Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
A szerelmi líra ellen (Against Love Poetry) Harminc éve, nyáron esküdtünk meg. Végig szívből szerettelek, attól a pillanattól eddig a pillanatig és tovább. Más dolgokat is szerettem. Köztük a nők szabadságának eszméjét. Hogy miért teszem ezeket a szavakat egymás mellé? Mert nő vagyok. Mert a házasság nem szabadság. Ezért itt minden szó a szerelmi költészet…
Tovább
Az élet tágassága és szűkössége. Mindigvan mire várni. Egy hangra, például.Vagy egy vonatra, amelyik órák óta késik.Aztán a túlfűtött kocsikban, elcsigázottan,már nem is emlékszel: hová is akarsz eljutni.Nem jut eszedbe egyetlen város neve semahol legalább pillanatokra boldog voltál.Vagy elégedett. Magaddal biztosan nem.Már az óvodában is egyedül szerettél játszani.Magányosan. Az olcsó műanyagból készültorvosi táskával. Ma is…
Tovább
Daráld le ezt a könyvemet Faludy György emlékére Daráld le ezt a könyvemet,mert súlyosabb, mert könnyedebbés kétkedőbb is, mint amita rendszer ért és megtanít.Tollrágók szörnyű mérge ez.Humorral, ténnyel mételyez.Elvont vagy túl is érthető?Kályhába dugva éghető.De én a tűzveszély miattelvetném ezt az ötletet.Irány a fényes gépgarat!Daráld le ezt a könyvemet. Daráld le ezt a könyvemet.Mumusként benne…
Tovább
Vers, pályázatra Petőfi elvileg S ugyan igaz még, hogy ha valamit,hát pályázatra írni nem tudtamsoha,próbáltam volt hányszor hiába, hiába,megfeszülvén, éjszakákon át szitkozódva,gyűrve hány papírt,hosszan átkozván jóelőre Eget s Földet, s mind a boldogtalan teremtményeket,kiknek e vershezvalamily okból majd bármi köze leend, szívemben jól tudván,hogy a Jóisten maga esküdött össze ellenem ádázmentőszirénákkal,telefonokkal,macskanyávogással,hideg- s melegfronttal,s más…
Tovább
Az akarat illúziója Tick Ervin emlékére Sirályok vijjogása ébreszt,Sötét sátorba bújt nappalom.Röpülj, ki nem féled a végtelent,Röpülj, most hozzád szól dalom. Oh, teremtőm, testbe zártLelkem itt végre megpihen.Mint vitorlavásznon, úgy surrognakSzellős tollaik a nedves cserepeken. Röpülj, röpülj, óceán őrzője,Strázsád emlékeztet, az élet mint ragyog,S hogy nemcsak testbe szorult lélek,Egyszersmind halandó vagyok. Az északi oldalon moha nő,A…
Tovább
Vágott virág Pedig én istenuccse kerestem a transzcendenciát,„de lenn a földön van az ég”, az emberek különfélenyelveken megfogalmazott, egymásnak ellentmondószentírásainak lapjain és a csillagászati távcsövekmegfigyelési adatait összesítő táblázatokban, lényegébennincs is fölöttünk ég, csupán a fölfelé egyre ritkulólevegőréteg, amit kéknek látunk, és azon túl a fekete űr.Pedig annyiszor megsejtettem már a transzcendenciát,például gimiben, mikor egy szavalóversenyre…
Tovább
Röntgenfelvétel A csontod akácfa,húsod méhviasz,körmöd fakéreg,tej folyik ereidben,a májad fekete humusz,az agyad száraz homok,szíved tömör alumínium,péniszed eres márvány,az ondód izzó láva,gondolatod maró salétrom,és lüktető hús a lelked. A sebezhetőség teremtésmítosza A méhviaszt pigmenttel kevered,megszínezed és megformálod a testet,elnevezed a részeket:ez a vágy, ez a betegség, és ez a tudat.Gondolattal szülted, most csak te érinted: tudod,a…
Tovább
Világ* „Magáért születik az ember,Mert már magában egy világ?”(Petőfi Sándor: Világosságot!) Az élet egy táj, mely sivatagnakÉs viránynak keveréke,S ki tudja: az illat vajonNem a virág beszéde-e?Szóval: a világ előttemEgy szép tulipánbokor,A kancsó a hold, a poharak a csillagok.Minden bokorban egy világfaló,Minden bokorban embergyűlölet,Hisz itt a földön oly sokat gyilkolnak,Ábel-szivek fölfreccsent vére ez.Vérpanoráma leng előttem…
Tovább
Punk rock Barbie Barbie szilaj kanca, egy műanyag baba.Barbie kicsit sápadt, a lelke fehér, mint a hó.Barbie néha rózsaszín, kicsit sovány és nimfomán.Van belőle többféle: műszálas robot, gumis felfújhatóés igazi: húsból, vérből és plazmából. Barbie egy lány a kirakatból, egy lány a szomszédból.Csillog a szeme, ha megnyomod, hangot ad.Szereti az életet, a lepkéket és a…
Tovább
A szellőzködő, lágy melegben hazám hazám te min – de nem (PNL) Mint oldott kávé, barnáll nemzetünk. (TS) Az én hazám már túl zenitjén;nem tölt barlangostesteket.Én még dallok hozzá, de szinténmeggyűrt a kor már engemet. S ha éjjel netán haza tartok,szagát s zugait ismerem:slum / szállodák / valaha-parkok –legyen imádni ingerem? Minden báját…
Tovább
Hazafelé a Thermopylé nevű kocsmából „Torkom a thermopyléi / Szorulat” (Petőfi) Hány kör is volt…?! Számítsa kiNewton úr!Sex, rex, Xerxes – ℼ, az nem volt, lekonyúla negyedik körben mindenrádiusz!A tanulság: vízben és neborban ussz!De hát hol is hagytam abba?Hja, a kör!Járok körbe, mint a nyomta-tó ökör.Öt kör…? Ki tud még számolniöt után?!…Kör ott, kör itt: kört…
Tovább
Rakétaszót hallok megint P. S. emlékének Töredék Rakétaszót hallok megint,ó, bár pacsirtát hallanék!Halál dühöng, hol addig csend volt,csupa láng, csupa füst a mennybolt,de lenn a földön van az ég.De lenn a földön van az ég. Ukrajna, 2022–23. február 24. (Megjelent az Alföld 2023/7-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Gonda Zoltán munkája.)
Tovább
A PIM panaszkönyvébe Ha lópatától széttaposott arcod,átongó mellkasod, vagy sajátkézzel írott búcsúleveled látom,akkor sem hiszem, hogy halott vagy.Halálodat nem éreztem,ebből tudtam, hogy élsz.De már nem tudom.Azt sem hiszem, hogy én élek.Nem érzem. Nem tarthattalak vissza, én uram.Vezérkari tiszt kiképzés nélkül,az élvonalban. Mit hittél?Hogy a szabadság igazsága előttleteszi a fegyvert az idegen hatalom?És mit hittem én?…
Tovább
[hangtalan kékleni] kabai lóránt emlékére A semmibe kapaszkodó szilánkokszerinte ugyanúgy fénylenek, mint akézfogásba rejtett gyűlöletminta,vagy mikor szégyenből viszünk virágot. Azt állítja a magányról, hogy tanít,akár a falra rótt árnyék felette.Hallgat a csengő – erdő jött helyette,eloldotta a keresést, dolgait, mindent. Most csendben van, mint az üresség.Beszéljünk meg – vetem fel – egy ügyet még.Nem…
Tovább
Ép ésszel mire mész? Vess búzát az Északi-sarkon,forró égövön ültess fenyőfát,dideregj a délszaki parton,izzadj, ha mész-mész a jégmezőn át – ép ésszel mire mész? Kérj bocsánatot a sértőtől,tettesd a sértettet, hogyha sértesz,a dühöt vedd a megértőtől,ne válaszolj annak, aki kérdez – ép ésszel mire mész? Gyönyörködj abban, ami ocsmány,ne kötekedj a gonosz gazokkal,ne láss át…
Tovább
Pestisdoktor A pestisdoktor keze alól indítom a beszédet:vissza akarok költözni a test óhazájába, lecsiszolni az éleket,az ujjbegyek dárdahegyét. Kopjon az érdes felhám,szakadjon a hályog, tisztuljon a korrupt látás. A doktor gyógyfüvei bódítanak, de így is fel tudom sorolnigyerekkoromtól kezdve, min sírtam és hol: a döbbenet volt a legtöbb,amit egy sérülés kiváltott, meredtem a felszakadt bőrre,mikor…
Tovább
A megbocsátó Feleségem emlékére fészekből kilökött fiókatehetetlenül vergődtéla kemény és hideg földönelérhetetlen magas volt az égsenki sem tanított meg a szárnyaidat használniszüleidnek fontosabb dolga akadtvizet hordani a tengerbehomokot a sivatagbajó ha célja van az embernekküzd érte végül eléri vagy ha nemörömét leli saját magábanvilággá mentél hamuba sült pogácsa nélkülamit kerestél nem találtad talán nem is…
Tovább
Kétségek múzeuma Engednek a fák, kérgek peregnek az ismétlődőhidegben. Megfeketednek a héjak, mégsemfeslik ki a varrás a kabáton, amit ránk adott anyánk.Szelíden vesszük vállainkra a leölt állatokat, de amikora rózsa felé nyújtjuk kezünk, az indulásban elenyészneknyájaink. Úrvacsorai kendő takarja a hasadékokat,vendégeinket csukott szemmel várjuk. Ujjainkúgy fűzzük egymásba, ahogy nagyszüleinktől láttuk,oda ereszkedünk, ahol a szőnyegen nyomot…
Tovább
Álmomban megmutattam a tengert tetszettpedig hát iszonytatóés ami iszonytató attól te félni szoktálés amitől félni szoktál az felzabál tégeddehát mit tehetnékne vigyelek el a tengerheza horizontig nyúló sószaghozhomokhoz és sziklákhoz és kövekhezne mutassam meg neked a thalassám csak azért mert félszmert búvóhelyekre kuporodvaremegsz mint a kocsonyareszketsz mint a nyárfalevélmonddmiért vagy egy beszari alakhát nem nyugtat…
Tovább
gender még nem ismerem a szót,csak azt tudom, hogy huszár akarok lenniaz óvodás fényképezésen.a dajka átrángat a lányok csoportjába.flitteres ruhát húznak rám,zokogok a dolmányért,pedig nem ismerem ezt a szót sem.bosszúból frufrut ragasztoka bátyám csákós képérea barbik levágott hajából. farsangtól farsangig élek.ilyenkor dobogóra állítanakés megtapsolnak. azt hiszik, jelmez,pedig csak olyan vagyok,amilyen lenni szeretnék. rítus azt hitted,…
Tovább
A képmutogató halála Álmainak légyszemoptikája mutatja:idegen volt/lesz múltjában s jövőjénekkoporsójában is, mindig és mindenhol.Idős korának all-sky kamerája különö-sen sokdimenziós: egyszerre mutatjaa halál utáni kocsonyás esetlegessége-ket, s láttatja a Max Planck-i világál-landón inneni/túli nyüzsgést. Azokkala mikrorészecskékkel érez sorsközös-séget, melyek még az ok-okozat törvé-nyén is kívül vannak. A római ókor sa-cer lényei ők (saját magát is köztük…
Tovább
A visszaszokásról Hölgyeim és uraim,szeretve tisztelt publikum!Perceken belül színpadra szólítokegy negyvenéves családapát,aki ma este, kizárólag az önök szórakoztatásárahajmeresztő produkcióra készül –elégikus hangú költeményben tesz vallomást arról,hogy milyen volt a dohányzásra visszaszoknia. Kedves közönségünk,ha most az jár a fejükben,hogy egy káros szenvedélyre visszaszokni negyvenévesen,ez első hallásra nem több, mint rosszabb pillanataikbana saját unalmasságuktól megrettenőkispolgárok nagy kalandja,megbocsátható…
Tovább
Boca do Inferno Maria João Cantinho-nak Sziklára lépsz, alattad a mélység, ésvágyod a zuhanást, akarod, hogy be-takarjon, ott, lent a tenger, a habok,hogy elfedje mindazt, ami vagy, amilettél az évek alatt, amivé lett a tested,annyira jó volna túllenni ezen is végre, túllenni végre mindenen, s nem is túl,hanem valami másik dimenzió, talán,ha létezik ilyesmi, vagy…
Tovább
Kertek Amikor kicsi volt, azt mondták neki,hogy a fogorvos néni virágmagokat ülteta szájába, és ha szépen viselkedik,pici, kis, illatos rózsák, miniatűr liliomok,apró gyöngyvirágok nőnek majd ott,és akkor mindent eláraszt a kellemes illat.A szavak ugyanis a belső kertektől illatoznak.A fogzománc olykor megrepedt,de a virágok azóta sem nőttek ki(az illatról inkább ne is beszéljünk!),viszont ha fogorvoshoz megy,…
Tovább
Táj árbócokkal Víz alatt sodródó, hosszú házak a bálnák.A szemeik ablakok, a szerveik szobák. Szellőztetéskorbeszívják, kifújják a tengert. Gyomrukban laknakaz engedetlenek, könyörgés közben elalszanak.Felriadnak, ha éhesek, kaparják a vastaghúsfalat. Kint dús korallerdő vöröslő lombja,lengeti a víz. Az ágak között ismeretlenek bujkálnak.Így telnek éjszakák és nappalok. Amikor eljön az idő,kinyílnak az ajtók a part felé. Sötét,…
Tovább
Önálló bolygó volt Én a Petőfit sose irigyeltem,pedig lett volna miért. Szabad ember,önálló bolygó volt, ami körülkeringtek mindenféle holdak, kultúr-és asszonyféle tényezők. Igaz,méretre nem volt óriás a bolygó(még szerencse, hogy meghalt, mert esetlegkiderült volna, hogy nem tud növekedni?),de mozgékony volt, gyorsan reagált,ahogy ma mondanák. Nem irigyeltem,pedig ő gyorsan tudott dönteni,nem totojázott évekig a belső,sajátabb színek…
Tovább
Márványhullám Nem hazudtam, csak lemerültem –az igazság ez lenne tán.És mint teve a tű fokán,a kulcslyukon kimenekültem. Most forró voltam, majd lehűltem –tenger voltam, és lettem márvány.Két szerelem éles határánmagamon kívülre kerültem. De ezt a kívült nem bírom,nézem a gyertyát a síron,s a cseresznyére gondolok. Most arra vágyom, hogy sohane legyek többé ostoba,ne építsek, míg…
Tovább
A Szőcs Petra-vidámság Nem könnyű neked se, Szőcs Petra,te belül hordod a hátizsákot.Köszönöm, hogy megmutattad.Abban a zsákban dobog a szíved,abban zörög a rodostói sminkkészlet,a Kolozsvár-sétapálca és a mindenjegydoboz,érvényes biléták égbe, vízbe, föld mélyébe,a Rézfaszú bagoly pikkpakk pagonyába, na.Tudod, a színész is mindig belülről kövér.A vers meg minden pillanatában vers.Mindenki isten halála pillanatában születik,nincs koraszülés, az…
Tovább
Fagyűjtők Szólítgatások hangjai lebegneka ködben. Fülkagylókat hajtanaka fák. Folyvást megcsúsznak a léptek,összesározott kezek nyúlnak egymás felé.A kéményből felcsap, imbolyogni kezda füst. A hegyoldalból barázdák indulnaka völgybe, az úttesten nyikorgó cipők,ropogó faágak visszhangjai. Hátrahagyottak Az udvaron, a júdásfák tövébenrégi temető, elhordták sírköveit.A kocsibeálló alatt üres pince,márciusban vízzel tölti fel a hegy.A ház mögött fenyők lombjai,hangjuk már…
Tovább
Az alkimista Álmában gyakran megjelent egy omladozóház, két gyertya égett az ágy fejénél.Máskor a lagúnán hajózott, és a vízbe tekintve,a felszín alatt egy város képe tűnt előtte fel – az utcák homályba vesztek, de a tornyokcsúcsai tőle karnyújtásnyira,élesen ragyogtak elő a hajógerinc alól.Amikor pedig egy reggel nem ébredt fel álmából, az orvos belenézetta halott szempárba,…
Tovább