Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Kazánház Nagy a hó, kell az út, legalább a kapuig.Futok a seprűért, a lapátért.Míg túrom a havat, fél szemmela hóroncsot nézem a kerítés mellett,amely tegnap még hóember volt. Parazsat nyomtam az arcába,hadd lásson. A homloka beomlott,tenyerembe dőlt, sírva futottama kazánházba. Anya teát hoz, megitat.Apa kinn tornázik az erkélyen.Vattacsomót ragaszt az arcára,amely egész a földig ér.Bizony,…
Tovább
Mint az életében Jégeső veri a hullaházat. A ballonkabátos léleklátó apám fölé hajol a mennydörgésben. Belenéz a fülébe, orrába, szájába. Felegyenesedik, felém fordul, vastag keretes szemüvegéről csöpög a víz. Ne aggódj, fiam, mondja, sündisznó lesz. Másnap, a nyekergő ágyon gorilla ugrál. Apám lelke az: megismerem a szagáról. Csalódottan állok a küszöbön: sündisznónak örültem volna, az…
Tovább
Borbély Szilárd Az étkezőkocsiban ül. Fehér nadrágban kortyolgatja a fekete teát, udvarias zakóban könyvet olvas. Emberek cserélődnek az asztaloknál, az álmosító kattogás függönye mögött. Hirtelen feleszmél, mint akit hasba rúgtak. Fut valami a tájban, valami öreg és idegen, ráncos kicsi kezét a csillámló ablakra nyomja kívülről. Ő csak nézi. Nem tudom, miért, kiért, mióta már.…
Tovább