Akiket a föld magából kiforgatott pelargonium dédanyám kezeesténkéntelfeketedikkötényét derekára húzzakaspókból muskátlit kapargyökerüket a lépcsőpereméhez veria szétguruló rögök után nézmajd felegyenesedvepincébe hordja őketfejjel lefelé akasztjaa plafonra gyertyafényben látni csaka virágok mellett lógunk mi istegnapelőtt mamámattegnap anyámatma engembokáinknál fogva forgatotta pinceplafonnakszájában sziromszemét zsálya és babérlevéltakarja salvia, laurus rongybabák haját simítjafelajzott istenedruhájukatfehérre cseréli ujjukrafonalat kötajkaik közülszót fakaszt salvia…
Tovább2025/9
Székely Szabolcs verse
Attól fél, hogy untat Tükördarab kezedben törött tükör vagy ablakmagát mutatja minden boldog-boldogtalannakablakban vagy tükörben magát mutatja mindenragyogjon fel kezedben egy villanásnyi filmentörött üveg mutasson valami jobbat náladlátszani próbál minden figyelmet kér magánakfigyelni próbálsz tényleg találsz is persze jobbata boldogtalan darabkák boldogan ragyognaküveg csapódik ablak szélnek ereszt a városvilágos még az égbolt de véraláfutásossötét vacog…
TovábbGyőri László versei
Csel A kettes számú háborúmiatt lett csonka, félkarú. Két kézzel fogta a világot,s a világ a karjára vágott. Töprengve néz a kapára,hogyan foghatná igába? Hámot, szíjat köt magára,hátha mint férfi kapálna. Fűzi a szíjat a nyélre,pendül az ész leleménye.Átkozott haza, te édes,mit szólsz fiaid eszéhez? Csellel, fortéllyal egészekaddig, míg el nem enyésznek. Karóra Karodra csatolnád…
TovábbTánc a megoldhatatlan fölött
Harcos Bálint: Széria („Állapotaink súlyosak.”) Tartozást törlesztek éppen. Egyfelől az Alföldnek egy rég megígért és hosszan tologatott kritikát írok meg/fejezek be, hogy írásom a könyvet másfél-két évvel követve jelenjen meg. Másfelől – szándékosan fellengzősen mondom – a magyar irodalom, illetve a kritikai nyilvánosság adósságát is törlesztem. Úgy látom ugyanis, hogy Harcos Bálint „visszatérő” kötete egy…
TovábbTatár Sándor versei
Derűre (p)engedély? „Az elmém… hát talán még penge.Habár nem éppen szaracén.Társai tán már szétszéledve,de kitart még egy darab-én.” – Így kezdeni, eleve rossz az:émelyeg tőle fiatal;ép ösztöne s veleje borzad.(„Óbaszki: még egy lila dal!”) A hegygerinc, a naplemente –ennyi, amit itt adni tudsz;de ne hidd, hogy ez talmi cucc, mert benne van, amit ki nem…
TovábbOláh András versei
sorsunk hogy hazatérjünk „De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs.” (Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak) gyilkosaink máris horogra akadtakaz éjszaka mégis csupa fájdalomrászorulunk egy lélegzetvételnyi szünetreárnyakat fésül a gyanútlan kerti fényismerős fák kísérneksorsunk hogy hazatérjünkránk halkul a szívverésmígnem testet ölt benned is…
TovábbNémeth László útjai
Füzi László: Fent és alant. Németh Lászlóról Mintha az utóbbi időben kevesebb szó esne Németh László életművéről. Hallom: lehetséges, hogy a középiskolai tananyagban sincs a méltó helyen. Közben eszembe jutnak a nyolcvanas évek, amikor még élt Vekerdi László, Grezsa Ferenc, Monostori Imre, Hölvényi György, Kocsis Rózsa vagy Olasz Sándor az életmű elemzői közül. Velük és…
Tovább„Apokalipszis testközelből”
Mezei Gábor: az állomány felszámolása Mezei Gábor legújabb verseskötetének szövegeit áthatja az apokaliptikus hangoltság – ám ez az apokaliptikusság nem merül ki a köznyelvi, klasszikus „világvégi” képzetekben. Nem pusztán egy katasztrófa utáni, az antropocentrikus perspektívától való elmozdulásában érhető e diszpozíció/állapot tetten – nemcsak az ember hiányában vagy fokozatos eltűnésében –, hanem a textusok mélyebb, a szó eredeti…
TovábbEgy író poggyásza
„Hallod, Apa, írtam egy filmet.” Filmkockák. Mintha egy film peregne. Az a film. Pedig még forgatókönyv sincs hozzá. Egyszer elkészül. „És ha egyszer elkészül?” Forgatja a nyakát. Jobbra, balra. Jobbra, balra. Semmire sincs biztosíték. Mindig így megy. Lepusztult falak, színehagyott kárpitok, a Hotel Adria, az olcsó, penyhedt szagú szálloda enteriőrje, az elhanyagolt, árva udvarok a…
TovábbVillányi László versei
Helytörténet Ősz Gábornak Ágyúk hangja nem adja hírüla kivételes ünnepetnincs kivilágított díszkapunem zúgnak a harangokmint 1774. augusztus 15-énpapi szolgálatánakötven éves évfordulójánZichy püspök tiszteletérecsak Istvánffy Benedek műve ugyanazelgondolhatod a hajdani áhítatot a koncert után elmarad a tűzijátéka hidakon nincsenek fáklyás lovagoknem szólnak a dobok és a trombitákaz ablakokból bőkezűennem szórnak pénzt a város népérea főtérről hiányzik…
Tovább„A költészetben nem lehet csalódni”
Villányi Lászlóval Komálovics Zoltán beszélget Komálovics Zoltán: Pályádat figyelemmel kísérve úgy látom, hogy kötetről kötetre egyre világosabban rajzolódik ki egy olyan alkotói éthosz, ami lényegileg alakítja költészeted tartalmi és formai mozgásait. Véleményed szerint van-e a költészetnek (és tágabb értelemben az irodalomnak) etikai aspektusa? Tud-e a művekben artikulált személyes éthosz valóságformáló erővé válni? Villányi László: Az…
TovábbLesi Zoltán versciklusa
Anyland Zoológiai továbbképzés Egészséges voltam, és nem fogadtam örökbeállatot. Tévedésből tuszkoltakegy fekete autóba. Egy hét koplalás utána véleményközpontban meglátogatottisten és beoltott porral. Isten egy bajszos,öreg nő volt, és egész idő alatt teáról,virsliről és kokainról fecsegett.Azóta ismerem a flamingómat,akit a gondozóm elől kell rejtegetnem.Mindennap a politikusunk Best ofját hallgatom.A véleményközpontban egyre több embertés állatot ismerek meg.…
TovábbKukorelly Endre verse
Egy almafa kivesz „Mondják állatokról, és növényekről, midőn életműszereik elromlanak, s mint olyanok élni megszünnek” Czuczor – Fogarasi Hervad már ligetünk.Egy régi fa letörtágbogát rángatom,hogy jobb legyen a kert.De nem lesz jobb a kert,ha egy fa kikészül,nem lesz jobb semmi sem, igaz, rosszabb se lesz. Az almafámról egykorhadt ág leszakadt,a nem tudom, mifé-le viruló bokortetejére.…
Tovább












