos, vacogó verebek közt? Fürdik a porban az úr és a szolga,míg homokoznak a szimpatizánsok.Gyakorolj félelmet, csevegést.Nem börtön, ha ragyognak a rácsok. Volt akarásod mára bolyongás.Ugrálsz, míg kiperegnek a magvak.Hangodban csendül a gerinchúr:bő alamizsnát küzdj ki magadnak! Fűvel, sárral tömd el a hangjáttűrt…

Tovább
Balogh Endre versei

Egy ház lebontása Nem nagyon áll szóba senkivel,így mondják. Arról mit is mesélne,amit csinál. Más meg aligha érdekelheti.Úgy tűnik, a szomszéd lebontja a házat,amiben él. Először a bejárati ajtót veszi ki,az ablakokat, majd a beltéri ajtókat. Nemdolgozik sokat, csak öregesen, mindennap egy kicsit, hétvégén akkurátusanszünetet tart. Az udvarra hord halombamindent, letakarja ponyvával,ne láthassa a kíváncsi…

Tovább
Győrfi Kata versei

a napon a melegtől fáradt tehenekalacsony tűlevelű foltokbanalszanak, mint elmosódottzebrák és vízilovak a tévéből.a szőrük megszívja magátmerev gyantával, kitinmaradékkal,bőrükbe beleáll a leszakadt pókláb. vérük tele van meleg szomjjal,az elmosódott algák és hínárokemlékével az itatóból.fejüket a napon hagyják,és szemhéjuk alatt káprázzákaz égre a fényes tejutat. a levegőben az égetett tarlóban hangyákháta pattog. tűzszaggalmegtelik a szám, s…

Tovább
Szeles Judit versei

Szamosbecs Mályvák közé ültettek,hogy el ne dőljek,kipárnáztak, és az ölembegumifigurákat tettek,egy éves voltam,amikor a Nagy Árvízelmosta egész Becset,helikopterrel mentettek ki,hasmenésem volt,aztán lefertőtlenítettéka gumibabákat, a mályvátmeg apám kéziratait 1970-ről,amelyet aztán kilúgozvaközöltek, valaki más nevével. Bicikli A kis piros kempingbiciklithoztuk magunkkal a Trabantban,hogy gyorsabban felérjek aPetőfi utcán át a Bocskai térre. A téglajárdán, a fagyökerekendöcögött velem a…

Tovább
Géczi János versei

A dolgok legmélye Mindkét szemében megduplázódika smaragdzöld színnel szegett pupilla,hogy a dolog legmélyére lásson.Kétségtelen, a mindenség legaljánfekszik, a kórházi betegágyon. Cimbora, ugyan merre és hovávezethet innen az út, nevezzemazt bárminek is, kérdi a kettőzötttekintetű árnyalak, az nem lehet,hogy ki idejutott, itt is marad. * Miféle műterem az, amelybennincs egyetlen mű sem? Elvitték mára befejezetteket? A…

Tovább
Gyukics Gábor versei

medencében                                                                                     fejest ugrottminden hossz előttelolvasott egy versszakotés az ötven méter alattaz agyába véste ahány versszakannyi hossz amikor végzettaz uszoda büféjébenelszavalta az éppenjelenlevőknek ázott kéken maszatos papírokat hagyottaz öltöző szemetesében szabaduló aktus fény mocskolta be pedánsan rebbenő arcát a begyakorolt tekintély e fagyott héját hordágyon kiterített világunk ellenéresem képes felfogni az ellenállás jelentőségétbizalma szétmorzsolódik önző gesztusaiban…

Tovább
Halmai Tamás verse

Identitások Egy mozdulatlan élet tömbjei.Elforgó kozmoszok alatt.Itt-ott környezet. Magát fölfediiszappal zsúfolt homokóra,tudatlanságok evolúciójaés tengerhez hűtlen halak. Identitások hevernek a fényben.Csupa eleven, csupa vétlencsupa varjaknak szóló látvány.Lények, leletek. Szétszórt genezis.A délután örök. Az este is.Érintés hűl az elválók kabátján. Szertekallódik, így próbál szerencsét,és eltántorul magától súrlódva,aki szeretné, hogy mindek szeressék;és elvezekli sejtjeit szurokbaa pőre test, e…

Tovább
Závada Péter versei

Egy alma határai Nemrég úgy döntöttem, hogy csakis kifelé figyelek, nyugtalan kedélyem csillapodásátreméltem tőle, ezért a környezet minél akkurátusabb és érzelemmentesebb leírására törekedtem.Mindegy, mire, csak ne az elhatalmasodópánikra koncentráljak. Nem gondoltam, hogy tartoznanekem bármivel is a természet, mely adósságátúgy volna hivatott törleszteni, hogy újabb és újabbhasonlóságokat enged fölfedezni önmaga és saját belső tájképem között. Éreztem, amit látok, nem elmém vetíti…

Tovább
Gömöri György versei

Széljegyzet Casanovához Casanova Bragadino szenátor házában lakikés míg a szenátor él nincs gondja semmireCasanova szépen hegedülmesterien kezeli ujjait és ez előnytjelent a nőknél akik közülnem mind hord szoknyát van aki fiúnak öltözikCasanovát izgatja a kétneműségde igazából neki a hölgy megtáncoltatása a fontos(nem kell hogy közben énekeljen is)bár nagyobb élvezet énekesnőt ágyba vinnimint ál-apáca-ringyót aki melleslega…

Tovább
Poós Zoltán verse

Az ébresztőóra Nem tudod úgy lefesteni a régi házfalát, hogy ne üssenek át a hengerekmintái. Öregszel, lassan egyformáklesznek a nyarak, és kikerülnek az időfennhatósága alól, az árnyékokmegnyúlnak, bekúsznak régi szobádba. Minden festés után másik teretkaptál vissza. A festés tüntette ela feledésre ítélt emlékeket.Egymáson futnak a hengermintái, akár a DNS kettős csavarja. A szobában nincsenek évszakok,sem…

Tovább
Karafiáth Orsolya verse

A tószt „Az ilyesmi úgy kezdődik az embernél, hogyfenyegetve érzi magát a nap minden percében.”(Tar Sándor: Meghalni nem) 1. Hohó, hitel az nincs, mutat Kati a falra,és a Miszter úr röhög, hogy igen, hitel alma,de azért adjon csak még egy pálinkát nekia Kati, különben beveri a pofáját. Kati pofáját már többen beverhették,attól olyan ortopéd a…

Tovább
Visky András verse

Somnambulans ütötték az arcát is amikor letakarták?tépkedték ágyéka fakó szőreit?a szomorúságtól kimerülve alszikéretlen almákat rejteget a pokróc alatt * amikor éjszaka elindultam a Hold utántisztátalan lelkek borultak le előttemés azt kiáltozták te vagy az Isten fiati is azok voltatok vigasztaltam a tisztátalan lelkekette is tisztátalan lélek voltál vigasztaltak a tisztátalan lelkek * azon az éjszakán…

Tovább
Deák Botond versei

A senkiföldjén Éjszaka őrülten rohannak a hajók, észbontósebesen, már áthatolhatatlan a sötétség, én mégistudom, hogy egyedül vagyok, és a szárazföld felétartok, beszélhetnék sokkal rövidebben is, de habelekezdek, nehéz abbahagyni!; egyébként nem tilosa képviselőt lefizetni dD., különben éheznének ugyebára senkiföldjén; nemsokára vége, minek ilyenkor egyhalott, akár egyetlen halott is?, mi választjuk a létet?, illünk-ea korba, amibe…

Tovább
Endrey-Nagy Ágoston versei

Dikti Cserepes szájjal állok egy hajtűkanyarban.Bármiről kérdeznek, ugyanazt tudom felelni:ezeket a hegyeket. Szomorú görög férfiak ráncaikba gyűjtötték az árnyakat,elvitték mind, legyen hely másoknak mosolyogni.Telehordták velük apró házaikat,az egész család egyetlen szobába szorult.Faggatom őket, milyen érzés fuldokolni.Napszemüvegekről, kagylókról,partmenti sztriptízbárokról beszélnek. Körmük alatt homok, holdtalan álmaikbanvilágítanak a mészkősziklák. Imádkoznak,hogy erőfeszítésüket örök sötét jutalmazza.A paradicsom egy hűvös völgy,ahol…

Tovább
Szabados Attila versei

Az áldozat A csirkét azonnal levágtuk. Vérétkutyáink nyalogatják a betonról.A megkopasztott állatot, mint egysápadt újszülöttet, két kézzelemeled fejed fölé. Árnyéka befedihomlokodat. Te nem nyúzol,az embertelen. Végtagjait vízbedobod. A fémtál alján szivárgó vérgomolyog. A tüdőt most az egyszermegkapom. Tegnap kazettánnéztük, hogy az ókori Egyiptombanminden szervet külön edénybe tettek.Arcodon undor, kiszakadt azepehólyag. Aranyszélű tényáronelém teszel szívet, tüdőt,…

Tovább
Horváth Eve versei

Fehérzaj Grímur lapátolja a havat. Vashang. Hófüggöny. Az óembert levetette, egyetlen flaneling,fején sportos usanka, keze durva, égőpiros. Bemegy a kunyhójába, ő maga építette, kicsikesparheltbe rakja a hasábokat. Ropog a fa, odakint ropog a hó. Rusztikus vágódeszkánrecseg a hagyma. Különben valószínűtlen csend, a fenyők ágai megadóan szórjákle fehér súlyaikat, és a láthatatlan is bevillan egy percre.…

Tovább
Péntek Imre versei

Egy jó nap Ma nem műtenek meg,nem jön érted a gurulós kocsi,és alvászavarral sem küszködsz,nem kell hashajtós vizsgálatra menned,a legocsmányabb orvosi rendelésre,nem reklamál a villanyműszolgáltató,és csökken a tavalyi havi bűntetőkamat.Még a kamatyolás sem kizárt mavalamelyik pornócsatornán.Kifogástalan a kiszolgálás a legzsúfoltabb délután,megkapod a rég várt levelet,melyben orákulumot rejtett el a hétpettyes boszorkány,és e-mailed is zökkenőmentesen gördülaz…

Tovább
Kürti László versei

ezotéria tudtuk, hogy egyszer véget ér, tervezgettük.vagyis nem tervezgettük, de erősödtünk,ha bejön a nagy szakításpróba, elporolbennünket az élet, akkor majd legyenhozzá erő, bátorság egymást végleg elengedni.nem ürügyek kellettek, nem egy vétlen hiba,vagy ostoba hazugságon kapni a másikat.nem is egy hétvégi nagytakarítás. régen mindenkönnyű volt, kivitted porolni a szőnyeget,ha szakadt, kidobtad, vagy bevágtad a kutyaalá. vettél…

Tovább
Nyirán Ferenc versei

Neve? Eleinte csak lopakodva követett,szinte félénken osont a hátad mögött.Ezt teszi mindenkivel. Aztán vagyszembefordul vele az ember, vagysosem látja meg az arcát, mert csakmegy előre vakmerőn, mint a vak ló.Az utóbbi években egyre gyakrabbanérezted a jelenlétét, már nem csupána tarkódon landolt egyébként kellemeslehelete. Ez meglepő, mert rothadásbűzös szagát várná az ember, de lehet,ez is csak…

Tovább
Márton Ágnes versei

Engem vigyen Küszöbnyi jószág: csecsemő,mint egy vájni bágyadtpúderszín műköröm. Átlépni vagy sem.Vagy rátaposni. Korcogna-e a talpam alatt. Végül egy húsdeszkátteszek rá pallónak.Nem látszik, ahogy roppan. Amit nem látok, az nincs.Mint a szárnyasokszegycsonttaraja, a villacsont. Előbukkankésőbb a falatból, eltöröm.Ilyenkor kívánni kell. Bárcsak lehetnék iramtólsiketült csíta, ne pircegjenalattam filigrán avar. Szaladnék,mint tomtalan Jerry,akinek az epizódjait végigpörgetik egy…

Tovább
Tőzsér Árpád versei

Heidegger-margináliák Jegyzet H. előéletéhez A tübingeni kolostor konviktusában kétágy áll egymással szemben: tézis és anti-tézis. A huszonnégy éves Hölderlin azegyikben, a huszonhárom éves Hegel amásikban. Ha délre nyíló ablakukon ki-néznek, a meßkirchi templomtoronyralátnak, melyben épp a mínusz százéveskis Heidegger ministrál. A csodás kék-ségben viruló bádogtetős torony szá-munkra is ismerős: Hölderlin már 1800körül meghatározza egy versében…

Tovább
Marno János versei

Ne kerteljünk              „Viccel a halál!” Nem viccelek, meghalok. Nem halok meg,csak viccelek. Gyomorszájam behorpad,mint egy bádogkanna locsolófejjel,locsolórózsával, emlékezetembena rózsát eszegeti a rozsda –közhasználatra lett odadobvaa parcellák közé. Ott unatkoztamnyaranta a legelviselhetőbben,5-6 évesen, olvasni azonbanmár egész ügyesen olvastam, szintefolyékonyan. Folyékonynak láttama levegőt is a déli hőségben,meg lehetett főni benne a kövönülve, követve egy kövér csigajobbra-balra…

Tovább
Oláh András versei

kifosztva  svájci rendszámú kocsiból szállt kia múlt tárnáiból felszínre bukóképeket kereside már semmi sem ugyanazidegenként bolyong a térenegy padon maszatos rajz ejti foglyulhétköznapoktávolságtartásában élhiábavaló monológokat gyártmelyekből érezni az ürességetholott árubőség vanmégis olyan jó volna átsétálniabba a világbaami csak képzeletomladozó vakolatfalfirka a semmi ellenutcakölykök bukkannak előtávoli idők árnyékábólnevek után kutatmíg a telefon csipogásaöntörvényűn magába nem szippantjaaz…

Tovább
Mánya Kristóf versei

hiperbolák már csak a hiperbolafelhők vonulásaés a cigarettacsikkek az üvegszilánkoka mohásodó aszfalton a fák széthasadóárnyéka és az elporladó szögesdrótokbaakadt szuszogás a régi gyárépületnél a távolsági buszjáratok kabinfegyelmeés az út mentén guggoló sápadt arcúelővárosi villák mint megvénült gésáka közöttük terjengő csendpamacsok azemberek vetületei a nyersbeton falakon a telepített fenyvesek mátrixa a szemétbenbujkáló tobozok barna fogainak vacogásaegy…

Tovább
Géczi János versei

Angyalhullás Mintha a szórás lenne a tenger dolga,vizet permetez a tamariszkuszokra:akiket átjárt egészében a fény,állnak a félfény szkafanderében. Pirovác amúgy ódon és szomorúa mozgóképen, nyolcszáz év múlvaa kutyák a múlt utcasarkán fosnak,s a főtér kövére hull az angyalhulla. A bűze kábít és egészen édes.Hogy mennyi, de mennyi féle az éden,tudják, de nem mondják a visszatértek,elmondásra…

Tovább
Tóth Kinga verse

Elveszett lány Mint a halál Velencében megérkezik a csomagokkal ő is egy fiatal fiút keres vagy valaki máshelyezze kényelembe magát a csíkos napernyők alatt a balbech beach megfogja a szoba kék hajó világítja meg kürtölés az éjszakában a világítótorony nem fog ennyit kacsintani húzódnak vissza a vendéglátóembereka fagyizásba gyerekek hatolnak be átugranaka turistákon hangos-hangos család…

Tovább
Mezei Gábor versei

l.1. a vízsziget vonzásában a kipakolt épületben egyetlen, éles fényű, a plafonrólkét lánccal belógatott lámpa, egyenletes, átlátszó leplea rozsdamentes asztalon, szélein pontos metszés, beterítés felfed, átüt rajta a verejték, márkajelzés nélküli póló, hátánnyárvégi sórajz, ábrándos skicc a szabadulásról, a kiterjedésakarása, felette, figyelmeztetésképp, kulccsomó, négykopottfejű kulccsal, biztonsági zárhoz, közepes értékhatárig,garancia állandó szorongásra, mellette asztmapipa, egy USB-kábel…

Tovább