Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat
Kétségek múzeuma Engednek a fák, kérgek peregnek az ismétlődőhidegben. Megfeketednek a héjak, mégsemfeslik ki a varrás a kabáton, amit ránk adott anyánk.Szelíden vesszük vállainkra a leölt állatokat, de amikora rózsa felé nyújtjuk kezünk, az indulásban elenyészneknyájaink. Úrvacsorai kendő takarja a hasadékokat,vendégeinket csukott szemmel várjuk. Ujjainkúgy fűzzük egymásba, ahogy nagyszüleinktől láttuk,oda ereszkedünk, ahol a szőnyegen nyomot…
Tovább
Álmomban megmutattam a tengert tetszettpedig hát iszonytatóés ami iszonytató attól te félni szoktálés amitől félni szoktál az felzabál tégeddehát mit tehetnékne vigyelek el a tengerheza horizontig nyúló sószaghozhomokhoz és sziklákhoz és kövekhezne mutassam meg neked a thalassám csak azért mert félszmert búvóhelyekre kuporodvaremegsz mint a kocsonyareszketsz mint a nyárfalevélmonddmiért vagy egy beszari alakhát nem nyugtat…
Tovább
gender még nem ismerem a szót,csak azt tudom, hogy huszár akarok lenniaz óvodás fényképezésen.a dajka átrángat a lányok csoportjába.flitteres ruhát húznak rám,zokogok a dolmányért,pedig nem ismerem ezt a szót sem.bosszúból frufrut ragasztoka bátyám csákós képérea barbik levágott hajából. farsangtól farsangig élek.ilyenkor dobogóra állítanakés megtapsolnak. azt hiszik, jelmez,pedig csak olyan vagyok,amilyen lenni szeretnék. rítus azt hitted,…
Tovább
A képmutogató halála Álmainak légyszemoptikája mutatja:idegen volt/lesz múltjában s jövőjénekkoporsójában is, mindig és mindenhol.Idős korának all-sky kamerája különö-sen sokdimenziós: egyszerre mutatjaa halál utáni kocsonyás esetlegessége-ket, s láttatja a Max Planck-i világál-landón inneni/túli nyüzsgést. Azokkala mikrorészecskékkel érez sorsközös-séget, melyek még az ok-okozat törvé-nyén is kívül vannak. A római ókor sa-cer lényei ők (saját magát is köztük…
Tovább
A visszaszokásról Hölgyeim és uraim,szeretve tisztelt publikum!Perceken belül színpadra szólítokegy negyvenéves családapát,aki ma este, kizárólag az önök szórakoztatásárahajmeresztő produkcióra készül –elégikus hangú költeményben tesz vallomást arról,hogy milyen volt a dohányzásra visszaszoknia. Kedves közönségünk,ha most az jár a fejükben,hogy egy káros szenvedélyre visszaszokni negyvenévesen,ez első hallásra nem több, mint rosszabb pillanataikbana saját unalmasságuktól megrettenőkispolgárok nagy kalandja,megbocsátható…
Tovább
Boca do Inferno Maria João Cantinho-nak Sziklára lépsz, alattad a mélység, ésvágyod a zuhanást, akarod, hogy be-takarjon, ott, lent a tenger, a habok,hogy elfedje mindazt, ami vagy, amilettél az évek alatt, amivé lett a tested,annyira jó volna túllenni ezen is végre, túllenni végre mindenen, s nem is túl,hanem valami másik dimenzió, talán,ha létezik ilyesmi, vagy…
Tovább
Kertek Amikor kicsi volt, azt mondták neki,hogy a fogorvos néni virágmagokat ülteta szájába, és ha szépen viselkedik,pici, kis, illatos rózsák, miniatűr liliomok,apró gyöngyvirágok nőnek majd ott,és akkor mindent eláraszt a kellemes illat.A szavak ugyanis a belső kertektől illatoznak.A fogzománc olykor megrepedt,de a virágok azóta sem nőttek ki(az illatról inkább ne is beszéljünk!),viszont ha fogorvoshoz megy,…
Tovább
Táj árbócokkal Víz alatt sodródó, hosszú házak a bálnák.A szemeik ablakok, a szerveik szobák. Szellőztetéskorbeszívják, kifújják a tengert. Gyomrukban laknakaz engedetlenek, könyörgés közben elalszanak.Felriadnak, ha éhesek, kaparják a vastaghúsfalat. Kint dús korallerdő vöröslő lombja,lengeti a víz. Az ágak között ismeretlenek bujkálnak.Így telnek éjszakák és nappalok. Amikor eljön az idő,kinyílnak az ajtók a part felé. Sötét,…
Tovább
Önálló bolygó volt Én a Petőfit sose irigyeltem,pedig lett volna miért. Szabad ember,önálló bolygó volt, ami körülkeringtek mindenféle holdak, kultúr-és asszonyféle tényezők. Igaz,méretre nem volt óriás a bolygó(még szerencse, hogy meghalt, mert esetlegkiderült volna, hogy nem tud növekedni?),de mozgékony volt, gyorsan reagált,ahogy ma mondanák. Nem irigyeltem,pedig ő gyorsan tudott dönteni,nem totojázott évekig a belső,sajátabb színek…
Tovább
Márványhullám Nem hazudtam, csak lemerültem –az igazság ez lenne tán.És mint teve a tű fokán,a kulcslyukon kimenekültem. Most forró voltam, majd lehűltem –tenger voltam, és lettem márvány.Két szerelem éles határánmagamon kívülre kerültem. De ezt a kívült nem bírom,nézem a gyertyát a síron,s a cseresznyére gondolok. Most arra vágyom, hogy sohane legyek többé ostoba,ne építsek, míg…
Tovább
A Szőcs Petra-vidámság Nem könnyű neked se, Szőcs Petra,te belül hordod a hátizsákot.Köszönöm, hogy megmutattad.Abban a zsákban dobog a szíved,abban zörög a rodostói sminkkészlet,a Kolozsvár-sétapálca és a mindenjegydoboz,érvényes biléták égbe, vízbe, föld mélyébe,a Rézfaszú bagoly pikkpakk pagonyába, na.Tudod, a színész is mindig belülről kövér.A vers meg minden pillanatában vers.Mindenki isten halála pillanatában születik,nincs koraszülés, az…
Tovább
Fagyűjtők Szólítgatások hangjai lebegneka ködben. Fülkagylókat hajtanaka fák. Folyvást megcsúsznak a léptek,összesározott kezek nyúlnak egymás felé.A kéményből felcsap, imbolyogni kezda füst. A hegyoldalból barázdák indulnaka völgybe, az úttesten nyikorgó cipők,ropogó faágak visszhangjai. Hátrahagyottak Az udvaron, a júdásfák tövébenrégi temető, elhordták sírköveit.A kocsibeálló alatt üres pince,márciusban vízzel tölti fel a hegy.A ház mögött fenyők lombjai,hangjuk már…
Tovább
Az alkimista Álmában gyakran megjelent egy omladozóház, két gyertya égett az ágy fejénél.Máskor a lagúnán hajózott, és a vízbe tekintve,a felszín alatt egy város képe tűnt előtte fel – az utcák homályba vesztek, de a tornyokcsúcsai tőle karnyújtásnyira,élesen ragyogtak elő a hajógerinc alól.Amikor pedig egy reggel nem ébredt fel álmából, az orvos belenézetta halott szempárba,…
Tovább
Gyurinak, hátha Abjatár tudja, az az ő dolga,hogy szeressen, a gyermeké pedig,hogy kinevessen, mert meggyűlölma, aki tegnap még szeretett,vagy csak úgy csinált, mintha,igazság és rút hamisság közöttnincs határ, hiszen mindennekkettős természete van,ez jó, ez nem jó, nincs is értelmeeffélét mondani, ha önzőnekkell lenned, légy az alázatosan. Abjatár tündérszárnyakra talál,véresek, a tisztáson hevernekszanaszét, a főpap oltárt…
Tovább
Hívta Varjak őszi évada érkezett el.Fél dióhéj úton elejtve fekszik,víz alól kivillan ezüstös érem. Lázas a lányom. Még az este lázasodott be sajnos.Orra folydogált, feje fájt, korábbanment az ágyba. Éjszaka felriadt, és hívta az anyját. Fény Békalencse tó tetején lebegve,búza szórva réce elé a földre,összegyűlt levéllepedő a tájon: tarka örökség. Míg biciklivel tekerek feléd azúton,…
Tovább
Madártávlat Nem felhő ez, csak kifogások.Céltalanul menekíted az eszközt.Télre lesz ágyad, lesz maradásodtériszonyos, vacogó verebek közt? Fürdik a porban az úr és a szolga,míg homokoznak a szimpatizánsok.Gyakorolj félelmet, csevegést.Nem börtön, ha ragyognak a rácsok. Volt akarásod mára bolyongás.Ugrálsz, míg kiperegnek a magvak.Hangodban csendül a gerinchúr:bő alamizsnát küzdj ki magadnak! Fűvel, sárral tömd el a hangjáttűrt…
Tovább
Egy ház lebontása Nem nagyon áll szóba senkivel,így mondják. Arról mit is mesélne,amit csinál. Más meg aligha érdekelheti.Úgy tűnik, a szomszéd lebontja a házat,amiben él. Először a bejárati ajtót veszi ki,az ablakokat, majd a beltéri ajtókat. Nemdolgozik sokat, csak öregesen, mindennap egy kicsit, hétvégén akkurátusanszünetet tart. Az udvarra hord halombamindent, letakarja ponyvával,ne láthassa a kíváncsi…
Tovább
a napon a melegtől fáradt tehenekalacsony tűlevelű foltokbanalszanak, mint elmosódottzebrák és vízilovak a tévéből.a szőrük megszívja magátmerev gyantával, kitinmaradékkal,bőrükbe beleáll a leszakadt pókláb. vérük tele van meleg szomjjal,az elmosódott algák és hínárokemlékével az itatóból.fejüket a napon hagyják,és szemhéjuk alatt káprázzákaz égre a fényes tejutat. a levegőben az égetett tarlóban hangyákháta pattog. tűzszaggalmegtelik a szám, s…
Tovább
Szamosbecs Mályvák közé ültettek,hogy el ne dőljek,kipárnáztak, és az ölembegumifigurákat tettek,egy éves voltam,amikor a Nagy Árvízelmosta egész Becset,helikopterrel mentettek ki,hasmenésem volt,aztán lefertőtlenítettéka gumibabákat, a mályvátmeg apám kéziratait 1970-ről,amelyet aztán kilúgozvaközöltek, valaki más nevével. Bicikli A kis piros kempingbiciklithoztuk magunkkal a Trabantban,hogy gyorsabban felérjek aPetőfi utcán át a Bocskai térre. A téglajárdán, a fagyökerekendöcögött velem a…
Tovább
A dolgok legmélye Mindkét szemében megduplázódika smaragdzöld színnel szegett pupilla,hogy a dolog legmélyére lásson.Kétségtelen, a mindenség legaljánfekszik, a kórházi betegágyon. Cimbora, ugyan merre és hovávezethet innen az út, nevezzemazt bárminek is, kérdi a kettőzötttekintetű árnyalak, az nem lehet,hogy ki idejutott, itt is marad. * Miféle műterem az, amelybennincs egyetlen mű sem? Elvitték mára befejezetteket? A…
Tovább
medencében fejest ugrottminden hossz előttelolvasott egy versszakotés az ötven méter alattaz agyába véste ahány versszakannyi hossz amikor végzettaz uszoda büféjébenelszavalta az éppenjelenlevőknek ázott kéken maszatos papírokat hagyottaz öltöző szemetesében szabaduló aktus fény mocskolta be pedánsan rebbenő arcát a begyakorolt tekintély e fagyott héját hordágyon kiterített világunk ellenéresem képes felfogni az ellenállás jelentőségétbizalma szétmorzsolódik önző gesztusaiban…
Tovább
Identitások Egy mozdulatlan élet tömbjei.Elforgó kozmoszok alatt.Itt-ott környezet. Magát fölfediiszappal zsúfolt homokóra,tudatlanságok evolúciójaés tengerhez hűtlen halak. Identitások hevernek a fényben.Csupa eleven, csupa vétlencsupa varjaknak szóló látvány.Lények, leletek. Szétszórt genezis.A délután örök. Az este is.Érintés hűl az elválók kabátján. Szertekallódik, így próbál szerencsét,és eltántorul magától súrlódva,aki szeretné, hogy mindek szeressék;és elvezekli sejtjeit szurokbaa pőre test, e…
Tovább
Egy alma határai Nemrég úgy döntöttem, hogy csakis kifelé figyelek, nyugtalan kedélyem csillapodásátreméltem tőle, ezért a környezet minél akkurátusabb és érzelemmentesebb leírására törekedtem.Mindegy, mire, csak ne az elhatalmasodópánikra koncentráljak. Nem gondoltam, hogy tartoznanekem bármivel is a természet, mely adósságátúgy volna hivatott törleszteni, hogy újabb és újabbhasonlóságokat enged fölfedezni önmaga és saját belső tájképem között. Éreztem, amit látok, nem elmém vetíti…
Tovább
Széljegyzet Casanovához Casanova Bragadino szenátor házában lakikés míg a szenátor él nincs gondja semmireCasanova szépen hegedülmesterien kezeli ujjait és ez előnytjelent a nőknél akik közülnem mind hord szoknyát van aki fiúnak öltözikCasanovát izgatja a kétneműségde igazából neki a hölgy megtáncoltatása a fontos(nem kell hogy közben énekeljen is)bár nagyobb élvezet énekesnőt ágyba vinnimint ál-apáca-ringyót aki melleslega…
Tovább
Az ébresztőóra Nem tudod úgy lefesteni a régi házfalát, hogy ne üssenek át a hengerekmintái. Öregszel, lassan egyformáklesznek a nyarak, és kikerülnek az időfennhatósága alól, az árnyékokmegnyúlnak, bekúsznak régi szobádba. Minden festés után másik teretkaptál vissza. A festés tüntette ela feledésre ítélt emlékeket.Egymáson futnak a hengermintái, akár a DNS kettős csavarja. A szobában nincsenek évszakok,sem…
Tovább
A tószt „Az ilyesmi úgy kezdődik az embernél, hogyfenyegetve érzi magát a nap minden percében.”(Tar Sándor: Meghalni nem) 1. Hohó, hitel az nincs, mutat Kati a falra,és a Miszter úr röhög, hogy igen, hitel alma,de azért adjon csak még egy pálinkát nekia Kati, különben beveri a pofáját. Kati pofáját már többen beverhették,attól olyan ortopéd a…
Tovább
Somnambulans ütötték az arcát is amikor letakarták?tépkedték ágyéka fakó szőreit?a szomorúságtól kimerülve alszikéretlen almákat rejteget a pokróc alatt * amikor éjszaka elindultam a Hold utántisztátalan lelkek borultak le előttemés azt kiáltozták te vagy az Isten fiati is azok voltatok vigasztaltam a tisztátalan lelkekette is tisztátalan lélek voltál vigasztaltak a tisztátalan lelkek * azon az éjszakán…
Tovább
A senkiföldjén Éjszaka őrülten rohannak a hajók, észbontósebesen, már áthatolhatatlan a sötétség, én mégistudom, hogy egyedül vagyok, és a szárazföld felétartok, beszélhetnék sokkal rövidebben is, de habelekezdek, nehéz abbahagyni!; egyébként nem tilosa képviselőt lefizetni dD., különben éheznének ugyebára senkiföldjén; nemsokára vége, minek ilyenkor egyhalott, akár egyetlen halott is?, mi választjuk a létet?, illünk-ea korba, amibe…
Tovább
Dikti Cserepes szájjal állok egy hajtűkanyarban.Bármiről kérdeznek, ugyanazt tudom felelni:ezeket a hegyeket. Szomorú görög férfiak ráncaikba gyűjtötték az árnyakat,elvitték mind, legyen hely másoknak mosolyogni.Telehordták velük apró házaikat,az egész család egyetlen szobába szorult.Faggatom őket, milyen érzés fuldokolni.Napszemüvegekről, kagylókról,partmenti sztriptízbárokról beszélnek. Körmük alatt homok, holdtalan álmaikbanvilágítanak a mészkősziklák. Imádkoznak,hogy erőfeszítésüket örök sötét jutalmazza.A paradicsom egy hűvös völgy,ahol…
Tovább
Az áldozat A csirkét azonnal levágtuk. Vérétkutyáink nyalogatják a betonról.A megkopasztott állatot, mint egysápadt újszülöttet, két kézzelemeled fejed fölé. Árnyéka befedihomlokodat. Te nem nyúzol,az embertelen. Végtagjait vízbedobod. A fémtál alján szivárgó vérgomolyog. A tüdőt most az egyszermegkapom. Tegnap kazettánnéztük, hogy az ókori Egyiptombanminden szervet külön edénybe tettek.Arcodon undor, kiszakadt azepehólyag. Aranyszélű tényáronelém teszel szívet, tüdőt,…
Tovább