Attól fél, hogy untat
Tükördarab kezedben törött tükör vagy ablak
magát mutatja minden boldog-boldogtalannak
ablakban vagy tükörben magát mutatja minden
ragyogjon fel kezedben egy villanásnyi filmen
törött üveg mutasson valami jobbat nálad
látszani próbál minden figyelmet kér magának
figyelni próbálsz tényleg találsz is persze jobbat
a boldogtalan darabkák boldogan ragyognak
üveg csapódik ablak szélnek ereszt a város
világos még az égbolt de véraláfutásos
sötét vacog kezedben megvilágítja arcod
magát mutatja minden hogy benne megkapaszkodj
és kapkodsz és kapaszkodsz ablakba vagy tükörbe
látszani próbál minden szemedben megfürödve
minden darabka ugrál és attól fél hogy untat
mert felsimítja mindet egymás után az ujjad
tükördarab kezedben törött tükör vagy ablak
boldogtalan darabkák szeretnek és szaladnak
szorgalmasak és félnek külön-külön vagy együtt
szét vannak esve próbálsz megkapaszkodni bennük
törött tükör kezedben leülsz egy padra hol vagy
szemed mögött a filmek egy torkolatba folynak
üveg csapódik ablak huzat fut át a parkon
végleg szélnek ereszti világosát az alkony
egy éjszakát szorítasz sötét vacog kezedben
megkapaszkodni benne nincsen darabka egy sem
mert felsimítod mindet feljebb és újra feljebb
mint aki büntetésből görget sziklát a hegynek
mint aki büntetésből görget a hegynek sziklát
egy darabkát keresgélsz ki csillag lenne inkább.
(Megjelent az Alföld 2025/9-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Lévai Ádám tollrajza.)
Hozzászólások