akiknek harcban kell meghalniuk
(ті що мають загинути в бою)
akiknek harcban kell meghalniuk,
túl fényes a szemük,
a háborúban soha senki nem dönt úgy, hogy harcban hal meg
(ez amolyan hasztalan könyvbéli romantika), de
ha már az ilyen emberekről beszélünk –
túl jól ismerem őket,
feltűnésük az életedben megvilágosodásra hasonlít, mint egy „aha, itt vagy”,
amint megpillantod őket,
látják, hogy felismered, kik ők,
és hogyan fognak elmenni,
beszélgetni kezdenek veled a szív mélyéből,
és a szív mélyéből jövő beszélgetések mindig a semmiről szólnak,
és gyakran csendként nyilvánulnak meg,
jeleket adsz azzal, hogy megfordulsz,
egymás mögött haladva, hogy az ellenség ne hallja,
a szív nyelvén folytatott beszélgetések olyanok, mint a tölgyfalevelek –
alig van valami, ami tartósabb és örökkévalóbb,
mint csendes jelenlétük
a nyár közepén, amellyel szintén földbe kerülnek
a következő feledésig,
így hallgatnak veled sokatmondóan azok,
akik úgy döntöttek, hogy harcban halnak meg,
így beszélnek veled némán azok,
akik úgy döntöttek, hogy harcban halnak meg,
úgy tűnsz fel előttük, mint az igazság,
és úgy tűnnek fel előtted, mint az igazság,
és azt szeretnék mondani, nincs náluk fontosabb az egész világon –
nincs hatalmad megállítani az időt, még egy pillanatra sem,
tehetetlen vagy, semmit sem tudsz adni nekik,
kivéve a szívedből származó kötelet,
máskülönben
saját testüknél is jobban érzik,
hogy felismered, kik ők,
és tudatalatti vágyukban, hogy elsőként haljanak meg, felfedik egyetlen félelmüket –
jobb vaknak lenni, jobb nem lenni,
bármi más jobb,
mint átélni azoknak a halálát,
akiknek a szíve úgy tartja őket a világban,
mint egy láthatatlan ezüst brosstű,
csak elsőnek lenni
a halál futószalagján, amelyre a már halott oroszország taszított minket,
nem engedjük el egymást még a nemlétben sem,
„ne válasszon el a nemlét titeket”, igen,
minden alkalommal, amikor hibázni akarsz
e szemek fényességében,
azoknak a szemei, akik egy napon úgy döntöttek,
harcban halnak meg,
mindig fényesebbek, mint másoké
NAGY TAMÁS FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2025/8-as számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Gallai Judit Ágnes cianotípiája.)
Hozzászólások